Szabó István jó előre leszögezte, hogy pontért/pontokért érkezünk a Hajdúságba és ponttal is tértünk haza. Akkor meg mi a baj? Valójában semmi: egy lehetőségeit tekintve outsider újonc kemény, szervezett játékkal gyűjtögeti a pontokat. Nem vagyunk szépek, nem raknak bennünket a kirakatba, de a harcba nem is púdert kell vinni, hanem fegyvert. Ez a szezon pedig harc lesz, a mi fegyverünk pedig az, ha hamar egyértelművé tesszük, hogy nincs lefutott meccs. Ehhez persze olykor kell szerencse is, abból pedig kaptunk a Debrecen ellen.
A debreceni kezdőcsapatot meglehetősen felforgatta Joao Janeiro, akit úgy tűnik, hogy nem hatott meg a Kisvárda elleni pontmentés. A Loki 4-2-3-1-es felállásában Megyeri védte a kaput, már amikor védett, hiszen gyakorlatilag három olyan helyzet volt, amikor erre szükség lehetett volna. Az eredmény: egy védés, egy kapott gól és egy kapufa. A védelem két szélére bekerült Kusnyír és Sana, a középpályán Dzsudzsák társa Baráth lett és kezdőbe került Bódi és az első fordulóban egyenlítő Bárány Donát is. Kecskeméti oldalon Katona Bálint és Djuranovics is egészséges volt, így egyetlen poszton változtatott Szabó István: az eltiltott Sági helyén meglepetésre nem Katona Máté, Buna Gábor vagy Tóth Dávid, hanem Nagy Krisztián kapott lehetőséget. A megszokott 5-3-2 és a stílus sem változott, ezúttal is a stabilitásra helyeztük a hangsúlyt, úgy tűnik, hogy a kockázat-nyereség tengelyen egyelőre nem szeretnénk a közepesnél nagyobb kockázatot vállalni a nyereség érdekében, ami a KTE helyzetében érthető is lehet. Így hát többnyire a Debrecen próbált előre jönni és ez valóban ki is merült a próbálkozásokban, kósza átlövésekből próbáltak veszélyeztetni (amelyeket a félidőben az M4 Sport aranyosan és megmosolyogtatóan „debreceni helyzetekként” feliratozott). Bár egyértelműen a Loki próbált irányítani, mi jártunk közelebb a gólhoz, Tóth Barna úgy küldött el egy lövőcsellel két védőt, hogy a grundon már vissza se kellett volna jönniük, de Deslandes bele tudott vetődni a lövésébe. Bár Szabó István presszingre számított a Lokitól, de a hazaiak labda nélkül többnyire csak ez első néhány passzt igyekeztek zavarni, utána visszahúzódtak a saját térfelükre. Ez ellen a nem túl nagy intenzitású letámadás ellen felépített labdakihozatalokból viszonylag jó rezisztenciával tudtunk dolgozni, de a rendezetlen helyzetekből megszerzett labdákat fájóan hamar ajándékoztuk vissza a Debrecennek. Ugyanígy bosszantó volt, hogy az az 5-6 kontránk, ami kialakulóban volt a mérkőzésen többnyire egy pontatlan passzon halt el. Ezeket a lehetőségeket sokkal jobban meg kell becsülni, mert láthattuk a második félidőben, hogy amikor így tettünk, akkor végül gólhelyzetet is teremtettünk belőle. A második félidőben aztán elkezdte fokozni a tempót a Loki és ekkor már az addig vákuumszerűen záró védelmünk olykor megbillent. Először az 57. percben maradt le Szalai Sósról, aki előzékenyen megtette ugyanezt a labdával, majd Szabó Alex és Varga Bence koprodukciója után lőhetett üres kapura Bárány, de itt még hibázott.
Aztán a 67. percben a csereként beállt Katona Máté és Szabó Alex is messziről nézte meg, ahogyan Bódi a kapu felé fordul és bár a felperdülő labdát lefejelő Bárány először még eltalálta Varga Bencét, de a kipattanóra is ő reagált először. Fájó volt, hogy az addig jól működő védelem három alkalommal is hibázott ez alatt a nyolc másodperc alatt. Ekkor vált érdekessé, hogy az addigi játékunkon tudunk-e újítani és bár Meszhi és Szabó Levente beállása után feljebb léptünk valamelyest, komoly nyomást nem tudtunk gyakorolni a Debrecenre, amely azonban a feljebb tolt védekezésünk ellen így is belehibázott: Nagy Krisztián könnyen vette el Kundráktól a labdát és kiugratta Szabót, aki előbb az addig Tóth Barnával szemben jól védekező Deslandes-ot repítette ki a pályáról egy csellel, majd amikor az visszatért a büféből, fel is rúgatta magát vele. A Loki ugyanúgy bosszankodhatott, mint mi, Szabó ugyanúgy több védő közt szedte össze a Megyeriről kipattanót, mint Bárány. A meccs vége már a Loki nyomásáról és a pályára kipakolt lila-fehér küzdésről szólt, na meg a szerencséről: először Zeke, majd kétszer Szalai tisztázott a gólvonalról. A lefújás előtti verekedésről szinte felesleges is bármit mondani, Zeke Ferenczi odarúgása után úgy gyógyult meg, mintha maga a Teremtő érintette volna meg, a debreceni játékos meg minden olyan viselkedésformát bemutatott abban a pár másodpercben, amiből egyértelműen tömegjelenet következik. A pogózás közepette aztán persze Deslandes is rákapott az eredetileg békíteni érkező Szalai nyakára, úgyhogy ki lehetett volna szórni néhány pirosat is, de kicsire nem adunk.
A védekezésünk továbbra is jól néz ki és nagyon nehezen hiszem, hogy ezt a csapatot bárki is nagyon meg tudná verni. Tartása van a brigádnak, nagyon erős a kohézió, húzzák egymást a játékosok, stabilak vagyunk. Ugyanakkor van hiányérzetem, ha a futballnak azt az aspektusát nézem, amikor a labdával kellene kezdeni valamit. Nagyon pontatlanok voltak a gyorsnak szánt támadásaink, a támadó harmadra gyakorlatilag nem tudtunk nyomást helyezni, az első kaput eltaláló lövésünk a 77. percben érkezett. Pedig a gólunk előtti támadásnál is jól osztotta le a labdát Nagy Krisztián, de a 89. percben is szép kombinációt játszottunk meg: Nagy elvitte a bal oldalról Sanát, a helyére befutó Katona Máté megkapta a labdát Banó-Szabótól és a visszagurításra Szabó Levente, Banó-Szabó, sőt még Zeke is érkezett, hogy végül a támadó lőjön kapufát. Ilyenből kellene több, de persze érthető, hogy amikor az eredmény nem szorít így bennünket, akkor kevesebb a kockázatvállalás is. Ami mindenképpen változott a tavalyi játékunkhoz képest, hogy Lukács gyorsaságát nem sikerült pótolni, nem tudjuk megközelíteni azt a tempót, amit vele tudtunk diktálni, emiatt egy türelmesebb építkezés zajlik támadásban, ennek azonban az eddigi két meccsen kevés eredménye volt. Ebben mindenképpen fejlődnünk kell, nem lesz elég, ha csak pontrúgásokból leszünk képesek veszélyeztetni.
(A különböző debreceni fórumokon terjedő „mennyit fizettünk a bíróért” kommentekre szót sem érdemes pazarolni, nagyjából hat alkalommal nézték VAR-ral, hogy adhatnak-e nekik büntetőt, de ezek közül talán egy volt, ahol nem volt már az is felesleges, hogy megnézték. A büntetőnk teljesen egyértelmű volt, a végén meg megúsztak egy piros lapot is, mert Deslandes-nak volt már sárgája)
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Ennél a teljesítménynél Benyó sokkal magabiztosabb kapus, az elhibázott öklözése után csak a szerencse mentette meg a kapott góltól. A gólnál tehetetlen volt, elsőre még nagyot is védett, de mindezzel együtt is azt kell mondanunk, hogy ez egy gyengébb meccse volt. Tavaly talán egyetlen komolyabb hibája volt a szezonban, reméljük erre az idényre is letudta. 4
Nagy Krisztián: Meglepő volt, hogy jobb oldali szárnyvédőként kezdett, de magabiztosan uralta a védelem szélét. Katona Máté pályára lépése után fellépett a középpályára és harciasságának köszönhetően tudtuk kialakítani a büntető előtti helyzetet, ráadásul a labda nélküli mozgása nagyon kellett a kapufát megelőző szituációban is. Erre a Kriszre van szüksége a csapatnak. 7
Szabó Alex: Meglehetősen felemás meccset játszott, mert bár az első félidőben ő is stabil volt, ráadásul volt egy kulcsfontosságú mentése is, a gól előtt azonban nagyon távolról nézte végig Bódi lövését, Varga rossz öklözése előtt is ő rúgott egy nagy gyertyát, és támadásban is pontatlanok voltak a hosszú labdái. Fontos a csapat számára az a kezdeményezőkészség, amivel védekezésben és támadásban is rendelkezik, ebből ma kevesebbet láttunk. 5
Belényesi Csaba: Bár Szabó Levente csereként gólt szerzett és kapufát is lőtt, ennek ellenére nálam Belényesi a meccs legjobb kecskeméti játékosa. A levegőben megint nagyon magabiztos volt és nem kevesebb, mint öt alkalommal mentett kulcshelyzetben. Reméljük nincs komoly baja, nagyon nem nézett ki jól az a befordult boka, és bár a meccset végigjátszotta, a lefújáskor leült a földre a lábát fogva. 8 (MVP)
Szalai Gábor: Egyszer lemaradt Sósról, abból még nem lett baj, de a gól előtt nagyon előzékeny volt Báránnyal szemben: nem elég, hogy nem fejelte el a labdát, a kipattanóra sem lépett vissza. A mérleg másik serpenyőjébe kerül azonban a magabiztos passzjátéka és az a tény, hogy a meccs végén kétszer is a gólvonalról tisztázott. 6
Grünvald Attila: Grüni ezúttal is a kezdőben kapott szerepet és meg is kellett küzdenie a felfutó Kusnyírral. A szokásos „itt úgysem jössz át” faultja ezen a meccsen is jött, meg is kapta érte a sárga lapját, de ezen kívül nem hibázott nagyot. Nem ez volt élete meccse, nem is gyakorolt nagy hatást a mérkőzésre, de érezhető, hogy a konzisztens formáját Szabó István is értékeli. Ritka nála, hogy ő legyen a mezőny egyik legjobbja, de olyan sem nagyon fordul elő, hogy lefelé nagyon kilógjon a csapatból. 5
Vágó Levente: Levi csapatkapitányként ezen a meccsen is nagyon harcosan és végső soron jól is játszott, de megint elsősorban a védekező készségeit tudta megmutatni. Azt viszont továbbra is tartom, hogy az a profil, amit ő képvisel az egyik legfontosabb a modern futballban: a kemény, sokat melózó, megalkuvást nem tűrő szűrőkre igenis szükség van. A közbelépéseinek ütemét kellene kicsit jobban megválasztania, mert hiába kellenek a taktikai szabálytalanságok is, így hamar összegyűlhet az eltiltás. 6
Szuhodovszki Soma: Egyre meggyőzőbb, amit védekezésben mutat, ezzel párhuzamosan azonban támadásban elszürkült. Persze az első két meccsen inkább a védekező futballt erőltettük, így azt mondhatjuk, hogy Soma a középpályán hasznos tagja a csapatnak, de én már várom az NB2-ben minden meccsen megérkező egy Szuho villanást, legyen az egy leheletfinom csel, egy jó átlövés vagy egy olyan laza labdaérintés, amire felszisszennek a szurkolók. 6
Katona Bálint: Az ő stílusának nem feltétlenül kedvez az, amilyen mederben folyt a mérkőzés, nem is tudott úgy villogni, mint a Vasas ellen. Az első félidőben remekül fejelte le a labdát Tóth Barnának, de a támadójátéka ennyiben ki is merült. 5
Uros Djuranovics: Továbbra is várjuk tőle az első jó teljesítményt, hiszen a Loki ellen is nagyon el volt tűnve és talán az volt a szerencséje, hogy nincs igazán alternatívája a padon, mert a cseréje is indokolt lehetett volna. Továbbra is harcias és erőszakos játékot játszik, aminek nagy haszna van védekezésben, de egy montenegrói válogatott csatártól támadásban is várnánk olykor villanásokat. 4
Tóth Barna: Ezen a meccsen is hatalmas melót tett le az asztalra, de ennek kevés nyoma volt a támadójátékunkban. Deslandes és Romancsuk keményen megdolgozták, el is fáradt kicsit, de már azzal is lehetőséget teremthet a csereként beálló játékosoknak, hogy folyamatosan fárasztja a védőket. Ha az első félidőben kaput talál, az a forduló gólja lehetett volna. Az a lövőcsel… 6
Cserék:
Zeke Márió: Jól szállt be a meccsbe, védekezésben is stabil volt és a labdakihozataloknál is jó megoldásokat választott. A meccs végi jeleneteknél viszont borzasztóan komikus volt a gyors „gyógyulása”, nem csodálkozom, ha emiatt most sokan komolytalannak gondolják, pedig ha szigorúan a játékát nézzük, akkor ez egy biztató debütálás volt. 6
Katona Máté: Fog ő ennél sokkal jobban is játszani kecskeméti mezben, a készségei alapján nem lenne meglepő, ha a kezdőcsapat tagja lenne, ugyanakkor kétszer is látványosan késett el védekezésben: a gól előtt Bódit nézte nagyon távolról, majd Sana is körbeautózta. A meccs végén viszont szépen tálalt Szabó Levente elé, nem rajta múlott, hogy nem lett belőle gól. Ennek ellenére ennél azért várjuk tőle a jobb teljesítményeket. 4
Banó-Szabó Bence: Múlt héten veszélyesebben szállt be, mint most, de még így is lehetett volna kulcsember, ha a tőle induló támadás végén Szabó nem a kapufát találja el, vagy csak egyszerűen elhagyja neki a labdát. Nem lepődnék meg, ha ő hamarosan húzóemberünk lenne. 5
Szabó Levente: Bár nem győztünk, ő volt a nyerőember. Csereként beállva büntetőt harcolt ki, amit értékesített is és centiken múlott, hogy akár a győzelmet is megszerezze nekünk. Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy Deslandes-ot úgy ültette fel az ingázóra a büntető előtt, hogy a védőnek még pótjegyet is vennie kellett. 8
Mihajlo Meszhi: Túlvan a debütáláson, de ebben a 25 percben nem gyakorolt hatást a mérkőzésre. 5