Szezonvégi statisztikák

Bár a szurkolók gondolatai ilyenkor főképp a játékoskeret körül mozognak, ezen a héten visszatekintünk az előző szezonunkra. Kezdjük is ebben a bejegyzésben a statisztikákkal, ahogyan megtettük ezt tavaly és azelőtt is. Ezúttal is elsősorban egyéni számokra koncentrálunk, de akadnak majd csapatstatisztikák is.

Ha a Kecskemét idei szezonjáról beszélünk, akkor természetesen a kiesés szúr szemet először, így kezdjünk is azzal, hogy hogyan alakult a tabella a korábbi NB1-es szezonjainkhoz képest:

Helyezések alakulása a szezonokban

Beautiful, easy data visualization and storytelling

Sajnos az egész szezont a kiesőzónában töltöttük, ahonnan a 7. fordulót követően egyetlen egyszer sem tudtunk kimászni (!). Önmagában ez a adat is mellbevágó, főleg annak tükrében, hogy nem éreztem, hogy egyértelmű a szezon folyamán a kiesésünk, nem éreztem, hogy kilógnánk a mezőnyből. Talán még fájdalmasabb az a grafikon, amely nem a helyezéseket, hanem a pontszámokat mutatja:

Pontszámok alakulása a szezonokban

Beautiful, easy data visualization and storytelling

Azt láthatjuk, hogy csak azért nem mondhatjuk, hogy a teljes szezonban az előző két idényünk alatt voltunk, mert az első fordulóban szerzett 1 pont túlszárnyalja a tavalyi nyitányon elszenvedett vereséget. Ennek ellenére gyakorlatilag végig elmaradtunk az elmúlt két idényünktől az eredményeket tekintve, tehát nem arról volt szó, hogy egy-két leolvadás juttatott minket bajba, hanem a teljes szezonban gyengélkedtünk. Merüljünk kicsit mélyebbre a három évadunk összehasonlításában:

Sok alapszintű információt hordoz ez az ábra. Egyrészt láthatjuk, hogy a pontok és gólkülönbség terén mennyire bezuhant a teljesítményünk, továbbá azt is, hogy a lőtt góljaink száma a szezon végére sem tudott a meccsenkénti 1 gól fölé menni (0.94 gól/meccs), ami komoly romlás az előző két idényhez képest. A kapott gólok terén is rontottunk, már tavalyhoz képest is, de az újoncévünk értékét meg sem közelítettük (1,6 kapott gól/meccs). Ami kissé árnyalhatja a képet, hogy nem ez volt a legrosszabb NB1-es szezonunk sem a várható gólok, sem a várható kapott gólok tekintetében, ez pedig azt mutatja, hogy a helyzetkihasználásunk is elmaradt a helyzetbekerülésünktől (bármilyen sután is hangzik ez) és védekezésben is kaptunk elkerülhető gólokat.

Hol helyezkedünk el a mezőnyben a lőtt és kapott gólok tekintetében?

Azt láthatjuk, hogy ha az összképet nézzük, akkor mi teljesítettünk legrosszabbul, hiszen a grafikon jobb alsó sarkában helyezkedünk el. Nálunk kevesebb gólt senki nem szerzett (a Szpari ugyanannyit, mint mi), de nálunk többet is csak a Loki kapott. Innen nézve nem meglepő a rossz végeredmény.

Ha már gólok: a következő grafikonon azt láthatjuk, hogy a meccsek mely szakaszaiban lőttük a góljainkat.

A legsikeresebb időszakunk a 16. és 30. perc közti időszak volt, ekkor 9-szer is betaláltunk, ugyanakkor a védelmünk is gólképes volt, mert 11 gólt kaptunk ebben az időszakban. Az első félidő hosszabbításában és a második félidő elején erősebbek voltunk, mint az ellenfelek, de ami az egész szezont tekintve leginkább szembetűnő volt, az a meccsek végi gyengélkedésünk. Az utolsó negyedórában nem csak a gólkülönbségünk fájó (a kapott góljaink több, mint negyedét ekkor kaptuk), de fontos pontokat buktunk el ebben az időszakban.

Térjünk át az egyéni statisztikákra. A legkézenfekvőbb kérdés, hogy ki mennyi lehetőséget kapott.  Következzen egy nagy tábla, amiben szerepel a szezon minden tétmeccse, tehát a bajnokikon kívül a kupameccseink is.

Elérte a 30 meccset Belényesi Csaba (34), Pálinkás Gergő (33), Zeke Márió (33), Katona Levente (32) és Lukács Dániel (30) is, de rajtuk kívül nincs más, aki ennyi meccset kapott volna. Az is látszik, hogy ebből az 5 játékosból is a Pálesz-Luki kettős csak 2000 játékperc körül teljesített, tehát ők többször is be- vagy lecserélésre kerültek. A másik három játékos viszont abszolút alapember volt, csak ők lépték át a 3000 perces határt a csapatból. Érdemes megjegyezni, hogy általam feltüntetett játékperc-adatok eltérnek a hivatalostól, mert én a hosszabbításokat is beleszámoltam, ezért ilyen tekintetben a fent látható táblázat valamivel pontosabb, mint a hivatalos.  A legtöbbször lecserélt játékosunk Lukács Dani volt (őt követi Kovács Barna, valamint a Katona Bálint-Nagy Krisztián-Zsótér Donát hármas), míg a padról legtöbbször Mihajlo Meszhi és Pálesz szálltak be (14x).

Hogyan gazdálkodtak a játékosaink kapott játékidővel?

A szurkolók legtöbbször Zsótér Donátot látták a legjobbnak, egészen elképesztő módon ez 10-szer is előfordult, ami nagyjából azt jelenti, hogy a szezon meccseinek közel harmadán Donát volt a legjobb a drukkerek szerint. Őt követi Driton Camaj, Lukács Dániel és Varga Bence, akik 3-szor lettek a meccs legjobbjai. A Lila Ködnél ez annyiban változik, hogy nálunk Zsótér 6-szor nyert, mögötte pedig Belényesi Csaba, Luki, Benyó és Vágó Levi jönnek három elsőséggel. A blog osztályzatai alapján két téli szerzemény, Camaj és Pászka végeztek az élen.

Mindezen szubjektív értékek után lássuk az objektív oldalt. Gólok és gólpasszok terén ez nem volt egy kifejezetten eredményes szezon, így néz ki a tábla:

A legtöbb gólt Lukinak köszönhetjük, de Camaj egy fél szezonnal is szépen feljött a második helyre. A sokat bírált Pálesz is összedobott nekünk 5 gólt, bár tény, hogy főleg az őszét nézve ez lehetett volna sokkal több is. A gólpasszokat tekintve Berki is gyűjtött 5-öt, de ezeknek csak kis része volt kulcspassz.

Ha azt vizsgáljuk, hogy ki teljesített legjobban nyomás alatt, akkor a következő táblába futhatunk bele:

Ebből azt láthatjuk többek között, hogy Luki a 7 góljából 5-öt olyan helyzetben szerzett, amikor szorított minket az eredmény, míg Berki például az összes gólpasszát ilyen helyzetben adta.

Ha konkrétan arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyes játékosok góljai vagy gólpasszai hány pontot hoztak, akkor egy másik táblázatot kell vizsgálnunk. Persze becsapós a helyzet, mert egy gólhoz általában tartozik egy gólpassz is, és bár mindkettő neve mellé odakerül a pontszám, a valóságban nem jelent 3+3 pontot csak 3-at.

Luki tehát 9 bajnoki pontunkhoz is vastagon hozzájárult, de ilyen magasságig más játékosunk nem jutott (a második helyen Zsótér és Katona Levente állnak 5-5 ponttal).

Ha megnézzük, hogy mely játékosaink kapták a legtöbb lapot, akkor nem ér bennünket nagy meglepetés:

Bár Belényesi nem egy laphalmozó, ezúttal ő lett a legerősebb versenyző ebben a számban (9 bajnoki sárga és 1 a kupában), de azért azok a játékosok, akikre számítani lehet ebben a műfajban, idén is kitettek magukért: Vágó és Katona Levi is 9 sárgáig jutott. Idén háromszor is villant a piros kecskeméti játékosnak: Berki Marcell a ZTE, Botka Endre és Varga Bence pedig a Fehérvár ellen állíttatta ki magát, előbbi otthon, utóbbi pedig idegenben.

Érdekességek:

• A szezon végén 25 pontot szereztünk, ezt a pontszámot tavaly a 19., azelőtt pedig már a bajnokság fele előtt, a 15. fordulóban megszereztük!
• Az xg érték alapján a szezonban 43,23 gólnyi helyzetet dolgoztunk ki, amiből csak 31 találatunk lett, tehát nagyon alulteljesítettünk a helyzetkihasználás terén. Védekezésben ez az alulteljesítés jóval kisebb, de azért mégis megvan: 49,83-as xg-t engedélyeztünk az ellenfeleknek, amiből kaptunk 53 gólt.
• A 76. perc és a lefújás között 5 gólt szereztünk a szezonban, ezzel szemben kaptunk 15-öt. Elképesztő ez különbség, amire biztosan megoldást kell találnia a stábnak. Nem tudom mi az oka, erőnlét, koncentráció, taktika, passz. De meg kell oldani.
• A télen eligazoló Nikitscher Tamás mindössze 19 meccsen lépett pályára, de így is bekerült a 10 legtöbb percet játszó játékosunk közé.
• Driton Camaj ugyan az egyik legeredményesebb játékosunk volt, mégis mindössze 1-1 pontot köszönhetünk közvetlenül az ő góljainak és gólpasszainak.
• Bár csak az őszi szezonban volt a csapat tagja, Nikitscher Tamás harcolta ki a legtöbb lapot az ellenfeleknek: 6 sárgát és 1 pirosat. Őt követi Zeke Márió (6 sárga) és Zsótér Donát (4 sárga).
• Zsótér Donát lépett pályára legtöbbször a szezonban úgy, hogy vele a pályán nem kaptunk gólt: 15 ilyen meccsünk volt. Ebben azért benne vannak azok a meccsek is, amikor csak a meccs végén állt be csereként.
• Ennek az adatnak a másik oldala, hogy ki volt a pályán a legtöbbször gólszerzéskor. Ebben nem meglepő módon a percrekorder Belényesi Csaba vezet (20 ilyen meccse volt), őt Katona Levente és Zeke (19-19) valamint Lukács követi (15). Ha ezt konkrét gólszámra akarjuk lebontani, akkor Belényesi 33, Katona Levi és Rió 29-29, Luki pedig 26 lőtt gólunk alkalmával volt a pályán. Vájt fülűbbek kiszúrhatták, hogy csak 31 gólt lőttünk a bajnokságban, de ezekben az adatokban benne vannak a kupameccsek értékei is.
• Nagy Krisztián ebben a szezonban nem kapott nagyon sok lehetőséget, sokszor csak rövid ideig léphetett pályára. Ennek is köszönhető az a statisztika, hogy lépett pályára legtöbbször úgy, hogy vele a pályán nem tudtunk gólt szerezni. 21 ilyen meccs volt. A második ezen a listán Pálinkás Gergő (20), őt pedig Luki, Meszhi és Zsótér követi (15-15-15). Mindannyiukról elmondható, hogy volt olyan szakasza a szezonnak, amikor csak csereként kaptak néhány tízpercet, ez azért valamelyest torzítja a statisztikát.