Legalábbis a szombati meccs előtt mindenhonnan azt hallgattuk, hogy az őszi győzelmünk csak a pálya állapotának köszönhető, majd a Groupama billiárdasztalán ki lesz porolva a valagunk, hat gólt kapunk, mínusz kettőt lövünk, a nap is eltűnik majd Kecskemét fölül olyan verést mér ránk a zöld-fehér csapat. Persze igazságtalan vagyok: ezek a vélemények egy hangos kisebbségtől érkeztek és rengeteg olyan állásponttal is lehetett találkozni, amely nem tartotta megbocsáthatatlan bűnnek, hogy Szabó Istvánnak volt képe megemlíteni a meccs előtt, hogy adott esetben ő szívesen vinne pontot az Üllőiről is. Mindenesetre azoknak, akik a KTE lemészárlása miatt várták a Ferencváros-KTE meccset, várniuk kell még a hat gólos kecskeméti vereségre.
Persze nem szeretnék én sem nagyképűnek tűnni, a KTE-nek nagyot kellett melóznia ezért az egyetlen pontért is, ráadásul az első félidő hajrájában valószínűbb forgatókönyvnek tűnt, hogy a Ferencváros viszonylag kényelmes különbséggel nyeri meg a mérkőzést. A Kecskemét ugyan egészen jókor találkozott a Ferencvárossal, de ez nem feltétlenül azért van, mert a Fradi idén lejátszott 6 meccséből csak hármat tudott megnyerni (egyszer sem kaptak ki, a maradék három meccs döntetlen lett), mert ez a Ferencváros ilyen helyzetben is sokkal erősebb csapat a KTE-nél. Ami talán segíthetett Szabó Istvánéknak, hogy a Fradi számára egyértelműen az Európa Liga a tavasz prioritása. A bajnokság bekötött szemmel játszva is meglesz nekik 14 pont előnyről, a kupából nagy meglepetésre kipöckölte őket az Iváncsa, így a formaidőzítésnek a kisebbik európai kupa nyolcaddöntőjére kellene tökéletesnek lennie, addigra kellene a Ferencvárosnak millió fokon égnie és a legnagyobb fókuszt elérnie. Ezen az úton pedig – bár Csercseszovtól sosem hallunk majd ilyet – a bajnoki mérkőzések egyfajta felkészülési sorozatnak is tekinthetőek. Nem azt mondom, hogy a Fradi számára mindegy, hogy legyőzi-e a Kecskemétet, a Kisvárdát vagy a Vasast (egy FTC-nek nyilvánvalóan minden meccset törekednie kell megnyernie a jelen körülmények között), de az előnyük tudatában nem létkérdés az eredmény, sokkal inkább tudnak koncentrálni játékelemek tökéletesítésére, játékosok felépítésére, mérkőzésszituációk menedzselésére, hogy aztán a nemzetközi kupameccsekre maximálisan készen álljanak. A KTE tehát egy olyan időpillanatban érkezett a Groupamába, amikor a Ferencvárosnak még nem kellett a legmagasabb fordulatszámon pörögnie. Ettől persze nem kisebb bravúr a pontszerzés, mert a két csapat közti különbség alapján a Fradinak be kellett volna húznia a meccset. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha mindkét vezetőedző kockázatkerülő üzemmódra váltott volna az első félidőben. Nyilván ez a kockázatkerülés mindkét csapatnál máshogy mutatkozott meg, hiszen teljesen más lehetőségekkel és célokkal bírnak. Szabó István csapata labda nélkül nagyon rövid volt, a védősor és az elől zavaró Horváth Krisztofer között nagyon kevés területet hagyott a KTE, amivel összenyomták a vonalakat, a különböző csapatrészek között borzasztó kicsi volt a terület, a Fradinak nehéz volt oda bejátszania a labdát. Ezzel a módszerrel Szabó uralta a pálya közepét, a hazaiak pedig a pálya széle felé kerestek szabad területeket. Zártan és szorosan védekezett a Kecskemét és igyekezett a kontrákra építeni (ezt már az összeállítás is jelezte: Tóth Barna helyett a mozgékonyabb Horváth Krisztofer kapott szerepet a kezdőben). Szabó Istvánnak tehát abszolút nem volt ellenére, hogy a Fradinál legyen a labda, neki elég volt, ha a stabil védekezésből gyorsan tud átmenni ellentámadásba a csapata (ez sajnos az első félidőben nem valósult meg, talán Szuhodovszkinak volt egy elfutása, de kicsit hosszú labdát kapott). Ez ellen a védekezés ellen a Fradi megtehette volna, hogy a labdát földön tartva, háromszögeket kialakítva a széleken bekerül a Kecskemét mögé és laposan játssza át a védekezést, de Csercseszov is tartott a kontráktól, ezért az ő kockázatminimalizáló húzása az volt, hogy olyan harcmodort választott, amivel labdavesztés esetén sem kell tartania az ellentámadástól. A védelem mögé igyekezett magasan bejuttatni a labdát a Fradi, amit ha ki is fejelt a védelem, a hazaiak összeszedték a második labdákat és újra támadtak. Ez a két erő pedig 35 percig némán feszült egymásnak, amikor a kecskeméti védelem megbicsaklott és egy beemelést követően nem csak a védők csúsztak el, de Varga Ádám is lemaradt, így Traoré meg is szerezte a vezetést. A gól előtt ugyan nem sok valódi helyzete volt a Ferencvárosnak (Marquinhos egyszer ki tudott lépi egy hiba után), de a gólt követően úgy tűnt, összeestünk, mert a hátralevő 10 percben lezárhatta volna a meccset a hazai csapat: Ryan Mmaee lábáról Varga vette le a labdát, Traoré lövését Rjaskó blokkolta, Wingo próbálkozása meg Zekéről pattant kapufára. Ha még öt percig tart a félidő, akkor lehet, hogy nagyobb hátránnyal megyünk az öltözőbe.
A második játékrészben aztán Szabó István engedett az eredeti elképzeléséből és jobban kinyitotta a csapatát. Ebben volt logika, a KTE vezetőedzője nem az a típus, aki védene egy vállalható egynullás vereséget, be is hozta a besárgult Vágó helyére Nikitschert és Katona Bálint helyére Tóth Barnát, hogy direktebbé válhasson a támadásépítés. Barnával elől már át lehetett rúgni a Fradi egyik-másik vonalát, hogy a megtartott labdára érkezhessen második hullámban Horváth Krisztofer, Banó-Szabó Bence vagy Szuhodovszki Soma. A labda nélküli játékunk is bátrabbá vált: több labdát szereztünk, proaktívabb lett a védekezés, több párharcra kényszerítettük a labdás játékosokat, tehát összességében egy kevésbé fegyelmezett, de jóval intenzívebb, tevékenyebb védekezést mutattunk be. Ez viszonylag hamar eredményt is hozott, hiszen egy Tóth Barna által kiharcolt szöglet után sikerült is gólt szereznünk, méghozzá nagyon nem egyértelmű módon. Magyarország legnagyobb klubstadionjában, a megszokottól jelentősen eltérő hangulatban húzott meg a csapat egy pimasz figurát. Ez egyáltalán nem azt mutatja, hogy a játékosok az első szögletünkre úgy tekintettek volna, mint vissza nem térő esélyre, sokkal inkább az látszott ezen a szituáción, hogy a KTE játékosaiban újonc létükre is rengeteg önbizalom és hit van. A Ferencváros nehezen szokott hozzá a meccs megváltozott dinamikájához, hogy már nem csak ők dédelgetik a labdát, hanem egy agresszívabb ellenfél ugrik neki a játékosaiknak. Persze ettől nem sorjáztak a kecskeméti helyzetek és például Vécsei átlövése révén a Fradi továbbra is teremtett veszélyt, de a lilák kis szerencsével akár még meg is nyerhették volna a meccset: előbb Meszhi lövése akadt el a már fekvő Dibusz mögött a védőkben, majd éppen a hazai kapus hibáját követően Tóth Barna balos lövése nem találta el a hosszú felsőt. Az egy pont több, mint remek eredmény a címvédő ellen idegenben, amit talán az tett lehetővé, hogy Szabó István hajlandó volt változtatni, amikor úgy látta, hogy az eredeti elképzelése nem működött és remek érzékkel cserélt bele a meccsbe. Azok a játékosok jöttek le a pályáról, akiknek közepes napjuk volt (Horváth Krisztofert kivéve, de felette meg ott lebegett egy piros lap esélye), a cserejátékosok viszont egytől egyig jól szálltak be: Tóth Barna, Nikitscher, Májer, Meszhi és Szalai Gabi is jól teljesített a rá jutó időben. Ezzel az eredménnyel a csapat pedig két dolgot is elintézett:
-
Már csak 4-8 pont a biztos bennmaradás
-
A 31. fordulóban most már tényleg, biztosan nagyon meg fog verni bennünket a Fradi
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Ádám: Magabiztosan teljesített anyaegyesülete ellen és bár a kapott gólnál lemaradt, utána több alkalommal is góltól mentette meg a csapatot. A beadásokra magabiztosan mozdult ki és lábbal is jól dolgozott, nem éreztük Benyó hiányát. 6
Nagy Krisztián: Viszonylag csendesen csordogált a meccse, hogy aztán előbb egy hajmeresztő eladott labdával jelentkezzen, majd egy elképesztően fontos szereléssel. A sárga lapja miatt nem merte a pályán tartani Szabó István, ami végül jó döntésnek bizonyult. 5
Szabó Alex: Marquinhos helyzeténél bizonytalankodott egy kicsit, de azt leszámítva biztosan állt a lábán. Védekezésben ezúttal is lehetett rá számítani, támadásban pedig ő volt az egyik, aki a gól előtt átlépte a labdát, így az egyenlítésünkben is szerepet vállalt. 6
Rjaskó Mihály: Az első félidőben volt hibája is (sajnos épp a gól előtt helyezkedett rosszul) és kulcsfontosságú mentése is, a második félidőre azonban szinte csak jó megoldás maradt tőle. Nem könnyíti meg Szalai Gabi visszakerülését a csapatba. 6
Belényesi Csaba: Talán csak két hibája volt a meccsen, de mindkettőből veszély alakult ki: előbb odafejelte a labdát Marquinhosnak, amiből a brazil ki is tudott lépni ziccerben, majd a gólnál is elcsúszott a helyezkedése. Ezt a két helyzetet leszámítva azonban stabilan állt a lábán ezen a meccsen is. 6
Zeke Márió: Hullámzó meccse volt, amelyen gyors egymásutánban váltották egymást a kisebb hibák és a jó megmozdulások. Igyekezett részt venni a támadások építésében is, de ez most csak egy közepes teljesítmény volt tőle. 5
Vágó Levente: Megint meghúzta a szükséges szabálytalanságokat, sajnos az egyikért a sárga lapját is megkapta. Nem mert vele kockáztatni Szabó István, egy kiállítás megpecsételhette volna a sorsunkat, így lekapta a félidőben. Nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de nem is játszott rosszul sem. 5
Szuhodovszki Soma: Eddig a tavaszunk róla szól, négy meccs alatt két gólnál és két gólpassznál tart. Ezúttal asszisztot jegyzett, bár a szögletét gólpasszal felérően lépték át ketten is. Emellett Szuho megint remekelt a labda nélküli és a labdás szituációkban is, reméljük sokáig kitart a jó formája. 7 (MVP)
Katona Bálint: Báló ezúttal csak 45 percet kapott és abban az időben sem játszott igazán jól. Éppen az volt a veszte, amit én személy szerint annyira kedvelek benne, mégpedig, hogy szorult helyzetben is igyekszik játékból megoldani a szituációt. Ezen a meccsen viszont több vesztett labdája is adódott ilyen helyzetekben, az első félidőben pedig előre sem voltunk túl aktívak, így a támadások építésében sem vállalt nagy szerepet. 4
Banó-Szabó Bence: Egyelőre elmarad az őszi teljesítményétől, ezúttal is nagyon ritkán találkozott a labdával. Amikor viszont igen, akkor többnyire jó megoldást választott, de 78 perc játékidő alatt egy ilyen képességű játékostól többre van szükség. A gól előtti figurában ő is részt vett, így egy fél gólpasszt neki is odaadhatunk. 5
Horváth Krisztofer: Az nem nagyon jött be az első félidőben, hogy a gyors támadókkal fogjuk megfutni a Fradit és ebben az ő eltűnése is szerepet játszott. A második játékrészben azonban a megváltozott szerepkör már neki is jobban tetszett, hasznosabban játszott, a gólja pedig igencsak szépre sikerült. A cseréje teljesen indokolt volt, ha nem Szabó hozza le, akkor valószínűleg Karakó küldi. 7
Cserék:
Tóth Barna: Nagyon hasznosan lépett pályára, szinte minden párharcát megnyerte és rengeteget melózott. A pontrúgásoknál védekezésben is fontos volt, a végén pedig akár meg is nyerhette volna nekünk a meccset. Aktív 45 percet tett le az asztalra. 7
Nikitscher Tamás: Nagyon hamar az egyik kedvencemmé vált és biztos vagyok benne, hogy sok szurkoló érzi ugyanígy. Keményen, rámenősen játszik, ráadásul a játékába olyan pimaszságok is beférnek, mint az a kötény, amit a térfél közepén osztott ki az ellenfelének. Jól szállt be a játékba és jó döntéseket hozott. 7
Májer Milán: Bár eredetileg támadóbb szerepkörbe érkezett, de Nagy Krisztián lehozatala után ő vette át a jobb oldali szárnyvédő helyét, ahol megdöbbentően pontosan védekezett. A fél órája alatt több szerzett labdája és szerelése is volt, és bár előre is bátran indult meg, engem ezzel a védőmunkával vett meg. 6
Mihajlo Meszhi: Mikor láttam, hogy készülődik beállni, már mosolyogtam, mondván: érkezik a pitbull. Meszhi ugyanis olyan, amikor becserélik, mint a kutya, amiről levették a pórázt. Elképesztő agilitással támadja a labdát, nem ismer félelmet és nem simogatja az ellenfelét. Ezt most is hozta, de ezúttal támadásban is hasznos volt, kis híján meg is nyerte nekünk a meccset. 6
Szalai Gábor: A középpályára érkezett és stabilitást nyújtott védekezésben a csapatnak, a meccs végén volt egy kulcsfontosságú blokkolt lövése is, ami nélkül lehet, hogy nem hozunk pontot Budapestről. 6
Ferencvárosi TC – Kecskeméti TE
Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.