Kedves olvasók, ilyen bejegyzés még nem volt a Lila Ködön, illetve mégis. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: ezt már egyszer megírtam, még 2011 környékén. Változtatás nélkül teszem most közzé, egyedül a kevésbé releváns kécskei leírást vettem ki, s az elejére és a végére írtam hozzá pár sorocskát. Nagy Zsolti a KTE család oszlopos tagja, ez vitán felül áll. A Lila Ködnél a magunk szerény módján így kívánunk tisztelegni előtte, és sok erőt kívánni a betegség elleni harchoz!
Szerző: nbcee
Rigai mindenféle
Tizenkét év után ismét nemzetközi kupamérkőzést játszik a KTE! Bár az izlandi vikingek szorossá tették a végét, a Riga kétgólos előnyéből megtartott egyet, így velük küzdünk majd meg a 3. EKL-selejtezőkörbe kerülésért. Most őket próbáljuk bemutatni – lehetőleg túl azon, amit a Wikipédiáról be lehet másolni.
Kazahsztán vagy Eszék? EKL-kisokos
Megünnepeltük a csapatot, annak rendje és módja szerint. A szezon végén a küllönböző szervezetek díjaiból jutott bőven a KTE-seknek, abszolúte megérdemelten. Szabó Istvánt például minden csoport díjazta, akinek csak köze van itthon a futballhoz, ha a gyepkarbantartóknak lenne külön szövetségük, náluk is tuti nyert volna a legjobb edző kategóriában.
A „csapágyasra hajtott” csapat most a pihenőjét tölti, szintén maximálisan megérdemelten. A hazai szurkolót ilyenkor alapesetben a Ki marad? Ki jön? találgatás foglalja le, de ha nemzetközi kupában érdekelt a csapat, akkor egyéb kérdőjelek is felmerülnek. Márpedig mi azok vagyunk, 2011 után ismét.
Nézzük akkor az alapokat! Egyszer muszáj átrágni magunkat ezen, mert így tudjuk majd értelmezni a bejegyzés második felét.
Döntetlenek és sisakok
Közelmúltidéző: Amikor még így nézett ki a tabella, akkor több helyről is felröppentek bizonyos vélemények – amiket szándékosan nem linkelek most – hogy milyen ciki már, hogy a magyar bajnokságban a legtöbb döntetlent játszó csapat dobogós tud lenni. És hogy ez valamilyen módon az egész pontvadászat színvonalát minősíti.
Hoztak példákat is, hogy abban az időpillanatban a nagy európai bajnokságokban épp tényleg nem állt dobogón döntetlenhalmozó csapat, s bizonyítottnak is vélték a tételüket.
Ez a dolog nekem akkor is piszkálta a csőrömet, nem is csak a KTE miatt. Mert oké, azt tudjuk, hogy az NB I azért nem egy Premier League vagy La Liga. Ezt nem is vitatjuk. Na de hogy pont emiatt, a legyünk őszinték: kissé nyakatekertnek ható indok miatt? A döntetleneket lehet szeretni és nem szeretni, Amerikában egyenesen utálják az ikszeket az ottani sportrajongók. De attól még az én ízlésemnek nem volt túl erős az ok-okozat összefüggés.
3 597 932
Tényleg egy szám most a cím? Bizony! A végén kiderül, hogy miért. Annyit megsúgok, hogy nem Andó-Szabó telefonszáma.
Mit csinál az ember két forduló között, ha nagy a tét? Vincze Miklós a Kis magyar fociláz című könyvében arról ír, hogy a 2007-08-as szezon vége felé szeretett volna “matracokra vonulni”, mint a Keresztapában, hogy úgy várja ki: feljutunk-e az NB I-be vagy sem?
Aki nem emlékezne: Akkor feljutottunk 😊
Momentán úgy áll a helyzet, hogy az aranyat én már gondolatban odaadom a kilencpontos előnnyel vezető Fradinak. Viszont hátravan még négy forduló, az ezüst-, és a bronzéremért négy csapat hajt, velünk együtt!
Ahogyan arra korábban utaltunk is, az NB I történelmében eddig négyszer állhatott dobogóra frissen felkerült csapat, legutóbb a Haladás (2008-09). Ami érdekesség, hogy ezek mind bronzérmek voltak, újonc eddig még soha nem szerzett ezüstöt.
De vissza a fősodorba: Mihez kezdjen az ember, akinek a mindennapjai legtöbbször a számok, táblázatok és programok körül forognak? Számoljunk! Csináljunk táblázatot és programozzunk!
Gréczi és Pato
a KTE történetének 51. és 52. NB I-es góllövői. Csapatkapitányuk, Szavics már a 9541. játékpercnél jár, ha meglesz a tízezredik, majd visítunk. Pekár és Forró pedig közelednek az 50. élvonalbeli meccsükhöz (47-nél illetve 46-nál állnak jelenleg).
Apropó fiatalok: a tegnapi volt az NB I-es történelmünk harmadik legfiatalabb kezdőcsapata 23,91 évvel. (na kitaláljátok, mikor küldtük pályára a legfiatalabb csapatot?)
Egy történet
amit már régen meg kellett volna írnom.
Szóval sok-sok évvel ezelőtt, még egyetemista koromban baktattunk ki az aznapi meccsre. Természetesen késve indultunk, és úgy festett, csak az első félidő vége felé eshetünk be a Széktóiba. Ekkor viszont megállt mellettünk egy taxi, és következett az alábbi párbeszéd:
-Ti is a meccsre mentek? Ingyen elviszlek benneteket.
-Köszönjük, az nagyon jó lenne!
-Rendben, de csak akkor, ha útközben végig lengetitek a sáljaitokat.
Figyelem kedves fiatal olvasók, idegenek kocsijába továbbra sem szabad csak úgy beszállni! Mi is mérlegeltük a helyzetet, és láttuk, hogy egyrészt a sofőr kisfia is az autóban ül, mi meg eleve hárman voltunk, szóval nem sok kockázat volt abban, hogy rábólintottunk az ajánlatra. A lényeg: végül nem maradtunk le a kezdőrúgásról, hála a jószívű KTE-rajongó taxisofőrnek.
Azért a ligakupában is vannak néha érdekességek
Az ugye megvan, hogy ha a Szolnok nem kap egy tizit a 92. percben (és nem egyenlít ki az Újpest ellen), akkor negatív gólkülönbséggel nyertük volna a C csoportot?
