Szabó István óva intett mindenkit attól, hogy a támadójáték gyors kivirágzását várja a csapattól. Kis lépésekben igyekszünk haladni, a fokozatosság és a stabilitás a legfontosabb, nem kockáztathatjuk a teljes gameplan-t azzal, hogy a kelleténél jobban kinyíljunk. A szándék adott: a Kecskemét szeretne hatékony támadójátékot játszani, de egyelőre még nem tartunk ott. A kérdés azonban adott: elszalasztott lehetőség-e, ha a bukdácsoló Mezőkövesd ellen nem tudunk nyerni?
Az első két mérkőzésen megszerzett két pontot könnyű pozitívumként látni. A válogatott és bajnok játékosokkal teletöltött Vasas és a Nagyerdőben győzelemre szomjazó Loki ellen is sikerként könyvelhető el, hogy nem kaptunk ki, pláne hogy utóbbi esetben hátrányból kellett visszakapaszkodni. Most azonban jön a Mezőkövesd, és bár valószínűleg nem sok „mikor, ha nem most?” pillanatunk lesz a szezonban, a Kövesd ellen a szurkolók kicsit így érezhetik. Olyan csapat érkezik Kecskemétre, akik tavaly épphogy megúszták a kiesést, akiknek új felállást próbálgatnak, akik az Újpest ellen döntetlenre voltak képesek, de a Kisvárda úgy verte el őket, mint jég a határt. Ha a mérleg másik serpenyőjébe azt tesszük, hogy a KTE pedig két olyan meccsen van túl, amelyeken az ellenfelek csak elvétve tudtak helyzetet kialakítani, máris lehet bizakodni. Ehhez azonban bátrabb, gördülékenyebb támadójátékra van szükség, aminek halovány jeleit a Debrecen ellen hátrányban már láttuk.
Statisztika
A KTE nagyon stabil lábakon állt az elmúlt két fordulóban, két mérkőzésen összesen 6 kaput eltaláló lövés érkezett a Varga Bence irányába, amiből mindössze egy gólt kapott a csapat. Hozzá kell tenni, hogy a hivatalos statisztika ilyenkor nem számolja a kapufát és a gólvonalról tisztázást, ez árnyalja kicsit a képet, de tény, ami tény: a védelem összességében alacsony minőségű helyzeteket enged az ellenfelek számára. Ugyanez a masszív karakter érezhető abban az adatban is, hogy Szabó István immár 15 bajnoki mérkőzés óta veretlen a Kecskemét padján. Ezzel szemben a Mezőkövesd tavaly mindössze kettő ponttal úszta meg a kiesést, és úgy tűnik, hogy az új idényre sem izmosodott még fel, hiszen mindkét ellenfelük föléjük tudott nőni. A két csapat egymás elleni mérkőzéseit tekintve némi fölényünk van, de Kecskeméten kétszer is nagy verést mért ránk a Mezőkövesd (2013-ban bajnokin 6-2-re, 2017-ben kupameccsen 4-1-re kaptunk ki a Széktóiban).
Összeállítások
Az előző két mérkőzésünk képét tekintve nagy változtatásokra nem kell számítanunk a KTE-nél. A kérdőjeleket az jelentheti, hogy Belényesi bokája milyen állapotban van, illetve Szabó István azon félmondata, miszerint „nem szeretnénk előnyt adni az ellenfeleknek, a mai világban az információ hatalom”. Ez alapján akár még változtatás is szóba jöhet a csapaton belül, ha pedig így lesz, akkor eljöhet például Banó-Szabó ideje a középpályán. A kapuban valószínűleg nem lesz változás, a védelemben Belényesi mellett a jobb oldali szárnyvédő pozíciója lehet kérdéses, bár Nagy Krisztián jól teljesített ezen a poszton, lehet, hogy rá a középpályán számít majd Szabó. Elől Szabó Levente könnyen lehet, hogy a kezdőbe lőtte magát múlt héten. A Mezőkövesd kezdőjében az ötvédős rendszerre lehet számítani, a kiállított Schmiedl helyén Pillár lehet kezdő, legalábbis Supka őt cserélte be a Várda ellen. A középpályán Cseri a karmester, elől pedig kezdőbe kerülhet a kreativitás jegyében Molnár Gábor.
Kulcsemberek
Mivel vélhetően mindkét csapat öt védővel áll majd fel, érdekes lehet, hogy melyik oldal mivel tudja megtámogatni a csatárok játékát és felértékelődhet a szélsővédők szerepe. Mindezek ellenére mindkét csapatnál a középpálya egy-egy kreatív játékosától várok villanást: Katona Bálinttól és Molnár Gábortól. Katona a Vasas ellen nagyon elemében volt, a fegyelmezett védőmunka mellett bátran vállalkozott cselekre is, a Debrecen ellen azonban kicsit szürkébb mérkőzést játszott. A hazai szurkolók előtt most újra megmutathatja, hogy miért az egyik legígéretesebb játékos a kecskeméti csapatban, sokat hozhat a konyhára a kreativitása. Molnár Gábor az első fordulóban egy félidőt, a másodikban nagyjából fél órát kapott Supka Attilától, de a Várda elleni gólpassza jelzésértékű: a magyar bajnokság egyik kiemelkedő képességű játékosáról van szó, aki a kudarcos diósgyőri időszak után szeretne egy nyugodtabb évet a Kövesddel.
Amire érdemes figyelni
A Mezőkövesd az első két mérkőzésen az ötvédős rendszert próbálgatta Supkával, ami eleinte akadozott, de most egy olyan csapat ellen játszanak majd, amely magas szintre fejlesztette a három belső védős védekezést. Szabó István a teljes tavalyi szezonban ebben a formációban építette a csapatot, az igazolások is ehhez a rendszerhez lettek kiválasztva, így az kijelenthető, hogy otthonosabban mozog a Kecskemét ebben a felállásban, mint ellenfele. Az viszont érdekes lehet, hogy a két farnehéz csapat hogyan tudja megtámogatni a támadóit. Fontos lehet, hogy a pályát mennyire tudja szélesíteni a két csapat, és hogy az ellenfél erre hogyan reagál majd.
Edzők
Szabó István a türelem szobra és ez nagyon jelentős, amikor olyan közönsége van az embernek, akik azóta is a Szivics féle dózert sírják vissza. Pista minden interjújában hangsúlyozza, hogy ez a csapat lépésről lépésre fejlődik és nem hagyhat ki egyetlen fokot sem, ha nem akar legurulni a lépcső aljára. Ez a türelem és megfontoltság kulcsfontosságú lehet hosszú távon, kérdés, hogy amennyiben a Kövesd ellen is stabil lesz a csapat hátul, de vékony elől, marad-e keserű szájíz a mérkőzés után.
Supka Attila feladata, hogy a Mezőkövesdnek idén ne legyen izgulni valója a végelszámolásnál. A keret értékét figyelembe véve ez nem lesz könnyű feladat, de rendelkezésre állnak azok a kreatív emberek, akikkel lehet futballt csinálni BAZ megyében. A KTE elleni pontvesztés viszont már biztosan felvonná a szemöldököket, egy három nyeretlen meccsel induló szezon komoly feszültségeket tartogathat. Supkáék úgy szeretnének három idegenbeli meccs után hazatérni, hogy legalább egy győzelmet fel tudnak mutatni. A Újpest elleni iksz és a kisvárdai könnyed vereség után ez viszont csak egy kecskeméti győzelemmel sikerülhet.
Egyértelműen győzelem a cél. Az a baj, hogy a Kövesden kívül nem nagyon van/nincs olyan ellenfél, aki ellen reálisan lehet borítani a papírformát. Szerintem ha benn akarunk maradni, akkor egy Mezőkövesdet mindenképp meg kell előzni a végelszámolásnál. Valószínű ők is úgy kalkulálnak, hogy minket fix megvernek, és rajtunk kívül egy csapatot kell beelőzni. Ezért is különösen fontosak ezek az egymás ellen megszerzett pontok.
1-2 csatár még mindenképp kellene, mert mennyiségben sem vagyunk meg a támadósorban. Igen, tudom még fejlődhetünk, legyek türelemmel atámadójátékkal kapcsolatban, de ez a szezon is hosszú lesz, és akármikor közbejöhet egy sérülés. Emellet a csatárokat is jobban lehetne rotálni/cserelehetőség nagyobb.
Egy apró kiegészítés: a Mezőkövesd elleni 1:4 nem a Széktóiban volt, hanem a Műkertvárosban, és akkor a csapat már/még nem KTE (hanem KLC) néven futott.
Jogos az észrevétel, köszönöm. Egyetértek, nekem is nagyon rossz lenne a szájízem, ha nem nyernénk.
Márpedig itt a támadójáték gyors kivirágoztatására lesz szükség. Most, amikor három vereség után lecserélik az edzőt. Szerintem állandó döntetlenekkel sem lehet NBI-ben maradni. A megoldást hosszan lehetne ecsetelni, de minek a szót szaporítani. Igazolni kell, mert a jelenlegi állomány a hatékony támadójáték taktikára nem alkalmas.. Lépést tartani, a végén nem mindent a vezetőedző nyakába varrni.
Én szeretném, ha ez egy olyan projekt lenne, ami hosszútávon is működőképes. Ehhez valószínűleg tényleg az a gondolkodás szükséges, ami Szabó István sajátja, az “egyszerre egy lépcsőfok” mentalitás. Ugyanakkor valóban igaz, hogy hosszú ideig nem fedheti el a projekt az eredménytelenséget, még akkor sem, ha a KTE realitása ebben a szezonban nem a bennmaradás. Kíváncsian várom az összes meccset, mert ez egy szerethető csapat, van benne szív és akarás, Szabót is egy fejlődésre és változásra képes és hajlamos edzőnek gondolom, tehát az alapok adottak. Ez egy szép feladat előtte, hogy egy nem klasszikusan nb1es állományból hogyan hoz ki olyan teljesítményt, amely a játék minden elemében felveszi a versenyt a legjobbakkal. Védekezésben ez már működik, támadásban remélem, hogy működni fog.
Szerintem is kötelező lenne hozni még 2-3 támadót, különben halálraitélt próbálkozás a bentmaradás stabilitás ide vagy oda. A kövesden kivül azért akadnak még pofozógépnek tűnő csapatok az UTE nincs jó passzban, a Honvédról sajnos leri hogy játék ott idén nem lesz, szóval szerintem volna esélyünk bentmaradni simán. A hadrend nekem tetszik, az NB2- egy fizikálisabb kávéház, de ha megtartjuk az erőnket NB1-re is (márpedig mért ne) akkor lehet keresnivalónk fizikális erővel itt is.
Előre gyorsaság és „átlagosabb alkatú” srácok kellenének még Barna meg Szabó L. mellé.
Én szívesen vennék egy olyan támadót, aki Lukihoz hasonlóan tempót és sebességet tud vinni a támadásainkba. Ez az aspektus szerintem fájóan hiányzik jelenleg
Egyetértrk, viszont külföldit, az olcsóbb.
Úgy gondolom, azonos hullámhosszon vagyunk. Kíváncsi lennék a lépcsőfokokra. A mester vajon ilyenekre gondolt: feltételek megteremtése, létfontosságú, hogy fiatal generációval valósítsa meg az elgondolásokat, olyan játékosokat szerepeltet, akiknél az alapképességek rendben vannak, előre védekezést alkalmazzák, fontos az edző problémamegoldó képessége? Egyébként örömmel nyugtázom Pista bá’ húzásait, hogy milyen taktikába bele tudja hajszolni játékosait? A taktika kiváló erőnlétet, magas szintű mentalitást kíván. Egyelőre döcög a szekér, de ez az út a csúcsra vezet. Ide kívánkozik egy érdekes módszer a totális foci egyik atyjától, Michels mestitől. Johan Cruyff: a felkészítés alatt ahelyett, hogy többet edzettünk volna mindennap játszottunk egy meccset, hogy minél több helyzetet elemezhessünk ki, egyszersmind az erőnlétünkön is javítsunk. Igen, az iránytű is azt mutatja, Barna mellé kell a 2-3 támadó…