Erődemonstráció

Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről. 

A várakozásoknak megfelelően Felcsúton esett az eső. Hát persze, mert ha KTE és Puskás Akadémia, akkor rossz idő, ez az eső azonban közel sem volt annyira erőteljes, hogy a játékot veszélyeztesse. Szintén a várakozásoknak felelt meg, hogy a hétközi, kupában történő túlórázást követően Hornyák Zsolt majdnem a fél csapatát kicserélte (új emberként Tóth Balázs, Mezghrani, Batik, Szolnoki és Puljics is bekerült), de Szabó István is változtatott három helyen a Mezőkövesd elleni vereséghez képest. Varga Bence újra elfoglalta a kaput Varga Ádám kárára, a középpályára visszatérő Vágó helyére Szabó Alex került a védelembe, Vágó pedig Nikitscher helyét foglalta el, Katona Bálint helyett pedig ezúttal Horváth Krisztofer kezdett. Szabó István levonta a Kövesd elleni meccs konzekvenciáit, kiemelte, hogy a csapatának meg kell tanulnia nem túl sokáig rágódni egy rossz eredményen és bár valószínűleg nincs a két dolog között összefüggés, de a meccs első percében kicsit az öltözőben maradtunk: egy három a három elleni helyzetet játszott le a hazai csapat kis szerencsével és az elcsúszó kecskeméti védelem segítségével helyzetig, Plsek lövésébe Benya beleért, a labda pedig a kapufáról a vonal elé, majd onnan a kapus kezébe pattant, kecskemétiekben megálló ütő, mázli, „húbasszus” sóhajok. A csapat azonban remekül reagált a korán megérkező első ütésre és egy meglehetősen magasra tolt blokkal próbálta megfojtani a hazaiak kényelmes építkezését és zavarba hozni a labdakihozatalokat. Ez pedig már a meccs elejétől sokszor sikerrel is járt, éppen egy ilyen szituációban gyűjtött be egy labdát Vágó Levente, hogy pár passzal később jól tegye be a vonalak között remekül helyezkedő Banó-Szabónak, aki a második hullámban érkező Horváthnak adott gólpasszt. Azt lehetne nyomozni egy ideig, hogy a felcsúti védők merre jártak, hiszen Krisztofert nagyjából 10 másodpercen keresztül nem vette fel egyetlen hazai játékos sem, kényelmes helyzetbe került az utánpótlás-válogatott támadó középpályás. Hamar megnyugodhatott tehát a csapat, ami fontosnak is bizonyult a Kövesd elleni meccs után.

A kecskeméti védekezés ezt követően is jól működött, amikor a letámadás nem hozott eredményt, akkor egy nagyon stabil mély blokkba rendeződött a csapat, ha pedig a labda kikerült valamelyik szélre, igyekeztek elszívni a levegőt a Puskás Akadémia elől és minél inkább leszűkíteni a területet. Ennek köszönhetően viszonylag hamar szereztük vissza a labdákat, amikkel pedig egészen tetszetős támadásokat futtattunk végig: a 16. majd a 18. percben is gólt lőhettünk volna (előbb Vágó oldalfordítása után Nagy Krisztián beadásáról maradt le centikkel a Batik által is rángatott Tóth Barna, majd egy kifejezetten szórakoztató Horváth-Banó-Tóth-Banó összjáték végén csak másodjára fogta a kapus Bence lövését). A Puskás Akadémia nem igazán tudta veszélyeztetni a kaput, mi pedig olykor hosszabb labdajáratásokkal futtattuk a felcsúti védelmet, a hazai hangulatot teremtő kecskeméti drukkerek nagy örömére. Bár egy elfutást követően Szuhodovszkinak be kellett mutatnia egy gigantikus mentést, de a Kecskemét rendkívül jól védekezett és támadásban is veszélyes tudott maradni. A félidő végén Zeke tévesztett centikkel Horváth sarkazását követően, majd egy újabb magasan megszerzett labda után Szuho tornáztatta meg Tóth Balázst. Az első félidő bátor játéka és jó védekezése akár nagyobb vezetést is eredményezhetett volna (bár az első percben kevésen múlott a hazai gól).

A szünet nem törte meg a csapat lendületét, rögtön a kezdés után előbb egy Banó-Szabó-Horváth összjáték majd, egy Belényesi-fejes is beakadhatott volna, hogy aztán az 50. percben Banó-Szabó Bence tökéletesen találja meg Szalai Gábort tizenöt méteren, Gabi pedig egy technikailag borzasztóan nehéz mozdulattal megszerezze a második lila gólt. Ezen a ponton pedig megrogyott a vendéglátó: az 55. percben Banó-Szabó harmadszor is gólpasszt jegyzett, egy remek átmenetet megvalósítva indította Horváthot, aki olyan magától értetődően  gurított a kapuba, mintha a reggeli kávéját kortyolta volna fel. Ekkor (valószínűleg már későn) Hornyák is megérezte, hogy a Kecskemét bedarálhatja a csapatát, ezért igyekezett belenyúlni a meccsbe, de a cseréivel szinte kiürítette a középpályáját, ahol csak a sérülésből visszatérő Szolnoki maradt melózni, ezért igazán nagy változás nem állt be a meccs képében. A 70. perc környékén Szabó István Májerrel és Katona Bálinttal átállította a csapatot egy kontrákra alkalmasabb, védekezésből robbanékonyabb játékra képes formába (nem mintha előtte problémáink lettek volna az átmenetekkel), az utolsó 20 percre így valamivel lejjebb tekerte a tempót a Kecskemét. Annak ellenére, hogy a KTE ekkor már nem akarta minden áron birtokolni a labdát, kontroll alatt tartotta a meccset és az ellenfelet is (érzésre nem a Felcsút nyomta be a csapatot, hanem Szabó István engedte át a területet az ellenfélnek). A 81. percben még Belényesi mellől ki tudott lépni Puljics, de előbb Varga, majd Szalai megakadályozta a gólszerzést.

Nem akarok nagyobbat mondani, mint amit láttunk a meccsen, de úgy érzem, hogy a KTE ebben a szezonban nem volt még ennyire jó, mint most a Puskás Akadémia ellen. Talán ez a kijelentés csak azért nem igaz, mert különböző játékelemekben korábban is alkotott már nagyot a csapat, de talán ennyire komplex módon nem játszott még, ennyire tetszetős, kezdeményező, támadó proaktív még nem volt a Kecskemét, miközben a védekezés szinte végig nagyon magas színvonalon működött a meccsen. Ugyanakkor valójában nem nagyon kényszerültünk védekezésre, egyetlen sárga lapot kaptunk (Szalai) és mindössze 10 szabálytalanságunk volt a meccsen, emellett pedig kiemelkedően nagyot alkottunk a vonalak közti játékban (ebben a versenyszámban főleg Banó-Szabó élt nagyon). Bár a Fradi a veresége ellenére is vélhetően be fogja húzni valahogy nyögvenyelősen a bajnokságot, de már csak 6 pont a hátrányunk, holott néhány meccsel ezelőtt ez még 16 pont volt. Talán kicsit el lett kiabálva Orosz Pál részéről, hogy az NB1 nem elég nagy kihívás a Ferencváros számára (persze amit Orosz valójában közölni akart, az igaz és a zöld-fehérek bukdácsolása nem változtat a tényen, hogy a Fradi Magyarország legerősebb csapata). Érdemes megnézni, hogy honnan hova jutott a Kecskemét 26 mérkőzés alatt: egy abszolút védekezésre építő, de azt remekül megoldó csapatból egy látványosan támadó, semleges szurkolókat magának megnyerő alakulat lett, amely a liga minden csapatára nézve veszélyes (már csak a Honvédot nem vertük el a szezonban, de ellenük sem kaptunk ki). A hátralevő meccsek sorsolása kifejezetten nehéz, amit tovább nehezít az a tény, hogy a szezon végére egyes csapatok számára a meccsek eredménye élet-halál kérdéssé kezd válni, de a bajnokság legkiegyensúlyozottabb csapataként (a közvetlen riválisokat eddig sorra verve) a KTE jó esélyekkel érkezett meg a bajnokság utolsó ötödére.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Két meccs után tért vissza a kapuba, de nem látszott meg rajta a kihagyás. Az első percben nagyon kellett a védése, ki tudja hogy alakul a meccs, ha már akkor hátrányba kerülünk. A beadások eddig sem okoztak neki gondot, most is jól birkózott meg velük. 6

 

 

Nagy Krisztián: Az első félidőben a két szárnyvédőnk viszonylag keveset volt játékban, de tőle ekkor is érkezett egy olyan beadás, amiből könnyen gól születhetett volna. A progresszív passzai is egészen jól ültek a meccsen és védekezésben is jól szerepelt, de nem ő volt a meccs főszereplője. 6

 

Szabó Alex: Varga Benyóhoz hasonlóan ő is két meccs után tért vissza a kezdőbe, de róla sem mondtuk volna meg. Stabil volt és előre is merészkedett olykor, bár a jó teljesítményét elsősorban a védekezése adta. 6

 

 

Belényesi Csaba: Csendesebb meccse volt, amin könnyen változtathatott volna az, ha a második félidő elején betalál. Persze ez az ő esetében még mindig magas színvonalat jelent, de mivel nem nagyon voltunk nyomás alatt, nem volt látványos a munkája. Egyszer könnyelműen engedte el az emberét, de Varga kisegítette. 6

 

Szalai Gábor: Nagyon vártam már a gólját, hiszen a másodosztályban tízszer is betalált. Tudjuk róla, hogy posztjához képest technikás játékos, de azért ilyen találatra valószínűleg nem számítottunk tőle sem. Emellett pedig védekezésben is stabil volt néhány kifejezetten fontos mentéssel. 8

 

Zeke Márió: Az első félidőben némileg haloványabb játékot mutatott, de csak azért, hogy a másodikra az egyik legaktívabb játékosunkká váljon. Kis híján megszerezte második gólját, de ezen kívül is sokat vállalt támadásban, védekezésben pedig sok párharcot nyert és labdákat szerzett. 7

 

Vágó Levente: Arra emlékszem, hogy az első NB2-es meccsünk után azt mondtam róla, hogy lehet, hogy ő körülményes lesz a másodosztályhoz. Meg kell követnem, mert mára Levi egy olyan all-rounder a csapatban, akit mindegy ilyen poszton játszat Szabó, ugyanolyan jó teljesítményt nyújt. Ezen a meccsen pedig kifejezetten jól játszott. 7

 

Szuhodovszki Soma: Fantasztikus, amit csinál. Egészen hihetetlen színvonalon játszik tavasszal, ezúttal is olyan ritmust adott a játéknak, hogy élmény volt nézni. Emellett a kaput is veszélyeztette és hátul volt egy akkora mentése, hogy az álladat keresed. 8

 

 

Horváth Krisztofer: A szezon végére egészen veszélyes formába lendül. A Fradi ellen még csak jelzett, a Loki ellen már felemelte a hangját, most pedig robbantott. Jó húzás volt a kölcsönszerződése az ő és a csapat számára is. 8

 

 

Banó-Szabó Bence: A meccs előtt kulcsembernek vártam, de amit a meccsen nyújtott az extra volt. Az egy dolog, hogy adott három gólpasszt (de milyen dolog?), de emellett végig aktívan és veszélyesen játszott, ráadásul öröm volt nézni a futballját. Lógott a levegőben az első tízes, de hiszem, hogy még ennél is lehet jobban játszani. 9 (MVP)

 

Tóth Barna: Barna csendben dolgozott a meccsen és mint a cserkészek, ott segített, ahol tudott. Rengeteg párharcot vívott meg, védekezésben is megjelent, labdákat szerzett, a veszélyes támadások környékén is mindig feltűnt, ráadásul a blokkjával/helyezkedésével az első és a harmadik gólból is kivette a részét. 7

 

Cserék:

Májer Milán: Az ő bejövetelével már némileg harcmodort váltott a csapat. Nagy kedvvel szállt be a játékba és többször is jó megoldást választott, de a kaput nem veszélyeztette. 5

 

 

Katona Bálint: Csereként beállva is sok gondot okozott a felcsútiaknak, az ő lendületét nem egyszerű kezelni. Bár a meccs vége már nem arról szólt, hogy mindenáron gólt akarunk szerezni, mezőnyben tudta hozni a pluszt. 6

 

 

Katona Máté: Ambiciózusan jött be és nem is elégedett meg az alibimegoldásokkal. Proaktív játékot mutatott és a viszonylag kevés pályán töltött időt is jól használta ki. 6

 

 

 

Mihajlo Meszhi: A szokásos harapós mentalitását hozta a pályára és szerzett is pár labdát. 5

 

 

 

Bodor Zoltán: Megkapta a lehetőséget a debütálásra és nem is volt megszeppenve, bátran igyekezett kihasználni a perceit. 5

 

 

 

Puskás Akadémia – Kecskeméti TE

Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.