Most már meg lehet nyugodni. Sajnos. Sajnos?

Az van, hogy most már nem túlzottan kell izgulnunk. Az elmúlt két meccsen gyakorlatilag kiderült, hogy a Tóth Ákos, sportigazgató által halványan megpendített nagy célt nem fogjuk elérni, így pedig nem sok tétje maradt a hátralevő meccseknek. Ez viszont nem biztos, hogy nagy baj.

A Nyíregyháza elleni kupakiesés után kapott némi savat a nyakába a csapat a szurkolók egy részétől és még Szabó István meccs utáni nyilatkozatában is megpendítette, hogy el tudod volna képzelni valamelyest nagyobb odaadást a meccsen a csapatától. Ilyen előzményekkel fordultunk a Puskás Akadémia elleni bajnokira, akik minden józan számítás szerint esélyesebbnek voltak mondhatók, mint mi, még annak ellenére is, hogy a felcsútiak is meglehetősen gyenge formában voltak a meccs előtt. Szabó István mélyen bele is nyúlt a csapatába, a Nyíregyháza elleni meccshez képest 6, az MTK elleni bajnokihoz képest 5 helyen változtatott. Katona visszakerülése nem okozott meglepetést, ahogy Májer eltiltásának és Szűcs sérülésének fényében Nagy Olivér első kezdőcsapat-tagsága sem. Bekerült a kezdőcsapatba azonban Helmich, Leoni, Derekas és Pálinkás is, ebből pedig egy hajtósabb csapat képe kezdett kirajzolódni. Eközben Hornyák csapatában továbbra is Pécsi állt a kapuban, a négy védő előtt Corbu és Batik játszott, elől pedig a Slagveer-Plsek-Levi hármas támogatta volna Puljicsot.

Ennek ellenére már nagyon korán kiderült (és az első félidőben végig így is maradt), hogy a vendégek rettenetesen pontatlanul játszanak, a hosszú labdáik nem találták el a csapattársak tízméteres körzetét sem. Ezzel szemben (vagy éppen ezért) az első félidő nagy részében mi voltunk az aktívabbak. Mélyen húztuk meg a védelmi vonalunkat, amiből éles kontrákat próbáltunk vezetni. Sok siker ezeket ugyan nem koronázta, fél óra elteltével komoly helyzetet nem láthattunk (ezt pedig elsősorban rajtunk kell számonkérni, mert a Felcsút sokat nem mutatott támadásban). Az észrevehető volt, hogy cél a Varga Bence által megszerzett labdák minél gyorsabb átjuttatása a másik térfélre. Ezek az indítások nem csak veszélyt hordoztak magukban, de a gólunk is egy ilyen szituációból esett. Varga gyorsan rúgta ki a labdát, amit a rendezetlen védelem oldalra fejelt. A gyorsan elvégzett bedobás után Nagy Olivér remekül nyerte meg a test-test elleni párharcot Corbuval szemben, a beadás után Pálinkás pedig megelőzte Maceirast és a léc alá lőtt. Ez a 30. percben történt, de a Felcsút ezután sem tudott felpörögni, bő 10 perccel később Vágó remek indításával lépett ki Horváth, akinek a beadása éppen csak elment Pálinkás lába mellett. Nagyjából ez volt az első félidő említhető eseménysora, ami kevésnek tűnik, de valójában a felforgatott csapat ellenére is meglehetősen stabil volt a KTE teljesítménye, támadásban pedig ha konkrét nagy helyzetekig a gólon kívül nem is jutottunk, végig ott lógott a levegőben, hogy valamikor el tudunk futni. A párharcokba jól álltunk bele, a csapatban volt tűz, agresszió és a kontráink is jó sebességgel bírtak.

Hornyák is érezte, hogy váltania kell és Brandon behozatalával gyakorlatilag meccsdöntő módon cserélt: kellett egy kis idő, mire kiderült, de az, hogy így Nagy Zsolt feljebb léphetett, kulcsfontosságú volt. Az 52. percben jelentkezett a meccsen először a Puskás Akadémia, amikor Vágó csúnyán elpasszolt egy labdát (vagy szabálytalankodtak vele), amivel Puljics lépett ki, de a keresztbe passzolt labdáját Belényesi nagy bravúrral halászta le. Az 55. percben Colleyt is játékba dobta Hornyák, akinek a jelenléte és meglehetősen tisztátalan játéka bőven okozott bosszúságot a védőinknek, főleg Belényesinek és Katonának. Ekkor érezni lehetett, hogy fokozza a tempót a Felcsút, ennek ellenére két alkalommal is eldönthettük volna a meccset (szerintem a második gólra már nem lett volna válasza a vendégeknek). Az 59. percben Helmich szerzett labdája után remekül kényszerítőzött Horváthtal és csodás ütempasszt adott Derekas elé, aki viszont a keresztbe csúszó Stronatiba lőtte a helyzetet, majd a 65. percben 4 a 2 ellen vezettünk kontrát, de Krisztofer rossz döntést hozott és labdát vesztett, pedig az egyik oldalán az addigra már pályán levő Zsótér, a másikon pedig Helmich és Pálinkás is érkezett. A két szituáció között Colleynak volt helyzete, ami Belényesi őrült blokkja miatt nem jutott el a kapuig. Ekkortájt tehát felpörgött a meccs, mi pedig még mindig vezettünk, sőt a 67. percben Nagy Olivér átlövését kellett kitolnia Pécsinek, de azért már lehetett érezni, hogy a vendégek fokozták a tempót, sajnos ilyenkor már többször fordult elő, hogy nem saját döntésből húzódunk vissza a saját harmadunkba, hanem az ellenfél nyomása miatt. A 74. percben Pálinkás orral blokkolt egy fejest, ami miatt ápolni kellett és a következő szögletnél nagyon hiányzott is: Golla bántóan üresen érkezett Levi beadására és a kapufáról fejelt a kapuba. A visszajátszás alapján nem egyértelmű, de valószínűleg Vágó vagy Szabó embere volt, mindenesetre a környékén nem volt senki a fejes pillanatában. Még ennek ellenére is érkeztek kecskeméti oldalról helyzetek, például Pálinkás szép centermunkája, amit a jobb alsóból kapott ki Pécsi. A 86. percben aztán egy gyenge beadás elől húzta el magát Belényesi, a labda megtalálta Nagy Zsoltot, Szabó Alex erélytelen volt és nem helyezett rá nyomást, a válogatott balhátvéd pedig a léc alá lőtt. Ezen a ponton érezni lehetett, hogy megtört a csapat, még úgy is, hogy a felcsúti vezető gól után négy alkalommal is lett volna esélyünk az egyenlítésre: Horváth egyszer a kapufára emelt, egyszer egy szabadrúgását kellett Pécsinek bravúrral védeni és a lefújás előtt is megpróbálta meglepni a vendégek kapusát, ráadásul Lukács sem talált kaput egy korábbi lecsorgóból.

Ha az volt a cél a szezon hátralevő részére, hogy megérkezzünk a nemzetközi kupára, akkor azt az elmúlt két meccsel valószínűleg elbuktuk. A kupából kiestünk, ezzel a vereséggel pedig jelenleg 6 fordulóval a vége előtt 6 pont a hátrányunk a negyedik helytől, ami pedig nem is biztos, hogy Konferencia Ligát ér. Ugyanakkor ez talán olyan helyzetet teremthet, amikor kicsit le lehet higgadni, lehet (újra)tervezni. A hátralevő meccseken nekem őszintén szólva édesmindegy, hogy a csapat 10. vagy 5. lesz. Nyilván jobban mutat az egyik, mint a másik, de valós jelentősége nincs. Annak sokkal inkább, hogy elkezdünk-e arra koncentrálni, hogy készüljünk a következő szezonra. Lehet, hogy kicsit újra kell gondolni a játékot, de most van lehetőség arra, hogy frissebb ötleteket vigyünk fel a pályára, ezzel egy olyan alapot letéve, amire már lehet építkezni a felkészülés alatt. Persze nem lehet úgy újítani, hogy a mostani csapatban vannak olyanok, akik lehet, hogy távoznak nyáron és érkezőink is lesznek, de fél szemmel én már a következő szezon felé kacsintgatnék. A jó hír, hogy míg a korábbi meccseken többször észrevehető volt, hogy küszködünk, amikor visszaálló csapatokat kellene megbontanunk (cserébe a kontrákból sebezhetőek vagyunk), ezúttal valamelyest visszatértünk ahhoz, amiben tavaly sikeresek voltunk: mélyebb védekezés és gyors dinamikus kontrák, ez pedig szerintem jobban is működött. Hornyák a félidőben jól reagált erre, Szabó István pedig szerintem későn kezdett belenyúlni a meccsbe és nem is sültek el jól a cserék. Zsótér még időben jött, de Lukács már későn (ráadásul nem is feltétlenül értettem, hogy miért Olivér helyére), azt meg, hogy a 88. percben jön egy hármascsere, már inkább a kétségbeesés szülte. Érdekes, hogy a meccs után mindkét vezetőedző úgy érezte, hogy az ő akarata érvényesült és ezt mindketten arra alapozták, hogy a KTE visszahúzódott, de szerintem ez inkább Szabó meccsterve volt, bár kétségtelen, hogy a második félidőben Hornyák jól változtatott és a meccs legfontosabb szakaszában magához tudta ragadni a kezdeményezést.

A szurkolók egy része megértő a csapattal és értékeli, hogy a kupameccshez képest javult a játék és a mentalitás is, mások viszont borús képet látnak a klub előtt. Az én véleményem, hogy most hajlamosak vagyunk pesszimistábbak lenni, hiszen a kupakiesés és az elmúlt meccsen nyeretlensége valóban csalódás. Ugyanakkor a szezon előtt az volt a realitás, hogy a csapat a középmezőnyben végezhet, ezt pedig hozza is a Kecskemét, a bennmaradás, bár matematikailag még nincs meg, de gyakorlatilag tényként kezelhető. Mindezt egy olyan szezonban, ami igazán megnehezítette a csapat dolgát eddig is: két kulcsember és egy potenciális alapember sérült meg nagyon hamar és hosszú időre; télen két válogatott kerettag és egy megbízható, a csapatjáték szempontjából fontos játékos távozott a csapattól; kulcsjátékosoknak esett vissza a formája; Banó-Szabó keretből való kikerülése. Mindezek ellenére is úgy tűnik, hogy stabilan marad bent a csapat (amihez természetesen kell a két sereghajtó gyengélkedése is), az alapvető célt el fogjuk érni. Hogy ennél komolyabb célokat nem, az ugyan az elmúlt évek után lehet meglepetés, de valahol várható volt. Ahogyan korábban volt egy igazán kifutott időszakunk, most gyengébbek az eredmények, de a mi szintünkön ez nem extremitás, az ilyen kis/középcsapatoknak van ilyen időszaka. Ki kell belőle lábalni, ahogyan ősszel is tettük. A játékon lehet és kell is javítani, de a csapat olyan pillanatban került egy kisebb-nagyobb gödörbe, amikor még meglehetősen sok ideje van arra, hogy kimásszon onnan.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Két lövés találta el a kapuját, két gólt kapott. Ugyanakkor egyik gól sem rajta múlott, a beíveléseket pedig nagyon magabiztosan kezelte, a gyors indításai pedig kifejezetten veszélyesek voltak. A Loki ellen biztosan nem játszik, ez kinyitja a kaput Kersáknak (vagy Fadgyasnak). 7

 

 

Szabó Alex: Hullámzott a teljesítménye a meccsen, mert volt kulcsfontosságú tisztázása és nagyon fontos blokkja is, de mindkét kapott gólnál nagyon közel volt az eseményekhez és mindkétszer csak passzív szemlélője volt a találatoknak. 5

 

 

Belényesi Csaba: Nálam a meccs embere, még ha furcsa is egy vesztes meccs után egy védőt választani. Nagyon magabiztosan nyerte a párharcokat, több fontos és látványos szerelése is volt. Végig remegett az ujjam a nyolcas osztályzat felett, de a második kapott gólnál látom némi felelősségét. 7 (MVP)

 

 

Katona Levente: Bár Szalai távozása érzékeny veszteség, mégis azt kell mondjuk, hogy Katona Levi, bár feledtetni nem tudja Gabit, de stabil teljesítményt nyújt tavasszal. Ezen a meccsen is jól játszott, kemény volt, összességében védekezésben erre nem sok panasz lehet. Támadásban azonban szívesen látnék tőle többet. 6

 

 

Nagy Olivér: Először kezdett és bennem csak nőtt a kérdés, hogy miért kap ilyen kevés lehetőséget. Jól játszott, aktív volt és nem bújt ki a felelősség alól sem. A gólpassza előtt keményen és határozottan lépett fel, a második félidőben pedig akár gólt is szerezhetett volna. 7

 

 

Vágó Levente: Valószínűleg mindenki (így én is) arra acsúnyán eladott labdára emlékszik tőle a második félidőben, de azért akadt is remek indítás, amivel Horváthot ugratta ki, sok megnyert párharc és ugyanennyi szerzett labda is. Összességében nem volt rossz meccse. 6

 

 

Helmich Pál: Hullámzó meccse volt, de nem a jó és a rossz közt hullámzott, hanem hajlamos volt eltűnni a pályán. Pedig amikor előkerült, akkor igazán remek dolgokat mutatott, az ígéretes kontráink többségéhez volt valamilyen köze. Számomra ez biztató volt, lehet, hogy talán elfogult is vagyok vele az osztályzásnál. 6

 

Matheus Leoni: Lehet, hogy kisebbségben leszek ezzel a véleményemmel, de szerintem jó meccse volt. Támadásban is voltak villanásai, de védekezésben is odatette magát. Tavaszra egyértelművé vált, hogy Zeke mögött második választás, de ezen a meccsen szépen dolgozott. 6

 

 

Derekas Zoltán: Nekem tetszett a játéka, még akkor is, ha meglehetősen sokat hibázott. A motiváltsága viszont kifejezetten imponált és nem is kellett volna sok ahhoz, hogy akár gólt is szerezzen. Az a fajta hajtás, amit felvitt a pályára, még fontos lehet a szezon végén. 5

 

 

Horváth Krisztofer: A 60. perc környékéig nagyon tetszett hozzáállása, mert vezérként viselkedett. Nem a bíróval foglalkozott, nem dobálta magát a kelleténél többet, nem veszekedett a társakkal. Az utolsó fél órára ez megváltozott, ami nem nagyon tetszett, de nem tudok elmenni amellett, hogy az utolsó 10 percben ez a fickó mindent megtett a gólért, és igazságtalan is a sors, hogy nem sikerült betalálnia 7

 

Pálinkás Gergő: Nem is feltétlen a teljesítménye miatt gondolom, hogy jó meccse volt, bár a gólja mellett helyzetei is voltak. A játékával viszont több meccs után végre lett jelenlétünk az ellenfél kapuja előtt, ez pedig komoly változás. 6

 

 

Cserék: 

Zsótér Donát: Indokolt volt a behozatala, de nem ment jól neki a játék. Kifejezetten sok labdát vesztett, amik mellé szerzett is néhányat, de nem tudott lendíteni a csapat játékán. 4

 

 

 

Lukács Dániel: Hamarabb vártam a pályára, de elég súlytalan volt, bár ebben jócskán benne volt, hogy megint szárnyvédő posztra érkezett. A meccs vége felé felszívta magát, helyzete is akadt, de gyengén lőtte el. 5

 

 

 

Mihajlo Meszhi: Nem volt sok ideje, de nem is tudom, hogy találkozott-e a labdával egyáltalán. 4

 

 

 

 

Zeke Márió: Ő épp az ellenkezője volt Meszhinek, ugyanannyi idő alatt voltak momentumai és kiharcolt egy olyan szabadot, ami kis szerencsével az egyenlítést is jelenthette volna. 6

 

 

Szendrei Ákos: Két megnyert párharc, más semmi. 5

 

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Puskás Akadémia ellen:

Kecskeméti TE – Puskás Akadémia FC – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Nagy Olivér, Vágó Levente, Helmich Pál, Matheus Leoni, Derekas Zoltán, Horváth Krisztofer, P…

Jegyzőkönyv:

NB1, 27. forduló
2024. 04. 07. 17:30

Kecskeméti TE 1-2 Puskás Akadémia FC
(HT: 1-0)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 3358 fő
Vezette: Bognár Tamás (Georgiou Theodoros, Huszár Balázs, vb.: Pillók Ádám)

Kecskemét: Varga – Szabó (Szendrei 88.), Belényesi, Katona – Nagy O. (Lukács D. 78.) Vágó, Helmich (Meszhi 88.), Leoni (Zeke 88.) – Derekas (Zsótér 65.), Horváth – Pálinkás. Vezetőedző: Szabó István

Puskás Akadémia: Pécsi – Maceiras, Golla, Stronati, Nagy Zs. (Markgráf 93.) – Batik, Plsek – Corbu (Bévárdi 81.), Levi (Nissila 81.), Slagveer (Ormonde-Ottewill 46.) – Puljic (Colley 54.). Vezetőedző: Hornyák Zsolt

Gól: Pálinkás (31.), ill. Golla (75.), Nagy Zs. (86.)

Sárga lapok: Derekas (12.), Varga B. (52.), Vágó (60.) ill. Batik (79.), Plsek (90.), Nagy Zs. (91.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling