Mélyült a keret a télen és ez újabb kérdéseket vet fel

Amikor a szezon előtt képzelegtem arról, hogy hogyan is alakulhat a 2022-2023-as évad a KTE számára, bevallom, nem nagyon volt olyasmi a fejemben, hogy halálos nyugalomban készülnék valamelyik meccsre. Minden mérkőzés élet-halál harc, minden meccs létfontosságú a bennmaradásért vívott küzdelemben, így képzeltem. És bár a Paks elleni hétvégi bajnokin is fontos lenne ponto(ka)t szerezni és nem kevésbé fontos ez a meccs sem, mint bármelyik másik, mégis nyugodt vagyok. Megnyugtatott az eddigi eredmények sora, az eddig mutatott játék, a klubot körülvevő légkör. Mindezeknek köszönhetően hiszem, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor sincs dráma, higgadtan és profin lesz kezelve a helyzet. Nyugalommal várom a meccset, az esélyesek nyugalmával.

Persze nem úgy vagyunk esélyesek, hogy ez egy kötelező meccs. Inkább úgy, hogy abszolút nem lenne meglepetés, ha a jelenlegi KTE elhozná a pontokat Paksról. Pedig a Paks egyáltalán nem rossz együttes. Stabil középcsapat évek óta, ráadásul jó futballt játszanak és áthatja őket valami családias, személyes jelleg. Ez már önmagában nagy dolog Magyarországon, hogy egy futballklubnak/csapatnak jellege van, de a Paks határozottan megkülönböztethető a többi magyar csapattól. Mielőtt megjelentek volna az olyan újhullámos versenyzők a „magyarokra támaszkodunk” versenyszámban, mint mi és a Vasas, addigra Pakson már hosszú hagyománya volt annak, hogy hazai labdarúgókra építsék a keretüket. Olyannyira, hogy – Magyarországon még mindig szinte egyedülálló módon – brandépítésbe is kezdtek, olyan képet kezdtek sugározni magukról, amelynek ez vált az egyik pillérévé. A közösségi médiában, a saját oldalukon, a képi anyagaikon, mindenhol megjelenik a saját maguknak vindikált „a magyar csapat” név. Ez pedig egy nagyon előremutató hozzáállás, mert bár azon lehet vitatkozni, hogy mennyire csinálják jól ezt az arculatépítést, de belekezdtek és ezzel máris egy nagy csomó másik magyar csapatot előznek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a személyes, szomszédfiú hangulatot tovább erősíti a honlapjukon megjelenő szöveges mérkőzésközvetítéseik stílusa, amely bár valószínűleg nem egy tudatos döntés eredménye, mégis nagyon szórakoztató. „Ah! Lágyan kél az esti szél, Milford-öböl felé…” – szólal meg Arany János egyik walesi bárdja az ismert műben, és a paksi klubhonlap hasonló költészetet visz bele a közvetítéseibe:

Hahn húzta meg a bal oldalon a labdát, és jól is tartotta meg, valamint cselezett középre, majd a pálya tengelyében Harasztit indította a tizenhatos vonalához, ám a labda egy leheletnyit hosszúra sikeredett. Ahh…, nagy helyzet lehetett volna.

 

Haraszti tekert veszélyesen középre egy szabadrúgást közel a felezővonaltól, Dibusznak jönni és öklöznie kellett. Ah…

 

Osváth elé csorgott le egy szabad labda a tizenhatosunk vonalánál, amit lendületből épp a kapu fölé lőtt. Ahh…, nagy helyzet volt. 

Mindenesetre a paksiak győzelemre készülnek a KTE ellen (Kinyik Ákos, a tolnaiak hátvédje arra a kérdésre, hogy „Mi lesz majd a Kecskemét ellen?” egyetlen szóval válaszolt: „Nyerünk!”) és a Fradi elleni hétközi meccsük nem is nézett ki rosszul, a kérdés az, hogy hogyan rotál Waltner Róbert.

 

Statisztika:

A hazaiak a hetedik helyen várják a Kecskemétet, ami egy tisztes középmezőny, ezt azonban érdekes módszerrel érik el: A Paks a Fradi mögött és a Lokival holtversenyben a második legtöbb gólt lövi a mezőnyben, ugyanakkor Kisvárdával együtt a legtöbbet kapja. Némileg enyhíti ezt a kétarcúságot, hogy hazai pályán ennél kiegyensúlyozottabbak, a Fehérvári úton a lőtt és a kapott gólok tekintetében is a középmezőnyben helyezkednek el. Eddig mindössze három olyan meccsük volt, amikor nem kaptak gólt, ez a három viszont mind hazai pályán (a Honvéd, A Loki és a Fehérvár ellen). Legeredményesebb gólszerzőjük az a Varga Barnabás, aki a bajnokság góllövőlistáját is vezeti, ráadásul erre a meccsre rápihenhetett, hiszen eltiltás miatt a Fradi ellen nem játszott. A Kecskemét közepes mennyiségű lőtt gólja lecsökken, amikor a Széktóitól távol játszik a csapat (idegenben meccsenként 1-es a gólátlagunk, míg hazai pályán ez majdnem eléri a 2-t), a védekezésünk azonban vendégségben is jól működik: a legkevesebb gólt kaptuk vendégként a bajnokságban (meglepetésre holtversenyben a Vasassal). Ami szintén biztató lehet számunkra, hogy bár nem sokszor fordult elő ebben a szezonban, hogy ne lőttünk volna gólt, amikor ez mégis megesett, akkor cserébe nem is kaptunk (0-0-s döntetlenek a Vasas, a Honvéd és a ZTE ellen)

 

Összeállítások:

A hazaiaknál a hétközi bajnokin egy félig-meddig felforgatott csapat játszott a Fradi ellen, de ellenünk visszatérhet a kapuba Nagy Gergely. Előtte a várható védelem az Osváth-Kinyik-Kádár-Szabó János sor lehet, a támadósort pedig Varga Barnabás vezeti majd, két oldalán vélhetően a Sajbán-Szabó Balázs-Skribek hármasból kettővel. Szabó István a védelembe talán nem nyúl bele, a középpályán azonban vannak visszatérők, akik közül Vágó egyből a kezdőben találhatja magát, hiszen Nikitscher eltiltott. Banó-Szabó Bence esetében már nagyobb a kérdőjel, hiszen az ő csapatba állítása valószínűleg a múlt héten egyaránt remeklő Horváth Krisztofer és Katona Bálint valamelyikének rovására történne.

 

Kulcsemberek:

Paksi oldalon nehéz lenne nem a gólkirály-jelöltet megemlíteni egy ilyen rovatban. Varga Barnabás Hahn Jánoshoz és Ádám Martinhoz hasonlóan a semmiből jövő paksi csatár prototípusa, aki aztán az idény végén gólkirály lesz. Vagy nem lesz, de odaér az élmezőnybe. Varga már a fél mezőnynek a kapuját bevette idén (a Honvédét pl két meccsen ötször is), ellenünk még nem szerzett gólt, de ősszel gólpasszt adott, így érdemes vigyázni vele. És ha már az ellenfélben pályára lép a góllövőlista vezetője, akkor őt valahogyan meg kellene állítani. Amennyiben marad a múlt heti védelmünk, Rjaskó Mihály találkozhat vele sokat és ha ez így lesz, akkor annyira nem is aggódom. Rjaskó nagyon szépen lett felépítve ősszel a sérülését követően, ahogy egyre több lehetőséget kapott úgy lett egyre jobb a játéka is, hogy a szünet előtt már szinte állandó játékosa legyen a kezdőnek. A Fehérvár ellen pedig szintén egy sérülésből tért vissza és nagyon magabiztosan játszott, erre a fellépésre pedig Vargával szemben is szüksége lesz (még ha a fejpárbajok során vélhetően kap is majd segítséget Szabó Alextől és Belényesi Csabától).

 

Amire érdemes figyelni:

Érdekes lehet, hogy mit kezd Szabó István a középpályánkkal. Ősszel az alapállapot az volt, hogy Vágó és Szuhodovszki játszottak középen, míg kicsit előrébb és olykor a szélre kihúzódva támogatta Tóth Barnát Banó-Szabó Bence és Katona Bálint (Meszhi amíg egészséges volt, addig is kiegészítő szerepet kapott, aztán meg eltört az arccsontja is az Újpest ellen). Ebbe az idilli képbe robbant be remek teljesítménnyel Nikitscher Tamás és Horváth Krisztofer. Előbbi a Paks elleni egyenletből ugyan hiányozni fog eltiltás miatt, de utóbbi megkavarhatja az állóvizet. Beteszi-e mindhárom előrejátékban erős, kreatív játékosát a kezdőbe Szabó? Ha igen, kinek a rovására? Szuhodovszki kerül a padra (aki bár védekezésben is tényező, de ugyanúgy kreatív a támadójátékban)? Akkor valakinek hátrébb kell szerepelnie az egyensúly megtartása végett. Tóth Barna ül le? Akkor nincsen klasszikus csatárunk, de van helyette három sokat mozgó, veszélyes játékosunk, akiknek a sok helycseréjével zavart lehet okozni a védelemben. Esetleg átállunk négy védőre? Erre kicsi esélyt látok, Szabó István többször elmondta, hogy a háromvédős rendszer nagyon tudatosan került kiválasztásra. Ami tovább nehezíti a helyzetet, hogy a múlt héten kifejezetten erős produkciót nyújtott a középpálya, így még abból sem lehet kiindulni, hogy ki játszott gyengén.

 

Edzők:

Waltner Róbert a középmezőny stabil csapataként hivatkozhat együttesére, viszont a Paks játéka csúcsokat és szakadékokat is tartogat magában. Kiemelkedően sok gólt lőnek és kiemelkedően sok gólt kapnak a paksiak, amely ugyan a semleges nézők számára szórakoztató lehet, Waltner valószínűleg nagyon szeretné rendbe tenni a védelmét. A Fradi ellen ez már olykor alakult, de aztán a bajnok megtörte a tolnaiakat és három gólig meg sem állt. Ez a fajta hektikusság nem ismeretlen Pakson, hiszen tavaly Bognár György vezetése alatt is sokgólos meccseket játszottak, de vajon javult-e Waltnerrel a Paks? Tavaly ilyenkor szinte pontosan ugyanígy álltak: ugyanúgy a hetedik helyen, egy ponttal volt kevesebbjük, mint idén. A Bognár-féle Paks azonban tavaly 42 gólt lőtt, míg a Waltner-féle csak 30-at. A kapott gólokban valamivel jobban áll Waltner 17 forduló után (Bognár: 36, Waltner: 31). Ami miatt jobbnak érezhetik a tavaly szezont a szurkolóik, az az, hogy tavaly a Fradi nem lépett meg ennyire a mezőnytől (így a pontok jobban megoszlottak), ezért az akkor szerzett 21 ponttal is közelebb voltak az európai kupainduláshoz, mint idén a 22-vel.

 

Szabó István remekül indította a tavaszi szezont és már a rajtnál feledtette a szurkolókkal, hogy a felkészülési meccsek eredményei nem elsősorban a KTE-nek kedveztek. Azonban hamar jön az új kihívás: az NB1 egyik leggólképesebb támadósorát kellene féken tartani és az NB1 leggyengébb lábakon álló védelmét kellene feltörni. Mindezt úgy, hogy a csapatban összehangolja a remek teljesítményt nyújtó beugrók és a csapatba visszatérő alapemberek szerepeltetését. A Vidi elleni győzelem ezért is volt kiemelkedő eredmény: az őszi alapcsapatból négyen is hiányoztak, Szalai Gábor és Zeke Márió sérülés, Vágó Levente és Banó-Szabó Bence eltiltás miatt, a csapat játékán mindez mégsem látszott meg. Előbbi kettő könnyen lehet, hogy a Paks ellen sem bevethető, utóbbiak viszont várják a lehetőséget. Míg ősszel a szűkebb keret adta korlátokkal kellett megbirkóznia, most a jól sikerült mélyítést kell jól menedzselnie Szabó Istvánnak.