Elkezdtük élvezni

Mondhatjuk, hogy későn. Mondhatjuk, hogy ha megy így, akkor eddig miért nem. De inkább azt mondjuk, hogy ez egy jó este volt, amihez kellett, hogy a csapat nagy kedvvel játsszon és kellett, hogy az Újpest kissé belefeledkezzen önnön múlt heti nagyszerűségébe.

Bár húztuk a szánkat a meccs előtt az elmúlt időszak bezuhanó góltermése miatt (az elmúlt 4 meccsen csak 2 gólt sikerült lőnünk, ebből ráadásul az egyiket a mezőkövesdi Ilija Beriasvili jegyezte öngólként), arról azonban talán kevesebb szó esett a szurkolók között, hogy ezen a 4 meccsen a kapott gólok száma is csak 2-ig szaladt fel: egyet a Lokitól, egyet a Kövesdtől kaptunk (ráadásul Dzsudzsák gólja büntetőből született, Szalai Józsi pedig egy szabadrúgás után talált be, tehát mezőnyben egyszer sem omlott be a védekezés). Azt, hogy ez mennyire nem mindegy, Szabó István meccs előtti nyilatkozata is aláhúzta, ahol megemlítette, hogy az ő filozófiája alapján inkább nyerjünk 1-0-ra, mint 4-3-ra. Ezt pedig nem nagy baj, ha a szurkolók is megértik/elfogadják, mert akkor kevesebb bosszúság éri őket. Pista Kecskemétje nem arra fog játszani, hogy kitömje az ellenfeleket. Ez még akkor is igaz, ha azért a Szabó-érában akadtak nagy győzelmeink is, amelyek alkalmával sok gólt lőttünk: Soroksár 5-2, Szentlőrinc 4-1, Békéscsaba 4-1, Szeged 4-0, Szentlőrinc 7-2, Puskás Akadémia 4-1. Azt is láthatjuk ebből a listából, hogy három gól fölé az NB1-ben csak egyszer mentünk, tehát nem szoktuk megszórni az ellenfeleket. Ellenben a védekezést jól általában jól megszervezzük: az elmúlt 3 évben 11 olyan meccsünk volt, amikor kettőnél több gólt kaptunk, ezek közül pedig csak egy volt, amikor háromnál is több gólt lőttek nekünk. Mindezt úgy, hogy az elmúlt három szezon mindegyikében kiesőjelöltként voltunk számon tartva a rajt előtt.

A kezdőcsapatunk öt helyen is változott, kikerült Iyinbor, Szabó Alex, Lukács és meglepetésre Zeke és Vágó is. Az ő helyüket Szűcs, Katona, Nikitscher, Leoni és Pálinkás vették át, csalódást pedig nem okoztak. Mészöly Gézának nem volt sok oka variálni a Diósgyőr kifilézését követően, de mivel Banai megsérült, Molnár Zsombor került a kapuba. A meccs első negyed órájában úgy nézett ki a meccs, ahogyan ki kellett néznie azután, hogy a hazaiak egy 7-0-ás győzelemből érkeztek. Az Újpest nem túl nagy elánnal, de azért az előző forduló eredményéből eredő önbizalommal támadgatott, a KTE pedig stabilan állt a lábán, felmérte a helyzetet. Ljujics két átlövése jelezte a hazaiak szándékait, de ezek valóban csak jelzésértékűek voltak, mert nagy riadalmat nem okoztak. A túloldalon Horváth vezetett keresztbe egy labdát a kapu előtt és lőtt kapu mellé, majd Helmich labdaszerzése után Nikitscher gurított el a bal alsó mellett, tehát a KTE is intett egyet-kettőt, de a kapusok pulzusa nem emelkedett. Ezt a bő negyed órát azonban a KTE éledezése követte. Mészöly Géza utólag úgy fogalmazott, hogy

a KTE tulajdonképpen az első húsz percben még tisztelt minket a 7-0 után, de aztán megérezték, hogy ez nem az az Újpest, így nincs miért.

Szabó István csapata nagyon ügyelt arra, hogy az Újpest fegyvere, amivel a Diósgyőrt kivégezte, ne legyen felhasználható. A KTE igyekezett mélyen visszahúzódni, hogy az ellenfél gyors játékosainak ne legyen területe futni, a szerzett labdákból viszont gyors és direkt támadásokat vezetett. A 27. percben aztán az egyébként nagyon aktívan játszó Leoni rosszul adott be, de a kényszerből középhátvédet játszó Keita könnyelmű passzát Pálinkás leolvasta, majd éles szögből nagyon pontosan és erősen lőtte ki a hosszú alsót. Az így kialakult helyzet pedig kedvezett a Kecskemét számára, hiszen ha az Újpest nem akar kikapni (miért akarna?), akkor nyitnia kell, több terület marad mögöttük, azt pedig biztos védekezésből meg is lehet rohamozni. Radosevics egy átlövéssel meg is próbált meglepetést okozni, de Varga szépen tolta oldalra, de ezen kívül igazán nem kellett izgulnunk hátul. Elől ellenben Horváth szinte az alapvonalról is próbálta meglepni Molnárt a Banó-Szabó által kiharcolt szabadrúgásból. Hatalmas nyomást nem helyeztünk a félidőben már az ellenfélre, de kontrolláltuk a meccset, rövid pórázon tartottuk az Újpestet, a Paks elleni meccsel ellentétben voltak lövéseink, néhol ötletesen játszottunk, nem mindig az egyértelmű megoldásokat választva, tehát kifejezetten biztató volt az első félidő, pláne az, amit a jóval hangsúlyosabb bal oldalon nyújtottunk: Leoni, Banó-Szabó és a pálya teljes szélességét bejátszó, labdához pozicionált mozgású Horváth többször is szépen kombinált itt, olykor Nikitscher, Helmich és Pálinkás segítségével.

A félidőben Mészöly a bal oldalt igyekezett gyorsítani Tamás Krisztián behozatalával, ám ennek nem sok eredménye akadt, mert az újpestiek továbbra is a jobb oldalon voltak sebezhetők. Az 59. percben Keita szűken passzolt fel egy labdát, amire Leoni lecsapott, szépen kényszerítőzött Nikitscherrel, Horváth elé tálalt, aki ugyanazt megcsinálta, mint az első félidőben (balról befelé cselezett a jobb lába felé), annyi különbséggel, hogy ezúttal remekül lőtte ki a jobb alsót. Az Újpesten annak ellenére is a teljes tanácstalanság érződött, hogy egyetlen perccel később Ambrose egy lehulló labdát megpróbált áthúzni Varga Bencén (sikertelenül). De hogy a hazaiak végképp minden reményt elveszítsenek, a 64. percben a sokadik gyors kontránkat indítottuk Pálinkás labdaszerzéséből, aminek során egy Horváth-Helmich-Horváht-Májer-Horváth összjátékot Krisztofer zárt le egy szép kapufával, de Keita harmadjára is labdát veszített (ezúttal Helmich piszkálta le a labdát a lábáról), Pálinkás pedig felvarrta a bal felsőbe az ajándékot. És itt nem volt vége, kis híján a negyediket is rálőttük, mert az időközben beálló Zsótér labdaszerzéséből megindult Horváth és Leoni, akik kipasszolták a védelmet, Krisztofer pedig a blokkba lőtte a nagy helyzetet. A KTE láthatóan élvezte a focit (a Helmich – Nikitscher középpálya mozgékonysága kifejezetten jól állt ennek a meccsnek és ez nem változott Zsótér beállásával sem), ezt szurkolóként élveztük mi is, az Újpest pedig mindent elkövetett, hogy erre meg is legyen a lehetőségünk. Bár egy Csoboth-Kiss kényszerítő után utóbbi a kapufára emelt, a IV. kerületiek ekkor voltak legközelebb a gólhoz, a meccs végén pedig már igazán nem is törték magukat a labdáért, a KTE könnyedén, önbizalommal telve tartotta magánál a labdát, a lefújás előtt például másfél percen és 31 passzon keresztül nem ért hozzá hazai játékos (ki tudja meddig mehetett volna fel a számláló, ha nincs vége a meccsnek?).

Az Újpest nagyjából bő 10 percig érezhette meccsben magát, a Kecskemét pedig nem csak védekezésben vette ki az ellenfél erényeit a meccsből, de ezúttal támadásban is fantáziadús, gyors és veszélyes volt a csapat. Kellett ehhez az ellenfél is, de jó volt látni a játékosokon, hogy élvezik a focit. Amikor nálunk volt a labda élesek voltunk, amikor pedig az ellenfélnél, akkor kemények, stabilak és jól zártuk a területeket, nem beszélve arról, hogy ezzel már 353 perce nem kapott gólt a csapat. Ehhez a védekezéshez kifejezetten kellett, hogy a fentebbi vonalakban is jól működött a labda nélküli játék, a középpálya és a támadósor is jól zárt vissza, jól fedte le a területeket. Mondhatjuk, hogy kár, hogy a „tét nélküli” meccsekre  érkezett meg ez a játék, de az, hogy a szezon végére határozottan jobban nézünk ki segítheti majd a nyári felkészülést is.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Nem mondhatni, hogy sok lövéssel nézett szembe, azt meg még kevésbé, hogy nagy védéseket kellett volna bemutatnia (talán Radosevicsét kivéve). Persze ezt nem lenne igazságos rajta leverni, pláne, hogy a beadásokra ezúttal is nagyon magabiztosan lépett ki. Lábbal is magabiztos volt, de a hosszú labdái vegyes eredményt mutattak. 6

 

Szűcs Kornél: A keret egyik legígéretesebb játékosa és ezen a meccsen is igazolta, hogy több poszton is nyugodt szívvel lehet rá számítani. Stabil volt és főleg a levegőben nagyon jó arányban nyerte a párharcait. 6

 

 

 

Belényesi Csaba: Említhetném, hogy megint a védelem vezére volt és megint micsoda önbizalmat sugárzott a csapatba. Ezeket azonban már sokszor említettük, ráadásul talán most kevésbé is dolgoztatták. Arról viszont emlékezzünk meg, hogy egyetlen meccs hiányzik ahhoz, hogy elmondhassuk: a teljes szezon minden percét végigjátszotta. 6

 

Katona Levente: Visszatért a csapatba és sallangmentes, kemény, de stabil játékával ezúttal is biztos pontja volt a csapatnak. Ambrose-t keményen kezelte, de ez elmondható a védelem minden tagjáról. Összességében elégedettek lehetünk a meccsével és a tavaszával is. 6

 

 

Májer Milán: A jobb oldalunk volt egy kicsit szürkébb a meccsen, de a második félidőre valamelyest feljavult Milán játéka. Ezt főleg a védekezésről mondhatjuk el, támadásban nem volt ezúttal annyira hangsúlyos a teljesítménye. 5

 

 

Helmich Pál: Mozgékony volt, harcias és a meccset megint úgy kezdte, mint sok másikat: szabálytalanságokkal. A folytatás azonban jobban sült el, fontos szerzett labdák és aktív játék fűződik a nevéhez, a harmadik gólunk előtti szerelése pedig gyakorlatilag gólpassznak minősül. 7

 

 

Nikitscher Tamás: Bár a meccs elején több párharcot is vesztett, de nagyon feljavult, olyannyira, hogy kulcsjátékosa lett a győzelemnek. A középpályás védekezésünk neki köszönhetően is nagyon stabil volt, a labdabiztossága és játékintelligenciája pedig a támadásokat is bőven segítette. A második gólunk előtti elmozgása nagyon fontos volt. 7

 

Matheus Leoni: Az egyik legjobb meccse volt a szezonban és ez még akkor is így van, ha a passzpontossága nem volt kifejezetten jó. Ugyanakkor nagyon aktívan segítette a támadásokat, gólpasszt adott, jól vett részt a kombinációkban. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy milyen szezonja lehetett volna, ha ezt a teljesítményt állandósítani tudta volna. 7

 

Banó-Szabó Bence: A bal oldali kombinációkban ő is szépen vett részt és többször is adódott jó szituáció ezekből az összjátékokból. A kapura nem volt veszélyes, de védekezésben aktívabb volt, mint szokott. 6

 

 

Horváth Krisztofer: Hosszú idő után talált magára, de ezen a meccsen nagyon nagy kedvvel és veszélyesen is játszott. Hétszer próbálkozott lövéssel, ez majdnem annyi, mint amennyit az Újpest fel tud mutatni. Volt kapufája, gólja, nagy helyzete és úgy tűnt megérezte a vérszagot a Megyeri úton. Régen láthattuk ennyire dominánsnak a játékát. 8

 

Pálinkás Gergő: Két lőtt góllal nem sokszor kell magyarázni valakinek az MVP-címét, de ő emellett mezőnyben is nagyon hangsúlyos volt. Labdákat szerzett, párharcokat nyert, folyamatosan fenyegette a labdás játékosokat. 8 (MVP)

 

 

Cserék:

Zsótér Donát: A szokásos aktivitásával állt be, többször is labdát szerzett, a meccs végi kontrákból ő is kivette a részét párszor. Nem először tudott lendíteni a csapaton a padról beszállva. 6

 

 

 

Zeke Márió: Leoni helyére érkezett és ugyan másképp, de ő is remekelt. Játszott bő negyed órát és gyakorlatilag nem volt rossz megmozdulása, pedig azért azt sem mondhatnánk, hogy elbújt volna a labda elől. 6

 

 

Vágó Levente: Meglepetés volt, hogy nem volt kezdő, csereként beállva pedig a középpályás védekezésben jeleskedett. Megakasztotta az ellenfél támadásait, amikor szükség volt rá. 5

 

 

 

Nagy Olivér: Sokszor volt a meccs végén meglehetősen szabadon, de valamiért nem sokat használtuk az előtte levő területeket. Bő tíz perc alatt nem sok hatása volt a meccsre. 5

 

 

 

Lukács Dániel: 10 perc játékidővel már nem feltétlen gólokat vártunk tőle, néhányszor találkozott is a labdával, de ennyi idő alatt nem tudott nagy dolgokat alkotni, kevés jó megmozdulása volt. 4

 

 

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 32. forduló
2024. 05. 10. 20:15

Újpest FC 0-3 Kecskeméti TE
(HT: 0-1)

Szusza Ferenc Stadion (Budapest)
Nézőszám: 5255 fő
Vezette: Vad II. István (Georgiou Theodoros, Rózsa Dávid, vb.: Kulcsár Katalin)

Újpest: Molnár Zs. – Huszti, Koburi, Keita (Pauljevics 68.), Geiger (Tamás 46.) – Radosevics, Tajti – Mörschel (Kiss T. 68.), Ljujics (Mucsányi 75.), Csoboth – Ambrose. Vezetőedző: Mészöly Géza

Kecskemét: Varga B. – Szűcs, Belényesi, Katona L. – Májer (Nagy O. 82.), Helmich (Vágó 75.), Nikitscher, Banó-Szabó (Zsótér 66.), Leoni (Zeke 75.) – Horváth K., Pálinkás (Lukács 82.). Vezetőedző: Szabó István

Gól: Pálinkás (27., 64.), Horváth K. (59.)

Sárga lapok: Keita (53.) ill. Horváth K. (86.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling