… és akkor rá is vetül a reflektorfényből. A Lettországban lejátszott visszavágón ez történt, a meccs legjobbja pedig megérdemelten lett az az ember, akitől eddig az ingujj feltűrését és a piszkos munka elvégzését szoktuk meg. Sajnos mindez nem hozta el a továbbjutást, mindenesetre egészen hosszú ideig fenntartotta a reményeinket.
Nagyon hamar alakult úgy a meccs, hogy úgy tűnjön, hogy Vágó Levente lesz a visszavágó abszolút hőse. Ha az a 8. percben lőtt gól akár csak döntetlent jelentett volna a KTE-nek, akkor Levit most úgy emlegetnénk, mint aki a következő körbe lőtte a csapatot. Nem így alakult, Vágó azonban így is azok közé tartozott, akik egyértelműen azt hozták, amit várunk tőlük, sőt. A középpályán hozta a megszokott kemény, sallangmentes, ellentmondást nem tűrő játékot, ami miatt az ellenfelek nem szokták visszasírni az ilyen típusú játékosokkal való találkozásokat. Az, hogy emellé felpakolt a a jegyzőkönyvre egy gólt is, az az ő esetében extra, amit elvárni tőle nem lehet, értékelni viszont muszáj. Levi a csapat egyik legfontosabb láncszeme, akinek a saját posztján igazán sok alternatívája sincsen (Meszhi képes ütköző szerepkörben játszani, de ha nem ő, akkor maximum a védelemből előrevezényelt Szalai vagy Szűcs jöhet szóba ezen a poszton). Ennek is köszönhetően az EKL-kiesést követően a bajnokságban is kulcsszerep hárulhat majd rá, a szurkolók pedig láthatóan vevők arra a stílusra, ami őt jellemzi, ezen a meccsen pedig a szavazatok negyedét besöpörte és nem is nagyon tudta megszorítani senki.
A második helyet ezúttal is Szuhodovszki Soma szerezte meg, aki az odavágón is második lett. Soma sajnos kevésbé tudott látványosan húzóember lenni, mint az odavágón, van azonban itt két „de”. Az egyik, hogy még így is szinte csak akkor villant fel a kreativitás szikrája a támadójátékunkban, amikor Szuhonak volt lehetősége szervezni, a másik – talán még nagyobb – „de”, hogy a rendes játékidő végén történt lehozatalát követően érezhettük meg igazán, hogy milyen hatással van a játékra akkor is, ha nem igazán megy neki. A hosszabbításban a kezdeti 3 helyzetet követően szinte a félpályát sem voltunk képesek átlépni, a labda megtartásával is akadtak problémáink, ezen pedig Soma játéka biztosan enyhített volna. Ezen a két meccsen (főleg az elsőn) érződni kezdett, hogy képes vezérré is előlépni, amire nagy szükségünk lesz a bajnokságban is.
A harmadik helyen ugyanaz a játékos végzett, aki múlt héten is: Belényesi Csaba. Csabira és a védelemre Rigában nagy feladatok nehezedtek, így talán jobban meg tudtuk figyelni, hogy milyen formában is lehet, mint a hazai meccsen. Nagyjából ott tudta folytatni, ahol a tavalyi szezonban abbahagyta, jól tisztogatott és amikor más csapattársak szorultak a segítségére, akkor is lehetett rá számítani. Bár előfordult néhány koncentrációs kihagyás a részéről is, a kapott góloknál nem lehetett elővenni. Általában nagy nyugalmat sugároz, jól irányítja a védelmet, remek az ütemérzéke, erős a fejjátéka. Idén is az egyik legfontosabb védőnk lesz.
A szavazás eredménye:
Vágó Levente magabiztosan nyerte meg a szavazást, mögötte Szuhodovszkit és Belényesit igazán Tóth Barna tudta megközelíteni, a többiek kevesebb voksot kaptak. 
Itt pedig az éves összesítése a „meccs legjobbja” szavazásoknak (3 pontot ér, ha valaki az adott meccsen a legjobb volt, 2 pontot kap, aki a második legjobb lett, a harmadik helyért 1 pontot adunk):
Szerintetek tehát Vágó mögött Szuho és Belényesi végzett az élen, szerintünk pedig a rengeteg jó közbeavatkozást felmutató Iyinbor, a csereként meglepően jól beszálló Szűcs és a gólszerző Vágó lett a top3. Két tétmeccset követően a szurkolók listáján Szuhodovszki, Pálinkás és Vágó áll az első három helyen Belényesi előtt, míg a Lila Ködén Szuho, Szűcs és Iyinbor pontegyenlőséggel vezet. Az összetett lista élén Soma áll, őt pedig Vágó és a hárompontos Pálinkás-Szűcs-Iyinbor trió követ.
A Lila Köd értékelése alapján a három legjobb játékos a Riga ellen:
- Iyinbor Patrick – 7-es osztályzat
- Szűcs Kornél – 7-es osztályzat
- Vágó Levente – 6-os osztályzat
(a nyitókép Vágó Leventéről a Kecskeméti TE Facebook oldaláról származik, a design pedig a Freepik-ről)
Szűcsöt tehetséges fiatalként jellemezném. Ha jól emlékszem az első mérkőzésen a bekapott gólunknál aktív szerepet játszott. Gondolom, a visszavágón nem véletlenül várakozott a kispadon. Levente megérdemli a kiemelt elismerést. Rajta nem múlt a továbbjutásunk. Meg kell tanulnunk, egy szem kiemelkedő játékost, szabályos eszközökkel miként kell ártalmatlanítani. De ez már mindegy is, várom az esti győzelmet, és a Tóth – Pálinkás által lőtt találatokat. Hajrá KTE!
A posztban rosszul szerepelt a Lila Köd által három legjobban értékelt játékos, de már javítottam:
1. Iyinbor 2. Szűcs 3. Vágó
Szűcs valóban bizonytalan volt az odavágón kapott gólnál, de azt leszámítva az egész meccsen magabiztos volt, a visszavágón csereként beállva pedig meglepően jól dolgozott támadásban is.
Ui.: az egyik gólszerzőt el is találtad 🙂
Szűcs leigazolása jónak tűnik. Nincs vele semmi gondom, „csak” hozzájárult kiesésünkhöz. Véleményem, jobb így, a KTE-nek a bajnoki küzdelmekre kell koncentrálnia. Ahogy írtam, Pálinkástól azt várom, gólokkal tömje tele a zsebemet. Eddig nem panaszkodhatom. De van itt más is, Barna iramjátékának jót tett a konkurencia, Májer kezd meghatározó játékossá válni, Szendreiben látok spirituszt. A többit majd máskor. Az elmúlt évihez hasonló, kiváló szakmai cikkeket kívánok. Te az első kezdőrúgás előtt biztosan nem ejted ki a csapatot, mint azt állítólag komolynak mondott szakértő megtette. Érdekes bajnoki idény elé nézünk, már most morzsolom a tenyerem, mosolyogva veszem tudomásul, hogy egyre több az ellendrukker.
Barnának hosszú távon biztosan jót tesz, hogy van riválisa, egyetértek. Májer az új találmánya Szabó Istvánnak a jobb oldali szárnyvédő posztra, úgy tűnik, hogy a második idényt is játsszuk le, hogy nincs klasszikus emberünk arra a posztra: tavaly Nagy oldotta meg remekül és eddig Milu is nagyon biztató. A védelem szerintem jól néz ki: a Szabó Alex, Iyinbor, Szűcs, Belényesi, Szalai névsor erősnek és kellően bőnek is tűnik elsőre. A támadósorunk is kezd jól kinézni: Tóth, Pálinkás, Horváth, Szendrei. Ezzel a névsorral már lehet variálni. Ami kicsit aggaszt az a középpálya, annak is a közepe. Váóg, Meszhi, Szuhodovszki (+ a fiatalok: Bodor és Kovács Kolos) vannak ezen a poszton, persze behúzható ide Kiss Bence vagy Nagy Krisztián, esetleg felléphet Szalai vagy Szűcs, de ide még el tudnék képzelni egy igazolást (főleg Banó-Szabó és Nikitscher sérüléseinek fényében).
Nem tartok a kiesésünktől, de azt sem jósolnám így az elején, hogy ugyanolyan eredményes szezonunk lesz, mint tavaly. Elsőre azt mondom, hogy a középmezőnybe várom a csapatot az 5-7. hely környékére. Aztán persze lehet, hogy hamar rámcáfolnak 🙂