Lesz-e fordulópont ebből a meccsből?

Pingwin a múltkor értekezett róla, hogy 36 szerzett ponttal már – ha vékonyan is, de – bent lehet maradni. Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy általánosságban minden NB1-es csapat ellen kellene szereznünk nagyjából 3,3 pontot a három meccsen, amit ellenük játszunk. Ebből a szempontból az egy pont a Debrecen ellen abszolút vállalható eredmény, úgy meg pláne, ha hozzátesszük, hogy eddig két meccsen két pontot szereztünk ellenük (a Vasas ellen például már négy pontunk van, amivel túl is teljesítettük a penzumot). Mégis van az embernek rossz érzése a meccs után és nem csak amiatt, hogy kétgólos előny után sem tudtunk nyerni. 

Szrdjan Blagojevics a hét második felében és a meccs előtt is azt hangoztatta, hogy szeretné ha több agressziót látna a csapatától a megszokottnál. Ezt tökéletesen valósította meg a Debrecen, de úgy hiszem, hogy a szerb edző nem egészen erre gondolt. Bódi Ádám a legelső percben teljesen indokolatlan szituációban csúszott rá úgy Belényesi Csaba bokájára, hogy aztán később le kellett cserélni a védőt, míg Banó-Szabó Bencét úgy faragták a Loki védői, mintha valami személyes sérelem miatt lennének érdekeltek abban, hogy ő is szenvedjen valamilyen kárt. Belényesi sérülése esetén azt még meg is értem, hogy a játékvezető miért nem állította ki Bódit. Első NB1-es meccsén, egy fiatal játékvezető nem akart olyan kockázatot vállalni, hogy az első percben emberhátrányra ítél egy csapatot. Az viszont, hogy ez a szituáció nem szúrta meg a VAR-szoba szemét egy újabb nagyon érdekes adalék a magyar VAR-használathoz. Úgy emlékszem, hogy vissza sem nézték a szabálytalanságot, ami érthetetlen és felháborító, de ha megtették, akkor pedig elképzelhetetlen, hogy egy ilyen becsúszásra, hogy nem ítéltek kiállítást. A labda már nincs ott, amikor Bódi megérkezik, ennek ellenére talppal a védő bokájába repül: szerintem nem lehet kérdéses a piros lap. És azért bosszantó, hogy erről kell értekezni, mert a VAR értelme éppen az lenne, hogy ilyen helyzetekben ne fordulhasson elő hiba, hogy segítse a bírók munkáját, hogy minél kevesebb legyen a téves ítélet. Ehhez képest a Vasas ellen Djuranovicsot darálja le Pátkai, az Újpest ellen Varga Bencére fújnak rá nevetséges büntetőt, most meg Belényesit iktatja ki Bódi. A Debrecen munkája nyomán tehát hullott a forgács, de a KTE is igyekezett nyomást helyezni a vendégekre, elsősorban Dzsudzsák Balázsra, akinek nem sok nyugta volt Vágó Leventétől és Szuhodovszki Somától. A 12. percben aztán nagyon szép támadást vezettünk. Szuhodovszki szerzett labdát Dzsudzsáktól, Nagy Krisztián felpasszolta Tóth Barnára, aki sarokkal készítette le (Banó-Szabó még belepiszkált), Krisz pedig egy finom lövőcsellel még Grófot is leültette, mielőtt gólt lőtt. Gördülékeny, gyors, pontos és látványos támadás volt, éppen olyan, amilyeneket minden szurkolótábor szeretne látni a csapatától. Ezt követően több tetszetős támadásunk is volt, hogy aztán elkezdjen éledezni a Debrecen is: egy szabadrúgás után Tóth Barna maradt le Varga Józsefről, aki közelről indokolatlanul sokkal lőtt fölé, majd ugyanez elmondható volt egy szögletvariáció után Babunskiról is. Ennek ellenére nem állt le az álomgyár, a szinte minden támadásunkban részt vevő Banó-Szabó és Szuhodovszki is nagy kedvvel játszott és több olyan támadást is vezettünk, amikor a Loki csak nyomozta a labdát. Persze ehhez szükség volt arra is, hogy Vágó és Szuhodovszki középpályyás védekezése ebben a játékrészben kiemelkedő volt, nehezen tudott építkezni a Debrecen.

Belényesi első félidei lecserélése ellenére a másodikat is úgy folytattuk, ahogyan abbahagytuk az előzőt: remekbe szabott támadásépítéssel és gyönyörű góllal. Nagy Krisztián szép mélységi labdát tálalt Tóth Barnához, aki a változatosság kedvéért sarokkal tette le Banó-Szabónak, Bence pedig előbb egy lefordulással felejtett maga mögött két védőt, aztán elküldött egy harmadikat, hogy ezután hanyagul pöccintsen a kapuba. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy kivégezhetjük a Lokit, hiszen nem elég, hogy kétgólos előnyt szereztünk, de mindezt olyan gólokkal, amilyenekkel azért el lehet venni egy csapat kedvét a játéktól. Hogy ez a kivégzés nem történt meg, arról valószínűleg az tehet, hogy a Debrecen nagyon jól reagált a helyzetre és viszonylag hamar volt képes szépíteni (ekkor már nagyon tisztán ki lehetett venni, hogy a Belényesit elintéző Bódi Ádámnak van egyfajta reputációja a kecskeméti közönség körében, remélem az édesanyja közelében volt valaki, aki tudott neki vizet adni csuklás ellen). A kapott gólnál Rjaskó inkább fedező attitűddel állt meg Babunski mögött, így viszont lemaradt a beadásról, ami nem volt kifejezetten jó, ezért Szalai Gábor láthatóan szerette volna Varga Bencének hazaengedni. Berobbant azonban Zeke mellől Szécsi, aki felpörgette a labdát a kapuba, visszahozva a Debrecent a meccsbe. Fél órával a vége előtt két csatárra álltunk át, majd kicsit később a lábát szintén húzó Banó-Szabót is lecserélte Szabó István. Mivel azonban egy csapatnak egy meccsen cserével csak háromszor lehet megszakítani a játékot, nem maradt több lehetősége arra, hogy belenyúljon a mérkőzésbe. Ennek a hiánya pedig sajnos érződött is. A Loki felpörgette a ritmust és mivel a kecskemétiek a labdás játékosra igyekeztek mindig nyomást helyezni vagy legalábbis valamilyen jelenlétet biztosítani, a csapat kezdett lemerülni. Az utolsó húsz percben már nem igazán volt olyan támadásunk, ami gólveszélyt hordozott volna magában, ezzel szemben a Debrecen nyomást tudott gyakorolni a KTE-re, amiből a végén előbb egy Varga József fejes, majd szintén tőle egy megpattanó lövés érkezett, balszerencsénkre utóbbi a kaput is eltalálta, Varga Bence pedig addigra már elmozdult az ellenkező irányba. A Loki gólja eddigre már megérdemelt volt, a Kecskemét elfáradt és nem tudott megújulni sem cserékkel, sem játékban. A meccs végén még Varga Benyónak kellett egy bravúrt bemutatnia Bárány fejesénél, hogy az egy pont meglegyen, de ahogy korábban, úgy most is számíthattunk a kapusunkra. A mérkőzés tanulsága nem az, hogy a valószínűleg elmaradt piros lap elvette volna tőlünk ezt a győzelmet, hiszen a döntetlen a meccs képe alapján abszolút igazságosnak mondható. A tanulság sokkal inkább az, hogy a jelenlegi KTE nem feltétlenül bír el két sérülést úgy, hogy az ne látszódjon meg egy idő után a játékán, pláne ha az edző sem tud már belenyúlni a mérkőzésbe. Belényesi és Banó-Szabó sérülése kapcsán nem csak azért kell nagyon szurkolnunk, hogy ne legyen komoly a sérülésük, mert egy játékosnak sem kívánjuk ezt, hanem azért is, mert a kecskeméti keret mélysége nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy mindkettejük hiányát kezelje. Már most is sokszor lehet érezni, hogy amikor Szabó István cserél, akkor nem ugyanazon a hőfokon pörög a játékunk, mint előtte. Belényesi feladatait Rjaskó ezen a meccsen jól látta el és ha nem is egy az egyben, de tudja pótolni Csabát (akkor viszont a védelmet már szinte lehetetlen frissíteni a padról: Pejovics sérüléséről nem tudjuk hogyan javul, a második csapatból felhozott Szalai Szabolcs pedig abszolút rutintalan ezen a szinten). Banó-Szabó esetén viszont olyan embert veszítenénk, akit ugyanebben a formában nem tudunk pótolni. Vagy Nagy Krisztiánnak kellene fellépni a középpályára (ebben az esetben Sági Milán hosszabb távon is a kezdőben ragadhat), ha viszont nem ez a megoldás, akkor a rutintalan Bodor vagy a kétcsatáros játék marad megoldásnak (Katona Máté ugyebár továbbra is sérült). Mindezek fényében nem túl fényes a helyzet, ha a két – egyébként remek formában levő – húzóemberünk hosszabb időre dől ki. Még három meccs van hátra az őszből, a tabella számunkra kellemesen alakul egyelőre, télen pedig lehet keretet mélyíteni és – ami talán még fontosabb – egyben tartani.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Visszatért betegségéből és ismét nagyon stabil pont volt a védelem mögött. Ez már nem az első olyan meccse, amikor nincsen dolgoztatva az ellenfél által, a meccs végén viszont hozza a kiemelkedő bravúrt. A beadásokra változatlanul jól mozdul ki, a védelem mögé lőtt labdáknál jól él a játékkal. Egy ideje már beszéljük ismerősökkel, hogy formája alapján Szappanos helyett bőven ülhetne a válogatott padjának a végén. 7

 

Nagy Krisztián: Remekbe szabott gólt lőtt és megint nagyon hasznosan játszott, sok szerzett labda és szerelés mellett a második gól előtti támadás is tőle indult el. A meccs hajrájára már a középpályán játszott, de addigra már rajta is érződött egy kicsit a fáradtság. Összességében igen jó meccse volt. 8

 

 

Szabó Alex: Nagyon magabiztos védekezést láthattunk tőle, hibája nem igazán volt, egyszer egyszer maradt le a középpályán a labdát fogadó emberről, de ezt ellensúlyozta több jó szereléssel és felszabadítással. 7

 

 

Belényesi Csaba: Nem sokat láthattunk belőle, mert bár 37 percet pályán volt, az elsőt kivéve végig húzta a lábát. Ennek ellenére sem vétett helyezkedési hibát, de sajnos ebben az állapotban nem tudott igazán a csapat hasznára lenni. 5

 

 

Szalai Gábor: Kiemelkedően jó meccset játszott sok kulcsszereléssel és jó védekezéssel, azonban mindezt kissé beárnyékolja, hogy a szépítő gól előtt nem volt jó a kommunikáció a védelemben, aminek a leglátványosabb pontja az volt, hogy elengedte a beadást. Ennek ellenére is jó meccse volt. 7

 

 

Zeke Márió: A Vasas elleni meccs hőse most is jó játékot mutatott, ám ez kevésbé volt látványos, mint korábban. Labdaszerzésekben és a fizikalitásban továbbra is kiemelkedően jó. Nehéz ellenfél a pályán, aki ellen idén kevés támadó tudott jó teljesítményt nyújtani. Az első debreceni gólnál azonban lemaradt Szécsiről. 6

 

 

Vágó Levente: Századik kecskeméti meccsén nagyon jó védekezést hozott. Az, hogy Dzsudzsákot alig láttuk az első félidőben, nem kis részben neki köszönhető. A második félidőben, amikor már mélyebben kellett védekeznie, a felszabadításoknál is megállta a helyét, de az már kevésbé az ő terepe. 7

 

 

Szuhodovszki Soma: Megint szinte minden veszélyes támadásunk átfutott rajta, de ezt lassanként már megszokjuk. Megint hatékonyan védekezett a középpályán, de lassanként már ezt is megszokjuk. Szuho az a játékos, aki úgy irányítja a csapatot, hogy közben tartást is ad neki (bár ez utóbbihoz azért még szükség van Vágóra is). A második félidő vége felé elfáradt már ő is, nem igazán tudtunk ekkor már támadásokat vezetni. 7

 

Katona Bálint: Lehetett olyan híreket hallani, hogy könnyebb sérülése van és ezen a meccsen valóban szürkébb is volt, mint szokott. Sokat futott, de ezúttal nem tudott hatással lenni a játékra és kevés labdát is kapott a társaktól. Még mindig a csapat egyik legnagyobb támadófegyvere, de ez nem az ő meccse volt. 4

 

 

Banó-Szabó Bence: Keményen faragták a debreceniek, ennek ellenére sem igazán tudták tartani. A gólja mestermunka volt, kirakatban kellene mutogatni, ahogyan a fél debreceni védelmet borította halomra. Éppen kezd visszatérni a korábbi formájához, amikor megint az egészsége miatt kell aggódnunk. 8 (MVP)

 

 

Tóth Barna: Nagyjából lekövette a csapat teljesítményét, hiszen amíg a csapat remekelt és szép játékot mutatott, addig Barna is villogott, sarkazásokkal és jó játékkal hozakodott elő. Utána azonban ő is beleszürkült a meccsbe és már nem igazán tudta segíteni a csapatot. 6

 

 

Cserék:

Mihajlo Rjaskó: Az elég komoly dicséret az irányába, ha azt mondjuk, hogy nem éreztük meg Belényesi hiányát. Jól állta a sarat és erőteljes, stabil védőmunkát hozott a meccsbe. 6

 

 

Szabó Levente: A szezon elején látott berobbanását az elmúlt időszakban nem igazán tudta megismételni és ezen a meccsen is többnyire elkerülte a labda. Védekezésben viszont továbbra is nagy melót tesz a pályára, de ezen a meccsen nem tudott a kapu közelébe kerülni. 4

 

 

Sági Milán: Abban a bő húsz percben, amíg a pályán volt, támadásban párszor odaért a kapuhoz, hogy beadhasson, az egyikből mérsékelt veszély is adódott. Védekezésben voltak szerzett labdái és felszabadításai is, így a játék ezen szegmensében stabilnak mondható teljesítményt mutatott. 5