A halálba (nem) menők

Előzetesen mindenki fordított szereposztást várt és ebbe a mindenkibe – ha a szívünkre/szívetekre tesszük/teszitek a kezeteket – mi is, ti is beletartozunk. A szezon előtt a Fehérvárt a Fradi kihívójának tekintette a közvélemény, míg a Kecskemétet a többség biztos kiesőnek, a kisebbség a kiesés elől menekülő csapatnak jósolta. Ehhez képest a Kecskemét úgy győzte le a Vidit Székesfehérváron, hogy gyakorlatilag egy percig sem volt kétséges a meccs kimenetele, és továbbra is közelebb vagyunk az első helyhez, mint a harmadikhoz. Olyan ez a KTE ebben az idényben, mint egy gladiátor, aki bár minden alkalommal üdvözli az uralkodót („Üdvözlégy Caesar, a halálba menők köszöntenek!”), mégis minden alkalommal pimasz mosollyal kerüli ki a végzetet.

Szabó Istvánnak kellemes gondokat okozott, hogy Szalai visszatérésével nem kellett senkit sem mellőznie a keretből, vissza is nyúlt a felcsúti kezdőcsapathoz. Hazai oldalon Bartosz Grzelak Loic Nego kezdőbe nevezésével akart változtatni azon a tendencián, hogy az elmúlt négy meccsükön mindössze 7-szer találtak kaput (ez meccsenkénti 1,75-ös átlag, ami borzasztóan kevés, ezzel nagyon nehéz meccset nyerni). A kezdő sípszót követően nagyon hamar körvonalazódott, hogy Szabó István hogyan képzeli el a mérkőzést: már az első pillanatoktól magas és agresszív letámadással indított a KTE, ami láthatóan nem ízlett a Videotonnak. Arra lehetett készülni, hogy ha a támadójátéka nem is veszélyes mostanság a hazaiaknak, a védelmük rendbe van rakva, így ezzel a presszinggel igyekeztünk magasan labdát szerezni és rendezetlen védelmet támadni. Ha a labdaszerzés nem is sikerült, legalább felrúgatta a csapat a Vidivel a labdát, amit a fizikai fölénynek köszönhetően Vágó, Szabó, Belényesi vagy Szalai általában megszerzett, de legalábbis a párharcokat rendre megnyerték. Grzelak elképzelése az volt, hogy a szélekről befelé futó Dárdainak és Negonak próbálja eljuttatni a labdát magasan a védelem mögé, de ez abszolút nem működött a KTE lescsapdája, a jól fejelő és helyezkedő védők és főképp a meccsen végig remekül söprögető Varga Bence miatt. Benyó kapcsán Hajdú B. István többször is hangsúlyozta a meccsen, hogy bármelyikünk el tudná látni a feladatát (utalva ezzel arra, hogy a Vidi a gólon kívül nem találta el a kaput a meccsen), de ez nagyon leredukálja egy kapus megítélését: ma már egy kapus esetében nem csak a védési hatékonyság vagy a magas beívelésekre való kimozdulás fontos attribútum, hanem például a lábbal való játékba avatkozás vagy a védelmen túljutó labdák összegyűjtése is. Az, hogy ezekben hogyan teljesít egy kapus, mind meghatározza, hogy milyen meccse van, Bence pedig utóbbiban remek volt (a hosszú labdái azonban nem voltak elég pontosak).

Mindenesetre az első félidő 13. percétől kezdve (ekkor Kodro került valóban nagy helyzetbe, de Belényesi becsúszva mentett) a KTE olyan könnyedén tartotta kézben a meccset, hogy az ellenfélnek igazából mozzanata sem volt. Ezzel szemben nálunk előbb Szabó Alex megpattanó szabadrúgását kellett kiütnie Kovácsnak, majd Horváth tűzött rá egy lecsorgót, hogy aztán egy igazán tetszetős támadás végén Zeke tegye be az üresbe Banó-Szabónak, aki aztán remekül találta meg a befutó Nagy Krisztiánt (a gólnál egyébként 5 játékosunk rohamozta meg a tizenhatost Banó passzára várva: Nagy mellett, Tóth, Vágó, Horváth és Szuhodovszki is megérkezett). Mielőtt igazán észbe kaphatott volna a Videoton rá is rúgtuk a másodikat, Horváth jól lépett ki Banó-Szabó labdájával és remek csel után tűzte meg a hosszú alsót.

A remekül menedzselt első félidőt követően a másodikban sem vett vissza egyből a Kecskemét, a Fehérvár ellenben teljes tanácstalansággal kezdte ezt a játékrészt is. Mindezt Grzelak az 56. percben elégelte meg (miután Horváth egy szerzett labda után két csellel tette fel a rulettre Heistert, majd lőtt kevéssel a hosszú alsó mellé), cserélt is rögtön hármat. A pályára lépők némi aktivitást vittek a hazaiak játékába, de eredményt nem hoztak, sőt egy szép összjátékot követően Zeke került helyzetbe. Ahogy egyértelművé vált, hogy a Vidi önerőből nehezen kerül helyzetbe, a KTE játéka is alacsonyabb fordulatszámra állt át, Szabó István is elkezdett frissíteni (lehozta az egyaránt jól teljesítő Vágót, Nagyot, Horváthot, majd pár perccel később Banó-Szabót is). Ha nem is egyértelműen emiatt, de a Vidi mutatott életjelet: Dárdai a 78. percben produkálta az első fehérvári lövést, majd (Szabó Levi pályára lépését követően és a kétcsatáros játékra átállva) újra próbálkozott a besült lescsapdának köszönhetően, egy perccel később pedig Szabó lőtt fölé a tizenhatosról. A meccs végébe a kelleténél jobban bele is kényelmesedett a Kecskemét, a 93. percben egy szép kombinációt követően Dárdai remekül lépte át a labdát középen, Kodro pedig az első kaput eltaláló lövésből betalált. Mindezek ellenére nem kellett izgulnunk az utolsó percben, mert egy kontra után még Zekének volt helyzete a 3-1-hez, de nem tudott betalálni.

Az van tehát, hogy nem akar múlni a dackorszak, a KTE minden fordulóban nemet mond arra, hogy romlásnak induljanak az eredményei. Ami viszont talán még fontosabb, hogy jó nézni ezt a csapatot. Minden pontosan meg van szerkesztve, rendkívül folyékony a játékunk, a széleken a túltöltés, a háromszögek, a vonalak közé mozgás, a szerepkörök stb. Minden. Szabó István és stábja türelemmel, alázattal és nagy szakmaisággal épített fel egy olyan csapatot erre az idényre, amely mára már nem csak eredményes, de látványos játékra is képes, hozza az eredményeket és a játékosok álmukból felkeltve is le tudják játszani azt, amit Pista megkövetel tőlük. Ezt pedig szurkolóként megélni piszkosul jó érzés.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Már a bejegyzésben is említettem, hogy ha már védenie nem kellett (a gólról nem tehetett), remekül söprögetett a védelem mögött, nem kevesebb, mint 14-szer takarított el vagy szedett össze belőtt/beívelt labdát. Lábbal ezúttal azonban váltakozó sikerrel lépett játékba, többször is pontatlan volt. 6

 

Nagy Krisztián: Nagyon örültem a góljának, mert az ő formájában volt némi visszaesés tavasszal, de az elmúlt időszakban látott javulása mellé végre a gól is megérkezett. Ezen kívül is sok munkával és jellemzően jó megoldásokkal játszott, ráadásul a védekezésben is jól teljesített. 8

 

Szabó Alex: Érezhetően duzzad az önbizalomtól a múlt heti gólja után. Védekezésben bizonytalanság nélkül tette a dolgát és egészen jól levette a pályáról Dárdait, az pedig, hogy már szabadrúgást is vállal egészen vagány dolog. 7

 

 

Belényesi Csaba: A Tanár Úr ma is mutatott egy s mást a tananyagból. Volt ebben magabiztosan megnyert fejpárbajoktól kezdve fontos blokk és kontrát meghiúsító becsúszás is. Ha őt látod a kezdőben, egyszerűen nem félsz. 7

 

 

Szalai Gábor: Ipari mennyiségű labdát szerzett a meccsen, emellett pedig megint bátran kalandozott előre is és felvállalta a hosszú labdákat is. Rendkívül érett játékot mutat hétről-hétre. 7

 

 

Zeke Márió: Az első félidő első felében még nagyon hullámzó játékot mutatott, többször vesztett párharcot és a beadásai sem ültek. Aztán egyre jobban erősödött fel és a meccs végére már az egyik legveszélyesebb játékosunk volt. Kis szerencsével két gólt is szerezhetett volna. 7

 

 

Vágó Levente: Ez az ember egy stoptábla. Ha labda érkezik az irányába, akkor azt megszerzi, elrúgja, elfejeli, de hogy ezen a meccsen nem sok támadás ment át rajta az egészen biztos. Remek játékot mutatott olyan kevés hibával, hogy az ember elgondolkozik, látott-e tőle megingást. 8 (MVP)

 

Szuhodovszki Soma: A megszokottnál több vesztett labdája volt, de a középpályás védekezésben és az építkezésben is kifejezetten hasznos volt ezen a meccsen is. Főleg az első félidei játéka volt kiemelkedő. 7

 

 

Banó-Szabó Bence: Áprilisban négy meccsen adott eddig öt gólpasszt. Félelmetesen jó érzékkel támadja a vonalak közötti területeket és nagyon érzi a társak mozgását is, mindkét gólpassza remek munka volt. A második félidőre nagyon eltűnt, de az első félidei két gólpassz miatt nehéz szigorúnak lenni vele. 8

 

Horváth Krisztofer: Én nagyon kedvelem azt a pulzáló játékot, amit tőle látunk. Van benne energia, van benne ötlet és ezek az elmúlt hetekben belekerültek egy pozitív spirálba. Folyamatos veszélyt jelent az ellenfelekre, a gólja pedig nagyon szépre sikerült. 8

 

 

Tóth Barna: Nagyot melózott ezen a meccsen is, a párharcaiból is sokat nyert meg. Érezhető volt, hogy nem nagyon volt a Vidinek válasza az ő fizikumára, de úgy éreztem, hogy miután a játékvezető nem volt partner az ő fizikális játékában, kicsit elkedvtelenedett. 6

 

 

Cserék:

Katona Bálint: Érezhetően nagy akarással lépett pályára és az nagyon jó a csapatnak, ha nem nyugszik bele, hogy Krisztofer szerepel a helyén. Aktív volt, próbálkozott, de addigra már a teljes csapat visszavett egy kicsit, ő pedig akkor igazán jó, ha a társak is pörögnek. 5

 

 

Katona Máté: Már-már megszokott csere, hogy Nagy Krisz helyére érkezik és jellemzően nem is vall szégyent. Ezúttal is jól helyt állt, a támadásokban is voltak ígéretes megmozdulásai. 5

 

 

Nikitscher Tamás: Jól érkezett meg a meccsbe, sorra nyerte a párharcokat. Erőszakos és aktív volt, labdákat szerzett. Nagyon jó igazolás volt. 6

 

 

 

Májer Milán: Kicsit görcsösnek éreztem, de lehet, hogy csak az egész csapat könnyed játékához képest nem ért fel az ő játéka. Nem is kapott sok időt, de még így is odaért kétszer a kapu elé, ám mezőnyben nem volt kiemelkedő. 5

 

 

Rjaskó Mihály: A meccs legvégére érkezett, ráadásul meglepetésre a középpályára. Nagyon gyorsan fel is mutatott egy szerzett labdát, majd a maradék időben már a stabilizálás maradt a feladata. 5

 

 

MOL Fehérvár FC – Kecskeméti TE

Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.