Mivel a riválisok erejét jelenleg még nehéz megbecsülni, ezért a kérdésre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „nem tudjuk”. Nem szeretném azonban a blog történetének legrövidebb bejegyzését publikálni, ráadásul van, amivel kapcsolatban legalább sejtésünk lehet.
Abban talán biztosak lehetünk, hogy a KTE az új szezonban is háromvédős (vagy ötvédős, kinek hogy tetszik) rendszerben fog játszani. Szabó István már érkezésekor erre a szisztémára formálta a keretet, amelyben a három párharcerős középső védő oldalán két nagy munkabírású szárnyvédő dolgozik, akik a támadásoknak is fontos pillérei. A másodosztályban jellemzően két támadóval játszott a csapat (Lukács és Tóth Barna), de az NB1-re fordulva az újonnan hozott Djuranovics nem tudta beváltani a reményeket, Szabó Levente pedig főleg csereként kapott szerepet, így maradt az egytámadós felállás. Ez aztán kisebb-nagyobb finomhangolásokkal, de azóta is megmaradt: Tóth Barna, majd később időnként Pálinkás és Lukács voltak az egy szem középcsatáraink, akiket Katona Bálint, Horváth Krisztofer vagy Banó-Szabó Bence támogatott. A keret továbbra is a három belsővédős futballra van optimalizálva, Szabó István nem valószínű, hogy kibújna a bőréből, hatalmas átrendeződésre nem kell számítanunk.
Nézzük meg, hogy eddig a pillanatig, hogyan alakult a játékosmozgás a csapatnál:
Érkezett:
Papp Milán – Kazinbarcika SC (NB2)
Kotula Máté – Kazincbarcika SC (NB2)
Kovács Barnabás – Zalaegerszegi TE (NB1)
Pálfi Kristóf – Dorog FC (NB3)
Vattay Márton – Putnok FC (NB3)
Távozott:
Iyinbor Patrick – Ferencvárosi TC (kölcsönből vissza)
Nagy Olivér – Ferencvárosi TC (kölcsönből vissza)
Szendrei Ákos – Dunaszerdahelyi AC (kölcsönből vissza)
Horváth Krisztofer – Torino FC (kölcsönből vissza)
Grünvald Attila – Tiszakécske LC (NB3)
Fadgyas Tamás – Kazincbarcika SC (NB2)
Azt láthatjuk, hogy azért nagy átrendeződés nem volt a keretben, többnyire olyan játékosok távoztak, akik nem voltak alapemberek. Fontos kiemelni, hogy a négy kölcsönjátékos távozott és egyelőre nem érkezett újabb játékos kölcsönbe, tehát jelen pillanatban úgy tűnik, hogy le tudtuk vetni magunkról azt a bilincset, hogy más csapatok játékosaitól függjünk. Az NB2-ben és az első NB1-es évben még sok alapemberünk volt kölcsönben a KTE-nél, tavaly már többnyire csak kiegészítő emberek, míg elértünk a mostani helyzethez. Az egyetlen kivétel Horváth Krisztofer, aki alapemberként volt itt kölcsönben és bár vételi opciónk volt rá, valószínűleg olyan magas összegről beszélgetünk, hogy nem tudtunk élni a lehetőséggel, végül visszatért a Torinóhoz.
A védekezésünkben nem hiszem, hogy nagy változás áll majd be tavalyhoz képest. A tavalyi védelem együtt maradt, továbbra is fel tudjuk rajzolni Varga Bence elé a Szabó-Belényesi-Katona hármast, ami ha nem is áthatolhatatlan, azért egy nagyon fizikális és kemény védelem, amely a párharcok terén okozhat kellemetlenséget az ellenfeleknek. Amennyiben a labda nélküli játékunk továbbra is abba az irányba mutat, hogy az ellenfeleket igyekszünk a szélek felé terelni, ez a belső védelem képes jól működni a beadásokkal szemben. Iyinbor távozását Papp Milán érkezésével próbáltuk orvosolni és Szűcs Kornél is könnyen belső védőként találhatja magát azzal, hogy Nagy Krisztián felépült. A védősor mögött vélhetően ebben a szezonban is elsősorban Varga Bence áll majd, akit Kersák pótolhat. Roli a Soroksár elleni kupameccsen nagyot hibázott, de amikor a Loki ellen debütálhatott az NB1-ben, akkor a csapat legjobbja volt, így továbbra is számít rá a stáb. Mögéjük érkezett a remek adottságokkal rendelkező, tehetséges fiatal, Pálfi Kristóf, aki a lehetőséget nem kapó Fadgyas helyét töltheti fel.
A jobb oldalon a legnagyobb erősítés Nagy Krisztián visszatérése, aminek köszönhetően Májer Milán visszakerülhet a számára komfortosabb támadószekcióba. Krisz kreativitása és támadásbeli készségei nagyon hiányoztak a tavalyi szezon nagy részéből, így kíváncsian várom, hogy mennyire érződik a teljesítményén a hosszú kihagyás. Ezen a poszton is megkaphatja majd a lehetőséget a tavalyi szezonban számomra nagyon meggyőző Szűcs Kornél, ami akár azt az ajtót is kinyithatja, hogy Krisztián a középpályán is kaphasson majd szerepet. A bal oldali szárnyvédő pozíciójában mindig jó választásnak bizonyuló Zeke Márió maradt Kecskeméten, ahogy egyelőre Matheus Leoni is, ráadásul Kotula Máté érkezésével ezen a poszton kiéleződött a verseny. Erre a pozícióra három ember sok lehet, ahogy sok volt a Grünvald-Hadaró-Zeke érában is, így nem tartom kizártnak, hogy valaki vagy távozik, vagy kölcsönbe utalja ki a KTE. Előbbi Leoni lehet, utóbbi pedig Kotula, mert Zeke szerintem ebben az évben is alapember lesz.
A labdás játékunk azonban valószínűleg változik. Az ezüstéremmel végződő szezonban a csapat védekezése kiemelkedett az NB1-ből, de a támadójátékban nagyon jól működött a Tóth Barna mellé megérkező Katona-Horváth kettős és Banó-Szabó Bence is élete formájában játszott. A tavalyi szezonra Katona távozott, Banó megsérült, Tóth pedig a télen ment el, így Horváth vette a hátára a csapatot. Ugyan időről időre megérkezett mellé egy-egy jó teljesítmény (Pálinkás Gergőnek, Lukács Daninak is volt jobb periódusa, ősszel pedig Szalai Gábor kifejezetten gólerősen futballozott), de összességében Krisztofer volt a tavalyi szezonunk sztárja, aki Marco Rossi válogatott keretének is állandó tagjává vált.
Az érezhető volt a tavalyi szezonban, hogy Horváth tipikus clutch player a Kecskemétnél. Jól teljesített nyomás alatt, remek számokat produkált a szezonban, házi gólkirály és válogatott lett, tehát a kimeneti értékek alapján kifejezetten jó idénye volt, de a teljesítménye nagyon hullámzó volt. Krisztofer elkérte a labdákat, vállalkozott, nem bújt el a felelősség alól, úgy viselkedett, ahogyan az ember elvárja a csapat egyik legjobb játékosától. Ennek az eredménye lett többek közt 12 gól, 7 gólpassz, 3 kiharcolt büntető. 19 kanadai pontot hozott össze, ami kiemelkedő teljesítmény. Ugyanakkor azzal, hogy ennyire nyíltan a saját vállára vette a felelősség terhét, azok a játékosok, akiktől szintén azt vártuk, hogy támadásban erősek lesznek, szépen elszürkültek. A tavaszi szezon előtt nagyon izgatott voltam a Banó-Horváth-Lukács hármas gondolatától, lelki szemeim előtt szinte láttam, hogy a liga egyik legveszélyesebb hármasával rohamozunk majd, elvégre a remekelő Krisztofer mellett az előző szezon gólpasszkirálya és a két évvel azelőtt Kecskeméten másodosztályú gólkirály támadó sorakozott fel. Ennek ellenére Luki az első négy meccsén ellőtte a puskaporát, Bence pedig az egész tavasszal a formáját kereste a sérülése után. Úgy tűnt, mintha a sokat vállaló és a vezér szereptől nem megijedő, ám annak minden egyes meccsen megfelelni nem tudó Horváth elnyomná a támadósor két másik fontos szereplőjét. Utánanéztem a saját osztályzatainknak, amelyek alá is támasztották a sejtésemet. Bár ezek az osztályzatok szubjektívek, de arra jók, hogy lássam, nem csak az emlékeim csalnak meg, élőben is úgy éreztem, ahogy most gondolom. Arra voltam kíváncsi, hogy hány olyan mérkőzés volt, amikor ez a három ember egyszerre játszott kiemelkedően (ez alatt azt értem, hogy mindhárman legalább 7-es osztályzatot kaptak). A válasz, hogy egy ilyen meccs sem volt. Banó-Szabó Bence és Horváth Krisztofer 29 meccsen játszottak együtt és mindössze 4 olyan meccs volt, amikor mindketten kiemelkedően tudtak teljesíteni (persze ezt befolyásolta Bence sérülése is, amit nem akarok elbagatellizálni): az első NB1-es szezonban a csapat számára is kiemelkedően jól sikerült Puskás-ZTE-Fehérvár hármasugrásnál és a most befejeződött idényben a Kisvárda ellen, amikor mindketten gólt lőttek. Lukács és Horváth páros kapcsolatában még rosszabbul fest a helyzet: 16-szor voltak pályán mindketten és nem volt olyan meccs, amin mindkét játékos legalább 7-est kapott volna. Ha nagyon engedékenyek vagyunk és a 6-os osztályzatokat is idevesszük, akkor javul valamicskét a szitu: A Mezőkövesdi győzelem alkalmával mindhárom játékos elfogadhatóan játszott (Banó gólpassz, Luki 2 gól), emellett a Loki elleni hazain (Banó gól) és a Diósgyőr elleni hazain (Horváth két gól, Banó gólpassz) Horváth és Banó teljesített jobban, az Újpest elleni hazain pedig Luki és Banó (előbbi gól, utóbbi gólpassz). Így egy kicsit jobban nézünk ki, de azért ezek már nem csak a kiemelkedő teljesítmények, pedig ettől a hármastól én földrengést vártam, hogy túlzó módon. Az elmúlt szezonban tehát Horváth egyedül maradt, ami részben a saját játékának is köszönhető volt.
Egy ennyire hangsúlyos játékos távozása mindenképpen változást hoz egy csapat játékában. Reményeim szerint Lukira újra nagyobb szerep hárul és felelősséget is vállal majd, ahogy Banó-Szabó esetében is javulást várnék. Ez utóbbit sajnos árnyalja a kép, hogy az utolsó edzőmeccsen a hírek szerint Bence sérülést szenvedett. Ha valóban hosszú kihagyás vár rá, az egyfelől egy nagyon komoly próbatétel a játékos számára, hiszen éppen csak felépült a legutóbbi sebesülésből (ezt pedig fejben jól kezelni nagyon nem egyszerű), másfelől a csapat számára is nagy érvágás, mert akármilyen formában is van, Banó-Szabó az egyik legjobb játékosunk. Az a kérdés tehát, hogy hogyan jutunk el az ellenfél kapujáig, még nem tisztázott, legalábbis a szurkolók számára. Elől Luki és Pálinkás is képes arra, hogy veszélyt teremtsen. Utóbbi a tavasszal bizonyította, hogy a boxon belül otthonosan mozog, jól támadja a belőtt labdákat, jól érzi, hogy mely területekre kell helyezkednie és fizikálisan is nehezen elnyomható, míg előbbi egy elmozgó játékos, aki nagyon jól érti a beindulásokat, a területeket. Ugyanakkor mindkettejük számára kellenek azok a játékosok, akik odateszik a labdát. Horváth távozásával és Banó-Szabó esetleges hosszabb távú kiválásával ezen a téren lehetnek problémáink. Ami azonban biztató, hogy Nagy Krisztián visszatérésével egy kreatív játékossal többre lehet építeni a csapatban (bár a jobb oldalon talán a kelleténél távolabb van a kaputól). Krisz felépülése Májert feljebb tolja a pályán, Milán esetében pedig láthattuk, hogy a támadókészségei sokkal hangsúlyosabbak, mint a védekezők, így ebből is profitálhatunk. Aki azonban Horváth pótlásának feladatát kaphatja, az az új szerzemény, Kovács Barnabás.
A ZTE-től érkező középpályás Egerszegen szinte minden szerepkörben megfordult a pálya közepén, kellett neki darabolnia, ütköznie, labdát szereznie, de volt amikor irányítani kellett és az előkészítésekből is ki kellett vennie a részét. Kecskeméten valószínűleg az utóbbi felé lesz mozdítva a szerepe és a hírek szerint magába a rendszerbe jobban beilleszthető elem, mint Horváth. Horváth egy egoista alkat, a szó legjobb értelmében. Olyan játékos, aki hisz magában és tudja, hogy a képességeivel magasra emelkedhet, miközben a csapatát is emeli. Hagyományos futballista, aki úgy és azért focizik, ahogy a grundon tettük. Élvezi, ha nála van a labda, ha játszhat vele, ha cselezhet és gólt akar lőni. Kovács azonban kevésbé csatár, az ő számára nem elsődleges a gól, más profil, aki alkalmasabb lehet arra, hogy kiegészítse például Lukácsot és Pálinkást. És akkor még nem ejtettünk szót Vattayról, aki a Helmich útját járhatja és az NB3-ból robbanhat be az NB1-be (bár Palinál talán támadóbb szellemű), és aki a hírek szerint kifejezetten meggyőző dolgokat mutatott az edzőmeccseken és a felkészülés alatt.
Horváth elvesztése nyilván érzékenyen érintené a legtöbb csapatot, így biztosan megérzi a KTE is. Gólokat lőtt, gólpasszokat adott és a piacon nagyon nehéz pontosan olyan profilt találni, mint az övé, ezért hasonló játékossal pótolni is nagyon nehéz. Kovács Barna egy nagyon különböző profil, ami egyáltalán nem baj, sőt, akár jól is kijöhet belőle a Kecskemét. Az edzői stáb a felkészülést vélhetően arra használta, hogy változtasson az automatizmusokon, reagáljon a Krisztofer távozásával megváltozott körülményekre. Innen nézve pedig kifejezetten várom, hogy hogyan változik a KTE játéka.
A végére egy kis játék: elgondolkodtam, hogy kiktől várok valamilyen szempontból kiemelkedő teljesítményt a szezonban. A gólfelelősünknek egy felszabadultabb Lukács Dánielt várok, úgy érzem, hogy ő lövi majd a góljainkat, a gólpasszkirályunk pedig Kovács Barna lesz. A lapmágnes a csapatban ezúttal nem Vágó, hanem Katona Levi lesz, mert arra számítok, hogy Vágó kevesebb percet kap, mint tavaly (a labdák begyűjtésének feladatkörét pedig átveszi majd Nikitscher Tomi). A fiatalok közül pedig azt várom, hogy Helmich immár beleerősödve a az NB1-be kifejezetten jó teljesítményt nyújt majd a szezonban, de fél szememet Vattayn tartom. Emellett arra számítok, hogy Szűcs Kornél olyan teljesítményt nyújt, amivel az idény végén felkelti más csapatok érdeklődését is.
Hogy hova érhetünk a következő szezonban? Sokan az ezüstérmes szezont tekintik etalonnak, hibásan. Az, hogy egy másodosztályból felkerülő csapat, amelynek a keretében nemhogy NB1-es szinten meghatározó labdarúgók nincsenek, de a többségüknek nincs is elsőosztályú rutinja, végül a második helyen végez, nem szabály, hanem egy rohadt nagy kivétel. Egy tündérmese, egy anomália, ami nem elvárható. Hogy mit várhatsz? Bennmaradást. Az egy reálisan megfogalmazható elvárás, hogy ne essen ki a csapat. Akár az is, hogy a középmezőnyt elcsípje, de a közhely szerint a Fradin kívül bárki kieshet, ráadásul a mezőny erősödött tavalyhoz képest (nem túlzás, hogy bárki üthet bárkit), így az, hogy kinek van esélye a bennmaradásnál merészebb célok kitűzésére, menet közben alakulhat ki. Várd el a csapattól, hogy maradjon bent, hogy jövőre is NB1-es meccseket játsszon, várd el, hogy a pályán megdögöljön a mezért. A többivel majd foglalkozunk később.
Itt vehettek részt ti is a szezon előtti tippeldében, szavazzatok!
Szezon előtti tippelde
No Description