amit már régen meg kellett volna írnom.
Szóval sok-sok évvel ezelőtt, még egyetemista koromban baktattunk ki az aznapi meccsre. Természetesen késve indultunk, és úgy festett, csak az első félidő vége felé eshetünk be a Széktóiba. Ekkor viszont megállt mellettünk egy taxi, és következett az alábbi párbeszéd:
-Ti is a meccsre mentek? Ingyen elviszlek benneteket.
-Köszönjük, az nagyon jó lenne!
-Rendben, de csak akkor, ha útközben végig lengetitek a sáljaitokat.
Figyelem kedves fiatal olvasók, idegenek kocsijába továbbra sem szabad csak úgy beszállni! Mi is mérlegeltük a helyzetet, és láttuk, hogy egyrészt a sofőr kisfia is az autóban ül, mi meg eleve hárman voltunk, szóval nem sok kockázat volt abban, hogy rábólintottunk az ajánlatra. A lényeg: végül nem maradtunk le a kezdőrúgásról, hála a jószívű KTE-rajongó taxisofőrnek.
Mi az a távolság Kecsón, ahonnan gyalog 45 percet lehet késni egy meccsről, miközben akkor még névre szóló jegyek sem voltak? 🙂
Elég nagy területen terpeszkedik azért ez a város, szeretjük a nagy tereket. És a sört.
Lehet, hogy nem városon belüli volt a fuvar!