Nagyjából félévente, általában akkor, amikor válogatott szünet van, kicsit rá szoktam nézni a saját magam által vezetett statisztikákra. Pontosabban ennél jóval gyakrabban nézek rájuk, de ilyenkor össze is szoktam dobni belőlük egy bejegyzést a blogra, hogy lássuk hogy állunk. Persze ebből nem mindig látjuk, hogy állunk, de azért bizonyos dolgok kiolvashatók a számokból.
Tudom, hogy sokan vannak (főleg a mostani eredmények tükrében), akik lábrángást kapnak a statisztikáktól. Tőlük azon melegében el is köszönök, legalábbis arra az időre, amíg túlesünk ezen a bejegyzésen, mert itt most számokkal fogunk foglalkozni, hosszan. Vágjunk is bele.
Ami elsőre szemet szúr az embernek, hogy kicsit sem mutat jól a tabella. Ha az elmúlt két NB1-es szezonunkkal vetjük össze az idei teljesítményünket, akkor láthatjuk, hogy tavaly ilyenkor a hatodik helyen álltunk, ami a mostaninál jelentősen jobb helyzet, az ezüstös évünkben pedig már elfoglaltuk a későbbi második helyünket.
Helyezések alakulása a szezonokban
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Ennél egy fokkal még könnyfakasztóbb, ha nem a helyezéseket, hanem a pontszámokat hasonlítjuk össze. A jelenlegi 5 pont mindenhonnan borzasztóan kevés, de tavaly ilyenkor 19, két éve pedig 24 pontunk volt a tizenharmadik kör végén. Előbbivel 6-7. helyen, utóbbival pedig a 2.-on lennénk (ahogy egyébként voltunk is ezekkel a pontszámokkal egy illetve két éve).
Pontszámok alakulása a szezonokban
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Ha kicsit mélyebbre merülünk a három évad összehasonlításában, akkor sem javul meg túlzottan a kedvünk:
Ezen az ábrán elég sok mindent láthatunk. Először is azt, amit az ember szabad szemmel, statisztika nélkül is érzékel, hogy botrányosan beszakadt a lőtt góljaink száma. A meccsenkénti 0,54-es érték nagyon fájó, eközben pedig a kapott góljaink száma a bravúros 0,97/meccsről előbb 1,36-ra, majd 1,92-re emelkedett. A teljesítmény fejreállása a gólkülönbségben is visszaköszön (két év alatt +16-ról -18-ra). Kicsit finomítja a képet a várható lőtt és kapott gólok száma (ezek a számok a Footystats adatai). A helyzeteink minősége nem kirívóan rossz, hiszen például a tavalyi teljesítményünket felülmúljuk, de azok kihasználása egészen penetráns: a meccsenkénti 1,3 gólból csak 0,54-et realizálunk, ami majdnem 0,8-es alulteljesítés. A pálya másik végén sem minden népünnepély: az ellenfélnek engedett helyzetek minősége alapján nagyjából 1,64 gólt kellene benyelnünk meccsenként, ehelyett kapunk közel kettőt (1,92). A várható kapott gólok tehát nagyjából azt a szintet hozzák, mint az ezüstös évünkben, de akkor vagy Varga Bence védett brutális formában vagy az előtte szereplő védelem tudott utolsó pillanatos blokkokat bemutatni.
Suhanjunk tovább az egyéni statisztikákra, elsősorban arra, hogy ki mennyire elérhető. Bár ezt általánosságban nem tartjuk nagyon jelentős adatnak, azért vegyük figyelembe, hogy hiába van a csapatnak olyan játékosa, aki képességeit tekintve kiemelkedik a mezőnyből, nem sokra megyünk vele, ha nem bevethető (lásd Banó-Szabó Bence esetét). Sokakat nem lep meg az, hogy a legtöbb játékperc Belényesi Csaba neve mellett szerepel, őt követi Nikitscher Tomi, Katona Levi és Zeke Márió, valamint 1000 percen felül van már Vágó Levi és Lukács Dani is.
Játékpercek 2024/2025
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Ha azt a csapatot kellene összeállítanunk, akikre idén leginkább támaszkodott Szabó István és Gera Zoltán, akkor valami ilyesmi jönne ki:
Varga B. – Szabó A., Belényesi, Katona L. – Nagy K., Nikitscher, Vágó, Zeke –Katona B. – Lukács, Pálinkás
Ez csak annyiban problémás, hogy a vastaggal szedett nevekre a hátralevő négy őszi meccsen már nem számíthatunk. Bár Kersák idei teljesítményére nem lehet panasz, olyan típusú játékosunk nincs, mint Vágó, ezért az ő posztján egy úgynevezett leleményre lenne szükség. Ami ezen a ponton még érdekes lehet, ha összevetjük ezt a névsort a tavalyi szezonban legtöbb játékpercet játszó tizeneggyel:
Varga B. – Szabó A., Belényesi, Szalai G. – Szűcs K., Vágó, Szuhodovszki, Zeke –Májer, Zsótér – Horváth K.
Az van, hogy az aláhúzott négy játékos már nincs a csapatnál (bár Szalai és Szuho még tavaly télen távoztak), Varga és Vágó ugye sérültek, nem játszanak a következő négy meccsen, Májer (aki ugyan nem igazán játszott a fenti pozícióban, de így tudtam fejben felrajzolni magamban a tavaly legtöbbet játszók csapatát) most nem rég tért vissza a sérüléséből, Zsótér csak epizódszerepeket kap. Átalakultunk na.
Lépjünk tovább, először a lapokra.
Szabó Alex összegyűjtött már egy eltiltást sárgákból, Varga Bence megtette ugyanezt egy pirossal, de a többiek még tartják magukat, bár Katona Levente, Vágó Levente, Pálinkás Gergő és Rjaskó Mihály meglehetősen közel vannak ahhoz, hogy pihenniük kelljen egy meccset. Engem meglepett Nikitscher nagyon disztingvált viselkedése, Tomi ugyanis a debütáló szezonjában nagyon könnyen besárgult, ezzel szemben idén sokkal tisztább lett a játéka, főleg mondjuk Kovács Barnával összevetve, aki jóval kevesebb játékperccel is összeszedett már három lapot a bajnokságban és egyet a kupában. Belényesi tavaly úgy tudta végigjátszani a szezont, hogy nem kellett meccset kihagynia, idén azért kicsit veszélyesebb a helyzete, de egyelőre még nem fenyegeti az ötödik sárga.
Térjünk rá a góljainkra, ami sajnos összességében nem egy nagyon vaskos téma. Kanadai pontok tekintetében Luki a legjobb a csapatban, aki két góllal és gólpasszal áll, rajta kívül azonban az 1 pontot csak Nagy Krisz és Nikitscher tudták átlépni.
Kanadai pontok- bajnokik
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Az 5 pontunkból 3-at köszönhetünk Nikitschernek (a Győr elleni második góljának), 1-et pedig Vágónak és Szabónak közösen, akik a Loki ellen hozták össze az egyenlítő gólunkat.
Mennyit ért a gól/gólpassz? – bajnokik
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Nézzük meg, hogy nyomás alatt ki teljesít legjobban, ha gólokról van szó. Sajnos sokmindenről nem tudunk beszámolni, de azért látszik, hogy Luki egy gólt lőtt hátrányból és egyet döntetlennél, valamint adott két gólpasszt döntetlennél, míg Nagy Krisz két egálnál adott gólpasszal áll, a többiek maximum egy egységet tudnak felmutatni.
Nyomás alatt – bajnokik
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Ha az összes csapattal vetjük össze a lőtt és kapott góljainkat, akkor szintén elég lesújtó eredményt kapunk:
Minél magasabban van egy csapat a táblán, annál több gólt lő és minél inkább jobbra, annál több gólt kap. Szinte kiüti a szemünket, hogy a KTE mennyire el van különülve a többiektől, kapott gólok terén a Loki ugyan nincs nagyon távol tőlünk, de a lőtt gólok kategóriájában még csak megközelíteni sem tudjuk a mezőnyt. Két szürke területet lehet látni a táblán: az egyik azt mutatja, hogy mely csapatok lőttek kevesebb, mint 1 gólt meccsenként, a másik pedig azt, hogy melyek kaptak többet, mint 1-et per meccs (mivel 13 bajnoki ment le, így a 13 gólos határ van bejelölve). Számunkra a két terület metszete a szomorú: nincs egyetlen csapat sem rajtunk kívül, akik mindkét gyenge zónában benne lennének.
A lőtt és kapott góljaink időbeli megoszlása is beszédes: az első negyedórában nem kaptunk egyetlen gólt sem, de utána valami megszakad, mert a 15. és 30. perc között 7-et is. De a második félidőben is hasonló a helyzet, negyed óra elteltével ott is elkezdünk gólt kapni.
Meccs szakaszai – minden tétmeccs
Beautiful, easy data visualization and storytelling
A végére néhány érdekesség:
- Rögtön a fenti ábrához kapcsolódva: egy óra után valami megszakad. Ebben a szezonban eddig egyszer sem voltunk képesek a 60. perc után gólt lőni.
- Lukács Dániel lépett pályára legtöbbször úgy a csapatban, hogy amíg ő pályán volt, nem kaptunk gólt (6x). Ugyanakkor ha azokat a játékosokat vesszük, akiknek valamelyest nagyobb a ráhatása a védekezésre és nem is sokszor csereberélte őket az edző, akkor Vágó Levente vezet, 5 ilyen meccse is volt (4 a bajnokságban, 1 a kupában.
- Ha megfordítjuk ezt a kérdéskört, akkor Belényesi Csaba az első. 7 olyan meccsünk volt, amikor Csabival a pályán gólt szereztünk, de ez nem meglepő, mert ő eddig minden meccsünket végigjátszotta. A támadóbb szellemű játékosok közül Lukács és Nikitscher vezetnek, 6-6 meccsel. Luki esetében ez 10 gólt jelent, Niki esetében 7-et. A különbséget elsősorban a mislenyi kupameccs okozza, ahol Nikitscher csak később lépett pályára.
- Ami számomra meglepő volt, hogy kik azok a játékosok, akikkel a pályán nem tudunk gólt lőni. Nagy Krisztián 12-szer is játszott úgy, hogy amíg ő a pályán volt nem lőttünk gólt, a második Pálinkás 11 meccsel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindketten 6 alkalommal is csak csereként álltak be a meccsekre (ők ketten és Vattay a legtöbbször becserélt embereink), ráadásul sokszor csak rövid időkre, ami némileg torzítja a statisztikát.
- A legtöbb kiharcolt lap Nikitscher Tamás nevéhez fűződik: Tomi eddig a bajnoki szezonban 6-szor sárgázott be ellenfelet és 1 alkalommal egy pirosat is kiharcolt (még a nyitófordulóban Huszti Andrást állították ki róla).
- Belényesi Csaba ebben a szezonban is az egyetlen játékosunk, aki eddig minden percet a pályán töltött.
- Nagy Krisztián eddig minden idei tétmeccsünkön pályára lépett, de csak egy meccset játszott végig. 8-szor lecserélték, 6-szor pedig a padról szállt be.
- Ha már emlegettem fentebb az elérhetőséget: Banó-Szabó Bence kétségkívül az egyik legjobb játékosa a keretnek, de a leigazolása óta csak a meccsek 55%-án volt bevethető. 89 tétmérkőzésből mindössze 49-szer tudott pályára lépni. Ezalatt 7 gólt lőtt és 14 gólpasszt adott, azaz 21 gólban vállalt szerepet. Talán nem kell ragozni, hogy mekkora érvágás az ő hiánya.