Ezúttal mi lőttünk gólt a végén

A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.

Hogyan állunk fel? Ez lehetett a meccs nagy kérdése, hiszen a lettországi kirándulásból mindenféle testi-lelki bajokkal sikerült hazaérni, a gyógyulást pedig szinte kizárólag egy győzelem jelentette volna. A Kisvárda ezzel szemben egy egerszegi győzelemmel a tarsolyban érkezett, így nyugodtan és magabiztosan várhatták a kiskunsági fellépést. Szabó István a közel 140 perces rigai ütközet ellenére sem forgatta fel a csapatot, mindössze Szűcs Kornél és Nagy Krisztián kerültek be Iyinbor és Tóth Barna helyére, míg Horváth Krisztofer már a padon várta a bevetést. Kruscsics a zalai győzelem után nem változtatott és a három belső védős felállást is megtartotta. Így két háromvédős felállás nézett egymással farkasszemet, mivel Szabó visszaállt 3-4-2-1-re, Kruscsics pedig 3-4-3-ban próbált építkezni. Már amikor…

Hamar kiderült, hogy eszünk ágában sincs arra várni, hogy kiderüljön, hogy a Várda mit szeretne kezdeni ezzel a meccsel, már az első percektől támadólag léptünk fel, amit Pálinkás jelzett az 5. percben, amikor erőszakosan harcolt ki magának helyzetet, de Petkovics védett. Ötletesen, előre irányulóan futballoztunk az első félidőben, a vendégeket pedig a széleken szándékoztunk megbontani: míg a jobb oldalon Májer többször is megpróbálta futtatni Nagy Krisztiánt, addig a balon rendszeresen idézett elő létszámfölényt Leonival, Kiss Bencével és Pálinkással az oda előszeretettel kihúzódó Szuhodovszki. Az egyértelmű fölényt a Várda is érezni kezdte, a KTE kizökkentésére Petkovics már a 14. percben elkezdte húzni az időt, hogy aztán a 21.-ben már meglepően szemérmetlenül tegye ezt, sárga lapot nem kapott érte. Ellentétben a kecskeméti játékosokkal, a meccs végére négy lila mezes (Nagy, Belényesi, Tóth és Májer) sárgult be és nem is ezzel van probléma, mert talán Májer faltján kívül mindegyik adható volt, azt azonban mégiscsak életszerűtlennek éreztem, hogy Káprály Mihály szerint a pályán levő két csapat közül szinte csak mi szabálytalankodunk. A fifti-fifti helyzetek szinte mindegyikét ellenünk ítélte meg, a 32. percre 10-0, a 65.-re 21-4 volt a faltok aránya. Szerinte. Ugyanis nagyjából 7-8 olyan szituáció akadt a meccsen, ahol bőven lehetett volna fújni a Várda ellen is, de ez sokszor nem történt meg. A csapat azonban némi bosszankodást leszámítva nem sokat foglalkozott a bíróval, a középpályán rengeteg labdát szereztünk, szinte teljesen megfojtottuk a vendégtámadásokat, számos labdabirtoklásukkor kényszerítettük őket arra, hogy felíveljék azt. A 35. percben aztán egy szép baloldali kombináció végén Kiss készített Leoni elé, aki szétágyúzta Petkovicsot éles szögből, a kapus pedig Nagy ismétlésénél is fogott egy méreteset, hogy aztán Májer labdaszerzését (nyilván elfogult vagyok, ezért beírom gólpassznak is) Szuhodovszki piszkosul nagy gólja kövesse. Nagyon távol álltak tőle a védők, ami egy ilyen rúgótechnikájú játékos esetében már nem is annyira luxus, hanem bűn. Aztán mire összeszedhette volna magát a Várda, Leoni remekül indult meg, Vágó oldalt fordított, Májer pedig olyan ívben rajzolt Pálinkás fejére, hogy a kapus és védője is meg voltak győződve arról, hogy a másiknak kell érkeznie. Gergő előrevetődve, szépen, tisztán bólintotta meg a labdát, jó erejű fejes volt, amibe Petkovics csak belekapni tudott. A Riga elleni odavágó emléke sírt fel a háttérben, amikor megint viszonylag hamar kaptuk meg 2-0 után a szépítő gólt, egy teljesen ártalmatlan helyzetből. Egy hazagurított labdát Varga a gyengébbik lábával az égbe gyertyázott, hogy aztán Szpaszics átlövésébe is csak úgy tudjon beleütni, hogy a lécről a kapuba vágódjon a labda. Bár a talált gól adott egy kis lelkesedést a vendégeknek, ezt nem tudták már több helyzetre váltani.

Az első félidőt egyértelműen uralmunk alatt tartottuk, alig volt a Kisvárdánál a labda. Ötletes és kombinatív focit játszottunk, az ellenfél direkt játékát pedig jól levédekeztük, a félidőben azonban Szabó István Kiss Bence helyére hozta Tóth Barnát, amivel a csapat átváltott 3-5-2-re, a széleket pedig már kevésbé őröltük fel, mint korábban, egyre több lett a direkt támadás a két magas támadónk fejére ívelt labdával. Ez viszont nem jelentette a Várda felébredését, továbbra is mi irányítottunk, csak már kevésbé voltunk képesek megbontani a vendégek védekezését. Az első félidős emlékekből a 60. percben Leoni helyzete hozott vissza valamicskét, amikor szépen kombináltunk a bal szélen, de Matheus a gyengébbik lábával gurított Petkovics kezébe. Tíz perc múlva egy okosan elvégzett szabadrúgást követően Szalai is mellbe lőtte a várdai kapust, hogy aztán már leginkább az időközben beállt Horváthtól várjunk némi kreativitást, de rajta még érződött, hogy időre van szüksége, bár a lelkesedése megvolt. Az utolsó tízesre Kruscsics átállt két belső védőre, egy támadóbb 4-3-3-at a pályára téve magasra tolt szélső védőkkel, de a kapuig továbbra sem jutottak el, a KTE pedig az utolsó percben még szögletet harcolt ki, ami megnyugtató időrabló eseménynek tűnt. Ehelyett végül lezártuk a meccset vele: Horváth beadását Vágó csúsztatta meg, a labda lepattant Iyinborról, Szalai pedig laposan a kapuba passzolt. Szerencsés gól volt, de ezúttal mi lőttük, ami a rigai szívmarcangoló utolsó percek tudatában fontos és biztató.

Szabó István csapata tehát úgy nyerte meg az első bajnokiját, hogy az ellenfél egyetlen egyszer tudott kaput találni a meccsen (sajnos abból gól is született), hogy a várdai lövések közül talán egy érkezett a tizenhatoson belülről, hogy gyakorlatilag lenulláztuk a vendégek támadójátékát. Hogy ez a Kisvárda kritikája, vagy a mi dicséretünk, az a következő hetekben ki fog derülni, mindenesetre 3 ponttal nyitottuk a bajnokságot úgy, hogy egészen felismerhető volt, hogy mit szeretnénk megvalósítani a pályán. És bár nem minden pillanatban volt lehengerlő a játékunk, kezdésnek jól néztünk ki, erre mindenképp lehet építkezni.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Beragadt a szezon kezdetén, mert a Riga elleni két meccsen is voltak problémái a kijövetelekkel, de ezen a meccsen a kapott gól egyértelműen az övé volt. Két technikai hibát is vétett, ráadásul ezen kívül nem is volt más védeni valója. Az NB1 egyik legjobb kapusa, de kicsit fel kell rázni. 3

 

 

Májer Milán: Úgy tűnik, hogy Szabó Istvánnak minden évben más találmánya van a jobb oldali szárnyvédő posztra. Milu elég jól oldotta meg a védekező feladatát is, de ezúttal kijött belőle a támadó vér is, hiszen valójában két gólpasszt adott a meccsen. Harcias, kemény és nagyjából látszik, hogy ha megvan az irányába a bizalom, akkor nagyon hasznos is. 8

 

Szűcs Kornél: Én nagyon megkedveltem ezt a srácot. Labdabiztos, nem jön zavarba akkor sem, ha támadnia kell és a védő párharcokat is elég jó százalékkal vívja meg. Nem lesz könnyű dolga Szabó Alexnek, mert Kornél és Iyinbor is jól kezdték a szezont. A második félidőre elszürkült kicsit, de ez egy jó teljesítmény volt. 6

 

 

Belényesi Csaba: Amikor Csabi méterekről becsúszva takarít el labdát és embert, akkor olyan vagyok, mint egy kisgyerek, ujjongva ugrok talpra. Bár jobb, ha nincs szükség ilyen mozdulatokra, mégis megnyugtat, hogy ha kell, akkor van olyan, aki hiba nélkül megcsinálja őket. Ezen a meccsen is jól fogta össze a védelmet, de ezt szinte már felesleges is mondanom. 7

 

Szalai Gábor: Szerintem ezen a meccsen a fejébe vette, hogy gólt fog lőni. Középhátvédként neki volt a legtöbb lövése a csapatból, de ez ne tévesszen meg senkit: a védekező feladatait is magas színvonalon oldotta meg. Éppen annyival kap magasabb értékelést, mint Belényesi, hogy gólt lőtt. 8

 

 

Matheus Leoni: Borzasztó fontos volt, hogy visszataláljon abból a gödörből, ahova Rigában kormányozta magát Mankendával szemben, de volt csapata ellen hasznosan futballozott. A kapu előtt is feltűnt kétszer és még a közönséget is szórakoztatta egyszer. Van még hely a javulásra, de ez jó teljesítmény volt. 6

 

 

Vágó Levente: Nem tudom miből van ez az ember, de miután Rigában több, mint 15 kilométert futott, most is végigrobotolta a meccset. Ráadásul nagyon stabil tartást adott a csapatnak védekezésben és támadásban is. Néha belassulnak a támadásaink, amikor nála van a labda, de ez csak ritkán baj, jól nyugtatja meg a tempót. 7

 

 

Szuhodovszki Soma: Ez most a tavalyi Szuho volt. Sok remek apró érintés, ötletes támadások, jó védekezés és egy büdös nagy gólt. Talán egy kicsit benne volt Petkovics, de emiatt ne Soma magyarázkodjon. Nagyon jól eltalált lövés volt. 8 (MVP)

 

 

Nagy Krisztián: Úgy tűnt, hogy ezúttal Banó-Szabó szerepkörében játszik és igyekezett is mindent megtenni az ügy érdekében. Nagyon sokat melózott és a meccs bizonyos szakaszaiban kifejezetten jól is ment neki. Van még hullámzás a játékában, de majd ha végig bírja a 90 percet, akkor ez meg fog szűnni. 6

 

 

Kiss Bence: Olyan benyomásom van vele kapcsolatban, mint februárban Horváth Krisztoferrel kapcsolatban volt. Szereti a labdát, a labda is szereti őt, és nem lesz rosszkedvű, ha színezni kell kicsit a játékot. Viszont, ahogy januárban Krisztofer, egyelőre ő is belehibázgat a játékba, pedig amikor villan, akkor felugrik az ember. Reméljük a folytatás is olyan lesz, mint Horváthnak. 5

 

Pálinkás Gergő: Remek gólt szerzett és nagyon sokat dolgozott a meccsen, és bár előfordultak eladott labdák, elvesztett párharcok, de mindenképpen becsülendő a küzdelem és az erő. Képes helyzetbe kerülni magától is, ami nagy érték. 7

 

 

Cserék: 

Tóth Barna: Hosszú távon szerintem idén is ő lesz a kezdőcsatárunk, de nem feltétlen ezen a meccsen kezdte el Pálinkás kiszorítását. Rengeteget dolgozott, de nagyon változó sikerrel vívta meg a párharcokat és a megszokottnál sokkal több labdát is vesztett. 4

 

 

Horváth Krisztofer: Nagyon várták a szurkolók ez érezhető volt abból is, amekkora taps köszöntötte a pályára lépéskor. Érezhető a lemaradása a többiekhez képest, de bátran és ötletesen lépett pályára, igyekezett párharcokat nyerni. Okozott is gondot a várdai védőknek. (Horváth Krisztoferről még nem töltött fel tablóképet a KTE, így a tavalyit használjuk) 6

 

Mihajlo Meszhi: Nem volt túlzottan látványos, amit a pályán töltött ideje alatt csinált, de így is volt több tisztázása, akadt labdaszerzése és megnyert párharca is. Ugyanakkor nagy hatással nem volt a mérkőzésre. 5

 

 

 

Iyinbor Patrick: Kevés időt töltött a pályán, de így is megnyert két párharcot és volt blokkja és tisztázása is. 6

 

 

 

 

Máshogy gondoljátok? Írjátok meg kommentben, vagy szavazzatok ti is a meccs legjobbjaira, itt:

Kecskeméti TE – Kisvárda Master Good – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szűcs Kornél, Belényesi Csaba, Szalai Gábor, Májer Milán, Vágó Levente, Szuhodovszki Soma, Matheus Leoni, Nagy Krisztián, Kiss Bence, Pál…

Jegyzőkönyv:

NB1, 2. forduló
2023.08.07. 20:00

Kecskeméti TE 3-1 Kisvárda Master Good
(HT: 2–1)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2523 fő
Vezette: Káprály Mihály (Horváth Zoltán, Belicza Péter Bence, vb.: Oláh Gábor)

Kecskeméti TE: Varga B. – Májer (Iyinbor 88.), Szűcs K., Belényesi, Szalai G., Leoni – Vágó, Szuhodovszki – Kiss B. (Tóth B. 46.), Nagy K. (Meszhi (72.) – Pálinkás (Horváth K. 64.). Vezetőedző: Szabó István

Kisvárda Master Good: Petkovics – Kovacsics (Szőr L. 81.), Jovicsics, Széles – Csipetics, Lucas (Alics 81.), Ötvös (Körmendi 64.), Vida – Czékus (Makowski 46.), Mesanovics (Ilievszki 64.), Szpaszics. Vezetőedző: Milos Kruscsics

Gólszerző: Szuhodovszki (35.), Pálinkás (39.), Szalai G. (93.) ill. Szpaszics (45.)

Sárga lapok: Nagy K. (25.), Tóth B. (48.), Belényesi (50.), Májer (82.) ill. Petkovics (35.), Jovicsics (35.)

Összefoglaló: