Új időszámítás kezdődött Kecskeméten, már ha a futballt nézzük, hiszen ha ezt az oldalt olvasod, akkor elképzelhetetlen, hogy ne tudd: nyártól a megyei első osztály jelenti a hegytetőt a város labdarúgásában. Vasárnap kezdetét is vette ez a bizonyos megyei első osztály, mi pedig természetesen kimentünk a Széktóiba, hogy megnézzük milyen is ez a brigád.
Kötelező behúzva. Így is értékelhetnénk a Pápa elleni meccsünket, és valószínűleg igazunk is lenne, de a győzelem a három ponton túl kérdéseket is felvetett. Emellett jó lenne 70 perc után lefújni a meccset.
Szombaton kipipáltuk a Puskást. Önmagában nem hoz lázba a győzelem, amúgy is a próbázókra voltunk kíváncsiak. Láttuk őket. Nem kell a shopba rohanni, hogy megvegyük a mezüket.
Nem tudom, hogy érdemes-e nagyon belemenni az elemzésbe, a beszámolóba. Abba, hogy Tujvel parádézott, abba, hogy a csapat nagyot küzdött, abba, hogy Bebetonak nem volt még ilyen rossz napja, mióta él, abba, hogy Balázs Zsolti megint a meccs emberévé válhatott még úgy is, hogy annyi helyzetet hagyott ki, amivel nálunk rosszabb csapatok is győzelmi sorozatot építenek fel. Abba, hogy Kitl Mikinek hálistennek nincs nagyobb baja, hogy Pilipovics használhatatlan, hogy Gréczi csereként is nagyon jó, hogy Botka az egyik legnagyobb kedvencemmé kezd válni a csapatból, hogy még úgyis tudunk Honvédot verni, hogy Szavkénak nagyon nem volt jó napja. Abba, hogy Bekő Balázsnak egyszerűen tökmindegy, hogy milyen szituban van a csapat, hány játékosa van és kik azok, mert mindenképpen képes erőn felüli teljesítményt kisajtolni az adott keretből.
Én tényleg annyira készültem, hogy most majd egy jó kis beszámolóval visszatérek. Aztán azt történt, ami mindig szokott, ha valamire annyira készülök: pont az ellenkezője történik. Mert mégis mit lehet írni/mondani a tegnapi meccsről? Nem sokat.
Nagyon régen jelent meg új bejegyzés az oldalon, ami nem tippverseny, így elhatároztam, hogy majd jól megírom a KTE-Győr beszámolóját. Optimális választásnak tűnt a visszatéréshez, a csapat kezdi visszanyerni a színét, a Győr ellen meg hazai pályán mindig menők vagyunk, annyira, hogy egyik győri haverom már azzal fenyegetett, hogy inkább lilába öltözik és a Kecskemétnek fog szurkolni, hátha akkor végre a KTE kap majd ki. Azzal viszont senki nem számolt, hogy ilyen tróger idő lesz, és hogy ebből nem lesz beszámoló…
Erős Fradi ellen talán egy pont. Ezt mondtam volna a meccs előtt. Nem ez lett belőle, több is lehetett volna egy pontnál, ez a Fradi pedig közel sem annyira erős, mint amennyire tartanak tőle a csapatok. Ellenben minket most lehet, hogy utálnak, de ez így van jól.
Ha valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva a KTE vezetősége és szakmai stábja felkérne, hogy készítsek nekik egy ToDoList-et – nem túldimenzionálva a feladatot – ezeket a pontokat tartalmazó papírfecnit csúsztatnám oda Bekő Balázséknak:
Kicsit megkésve, de írok róla, hogy szombaton játszottunk a Kaposvárral a k’va hidegben. Az egyetlen meccs, amit nem közvetít a tévé, muszáj kijönni mindenkinek. Gondoltam én. Csak aztán jött a mínusz, meg ugye alapból itt volt a borzasztóan akadozó formánk, játékunk. A nézők meg otthon maradtak, csak néhány elvetemült lézengett a lelátón.
