Véget ér az első kör

A tizenegyedik fordulóval folytatódik a magyar NB1, a KTE pedig továbbra is úgy szerepel, ahogy arról senki nem álmodott. Péntek estére már igaz lesz, hogy minden ellenfelünkbe belekóstoltunk, minden csapattal kapcsolatban van saját tapasztaltunk, ami a későbbiekben nagyon értékes információ lesz Szabó Istvánék számára, ugyanakkor ez fordítva is igaz, mindenki érezhette már saját bőrén is, hogy mit csinál jól a Kecskemét. Jelenleg ez alól az egyetlen kivétel a Kisvárda, akik veszélyes ellenfélnek bizonyulhatnak, de a korábbi meccseken összemuzsikált már annyi pontot a KTE, hogy az első kör végén nem állhat a negyedik helynél rosszabb pozícióban.

Elég skizofrén helyzet számomra a Kisvárdát szemlélni. Nem titok, hogy nehezen azonosulok azzal az irányvonallal, amit képviselnek, miszerint a magyar játékosok aránya finoman szólva sem ér az égig a csapatnál, ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az elmúlt években igencsak meggyőző teljesítményt nyújtottak. A tavalyi ezüstérem a klub történetének egyértelmű csúcspontja és ebben a szezonban is kifejezetten jó futballal szolgálják ki a közönséget Török Lászlóék. Nyílt támadójátékot játszik a Várda, amit semleges nézőként is jó nézni, és ez még akkor is így van, ha az elmúlt hetekben azért masszívabb hullámvölgybe került a csapat. Kecskeméten pedig két szemléletmód is összecsaphat ezen a bajnokin, hiszen egy elsősorban légiósokra építő, offenzív csapat látogat egy olyan brigádhoz, akik nagyon masszív védekezést tesznek fel a pályára és főképp magyar játékosokra támaszkodnak.

 

Statisztika:

A két csapat bajnoki mérkőzésen még sosem találkozott egymással, mindössze egy kupameccsen csaptak össze (akkor a Kisvárda nyert a sok utánpótlás játékost bevető KTE ellen). A Ferencváros kiemelkedik a mezőnyből, de a mögötte érkező csapatok közül a Kisvárda és a KTE is megnyerő valamiben. A vendégek a zöld-fehérek után a második legtöbb gólt lőtték idén, tizennyolcat. A KTE ezzel szemben a Fradi után a második legstabilabb védelmet tudja felmutatni, tíz mérkőzésen mindössze hét gólt kapva. A Kecskemét hazai pályán egyelőre még veretlen, a Várda idegenben azonban már nem ennyire acélos, 50%-os teljesítményt hoztak össze Törökék. A két csapat formáját tekintve egyértelműen mi lehetünk bizakodóak, míg Szabó Istvánék az elmúlt 5 meccsen 10 pontot szereztek, addig a vendégek most élték hullámvölgyüket (zsinórban háromszor kaptak ki gólt sem rúgva, hogy aztán a Vasast verjék). Még egy érdekesség a Kecskeméttel kapcsolatban, hogy még nem volt olyan meccs idén, amikor a félidőben vereségre álltunk volna.

 

Összeállítások:

A KTE formáját tekintve nincs rászorulva Szabó István a variálásra, különösképpen, ha azt nézzük, hogy jövő hét kedden kupameccset játszunk a Győrrel, amikor akár rotálhat és adhat lehetőséget azoknak, akik az elmúlt időszakban kevesebbet kaptak belőle. Az persze kérdőjeles lehet, hogy az Újpesten pürrhoszi módon büntetőt hárító Varga Bence játékra alkalmas-e vagy a biztonságra megyünk és Varga Ádám véd majd (Benyón kívül Katona Máté és Mihajlo Meszhi sérültek, ők biztosan nem játszanak pénteken). Egyebekben én, személy szerint nem várok változást, de Szabó István – csak az íze kedvéért – lehet, hogy tartogat valamilyen csavart. A fennmaradó kérdés a szokásos „egy vagy két csatár” dilemma lehet. Ha egy csatárral állunk fel, akkor Katona Bálint visszakerülhet a kezdőcsapatba. A Kisvárda esetén kapusposzton nincs kérdés, az eddigi összes bajnokin Hindrich védett. Az előtte felálló védelemben is keveset változtat Török László, a középpályán és a támadósorban viszont komoly variációs lehetőségei vannak. Camaj, Makowski, Asani, Meszanovics, Ilievszki, Navratil is jó képességű játékos, akik szinte bármilyen összeállításban képesek lehetnek jó teljesítményre.

 

Kulcsemberek:

A Kisvárda csapatának duplán nehéz lehet a Kecskemét elleni mérkőzés, hiszen az általuk kedvelt gyors támadásokhoz aligha lesz majd területük, ugyanakkor a mi gyors átmeneteink okozhatnak gondokat a kinyíló ellenfélnek. Ezekhez az átmenetekhez szükség lesz az elmúlt meccseken támadásban a korábbinál támadásban némileg szürkébb teljesítményt nyújtó Banó-Szabó Bence feljavulására. Bence képes arra, hogy diktálja az ellentámadások ütemét, remekül lát a pályán és a szezon elején minden mérkőzésen a legveszélyesebb játékosaink között volt. Ehhez a formához kell visszatalálnia és a Kisvárda játékstílusa akár kedvezhet is mindennek. A másik oldalon a montenegrói válogatott Driton Camaj akár keblére is ölelheti Uros Djuranovicsot, bár a várdaiak szélsője egyelőre jelentősen jobb szezont fut a mi Djurinknál. Camaj gyors, fordulékony, jól cselez és pontosan lő, amit a szezon első mérkőzésein bőségesen be is mutatott az ellenfeleknek, hiszen a hatodik fordulóban már öt gólnál járt. A csapat hullámvölgye azonban egybeesett az ő visszaesésével, azóta nem talált be a kapuba. Ennek ellenére cselezőkészsége és gyorsasága okozhat gondot a jobb oldalon Nagy Krisztiánnak (vagy Sági Milánnak), szükség lesz majd arra, hogy Szabó Alex kisegítsen a jobb szélre.

 

Amire érdemes figyelni:

A kecskeméti kapusposzt érdekes pontja lehet a mérkőzésnek. Bár a hírek szerint Varga Bence már edzésbe állt újpesti sérülését követően, mégsem biztos, hogy abban az állapotban van, hogy védjen pénteken. Ha mégis ő véd, érdekes lehet megfigyelni, hogy a hozzáállásán, mentalitásán lehet-e majd érezni, hogy esetleg félti magát, kevésbé vállalja-e fel a kimozdulásokat. Ha viszont Varga Ádám kerül a kezdőbe, először figyelhetjük meg egy teljes mérkőzésen keresztül, hogy hogyan működik együtt a védelem első sorával, hiszen a Fehérvár elleni meccsen egy megforgatott csapat mögött védte a kaput.

 

Edzők:

Szabó István egy olyan kollégájával csap össze pénteken, akivel nagyon jól ismerik egymást. 2012-ben, amikor Török László volt a KTE vezetőedzője, Szabó István volt a másodedző és a hírek szerint a szakmai munka Szabó kezében összpontosult, Török elsősorban a papírt adta. Aztán szeptemberben Török lemondott és ideiglenesen Szabó vette át a csapatot, de állítólag nem váltak el egymástól túlzottan jó viszonyban. Ha ez valóban így van, Szabóban lehet revansvágy, ha pedig nincs így, akkor is kölcsönöz a mérkőzésnek némi pikáns mellékízt az, hogy két olyan edző találkozik egymással, akik tíz éve még ugyanazon csapat sikereiért küzdöttek.

 

Török László abba a közegbe tér vissza, amelyet igen jól ismer, legyen szó a pályáról, a környezetről, a szurkolókról vagy magáról a klubról. Kisvárdán úgy tűnik, jó munkát végeznek, de az elmúlt 4 meccsből háromszor úgy kaptak ki, hogy gólt sem lőttek, ami meglepő kézifék attól a csapattól, akiknek a gördülékeny támadójátékát szokás dicsérni. A stáb be is nyújtotta a lemondását, amit Révész Attila nem fogadott el, így továbbra is Törökék vezetik a csapatot, amit egy Vasas elleni kötelezőnek mondható győzelemmel háláltak meg. Nem tudjuk, hogy a kecskeméti vendégjátékra kötelező győzelemként tekintenek-e, de azt igen, hogy nagyon meg kell izzadniuk, ha három ponttal akarnak távozni.