Kényelmes helyzetet teremtettünk

A Loki legyőzésével egyetlen pont híján ugyanolyan távol (közel) vagyunk az első helytől, mint attól, hogy lemaradjunk a dobogóról. Persze ettől még nem váltunk a Fradi kihívójává (ezt elvárni egészen extrém hozzáállás lenne), ráadásul alulról azért elég sokan ostromolnak majd bennünket a hátralevő 9 fordulóban, de kár lenne tagadni, hogy meglehetősen komfortossá vált a miliő a második helyen.

A KTE gyakorlatilag konstans eufóriában tartja a szurkolóit. Ez történt a másodosztályban, ez történt ősszel és talán még inkább ez történik 2023-ban, hiszen idén még nem kapott ki a csapat. Mindezt pedig Debrecenben nem csak folytatták a srácok, hanem ráadásul a klubtörténetben először nyertek bajnokit a Nagyerdőben és tízmeccsesre növelték a veretlenségi sorozatunkat. A meccs előtt azonban ez nem volt magától értetődő. Mindkét csapatnak el kellett térnie a legjobbnak vélt kezdőcsapatától ilyen-olyan okokból. Blagojevics kezdőjébe bekerült Szécsi jobbhátvédként (!) és a szerb mesternek eltiltással is kellett küzdenie (bár a beharangozóban valamit nagyon benéztem, mert Loncar eltiltásáról írtam, holott Lagator volt eltiltott), így csapatba került Dreskovics és az visszatérő Manrique is. Szabó István keretét Zeke Márió és Tóth Barna eltiltásán kívül egy betegséghullám is tépázta (a hírek szerint ő maga is félig-meddig betegen állt az oldalvonal mellett), így nem csak a csapat alakult át, hanem a kispad is meglehetősen rövid volt. Ennek köszönhetően a kezdőcsapat hat helyen változott a Vasas elleni magabiztos győzelemhez képest, amit azért sok jót nem jelzett előre. A kapuban Varga Bence helyén Varga Ádám szerepelt, a védelemből kikerül Szabó Alex és az eltiltott Zeke, akiket Szalai Gábor és Hadaró Valentin pótolt (bár a bal lábas Szalai csapatba kerüléséhez kellett, hogy Vágó és Belényesi eggyel jobbra tolódjon). A két kreatív fiatal, Katona Bálint és Horváth Krisztofer helyén a romboló Mihajlo Meszhi és a Vasas ellen a gólcsendjét megtörő Banó-Szabó játszott, Tóth Barna helyére pedig a mozgékonyabb Májer Milán került be. Azért ez így leírva elég meredek, ennél kevesebb variálást is megszenvednek csapatok, de ha valamikor, akkor most lemérhető volt, hogy Szabó István mennyire jól tartotta tűzben a csapatot.

És azt kell mondanunk, hogy elég jól. Nem mondom, hogy hengereltünk, de az első félidőben elég masszív teljesítményt nyújtott a Kecskemét, egy kiegyenlített játékrészt tartottunk jobban kézben, mint az ellenfél. Már az első percben veszélyeztetett a KTE egy szép akcióval, mikor Nagy Krisztián beadását Májer átlépte a hosszún pedig Hadaró lőtt az oldalhálóba. Ennek ellenére főleg mezőnyben néztünk ki jól, a lövéseket a Loki produkálta, de nagy pánikot nem okoztak vele, talán az jelentett némi veszélyt, amikor Belényesi és Szalai közt Babunski tudott fejelni, de Varga Ádámnak itt sem kellett bravúrt bemutatnia. A két csapat szépen beleállt az ütközésekbe, többször alakult ki adok-kapok, ebben pedig a Kecskemét nem rossz, a fizikálisan erős játékosoknak nincs ellenére a sok párharc, ráadásul emellett mi mutattuk a kombinatívabb játékot is, a Debrecen direktebb megoldásokkal igyekezett gyorsan felérni a kapunk elé. Védekezésben feltűnő volt, hogy nem csak időszakonként, hanem viszonylag tartósan vállaltuk fel a magas presszinget, a Loki kapujának előterében igyekeztünk nyomást gyakorolni a labdás játékosra, amiből többször is sikerült labdát szerezni. Támadásban a kezdőcsapat névsora kívánt némi áldozatot, hiszen ezúttal nem volt meg a két szélen a szabadon mozgó kreatív és nagy cselezőkedvű játékos (a Vasas ellen ezek Horváth Krisztofer és Katona Bálint voltak), legalábbis nem mindkét oldalon. Bár Banó-Szabó személyében egy ilyen ember felkerült a pályára, az egyensúlyt a középpálya mélyebb szektoraiban otthonos játékosokkal kellett megoldani. Végül Nikitscher Tamás látott egy hibrid szerepet: védekezésben egészen magasan a jobb szélen helyezkedett, támadásban pedig hol ő, hol Szuhodovszki lépett magasabbra. Ez a kissé asszimmetrikus, a korábbi KTE-től kissé különböző megoldás vagy meglepte a Lokit vagy egyszerűen sikeresen fojtották el a kecskemétiek a veszélyes támadásokat, de a Debrecen korábbi mérkőzéseihez képest halvány volt a hazaiak játéka.

A második félidő legelején aztán Blagojevics kénytelen volt belenyúlni a csapatába. Babunski egy sprint után jelezte a pad felé, hogy cserére van szüksége, ami kétségkívül nagy érvágás a Lokinak, de vélhetően készültek rá, mert a félidőben már komoly megbeszélések zajlottak az ekkor beálló Mancéval. A KTE játékán ez még nem változtatott, továbbra is nyílt, olykor kifejezetten ötletes és kulturált játékkal próbált Szabó István az ellenfél kapujáig jutni. Ez egyébként felveti azt az érdekes kérdéskört, hogy ugyan a Kecskeméttől egyre inkább látunk kifejezetten kreatív támadójátékot, még mindig védekező csapatként vagyunk elkönyvelve. Bár a szezon elején ez az állítás még megállta a helyét és egészen hosszú ideig valóban védekező alapállású csapatként hivatkozhattunk a magunkra (ez még mindig így van bizonyos csapatok ellen), de látható, hogy mérkőzése válogatja, hogy éppen mennyire engedi magára a KTE az ellenfelét. Amikor pedig nyitottabb a csapat, akkor kialakulhatnak lüktető időszakok a meccsen, mint amilyen az 54. és a 66. perc közti szűk negyed óra volt (és valójában utána is, csak akkor már elmaradtak a helyzetek). Kezdődött mindez Loncar kapufájával, amire egy szabadrúgás variáció volt a válasz (Szuhodovszki beadását Vágó fejelte vissza Szalainak), aminek a végén Milosevicsnek kellett bravúrt bemutatni, hogy aztán Májer essen el Dzsudzsák Balázs mellett (felfoghatatlan, hogy ezt úgy engedték tovább, hogy még a VAR is megnézte), majd megérkezzen a 61. perc és Loncar gólja. A visszajátszás alapján itt is elnéző volt a bíró a Loki csapatkapitányával, mert úgy tűnt, hogy megrúgta Szalait, de ha nincs sípszó, nem szabad megállni a teljes védelemnek. Hogy az egész szituáció tetejére feltegyük a koronát, egy gyenge beadás még Vágó talpa alatt is elcsúszott, Loncar pedig fájóan könnyedén tette odébb Belényesit, hogy aztán gólt lőjön. Abszolút nem vall a KTE-re az ilyen szintű kihagyás, ilyen gólok eddig nem nagyon voltak a védelmünk portfóliójában, elszoktunk az ilyenektől, ezért még bosszantóbb. Ráadásul a gólnak utóhatása is volt, Szuhodovszki már a középkezdésnél is vitatkozott Dzsudzsákkal, majd gyorsan egy sárgát is begyűjtött. A Kecskemét azonban csapatként hamar összeszedte magát és bár egy öngóllal egyenlített (a debreceni gólnál még a homlokát a kamerába kocogtató Deslandesról pattant a kapuba a labda), de az azt megelőző támadást nagyon szépen szövögette, 11-12 passz előzte meg a gólt, attól függően, hogy Májer mozdulatát lövésnek vagy passznak számoljuk. Ez utóbbi ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű: bár abból a pozícióból nagyon nehéz elképzelni, hogy nem lőni akart, a fejtartása alapján még azt is el tudom hinni, hogy középre szerette volna tenni a labdát. A meccs végére aztán a korábban pályára küldött Horváth Krisztofertől már érett egy villanás, mert minden labdaérintésén érezhető volt a bizonyítási vágy. Az, hogy a gólnál miért nem volt a környékén sem védő, jó kérdés, megdöbbentő, hogy ennyire nem érezték veszélyforrásnak. Természetesen a gól után az addigi magas védekezési blokkunkat felváltotta egy középmagas blokk, Szabó István pedig úgy elkezdte keverni a kártyákat a pozíciók kapcsán, hogy alig győztük követni. A védelemben szereplő Vágó fellépett a középpályára, Katona Máté pedig a bal oldali szárnyvédő helyén szerepelt.

A KTE kapcsán lassan felmerülhet az a kérdés is, hogy vannak-e még itt posztok? Az talán nem meglepő, hogy Banó-Szabó Bence, Horváth Krisztofer, Katona Bálint viszonylag szabadon cserélgetik egymás közt a helyüket (Horváth ráadásul játszott már idén csatárt is). Már fel sem kapjuk a fejünket arra, hogy az eredetileg középpályás Nagy Krisztián jobb oldali szárnyvédőt játszik. Vágó hetek óta középhátvéd poszton szerepel, Szalai Gabi pedig nem egyszer játszott már középpályást. Ezen a meccsen pedig Katona Máté került a megszokottal ellentétes oldalra, Nikitscher pedig sokszor a szélen játszott. Úgy tűnik, hogy Szabó István bizonyos helyzetekben nem posztokban, hanem készségekben gondolkodik és meg is teheti, mert a keretet olyan játékosok alkotják, akik képesek több poszton is jó teljesítményre.

Végezetül említsük meg, hogy a Debrecen idegenben történő legyőzése, ha nem is bravúr, de kiemelkedő eredmény. Hozzákényelmesedtünk a remek szerepléshez és ilyen helyzetben fontos, hogy ne tekintsünk ezekre a teljesítményekre magától értetődő, egyértelmű értékekként. A csapat erőn felül teljesít, amiben – valljuk be – bármikor benne lehet a visszaesés (hiszen a statisztikák alapján jelentősen felülteljesítjük például a várható góljainkat), de ugyanakkor gond nélkül benne lehet az is, hogy kitart a szezon végéig a remek forma (hiszen olyan pozitív spirálban van a csapat, amely jelenleg öngerjesztőnek tűnik). A lényeg, hogy bárhogyan is folytatódjon és végződjön a szezon, ne felejtsük el, hogy amit az elmúlt két idényben látunk ettől a csapattól, az kimagasló, nem várt és nem elvárt teljesítmény. Legyünk hálásak érte.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Ádám: Azt nem állítom, hogy élete legnehezebb meccse volt, de a két közeli fejesnél jól állt a lábán, a gólnál pedig tehetetlen volt. A hosszú labdái sajnos inkább nem ültek, mint igen, de a magas labdákra jól mozdult ki. 5

 

 

Nagy Krisztián: A Vasas elleni gólpassz jót tett a játékának, most már sokkal többet mutatott, mint korábban. Aktívan vett részt a támadásokban és bár a kapott gól előtt volt egy elég furcsa érintése, azért nem az ő lelkén szárad az a találat. 6

 

 

Vágó Levente: Igen, a kapott gólnál nagyot hibázott. De azért, amit ezen kívül mutatott ezen a meccsen, az alapján nem nagyon mondanánk meg, hogy neki nem ez a posztja. Egészen jó teljesítményt nyújtott, olyannyira, hogy már csak azért mondom, hogy a középpályán kellene szerepelnie, mert sok a védőnk és      kevesebb a védekező típusú középpályásunk. 6

 

Belényesi Csaba: Ezúttal a védelem kellős közepébe került és bár neki is volt szerepe a kapott gólunkban, ezen kívül megint remekelt. Sok labdát szerzett, sokat szerelt, amikor kellett, akkor pedig blokkolt, felszabadított. 7 (MVP)

 

 

Szalai Gábor: Hosszú idő után tért vissza a kezdőcsapatba és nagyon hamar meg is mutatta, hogy mi az, amiben különbözik a többi, posztján játszó csapattárstól. Jelenleg nincs olyan középhátvédünk, aki ennyire természetesen lépne be a támadásokba, ráadásul Gabi passzkészsége abszolút indokolja is. Persze akadtak hibái, de összességében védekezésben stabil volt, remekül tért vissza. 7

Hadaró Valentin: Rögtön a meccse elején beköszönhetett volna, de ezen kívül is megérkezett párszor a támadásokhoz. Védekezésben elég jól tartotta kordában Varga Kevint, de a cseréje kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy vajon megsérült-e. Saját lábán jött le, így talán nem kell izgulnunk. 6

 

Mihajlo Meszhi: Szükség volt a jelenlétére a pályán, mert Vágó hátrébb, Nikitscher meg előrébb helyezkedett. Nem is játszott rosszul, sokszor szerzett labdát, de összességében a többiekhez képest keveset volt játékközelben. 5

 

 

Nikitscher Tamás: Nem nagyon láthattuk még ilyen szerepkörben, de nem állt neki rosszul. Védekezésben messze eltávolodott a megszokott zónájától, de sok párharcot vállalva, sok labdát szerezve játszott. Amikor nála van a labda, akkor sokszor van olyan érzésem, hogy kicsit későn szabadul tőle, de ugyanakkor jól fedezi, ezért ritkán veszítünk ebből labdát. 6

 

Szuhodovszki Soma: Kevésbé villogott, mint mostanság megszoktuk, de ez az elmúlt hetekhez képest csak annyit jelent, hogy nem adott gólpasszt vagy lőtt gólt. Továbbra is megszabja a támadásaink minőségét és bár ezen a meccsen több eladott labdája is volt, élmény nézni, ahogyan apró forgásokkal rázza le a védőit. 7

 

Banó-Szabó Bence: Hasonlókat tudok elmondani róla, mint Meszhiről. Bár amikor játékközelben volt, akkor voltak jó megoldásai, mégis kevesebbet vállalt, mint szeretnénk. Ráadásul több vesztett labdája is volt. 4

 

 

Májer Milán: A védekezése továbbra is remek, függetlenül attól, hogy védekező vagy támadó szerepkörben játszik. Támadásban is okozott gondot a debrecenieknek, kétszer is büntetőgyanúsan szerelték, a labdákat is viszonylag jól tartotta meg. A gól előtti mozdulata pedig – akár szándékos volt, akár nem – kvázi gólpasszként értelmezhető. 6

 

Cserék:

Horváth Krisztofer: Meseszerű, hogy csereként beállva annak a csapatnak lő győztes gólt, ahol nem számítottak rá. Nagy akarással játszott és ebbe megint belecsúsztak eladott labdák (változatlanul több, mint amennyi még nem szúr szemet), de a gólja gyönyörű volt és nem mellesleg három pontot ért. 7

 

Katona Bálint: Ezúttal nem tudta azt a lendületet hozni támadásba, ami miatt beküldték, de szerencsére volt, aki megtegye helyette is. 4

 

 

 

Katona Máté: Nem sok emlékezetes mozzanata volt, de nem is töltött sok időt a pályán. 5

 

 

 

Szabó Alex: A meccs végén stabilizálni érkezett, ezt el is végezte, még ha sok dolga nem is volt. Egyszer kellett szerelnie, megtette. 5