A Honvéddal eddig játszottunk idén három igazán gyenge félidőt, meg egy olyat, ami bár nagyon jó focit nem hozott, de legalább fordulatos volt. Ezekért összesen adtak 2 pontot, ami összességében nem rossz, még akkor sem, ha a Széktóiban rendezett meccs első félidejét követően akár reménykedhettünk a győzelemben is. A meccs végére viszont kénytelenek voltunk eltenni azt az 1 pontot, amit lehetett, ráadásul összességében még elégedettek is lehetünk vele.
Szabó István nem nyúlt mélyen a csapatába, csak a betegséggel küzdő Varga Bence és az eltiltott Hadaró Valentin maradtak ki a múlt heti kezdőcsapatból. Klafurics Honvédjában három változtatást láthattunk: egy Lovrics-Csirkovics, egy Tamás-Benczenleitner és egy Gomis-Plakuscsenko cserét. A KTE vezetőedzője már a meccs előtt felhívta a figyelmet a fagyott talajra, ami sajnos láthatóan nem is tetszett a KTE-nek, a Honvéd jobban alkalmazkodott a nem megszokott körülményekhez. Azt már elég hamar érezni lehetett, hogy a vendégek igyekeznek magasan letámadni, ezzel is még inkább a hosszú labdák felé terelni a Kecskemétet. Tőlünk amúgy sem áll távol ez a direktebb játék, azonban hamar kiderült, hogy ezen a napon Tóth Barna nem tud olyan párharcerős játékot felmutatni, mint szokott, így a támadásépítésünkbe sokszor csúszott hiba. Amikor sikerült a földön építkezni, akkor képesek voltunk mutatósabb támadásokat vezetni, a góljaink mégsem ilyen helyzetből születtek. Katona Bálint találata előtt Banó-Szabó lőtt be egy magas labdát a fővárosi védők elcsúszása miatt megnyílt üres területre, ahová Báló gyakorlatilag úgy futhatott be a félpályáról, hogy szinte egyetlen védővel sem találkozott (persze a gólhoz kellett még az a pimaszul magától értetődő mozdulatsor, amivel előbb elküldte a visszafutó Capant, majd Tamás mellett a hosszú felsőbe tekert). Szuhodovszki pedig egy félig-meddig vaktában fellőtt Rjaskó-labdát kapott le a levegőből a gyengébbik lábával, hogy aztán két védőt lerázva lője ki a hosszú alsót. Bár mindkettő kiemelkedően pofás volt a maga műfajában, sajnos a kettő közé bekúszott két Domingues találat, ami nem azért bosszantó, mert kaptunk két gólt a Honvédtól, hanem azért, ahogyan. A korábbi meccseken jellemző volt a KTE védekezésére, hogy úgy pattognak ki róla a labdák, mint a falról, most azonban mindkét kapott gólnál erélytelen volt a védelem és rosszul is helyezkedtünk. Ez eddig nem jellemezte a csapatot és lehet, hogy ezúttal is volt benne szerepe a talaj állapotának, de erre fogni túl könnyű lenne. Az első félidőben tehát lezajlott egy viszonylag gyors pofonváltás a két csapat között és ekkor még bőven gondolhattuk, hogy majd a második félidőben bedöntjük a Honvédot.
A félidőben Szabó István kettőt is cserélt, a magához képest egyaránt alulteljesítő Vágó Levente és Tóth Barna helyére érkezett Nikitscher Tamás és Horváth Krisztofer. Ez egy elég érdekes helyzetet teremtett, hiszen a klasszikus center kikerült a képből, helyette olyan játékos érkezett, aki több visszalépéssel és dinamikusabban tud részt venni a csapatjátékban. Ebben meg is volt a ráció: az első félidőben sokszor halt el azon a támadásunk, hogy a középpályán labdát birtokló játékosunkat egyből nyomás alá helyezték (ebből legtöbbször vagy visszapassz vagy labdavesztés következett), Horváth viszont a visszamozgásaival több passzopciót nyithatott volna. A félidő elején ennek köszönhetően ki is alakított a KTE néhány szép kombinációt, de lövés (neadjisten helyzet) egyikből sem alakult ki. Ezt követően azonban az ilyen kispasszos játékok száma és intenzitása is elkezdett visszaesni, a vendégek kapujára gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem tudtunk jelenteni (hiába érkezett a pályára a héten igazolt Májer Milán is, akit láthatóan nehezen tartottak szabályosan a Honvéd védői, de a kapu környékén nem tudott labdát felvenni). Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a Honvéd elkezdett nyomogatni, majd nyomni, amikből ugyan sakkmatt szituációk nem alakultak ki, de szépen felszaporodtak az átlövések. Persze ezek többsége nem volt veszélyes, de akadt olyan is, aminél szurkolt az egész védelem, meg olyan is, amit követően Varga Ádinak kellett tornáznia (nem beszélve arról a két szituációról, amikor csak a Honvéd játékosainak köszönhetjük meg, hogy az eléjük kerülő labdát éppen Belényesibe bikázták). Kecskeméti részről Nikitscher szép kibújása után emelkedhettünk a székből, de Prenga nem tette meg azt a szívességet, hogy a saját kapujába sodorja a középre lőtt labdát. Összességében sajnos ez egy jelentősen gyengébb meccsünk volt, főleg a második félidőben igen keveset mutattunk támadásban (az egész meccsen volt összesen 3 lövésünk, amiből kettő gól lett, ezekből egyik sem a félidő után), a védekezésünk pedig a szokott színvonalhoz képest visszaesett (sok lövést engedtünk a Honvédnak és Lukicsot is csak időközönként tudtuk levenni a pályáról). Mondhatjuk, hogy a csapat tartását mutatja, hogy egy rosszabb napon is otthon tudunk tartani egy pontot egy jobban játszó ellenféllel szemben. Nem történt katasztrófa, de a Fradi elleni kemény idegenbeli meccs előtt jó lett volna ebből a két rosszabb meccsből (Paks és Honvéd) legalább egyet megnyerni. Ugyanakkor továbbra is lépdelünk a 38 pont felé, mostanra pedig már látható távolságba került a matematikai bennmaradás is. Túl kell lenni ezen a meccsen mihamarabb és megpróbálni pontot hozni a Groupamából szombaton.
(Bár a mérkőzésnek voltak olyan utóhangjai Dean Klafurics részéről, miszerint ők játszották a futballt, mi pedig ütöttük őket ahol értük, azért ezt érdemes komoly fenntartásokkal kezelni. Szabó István sem reagált ezekre a mondatokra, szerintem nagyon helyesen. Persze voltak kellemetlen belépői a kecskeméti játékosoknak, de a másik oldalon Lovricsot inkább lehívta Klafurics, mielőtt még küldték volna és azért Gomis is igyekezett képernyőn lenni azzal, hogy hol felrúgott valakit, hol lefeküdt a fűre, hogy aztán egy pillanat múlva varázslatosan gyógyuljon meg. Kölcsönösen és nagy kedvvel rugdalta egymást a két csapat, de nem a KTE állt közelebb a piros laphoz.)
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Ádám: Az első védéséig a 40. percig kellett várni, az első bravúrjáig a 42.-ig, csak sajnos addigra már kapott két gólt. Nem lehet elővenni emiatt, kiszolgáltatott helyzetben volt, de reméltük, hogy jön tőle az extra azokban a helyzetekben. A későbbiekben viszont kétszer is nagyot védett és a hosszú labdái is meglehetősen pontosak voltak. 6
Nagy Krisztián: A Pakson mutatott játékánál hasznosabb volt, de a topformában levő Kriszhez képest keveset volt játékban. A második félidőre feljavult valamelyest, de ha ahhoz viszonyítunk, amit már láttunk tőle ősszel, akkor ez még mindig kicsit visszafogott volt. 5
Szabó Alex: Bár a három középső védő mindegyikének volt olyan hibája, amihez nem vagyunk hozzászokva, de talán ő volt az, aki a leghullámzóbb volt. A két kapott gól mindegyikénél hibázott helyezkedésben vagy testorientációban, amit sajnos kevésbé tud ellensúlyozni, hogy a második félidőben már ő is jelentősen jobb teljesítményt nyújtott. 4
Rjaskó Mihály: Nem biztos, hogy a kedvenc ellenfelei közt fogja emlegetni Lukicsot, mert bár végig nagy harcban volt a szerbbel és olykor el is tudta tüntetni a pályáról, mégis akadtak olyan időszakai a meccsnek, amikor nem bírt vele. 5
Belényesi Csaba: Ritkán látjuk ilyen sebezhetőnek Csabit. Ha valakinek a játékán meglátszott a fagyos talaj, akkor az ő. Támadásban sokszor passzolta el a labdát, védekezésben pedig tőle nem megszokott módon voltak megingásai, mégis legalább három alkalmat tudnék említeni, amikor nagyot mentett. 5
Zeke Márió: Bár nem egy támadásunk ment el az ő csúszkálásán is, de többségében voltak a szerelései és szerzett labdái. Előre ezúttal nem volt meggyőző, de a védekezést jól látta el. 5
Vágó Levente: Indokoltnak éreztem a cseréjét, keveset volt játékban az első félidőben és bár a párharcait jó százalékkal nyerte meg, azt a fajta súlyt nem tudta pályára vinni, amit szokott és amire szükségünk lett volna. 4
Szuhodovszki Soma: A középpályánk leghasznosabb tagja volt. Ahogy korábban sokszor, most is jobbára rajta folytak végig a jobb támadásaink. Sokszor kérte a passzt, igyekezett felelősséget vállalni és jól is tartotta meg a labdákat. A góljával pedig mindezt csak aláhúzta. Talán legnagyobbrészt neki köszönhető, hogy pontot szereztünk ezen a meccsen. 7 (MVP)
Katona Bálint: Érdekes az ő meccse, mert mindannyian arra fogunk emlékezni, hogy mennyire szép gólt lőtt, miközben a megszokottnál halványabb teljesítményt nyújtott és sokkal kevesebbet volt játékban is. De maga a gól mestermunka volt. 6
Banó-Szabó Bence: Még messze van a csúcsformájától, de ez a meccs már sokkal jobban mutatott, mint az egy héttel ezelőtti. Ezen a meccsen is sok labdát szórt el, de ennek ellenére sem bújt el, bátran kérte el játékszert és vállalkozott a területbe lőtt kulcspasszokra is. Bár ezek többségében nem ültek, egyszer annyira jól sikerült, hogy Katona abból gólt is szerzett. 5
Tóth Barna: Sajnos nagyon súlytalan volt a meccsen. Ezúttal a párharcait sem tudta jó arányban megnyerni, amikor pedig helyzetbe került, akkor nagyon sok érintősből próbálta megoldani a szituációt, így levették a lábáról a labdát. Volt is, lesz is jobb meccse ennél. 4
Cserék:
Horváth Krisztofer: Amilyen jól játszott a Fehérvár ellen, annyira visszaesett a teljesítménye most. Nagyon sok labdát veszített el, ami nagyban nehezítette a támadásépítésünket. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy keresi a váratlan megoldásokat, nem bújik be az alibi mögé. Ebben viszont benne van a hiba, amiből ma kijutott neki. 4
Nikitscher Tamás: Már a Fehérvár ellen is dicsértem, mostanra pedig talán már azt is ki lehet jelenteni, hogy nagyon jó kis igazolás volt őt idehozni. Jól tartja meg a labdákat, bátran vállal cseleket, jó százalékkal passzol és fizikailag is nehéz elnyomni. Jól szállt be a meccsbe, dicsérni lehet őt. 6
Májer Milán: Nem véletlenül szerette volna már hosszú ideje leigazolni a KTE. Hasonló profil, mint Luki volt az NB2-ben, ez pedig nagyon hiányzott a támadósorunkból. Két napot dolgozhatott együtt a csapattal, mielőtt bedobta Szabó István és bár kapura nem volt veszélyes, azt láthattuk, hogy nehéz szabályosan megállítani. 5
Mihajlo Meszhi: A meccs végére érkezett Katona helyére, hogy némileg stabilizáljuk a középpályát, ami többé-kevésbé sikerült is, de a labdás játékban nem tudott igazán nagy hasznára lenni a csapatnak ennyi idő alatt. 5
Szalai Gábor: Visszatért sérüléséből erre a pár percre, aminek mind nagyon örülünk. 5