Csak hogy érezd, hogy élsz

Nem volt ez egy jó meccs.  A Kecskemét nem tudott, a Fehérvár nem akart igazán élvezhető futballt kisajtolni magából, persze a kettő nem független egymástól. Ugye milyen borzasztó lett volna, ha egy semmilyen 0-1-ről kellene beszélgetnünk? „Szerencsére” a segítségünkre sietett Vad II István, aki érzelmeket csiholt a kecskeméti szurkolókból, csak hogy érezzük, hogy pezseg bennünk az élet.

A két csapat kezdőcsapatait tekintve nagy meglepetést nem vehettünk észre. Szabó István gyakorlatilag egy kivétellel az alapcsapatot küldte pályára, az egy kivétel Szendrei volt, akinek a csapatba állításával már kimondottan a fiatalszabály oltárán áldozott a kecskeméti mester. Rajta kívül minden a megszokott volt Varga Bencével a kapuban, előtte a Szabó-Belényesi-Katona hármas, két szélen Szűcs és Zeke, középen Vágó és Zsótér, elől pedig Banó-Szabó és Horváth támogatta a már említett Szendreit. Bartosz Grzelak csapata három vereség után érkezett Kecskemétre és egy negyedikkel a teljes középmezőnyt magára húzta volna, mint a paplant, ennek megfelelően a kezdőn is azt lehetett látni, hogy ez a csapat arra van kitalálva, hogy ha megvan a vezetés, akkor abból már ne engedjen a csapat. A kapuban a válogatott kerettag Tóth Balázs helye nem volt kérdés, előtte a Bese, Szerafimov, Spandler, Gergényi, Schön ötössel, akiket a középpályán a védekező szellemű Csongvai és Sigér is támogatott, a támadásokért pedig a labdaügyes Christensen, elől pedig a legutóbb ellenünk mesterhármast jegyző Katona és Gradisar felelt.

Az első 10 percben ugyan néhány beíveléssel akadt dolga Vargának (aki egyébként az egész meccsen látványosan nem fogni akarta ezeket, hanem ütni), de a Fehérvár fékezett lelkesedéssel támadgatott, nekünk pedig előfordult egy-két ígéretes kontránk, amik során rendre rossz megoldást választottunk (vagy a vendégek állították meg időben falttal az akciót), így lövésig nem jutottunk mi sem. Azt már a meccs elejétől érezni lehetett, hogy a fehérvári kirúgásoknál szeretnénk arra szorítani az ellenfelet, hogy direkt játékot játsszon és Tóth rúgja fel a labdákat, aztán a fejpárbajokat majd megnyeregetjük, a lecsorgókat összeszedjük. Az ötlet nem volt rossz, mert így a megszerzett labdákkal egy rendezetlenebb védelmet lehetett volna megrohamozni, de sajnos a támadójátékunk nagyrészt nem erről szólt. A Videoton fegyelmezetten húzódott vissza előttünk, a vonalaink távol voltak egymástól, így a Szabó-Belényesi-Katona hármas jobbára egymás közt gurigázott, és mivel Zsótér és Vágó keveset léptek vissza a labdákért, jobb híján elindultak a hosszú labdák Szűcs, Zeke, Szendrei, Horváth felé. Ezeket a vonalakat áttörő íveléseket azonban többnyire jól oldotta meg a Fehérvár. A meccset amúgy elég sok pontatlanság jellemezte, A Vidi is sok labdát szórt el, de a KTE is borzolta a szurkolók idegeit (Horváth például gyakorlatilag kétszer játszotta el ugyanazt az eladott/majdnem eladott labdát, amiből a Fradi ellen gólt kaptunk). Az első félóra végén aztán végre jeleztük, hogy mi meg akarjuk nyerni a meccset: előbb Zsótér veszélyesen középre lőtt labdáját kellett Tóthnak védenie, majd egy perccel később Vágó bikázott fölé egy Szűcs beadást. Ekkor simán érkezhetett volna a kecskeméti gól, ami kinyitotta volna a Fehérvárt, egy teljesen más alapszituációt teremtve, valószínűleg valami hasonló forgatókönyvet képzeltünk el. Ehelyett a 33. percben Katona hiába nyert meg egy fejpárbajt, Christensen elhozta a labdát Zsótér elől, aki Bese visszapasszánál is távol volt a norvégtól, a vendégek középpályása pedig takarásból lőtte/gurította kapura a labdát, ami meglepte Vargát. A szurkolók közt vita alakult ki arról, hogy ez mennyire a kapus gólja, elvégre nem biztos, hogy sokat látott a lövésből, de szerintem egyértelműen benne van Benyó a gólban, közel jön a testéhez a labda, rosszul ér bele, abszolút védhető lövés volt. Ugyanakkor nem húznám rá a vizes lepedőt, mert a teljes védelem borzasztó erélytelen volt a gólnál, Christensen fájóan könnyen került lövőhelyzetbe. A kapott gól után is mutattunk életjeleket: Szendrei kétszer is ígéretes helyzetben vesztett labdát, de Tóthot már nem állítottuk feladat elé.

Az első félidőben e KTE kezdeményezőbb volt a Fehérvárnál, de Tóth Balázsnak igazán nagy védeni valója nem akadt (kicsi is csak egy), a Vidi pedig egy nem túl jó lövéssel meglepte Vargát. Szabó István kettőt is cserélt: az ezúttal is igyekvő, de a szokásos önmagától elmaradó Zsótért Helmich Pál, a kapura veszélytelen Szendreit pedig Lukács Dániel váltotta. Úgy tűnt, hogy ez be is válhat, mert a második félidő első 10 percét kifejezetten megnyomtuk, sőt, mondhatjuk, hogy ekkor Tóth Balázs mentette meg a Videotont. Ugyan Szűcs, Lukács és Helmich is próbálkozott úgy, hogy nem kellett közbeavatkoznia a kapusnak (mindhárom lövést blokkolták), de Vágó fejesénél és Helmich második lövésénél bravúrt mutatott be, amivel nagyjából igazolta is, hogy miért gondolja Rossi, hogy válogatott formában van. Talán ez volt a meccsnek az a szakasza, amikor Grzelak csapata felismerte, hogy közelebb áll ez a meccs a kecskeméti egyenlítéshez, mint a második vendéggólhoz, és bár eddig sem siettek sehova, de innentől látványosan kezdte lopni az időt a Vidi, ami viszont nem csak a mi támadásainkat, hanem úgy nagyjából a futballt ölte meg a meccsen. Hogy ezt az egészet Vad II. István hagyta, sőt olykor úgy érződött, hogy partner benne (egyetlen lapot sem kapott a vendégcsapat időhúzásért), nagy probléma, mert ahhoz nagyon korán kezdődött az időhúzás, hogy el lehessen nézni. Azt hihettük, hogy Szabó István a 70. percre jutott el oda, hogy kockáztasson, hiszen Szabó Alex helyére Pálinkás Gergő érkezett (akit én már sokkal hamarabb is szívesen láttam volna a pályán, akár Lukács előtt is, hiszen érezhetően sok hosszú labdával operáltunk, amiket nem tudtunk megtartani elől). Ez azonban csak látszólagos volt, mert a felállás nem változott: maradt a három védő (Szűcs lépett vissza Szabó helyére), maradt a két szárnyvédő (Lukács lépett vissza a jobbszélre) és maradt az egy csatár mögött érkező két támadó szellemű játékos (Pálinkás mögött Banó-Szabó és Horváth). A meccs hajrájában már nem sok látványos dolog akadt, de ezek közé tartozik Schön Szabolcs némi szekunder szégyenérzetet kiváltó „Legrosszabb férfi mellékszereplő” díja és Belényesi megpattanó lövése. Előbbi kapcsán felmerül a kérdés, hogy kell-e Schönnek férfiak által űzött kontaktsportban részt vennie, az utóbbinál meg egy pillanatra felvillant a remény az egyenlítésre, de Tóth bravúrja hamar szertefoszlatta azt.

A meccs után a szurkolók két dologgal vannak elfoglalva: Vad II. teljesítményével és a fehérvári időhúzással. Előbbiről meglehetősen lesújtó véleménnyel vagyok, az utóbbi kapcsán meg valamelyest elnéző tudok lenni. Grzelak csapata egy hárommeccses vereségszériából érkezett, ami alatt kapott 8 gólt és egyet sem lőtt. Ez egy harmadik helyezett csapat esetében komoly gödör, amiből nem könnyű kimászni. Grzelak úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad kimásznak, mindegy, hogy milyen játékkal. Nem eggyel többet akartak rúgni, mint az ellenfél, hanem eggyel kevesebbet kapni és ezzel az égvilágon semmi gond. A győzelemhez több út vezet, minden csapat és edző eldönti, hogy melyiket stratégiát tartja optimálisnak, az ellenfélnek pedig az a dolga, hogy ezt megakadályozza és a saját elképzelését valósítsa meg. Grzelak ötlete messze áll attól, amivel reklámozni lehet a futballt, nem emiatt iratnak majd a szülők halomnyi gyereket a fehérvári utánpótlásba, de három vereséget követően egy valid döntés és nem mellesleg sikerre vezetett. Mondjuk az eredmény tíz körömmel való megtartására irányuló taktika nem feltétlen kell, hogy egyenlő legyen azzal, hogy egy teljes félidőn keresztül változatos eszközökkel húzod az időt, mert utóbbi sok néző számára unalmas, mint egy akvárium és nem is nagyon vesz fel értéket a számegyenesen, míg a defenzív vagy domináns futball vagy egyáltalán a futball képvisel valamilyen pólust, de mondom, az eredményhez nem egyféle út vezet és pláne egy vereségsorozatot követően olyan ösvények is szimpatikussá válhatnak, amiket egyébként nem választanál. Ami számomra érdekesebb, hogy változatlanul nem tudjuk kezelni az előző szezon terhét. A tavalyi ezüst után több ellenfél adja át a területet ellenünk, többet van nálunk a labda, magasabban van a védelmi vonalunk. A visszahúzódó ellenfelek megbontása azonban láthatóan okoz problémákat a csapatnak (ezen a meccsen is főleg pontrúgások után tudtunk veszélyeztetni, de a csapat fő erőssége ezen kívül a gyors és direkt támadójáték, amit nehéz egy felállt védelem ellen megvalósítani), a három kreatív támadónk közül Horváth egyelőre kicsit egyedül van, mert bár Banó-Szabó és Lukács számai sem néznek ki rosszul, de egyelőre mindketten távol vannak a csúcsformájuktól, Krisztofer pedig egyre több terhet is vesz a nyakába, sokat vállal, sokszor olyankor is, amikor lenne jobb megoldás. Persze a szezon hátralevő részében nagy kockázatok már nem rejlenek: oda lehet érni egy negyedik helyre, ami szerencsés együttállás esetén érhet nemzetközi kupát, lehet előremenni a kupában. Az újabb kilépés a Konferencia Ligába bravúr lenne és ha ez a bravúr elérhető, nyilván célozzuk meg, de a hátralevő bajnokik lehetőséget adnak arra is, amire a 12 csapatos bajnokság nagyon ritkán: az építkezésre, a jövőre gondolásra. Idén van két csapat, akik nagyon leszakadtak, ez pedig megteremti az esélyt, hogy hamarabb nyugodjon meg a többi csapat, több a „tét nélküli” mérkőzés. Kérdés, hogy Szabó István nyíltan a csapat elé tűz-e egy nagy célt (4. hely vagy kupagyőzelem) vagy egy elérendő pontszámban gondolkodik, aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: A teljes mérkőzést tekintve nem volt nagyon gyenge meccse, de a kapott gólban benne volt és akadt egy igazán veszélyes kijövetele is. Ez most gyengébb volt, mint a tőle megszokott, lehet, hogy jót tenne neki kicsit nagyobb versenyhelyzet is, de korábban is szépen felállt abból, amikor hibázott, így nem aggódok miatta. 4

 

 

Szabó Alex: A védelmünk összességében jól működött, ő is több szerzett labdát, blokkot mutatott be, a párharcait is jó százalékkal nyerte. A támadójáték felpörgetése végett lecserélték, de addig jól teljesített. 6

 

 

 

Belényesi Csaba: Védekezésben ezúttal is stabil volt, bár a korábban erősségének számító becsúszások terén most többször is ütemet tévesztett. A meccs végén akár egyenlíthetett volna, pedig talán nem tőle vártuk volna ezt. 6

 

 

Katona Levente: Kifejezetten jó meccse volt, bár a gólban volt némi szerepe neki is. Ennek ellenére jól vívta meg a párharcokat, sok labdát szerzett. A hosszú labdái azonban nem voltak elég pontosak. 6

 

 

 

Szűcs Kornél: Két különböző poszton játszott a meccsen, védekezésben mindkettőn jó teljesítményt nyújtott, de támadásban kevesebbet tett hozzá, akadtak pontatlanságai. Az egyik ilyennek köszönhető a sárga lapja is. 5

 

 

Vágó Levente: A labdaszerzésekben ezúttal is jól működött, a támadásépítés azonban akadozott és ebben segíthetett volna ő is. Ennek ellenére a legnagyobb helyzetek az ő nevéhez fűződnek, de a meccs végére eltűnt kissé. 5

 

 

Zsótér Donát: Nagyon kedvelem benne, hogy az ő játékában alapvetés, hogy feltúrja a pályát. Ez így történt most is, de a kombinatív játékban nem a megszokott színvonalon vett részt. 4

 

 

 

Zeke Márió: Nem állítom, hogy voltak a csapatban igazán kiemelkedő teljesítmények, de ő jól játszott, főleg a második félidőben. Egyébként is aktívabbak voltunk az ő oldalán, de védekezésben is határozott volt. Nem volt extra, amit nyújtott, de ezen a meccsen talán a legkevesebb hibával játszott. 6 (MVP)

 

Banó-Szabó Bence: Sajnos nem tudja ugyanazt a szintet hozni, mint tavaly, a Szuhodovszkival meglevő játékkapcsolata hiányzik valamelyest, de az a minőség, amit képvisel, akkor is előbukkan, amikor nem megy neki a játék. Ezen a meccsen is voltak olykor szép megmozdulásai, de összességében valószínűleg többet várnak tőle a szurkolók. 4

 

Horváth Krisztofer: Ezúttal is sokat vállalt, ami olykor nagyon jó, olykor meg túl sok. Ez azt jelenti, hogy amikor a leghalványabb esély van rá, akkor lő és cselez, nem ijed meg attól, hogy vezér legyen, csak ez hoz egy hullámzást a játékába. Minden labdaérintésén látszik a minőség, csak néha túlságosan szereti a labdát. 5

 

 

Szendrei Ákos: Ha Horváth önbizalmának csak a fele költözne Szendreibe, akkor sokkal veszélyesebb csatár lehetne. Most ugyanis nem túlzottan veszélyes, kevesebbet vállal a kelleténél (bár ezen a meccsen kulcspillanatokban is inkább cselezett passz helyett), de messze is volt az ellenfél kapujától, tehát nem csak rajta múlott, hanem a csapatjátékon is. 4

 

Cserék:

Helmich Pál: Nagy lendülettel ugrott bele a meccsbe, harcias volt, szerzett sok labdát, beleállt a párharcokba, védekezésben és támadásban is voltak szép momentumai. A semmiből érkezett ebbe a csapatba, de már most lehet érezni, hogy rövidesen fontos láncszem lehet. A második félidő második felére kicsit eltűnt, de összességében ez megint jól nézett ki. 6

 

Lukács Dániel: Valamelyest kétarcú volt a második félidőben, voltak veszélyes beadásai és szép megmozdulásai, de a kaput nem veszélyeztette és Pálinkás beállásával távolabb is került a kaputól, védekezésben pedig többször is könnyen játszották át. 5

 

 

Pálinkás Gergő: Én már hamarabb is szívesen láttam volna a pályán, pláne, hogy a beállása után kiemelkedően jó arányban vívta meg a párharcait. Kapura nem tudott veszélyt jelenteni, ami nyilván kritika egy csatár esetében, de mezőnyben szerintem jól szerepelt. 5

 

 

Májer Milán: Nem sok időt töltött a pályán, kevés hatása is volt a meccsre. A lefújás után kidumált magának egy piros lapot is, de Vad II. korábbi ténykedése alapján valami nagyon durvát kellett mondjon, hogy előkerült a lap. Mindenesetre én elképzelhetőbbnek tartom, hogy a kiállítása túlzó volt. 5

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Fehérvár ellen:

Kecskeméti TE – Fehérvár FC – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Szűcs Kornél, Vágó Levente, Zsótér Donát, Zeke Márió, Banó-Szabó Bence, Horváth Krisztofer, …

Jegyzőkönyv:

NB1, 25. forduló
2024. 03. 16. 17:45

Kecskeméti TE 0-1 Fehérvár FC
(HT: 0-1)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2548 fő
Vezette: Vad II. István (Berényi Ákos, Szécsényi István, vb.: Kulcsár Katalin)

Kecskemét: Varga – Szűcs, Szabó (Pálinkás 70.), Belényesi, Katona (Májer 91.), Zeke – Vágó, Zsótér (Helmich 46.), Banó-Szabó – Horváth, Szendrei (Lukács 46.). Vezetőedző: Szabó István

Fehérvár: Tóth B. – Bese, Serafimov, Spandler (Fiola 55.), Gergényi, Schön – Csongvai, Sigér, Christensen (Mario 94.) – Katona, Gradisar (Tóth T. 71.). Vezetőedző: Bartosz Grzelak

Gól: Christensen (33.)

Sárga lapok: Katona L. (19.), Lukács D. (78.), Banó-Szabó (82.), Szűcs K. (94.) ill. Csongvai (3.), Schön (45.)

Kiállítva: Májer (lefújás után)

 

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling