A tavalyi szezon transzferei kevésbé voltak extrák, mint egy évvel ezelőtt, de idén is akadtak jó fogások

Tavaly a mindenki által kiesőnek tippelt Kecskemét olyan jól tudott igazolni, hogy végül olyan keret alakult ki, amely a második helyig menetelt. Idén a sokak által kiesőnek tippelt Kecskemét már nem tudott sok olyat húzni az átigazolási szezonban, amely ligaszinten kiemelkedő lett volna, de a felsőház így is meglett. Ebben a posztban az átigazolásainkkal foglalkozunk.

Nem meglepő módon nyáron volt a nagyobb mozgás Kecskeméten, nem pedig télen. A szezon előtt 15 érkezőnk volt, télen pedig mindössze 3 (ezen kívül kölcsönből visszatért Bodor Zoltán és Polyák Kristóf, de ők nem jutottak szóhoz az első csapatnál). A csapat magja összességében együtt maradt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tudtunk annyira stabil benyomást tenni, hogy a kiesés ne nagyon jöjjön szóba, de – ahogy arra számítani lehetett – a tavalyi teljesítményt nem tudta megközelíteni a KTE. Vegyük sorra, hogy kik érkeztek a csapathoz és hogyan teljesítettek? („A”-tól „E”-ig értékeltem, ahol az „A” a skála teteje, az „E” pedig az alja)

Nyáron:

Pálinkás Gergő: A legelső érkezőnk a nyáron Pálesz volt, aki valósággal berobbant a KTE-be. Egyaránt gólt szerzett az első Konferencia Liga, NB1 és Magyar Kupa meccsén is, a szezon utolsó szakaszában pedig szintén magára irányította a reflektorfényt, az utolsó 7 tétmeccsünkön 4-szer talált be. A kettő között azonban viszonylag csendes volt a szezonja, nem is tudott tartósan a kezdőcsapat tagja lenni (a legtöbbször becserélt játékosunk lett), amikor azonban az volt, rendre azt éreztette, hogy vele veszélyesebb a támadójátékunk, mint nélküle. B

Kiss Bence: Én egész ősszel a pártján álltam, mert az volt az érzésem, hogy technikailag képzett játékos, akiben ott rejlik az a játék, ami aztán Zalaegerszegen ki is jött belőle. Szabó István elképzeléseibe azonban kevéssé fért bele, ennek pedig lehetett oka akár az is, hogy nem feltétlen jöttek ki igazán jól egymással. 12 meccsen mindössze 563 percet kapott, két gólpasszt tett a közösbe, a távozása azonban finoman szólva is dicstelenre sikerült: gyakorlatilag szó nélkül lépett le a ZTE-hez, edzésre nem jelentkezett Kecskeméten, így szerződést bontottak vele. D

Szendrei Ákos: Kecskeméten hagyománya van a sérülésből visszatérő játékosok újra felépítésének és Szendrei is ilyen játékos volt. A fiatalszabálynak is megfelelt, ezért ideális igazolásnak tűnt, de valójában a teljes szezon folyamán csak kiegészítő embere volt a csapatnak. 22 meccsen támadóként 2 gólig jutott, de a játékpercekben sem dúskált, egyetlen meccset sem játszott végig és csak hétszer kezdett a szezonban. D

Szűcs Kornél: Azt már a szezon legjobbjait taglaló bejegyzésünkben is megemlítettem, hogy az én szememben ő volt a szezon legjobb igazolása (azok közül, akik tavaly nem játszottak a csapatban). Nagy Krisztián sérülése és Májer Milán hullámzó játéka miatt nagy szüksége volt a csapatnak valakire, aki állandóságot hoz a pálya jobb oldalára, Kornél pedig ezt tette. 34 meccsen kapott szerepet és jellemzően magabiztos teljesítményt nyújtott. Szerintem az egyik legígéretesebb játékosa a keretnek. A

Fadgyas Tamás: Nem derült ki, hogy mire lehet képes, mert egyetlen egyszer sem kapott lehetőséget az első csapatban. Varga Ádám távozását követően úgy tűnt, hogy Varga Bence mögé érkezik második számú kapusnak, de végül csak a harmadosztályban kapott szerepet, ötször. Ebből háromszor nem kapott gólt, egyszer meg kiállították. Kérdéses, hogy jövőre is a csapat tagja lesz-e. E

Katona Levente: Az ő leigazolása célzottan annak szólt, hogy a vezetőség érezte, hogy Szalai Gabi sokáig már nem lesz megtartható, ezért kellett egy bal lábas középső védő, akit a helyére be lehet építeni. Ez a beépítés valójában akkor indult meg, amikor Gabi már távozott, mert az ősszel Levi mindössze 31 percet kapott két részletben. Tavasszal már alapember volt és stabilan, sallangmentesen hozta le a félszezont, a kupában pedig gólt is szerzett a Veszprém ellen. Nem kellett izgulnunk, amikor a pályán láttuk. B

Matheus Leoni: Megosztó volt a személye a szurkolók között is. Leo ugyanis Rigában egy meglehetősen gyenge teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet, aminek a terhét sokáig cipelte. Az látszott, hogy egy az egy ellen nem életbiztosítás a játéka, de amikor felszabadultan tudott futballozni, akkor támadásban tudott szép dolgokat mutatni. Zeke aztán idővel kiszorította a csapatból, de így is összejött neki 29 meccs a szezonban, amin azonban csak egyetlen gólpasszig jutott. C

Kovács Kolos: Ceglédről érkezett a fiatal középpályás, aki bár elsősorban a második csapatba érkezett, mégis egészen sokszor volt meccskeretben az NB1-es csapatban is. Kétszer még lehetőséget is kapott, az MTK ellen pedig egy gólpasszt is feltett az eredményjelzőre, de ennek ellenére is kijelenthetjük, hogy ő még a jövő embere a csapatnál. C

Artner Dávid: Koloshoz hasonlóan ő is a második csapathoz érkezett elsősorban, de az ő nevével is sokszor találkozhattunk a felnőttcsapat keretében is. Kováccsal ellentétben azonban ő nem mutatkozott be. Az NB3-ban 26 meccsen 11 gólig jutott, ami viszont nem rossz teljesítmény, de egyelőre ő is ígéret. C

Varga Bence: Tavaly a szezon végén szinte biztos voltam benne, hogy Benyó visszatér az MTK-hoz. Egyszerűen nem láttam értelmes magyarázatot arra, hogy nálunk hagyják. Aztán a fővárosiak leigazolták Demjén Patrikot, mi pedig kivásároltuk a szerződéséből Bencét. Az egész szezonban alapember volt, a második legtöbb játékperccel a lábában és bár azt az extra teljesítményt nem tudta hozni, mint tavaly, azért idén is többnyire biztos pont volt hátul. Ősszel azért akadtak bizonytalankodásai, de egy megbízható kapust nyert vele a Kecskemét. A

Nagy Olivér: A Ferencvárostól kölcsönvett játékost a jobb oldalon próbálgatta a Szabó István, de szerintem messze nem annyiszor, amennyiszer lehetett volna. Láttam benne a fantáziát és amikor játszott, akkor többnyire jól is teljesített, de a Szűcs-Májer kettős mellett (ősszel egy ideig még Nagy Krisztián is egészséges volt) nem nagyon tudott labdába rúgni. 15 meccsen egy gólt és egy gólpasszt hozott. Kicsi esélyét látom, hogy maradna, pedig láttam benne fantáziát. C

Iyinbor Patrick: A szezon első felében több lehetőséget kapott, ami tavaszra elkezdett apadni, valószínűleg ekkorra derülhetett ki, hogy nem fogjuk tudni megtartani, így Szabó igyekezett azokat játszatni, akikre a jövőben is számíthat. Így is játszott 21 meccsen, a Szeged ellen pedig továbbjutást érő gólt fejelt. Benne szerintem sokkal több van, mint hogy a Fradinál ne játsszon, muszáj lenne elmennie valahova, ahol lehetőséget kap. B

Horváth Krisztofer: Talán a szezonunk legnagyobb fegyverténye volt, hogy újra kölcsön tudtuk venni a Torinótól, ráadásul vásárlási opcióval (bár kicsi az esélye, hogy ezzel valóban élni tudnánk). Krisztofer házi gólkirály lett, 12 gólt lőtt és 7 gólpasszt adott a szezonban és a válogatott keretnek is állandó tagja tudott lenni, olyannyira, hogy akár az EB-n is játszhat. Remek szezon van mögötte és ha távozik is, 51 meccsen 18 gólt hagy maga mögött Kecskeméten. A

Zsótér Donát: Donáttól szerintem nagyon sokan másra számítottunk, mint amit kaptunk. Korábbi csapatainál támadásban kifejezetten erős játékos volt, Kecskeméten pedig egyetlen kupagóllal és egy gólpasszal zárt, a megsérülő Banó-Szabót pedig nem igazán tudta pótolni, annál is inkább, hogy idővel már teljesen más szerepkörben játszott. Az idény nagyobbik részében szinte védekező középpályást faragott belőle Szabó István, egyfajta box-to-box játékost, aki felszántotta a pályát és lövésekkel is próbálkozott. Hullámzó teljesítményt nyújtott, de többnyire lendített a csapat játékán, a szurkolók pedig értékelték a harcias és rámenős játékát. Ha nem úgy tekintek rá, mint a kezdőbe szerződtetett húzóemberre, hanem mint kiegészítőember, aki rendre képes volt jó teljesítményre csereként, akkor egész jó igazolás volt. B

Zeke Márió: A tavalyi extra szezonja után visszatért Fehérvárra, ahol beesett a teljesítménye, egészen más típusú játékot vártak tőle, mint a KTE-nél, ami nem is ízlett neki. Amikor a Kecskemét megvásárolta, kellett neki egy kis idő, amíg újra visszarázódott, de aztán bejátszotta magát a kezdőbe és nem is nagyon engedte kivenni magát onnan. Idén is felszántotta a bal oldalt, fontos játékosunk volt, akire jövőre is komoly szerep hárulhat. Két gólig és két gólpasszig jutott (ebből a második egy öngól előtti beadás volt), aminél azért el tudnánk képzelni többet is, de így is fontos momentuma volt a szezonunknak, hogy visszahoztuk. A

Télen:

Lukács Dániel: Lehet, hogy túl nagy volt az elvárás Luki felé a közönség részéről, hiszen a mi emlékeinkben az NB2-es gólkirály élt. Az első meccseken úgy tűnt, hogy ennek meg is tud majd felelni: az első hat meccsén 3 gólt és 2 gólpasszt pakolt fel az asztalra. Ezt követően azonban már csak egy gólpasszra futotta tőle és a teljesítménye is meglehetősen hullámzó volt. A szezon végén már egyre többször kapott lehetőséget a szélen, ami számára bevallottan nem a legkomfortosabb poszt. Talán a legnagyobb feladat lesz megtalálni az ő helyét a csapatban a következő szezonra. C

Derekas Zoltán: Ő is sérülésből érkezett Kecskemétre és kimondottan az volt a célja ennek a fél évnek, hogy újra formába lendüljön és felépítse a fizikumát. Hogy ez mennyire sikerült, az kérdéses, mert nem lett agyonkínálva játékpercekkel, 6 meccsen mindössze 208 percet játszott. Az én szememben nem nyújtott rossz teljesítményt, de az is tény, hogy a lapok benne vannak a játékában. Ha a jövőben is számolunk vele, akkor akár értéke is lehet a csapatnak, mert van benne fantázia, kérdés, hogy mi okozta, hogy ennyire kevés lehetőséget kapott tavasszal. D

Helmich Pál: Az a szezon végére kiderült, hogy a közönségnek új kedvence lett, Helmich Pálnak hívják. Persze nem érdemtelenül, Pali szinte szó szerint a semmiből érkezett és az elvárások többségét felülmúlta. Harcias, agresszív, nem is mindig kristálytiszta a játéka (a sok faultja ellenére csak kétszer kapott sárga lapot) és az a lendület és rámenősség, ami benne van a játékában, kifejezetten szerethető. Támadásban is jól szerepelt: 12 meccs alatt 2 gólig és 1 gólpasszig jutott és bár nem volt meccs, amit végigjátszott volna, tavasszal főleg ő szállította a fiatalperceinket. Megvolt az NB1-es bemutatkozás, a következő szezonja még jobb lehet. B

Hogy hogy fog kinézni a kecskeméti transzferablak a nyáron, az egyelőre rejtély. Két kérdőjel kiegyenesedett már: Papp Milán és Kotula Máté a Kazincbarcikától érkeztek, ez pedig előre vetítheti Iyinbor és Leoni távozását. Szó van a győri Farkas Balázsról, aki Szendrei távozására lehet válasz, de a keret bővítése ezen felül is szükséges. Bár Nikitscher és Nagy Krisztián felépülésével bővülnek a variációs lehetőségek, azért vannak lyukak a keretben. Horváth Krisztofer valószínűsíthető távozásával biztosan szükség lesz még támadó szellemű játékosra, akár többre is. Kersák bár hosszabbított és jól is élt a lehetőségeivel, nem tartom elképzelhetetlennek egy cserekapus érkezését sem és továbbra is kereshetjük Szuho utódját is. A két szélen eddig Banó és Horváth játszott jellemzően és itt mindenképp kellene erősítés, mert bár Banó-Szabó játéka adott, Májer is feljebb tud lépni, de a többiek (Helmich, Zsótér, Derekas, Meszhi) csak időszakosan játszottak ezen a poszton. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a hangsúly ezúttal is kevésbé ismert játékosokon lesz, de érzésem szerint ebből a körből valamelyest ki fogunk lépni.