Így illett

Nagyon kellett ez a győzelem és nem a tabella vagy a formánk miatt, hanem azért, mert Nagy Zsoltot így kellett búcsúztatni. Győzelemmel.

A Kisvárdának jelen helyzetében csak a győzelem volt elfogadható, ezért arra számítottam, hogy kezdeményezően lépnek majd fel, ugyanakkor Szabó István is egyértelműen kijelentette, hogy a három pontot célozzuk meg a Fradi elleni vereség után. Ennek megfelelően visszakerült a csapatba Helmich helyett Banó-Szabó, a támadásban hatékonyabb Májer Szűcs helyére lépett és Szabó Alex helyén Iyinbor kezdett. A vendégeknél Feczkó bízott abban, hogy a ZTE elleni meccs után megint eredményt hoz a három védős felállás. A KTE kezdőjét látva azt éreztem, hogy nekem ez a csapat tetszik, valószínűleg én is így képzeltem volna el a kezdőt, mert ez a csapat ebben a felállásban képes nyomást gyakorolni és képes visszavonulni is, hogy abból éles támadásokat vezessen.

A meccs jól is kezdődött a KTE számára, mert bár két tétova várdai átlövéssel kezdtek a csapatok (Nikolov és Lucas lövése sem jelentett a leghalványabb veszélyt sem), a 8. percben Lukács harcolt ki egy szögletet, amit ő maga lőtt középre, Iyinbor (akit könnyen lehet, hogy a fejelőkészsége miatt tett a csapatba Szabó István) pedig Ötvös kezére fejelte a labdát. A büntetőhöz az a Horváth Krisztofer állt, akivel kapcsolatban meg lehet fogalmazni kritikaként, hogy az eddig lőtt góljainak nagy része büntető volt, de ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy Krisz irigylésre méltóan halvérű, ha tizenegyesre kerül a sor (ezzel a büntetőjével már 6/6-nál tart). Ez a lövése is úgy lett a kapufa mellé helyezve, hogy gyakorlatilag nem lehet pontosabban lőni: Petkovicsnak úgy sem volt esélye, hogy eltalálta az irányt. Sokáig sajnos nem élvezhettük az előnyt, mert a Kisvárda építkezni kezdett és amikor Ötvös a 13. percben Banó-Szabó, Zsótér és Lukács közül megindult a kapu irányába, Zeke és Iyinbor sem támadta, ez pedig egyértelmű lövőhelyzetet teremtett. Varga Bence a ZTE elleni meccshez hasonlóan ezúttal is úgy tudott védeni, hogy ellenfél elé került a labda, Szpaszics pedig nagyon üresen érkezett (ez nem kis mértékben köszönhető annak, hogy Májer ugyanarra az emberre figyelt, mint Belényesi). Az egyenlítést követően Szabó István úgy döntött, hogy megpróbálja áthangolni az ellenfél támadójátékát. A korábbi rövidebb passzos, apránként építkező várdai támadások jellemzően abból eredtek, hogy Lucas vette fel és osztotta el a labdákat, ő diktálta a tempót és ő választotta meg az támadási oldalt. A KTE erre azzal reagált, hogy Banó-Szabó Bence kezdte őrizni Lucast, aminek következtében a Kisvárda kénytelen volt egy direktebb futballra váltani, egyre több lett a felívelés, amit az Iyinbor-Belényesi-Katona védelem jellemzően könnyen kezelt. Ez azért fontos, mert Feczkónak erre láthatóan nem volt ötlete, a Kisvárda nem tudott veszélyt teremteni a meccsen, Vargának egyetlen egyszer kellett védenie, egy nagyon erőtlen Cipetics fejest. Ezzel szemben a KTE futballja olykor egészen szép dolgokat is tartalmazott, bár azzal minket sem lehetett vádolni, hogy szétziláltuk volna az ellenfelet. Az első félidőben kivétel volt a 24. perc, amikor Horváth egy szerzett labdával megindult és lőtt egy elég nagy gólt. Olyan szögből, ahonnan egyáltalán nem egyértelmű, hogy valaki gólt lő, ehhez vagy a kapus nagy hibája kell, vagy egy nagyon jó lövés, de általában mindkettő. Én itt őszintén szólva nem éreztem Petkovics nagy hibáját (persze azon kívül, hogy „onnan nem illik”), ez egy kifejezetten jó lövés volt, éles, erős, pontos. A gól után szinte egyből ziccerbe került Lukács is, aki ugyan ki is hagyta, lesen is volt, de jeleztük, hogy ha nem szedi össze magát a vendég csapat, akkor beleszaladhat a késbe. Az első fél óra végén a Várda egy Cipetics beadással emelte a pulzust, de Iyinbor hatalmasat mentett Mesanovics elől, aztán pedig Káprály Mihály Ötvös műesését ette meg, hogy aztán a VAR segítségével korrigáljon és ne adjon érte büntetőt (mondjuk, ha mindenképpen akart érte adni valamit, akkor egy sárgának lett volna helye).

Az első félidőben a kapott gól után tehát már jól tartottuk pórázon a Kisvárdát, de Szabó István úgy érezhette, hogy a vendégek talán legjobb játékosát, Camajt nem szeretné egy az egyben hagyni a védekezésben kevésbé határozott Májerral szemben, így behozta Szűcs Kornélt (aki mondjuk a ZTE ellen szintén mutatott be érdekes dolgokat, amikor egy az egyben kellett védekeznie, de összességében stabilabb labda nélkül, mint Milán). A második félidőt is a KTE kezdte jobban: egy Horváth beadásról nem sokkal maradt le Szűcs, és ezt követően is kézben tartottuk a meccset, de kapura lövésig még nagyjából negyed óráig nem jutottunk. Aztán a 62. percben Varga gyorsan indított el egy támadást, Banó-Szabó remek csellel vette le a pályáról Ötvöst, majd a Horváthtól visszakapott labdából meglőtte a második gólunk tükörképét (annyi különbséggel, hogy őt valamilyen oknál fogva nem támadta meg egy védő sem). Legalább akkora gól volt, mint Krisztoferé és végleg el is vette a vendégek kedvét. Feczkó csak ekkor kezdett el cserélni, ami szerintem nagyon későn történt, pláne, hogy Banó-Szabó kiugratása után Luki majdnem meglőtte a negyediket. Ekkor védett a meccsen először Petkovics, ami egyfelől mutatja, hogy a gólokon kívül kevés olyan lövésünk volt, ami valóban gólveszélyt jelentett, de azt is jelzi, hogy milyen gyilkos volt a helyzetkihasználása ezen a meccsen a KTE-nek: a 4 kaput eltaláló lövésünkből 3 gól lett. A meccs utolsó szakaszára már hektikussá vált a játék, a Kecskemét ígéretesen induló kontrákat vezetett, amiket azonban nem tudtunk befejezni, de erre már nem is volt szükség a győzelemhez.

Az újabb három ponttal a kiesőzóna már 13 pontra távolodott tőlünk, ami Szabó Istvánt arra késztette, hogy új célokra tegyen utalást. Ezen a meccsen nagyon pragmatikus volt a csapat, kíméletlenül éltünk a lehetőségekkel, Szabó pedig egyértelműen megragadta a pillanatot, amikor Lucast kivette a játékból. Bár a Várda előtte sem volt félelmetes, de azt követően nagyon direktté váltak, amit a KTE jól kezelt és valójában nem volt veszélyben a győzelmünk. Fontos volt ez a nyert meccs az eredmény és a tabella szempontjából is, de talán leginkább azért, mert a KTE-család egy olyan fontos tagjától, mint Nagy Zsolt, győzelemmel illett búcsúzni.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Magabiztosan gyűjtögette be a beíveléseket, a hosszú labdái közt is voltak, amik jól ültek, de védenie nem nagyon kellett, amikor igen, akkor sajnos nem a védők érkeztek a kipattanóra. Azt azonban nem vehetjük el tőle, hogy a harmadik gólt megelőző támadás tőle indult. 6

 

 

Iyinbor Patrick: A meccs eddig nagy teljesítménye volt az övé. Fontos mentése is akadt, de ami még meggyőzőbb volt, az a magabiztosság, ahogyan a párharcait megnyerte. A büntető előtti fejes is az övé volt, ezzel a teljesítménnyel pedig a mezőny egyik legjobbja volt. 8

 

 

Belényesi Csaba: A megszokottnál jelentősen kevesebb dolga akadt, ami egyszerre kritikája a Kisvárdának és dicsérete a védőtársaknak. Amit viszont meg kellett oldania, azt többnyire magabiztosan megtette. Párharcokat nyert, labdákat szerzett, szereléseket mutatott be. 6

 

 

Katona Levente: Sokáig úgy voltam vele, hogy ennél is jobb osztályzatot érdemel, mert nagyon agilis volt, ráadásul nem vállalt felesleges kockázatot, sallangmentes játékot mutatott. Ugyanakkor volt több vesztett párharca is, amik nem mutattak jól. 6

 

 

Májer Milán: Azt gondolom, hogy a támadó kvalitásai miatt került a kezdőbe, de támadásban mutatott kevesebbet. Védekezésben akadtak szerzett labdái és szerelései is. 5

 

 

 

Vágó Levente: Nagyon stabil volt a meccs nagy részében, nem nagyon bírtak túljutni rajta a várdaiak. Volt néhány elvesztett labdája, amelyek közül az egyikből nagyobb baj is lehetett volna, de a levegőben ezúttal is nagyon nehéz volt megverni. 7

 

 

Zsótér Donát: Érdemes visszaemlékezni, hogy mennyire tartottunk attól, hogy egy ismert név (ráadásul nem túl könnyű karakter) érkezik a csapathoz. Azóta a szurkolók által egyik legkedveltebb játékos lett harciasságával és a Várda ellen is hozta azt, amit tavasszal megszoktunk tőle. 6

 

 

Zeke Márió: Ősszel még kellett küzdenie Leonival, de úgy tűnik, hogy tavaszra egyértelműen mellette tette le a voksát Szabó István. Ez pedig nem véletlen, mert a meccsek többségén kifejezetten hasznos tagja a csapatnak, ugyanúgy támadásban, ahogy védekezésben is. Ezen a meccsen is tavalyi önmagát idézte. 7

 

Banó-Szabó Bence: Éppen amikor azt írtam fel magamnak, hogy főleg védekezésben nagyon fontos a szerepe, megérkezett tőle néhány olyan villanás, ami a sérülése előtti Bencére emlékeztetett, köztük egy piszkosul nagy gól. Ezeket jellemzően a bal oldalon mutatta be, úgy tűnt, mintha azon az oldalon érezné magát otthonosan. 7

 

Horváth Krisztofer: Igazi „game changer” volt a meccsen, de nem is nagyon lehet mást írni valakire, aki lő két gólt és ad egy gólpasszt. A büntetőknél továbbra is lenyűgözően magabiztos, ezúttal pedig végre többször is jó döntéseket hozott a támadó harmadban is. 8 (MVP)

 

 

Lukács Dániel: Nem csinálok belőle titkot, hogy az eddigi teljesítménye elmarad az én várakozásaimtól, de az is tény, hogy nagyon magasan volt a léc az NB2-es gólkirályi cím után. Ezen a meccsen is sokszor éreztem azt, hogy el van szürkülve, de időről időre tudott villanni egyet, amivel visszaírta magát a térképre. Egyelőre hullámzó a formája, de így is nagyon veszélyes játékosunk. 5

 

Cserék:

Szűcs Kornél: Nem kellett volna nagyon sok hozzá, hogy góllal kezdje meg a második félidőt, de védekezésben így is stabil volt, olykor pedig a támadásokhoz is szépen érkezett meg. 6

 

 

 

Helmich Pál: Nekem nagyon tetszik, hogy mennyire tökösen lép pályára minden alkalommal, de a lendületében benne van a lapok veszélye is. Ezen a meccsen is nagyon agilis volt, védekezésben agresszív, támadásban kreatív. 6

 

 

Pálinkás Gergő: Nagyon jól jönne neki egy gól, mert a tavasza eddig elmarad az őszétől, bár jóval kevesebb lehetőséget is kap. Ezen a meccsen biztatóan szállt be a meccsbe, de valós veszélyt nem jelentett a kapura. 5

 

 

 

 Mihajlo Meszhi: Ezúttal kicsit indiszponáltnak tűnt, legalábbis nem a megszokott vehemenciával lépett pályára. Nem sok momentuma volt, azoknak a többsége is elvesztett párharc vagy szabálytalanság. 4

 

 

 

Matheus Leoni: A meccs legvégére érkezett, volt is több jó megmozdulása, de nem töltött sok időt a pályán. 5

 

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Kisvárda ellen:

Kecskeméti TE – Kisvárda Master Good – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Iyinbor Patrick, Belényesi Csaba, Katona Levente, Májer Milán, Vágó Levente, Zsótér Donát, Zeke Márió, Banó-Szabó Bence, Horváth Krisztof…

Jegyzőkönyv:

NB1, 24. forduló
2024. 03. 09. 15:15

Kecskeméti TE 3-1 Kisvárda Master Good
(HT: 2-1)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2635 fő
Vezette: Káprály Mihály (Albert István, Szalai Dániel, vb.: Pintér Csaba)

Kecskemét: Varga B. – Iyinbor, Belényesi, Katona L. – Májer (Szűcs 46.), Vágó (Meszhi 81.), Zsótér, Zeke (Leoni 89.) – Banó-Szabó (Helmich 72.), Horváth K. – Lukács D. (Pálinkás 81.). Vezetőedző: Szabó István

Kisvárda: Petkovics – Ötvös, Jovicsics (Stefan 66.), Széles – Melnyik (Navratil 66.), Cipetics, Lucas, Nikolov (Makowski 70.), Camaj (Filipovics 82.) – Szpaszics (Ilievszki 66.), Mesanovics. Vezetőedző: Feczkó Tamás

Gól: Horváth (8. – büntetőből, 24.), Banó-Szabó (63.), ill. Spasics (13.)

Sárga lapok: Zsótér (14.), Zeke (67.) ill. Camaj (50.), Lucas (75.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling