Ha a Fehérvár elleni meccs után felmerült valakiben a kérdés, hogy vajon fel tudunk-e állni az első vereség után (bennem felmerült, hangot is adtam neki), akkor a csapat erre elég hangos választ adott: hát hogyne tudna felállni. Felpattanni. Mint a keljfeljancsi.
Február óta nem kaptunk ki a Széktóiban és már a kezdőcsapaton érezhető volt, hogy Szabó Istvánnak nem áll szándékában, hogy ez a sorozat is megszakadjon. A Fehérváron pihentetett alapemberek visszatértek a kezdőbe, így a Varga B. – Katona M., Szabó A., Belényesi, Szalai, Zeke – Vágó, Nagy K., Banó-Szabó – Djuranovics, Tóth B. tizeneggyel futottunk neki a Paksnak. És a nekifutást akár szó szerint is lehet érteni, hiszen az első tíz percben szinte minden támadásunk veszélyt hordozott magában és ha még szigorúak is vagyunk a csapattal, akkor is azt kell mondanunk, hogy simán lehetett volna akár 2-0 is már a meccs elején. Djuranovics ziccerben léphetett ki és fölé emelt, majd Banó-Szabó harcolt ki büntetőt Windecker mellett, amit a kapufára lőtt. Ekkor még felmerülhetett a kérdés, hogy nem könnyelmű-e két ilyen helyzetet rontani a meccs elején. Eddig egyáltalán nem voltunk elkényeztetve nagy helyzetekkel a szezonban, most pedig kettőt is nagyvonalúan hibáztunk el. Ugyanakkor a Paks borzasztóan enerváltan játszott elől is és hátul is. Míg a támadóikra folyamatosan nyomást helyezett a védelmünk, amikor azok a kapunak háttal vették át a labdát, így nem tudtak szembe fordulni Varga Bencével, addig a vendégek hátsó régióiban Lenzsér, Kádár és Szabó János tettek arról, hogy ne legyen unalmas a mérkőzés: a paksiak négy védőjéből három nagyjából annyira mozgott frissen, mint a reumás tevék. Ez ellen a védekezés ellen pedig Banó-Szabó és Djuranovics elfutásaival jól tudtunk kombinálni. A félidő végét leszámítva nagyjából eltelt úgy az első negyvenöt perc, hogy Varga Bencének nem volt védenivalója, újfent csak nagyon alacsony minőségű helyzeteket engedélyezett a védelem az ellenfélnek. A félidő hajrájában aztán Belényesi hibázott egyet (tőle szokatlan módon), ami után Vargának két védést is be kellett mutatnia és egy nagy blokkra is szükség volt, hogy ne kerüljünk hátrányba. Itt is érdemes megemlíteni, hogy a védelmünk fejben nagyon magas fordulatszámon pörög, nem bambulnak el, nem maradnak le, nem bámészkodnak a játékosok, nagyon hamar reagálnak, amikor veszélyes helyről érkeznének lövések és mindig ott terem valaki blokkolni. Minden alkalommal elhatározom, hogy számolni fogom, hogy egy meccsen hány lövést blokkol a védelmünk, természetesen most sem tettem meg, de biztos vagyok benne, hogy elérjük a 10 körüli átlagot meccsenként.
Aztán a második félidő is úgy indult, mint az első: szinte azonnal veszélyeztettünk, a csereként beálló Katona Bálint pedig két szép csel után szépen lőtt a hosszúba. Bálintot a szintén csereként beállt Osváth csak óvatosan figyelte a gólnál, érdekes ebben a fénytörésben megnézni, hogy a két edző cseréi mennyire ültek. Pláne, ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy a második gólunk előtti gólpasszt a szintén csereként beállt Szuhodovszki adta, a harmadik gólunkat pedig a padról beszálló Szabó Levente szerezte. Az már mérkőzések óta látszik, hogy Szabó István remekül nyúl bele a mérkőzéseinkbe, nagyon érzi, hogy melyik pontokon kell frissíteni a csapatot. Pedig két olyan gólról van szó, amelyekről érdemes beszélni, mert Banó-Szabó valószínűleg az idény legaranyosabb gólörömét produkálta, amikor már a kispadon tudta meg, hogy márpedig ő gólt lőtt, Szabó Levi gólja mellett pedig egyetlen szó nélkül elmenni minden futballszerető ember ellen elkövetett bűn, hiszen olyan csellel indult meg, amit hetekig néznénk az összefoglalókban, ha mondjuk Mbappé mutatja be. A Paks szépítő gólja sem roppantotta meg a KTE-t, pedig ott tőlünk szokatlan módon valóban nagyon udvariasan kísértük végig Varga Barnabást egészen addig, amíg ki nem szolgálta Sajbánt. Szabó István csapata nagyon magabiztosan nyerte meg a meccset és muszáj megemlítenünk azt, hogy a Kecskemét vezetőedzője és stábja milyen jól menedzselte ezt a három mérkőzésből álló etapot. Bár a Vidi elleni meccset nem engedte el a KTE, mégis érezhető volt, a nyerhetőbb mérkőzésre koncentrálja az erőit a csapat. Ugyanakkor nagyon megnyugtató az is, hogy egy Fehérvár elleni meccsen felforgatott névsorral is kis híján pontot szereztünk. Érezhető, hogy a csapatban minden játékos, aki játékperceket kap, képes a jó teljesítményre, nyugodtak lehetünk afelől, hogy a csapat vezetése nagyon profin, tudatosan és a realitások talaján állva menedzseli a naptárt és állítja össze a meccsterveket.
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Ezek szerint olyan is van, hogy nem Benyó a főszereplő, pedig ettől már elszoktunk. Nem volt igazán megdolgoztatva, de még így is mutatott be bravúrt az első félidőben és a másodikban is dobott egy pózt a közönségnek Nagy Richárd lövésénél. 7
Katona Máté: Bár a mérkőzés elején úgy tűnt, hogy ezen a meccsen végre meglátjuk, hogy milyen az, amikor igazán segíti a támadásokat is, végül erre kevesebb példa volt abban az egy félidőben, amíg pályán volt. Védekezésben jól működött, de a Paks nem is igazán dolgoztatta meg. 5
Szabó Alex: Bár ezt sosem könnyű egyértelműen kijelenteni, de nálam talán ő volt a védelem legjobbja ezen a meccsen. Volt néhány szép mentése, nagyon stabilan játszott és olykor Katona Mátét és Nagy Krisztiánt is kisegítette. 7
Belényesi Csaba: Nem szoktuk meg tőle az olyan hibát, amit az első félidő végén láthattunk, ráadásul az kis híján gólhoz is vezetett. Ugyanakkor ezt leszámítva stabilan állt a lábán, a fejpárbajait pedig többnyire meg is nyerte, így nem volt rossz meccse, amikor pedig kellett, akkor kisegítették. 6
Szalai Gábor: Kifejezetten jó meccset tudhat maga mögött. Védekezésben nem tudták zavarba hozni és labdával is progresszív játékot mutatott. Amit szintén érdemes kiemelni, hogy fiatal kora ellenére sincs ingadozás a formájában. 7
Zeke Márió: Talán az eddigi legjobb meccse volt. Segített a támadásoknál is, hátul pedig szinte hiba nélkül hozta le a meccset. Ha ezt a teljesítményt tudná állandósítani, abból sokat profitálhatna a csapat. 7
Vágó Levente: Hihetetlen, hogy ez az ember két éve még az NB3-ban játszott nálunk. Ahogy az is, hogy 29 éves korára milyen fejlődést mutatott. Ez a mérkőzés pedig tökéletes illusztrációja volt annak, hogy Levi miért is vált egy nagyon korrekt NB1-es középpályássá. Sokat dolgozott, sok labdát szerzett, keményen játszott. Borzasztó igazságtalan dolog a futballtól, hogy az ő szerepe ilyen láthatatlan tud maradni. 7
Nagy Krisztián: Azt csinálta megint, ami miatt annyira lehet szeretni az ő játékát. Mindenhol ott volt, rengeteget melózott, sokat futott, labdával pedig volt néhány olyan súlypontváltása, amit már hiányoltam a csapattól. Az meg, hogy ennyire jól látja el a jobb oldali szárnyvédő feladatát, még mindig hihetetlen. 7
Banó-Szabó Bence: Szinte minden elfutása életveszély volt, és bár tudjuk, hogy nem minden csapat ellen lesz így, de az ő sebessége és agilitása az egyik legkomolyabb fegyvere a jelenlegi KTE-nek. Még mindig nem tart ott, hogy egy teljes meccset végigjátsszon, de így is a csapatunk egyik legjobbja hétről hétre. A kihagyott büntető sajnos feketepont, de utána javította a hibát a góljával. Azt a gólörömöt pedig egyszerűen nem lehet vigyorgás nélkül végignézni. 8 (MVP)
Uros Djuranovics: Komoly kritika az irányába, hogy ez volt az első meccs, amikor úgy nézett ki, mint egy csatár. Ezúttal azonban helyzetbe tudott kerülni és veszélyeztetett is, sőt az első ziccerénél szerintem még nem is választott rossz megoldást. Sok visszalépéssel játszott, ezekből pedig többször tudtunk gyors támadást vezetni, néhány labdát is szerzett. Ez már egy olyan teljesítmény volt, amire lehet építeni. Ennél csak jobb legyen! 6
Tóth Barna: Nagyon megérdemelné már az első gólját, mert az a meló, amit mutat egyszerűen hihetetlen. Rengeteg párharcot vívott meg, többségüket sikerrel, Banó-Szabó góljánál pedig tőle indult a támadás. Annak pedig nagyon örülök, hogy azt a szerepet, amit ő tölt be a pályán elkezdték értékelni a szurkolók, jó látni azt a szeretetet, amit kap a lelátóról. 7
Cserék:
Szuhodovszki Soma: Szuho jól szállt be a meccsbe, remekül tartotta meg a labdákat, amelyeket jól is játszott meg. A Banó-Szabónak adott gólpassza pedig remek ütemű volt, szó sem lehetett lesről. 7
Katona Bálint: A Boston Celtics egykori irányítójáról, Bob Cousyról mondták azt a csapattársai, hogy párszor fejbe dobta őket a labdával, mert annyira váratlan pillanatokban passzolt, hogy nem számítottak rá. Nyilván nem lehet összehasonlítani őket, de Bálintban valami hasonló meglepetésfaktor van. Várni lehet tőle a váratlant, és ez szurkolónak, edzőnek és csapattársnak is nagyon nagy öröm. 8
Szabó Levente: Nem igaz, amit ez a csávó csinál. Beáll a 72. percben, szinte észrevehetetlenül dolgozik, majd egyszercsak bedob egy olyan cselt, amitől Lenzsér úgy fagy le, mint az Internet Explorer és ha ez nem lenne elég, éles szögből kilövi a hosszút. Nagyon fekszik neki az, ha csereként kell pályára lépnie, remekül használja ki a játékperceit. 7
Sági Milán: Nem sok időt kapott a meccsen, de stabilan állt a lábán és nem tudták átjátszani. 5
Buna Gábor: Ő is megkapta a lehetőséget a debütálásra idén, bízom benne, hogy egyre több játékpercet kap majd. 5