Fontosabb a defenzív átigazolási szezon, mint az offenzív

Az idei szezonban igazán hosszúra nyúlik a téli szünet a katari világbajnokságnak köszönhetően, hónapokig kell nélkülöznünk a KTE-t. Ilyenkor a szurkoló minden kis hírmorzsába belekapaszkodik, amely a csapatához kötheti, szinte éhezik az átigazolási pletykákra. A kecskeméti vezetőség azonban azt a politikát folytatja, hogy csak véglegesített transzferekről, konkrétumokról számol be, ami bár a szurkolói étvágyat cseppet sem enyhíti, mégis abszolút érthető irányvonal. Ennek viszont az a következménye, hogy szinte halljuk, ahogyan a tücsök ciripel, egy kivételtől eltekintve néma csend honol a Kecskeméti TE háza táján. De vajon minek örülnénk, milyen erősítésekre lehetne szüksége a csapatnak? Kik távozhatnak? Mire van egyáltalán lehetőségünk?

Mielőtt elkezdenénk végigvenni a Kecskemét keretét és a különböző csapatrészeket, szögezzünk le néhány alapvetést. Először is a KTE nem egy tehetős klub. Arra, hogy (akár csak a mi szintünkön) jelentős összegért tudjunk labdarúgót igazolni, vélhetően kicsi az esély. Másodszor: a téli átigazolási időszak amúgy is kevésbé mozgékony, mint a nyári. Ilyenkor nehezebb igazolni, még a nálunk jobb anyagi helyzetben levő kluboknak is. A csapatok nem szívesen válnak meg idény közben az igazi értékeiktől, a szerződések pedig jellemzően idény végéig szólnak. Persze ilyenkor is elképzelhető mozgás: vannak játékosok, akiknek az idény felére kristályosodik ki, hogy nincs jövőjük az adott egyesületnél, és olyan helyzet is előfordulhat, hogy egy nyáron lejáró szerződésű labdarúgóból még szeretne pénzt látni a klubja. Mindezek ellenére nem az a jellemző, hogy a csapatok a téli átigazolási szezonban fordítják ki a világot a négy sarkából. Harmadszor pedig: amikor új igazolásokról ábrándozunk akkor az előző két pont mellett érdemes a KTE klubfilozófiáját is szem előtt tartanunk. Ugyan az elmúlt és a jelenlegi idényben, tehát a Szabó-érában kezdték el kiemelten kommunikálni a szurkolók felé, de már korábban is jellemző volt a Kecskemétre, hogy olyan futballistákat igazol, akik fiatalok, tehetségesek, de anyaegyesületükben nem kapnak lehetőséget (ők általában kölcsönbe érkeznek), vagy a futballpiramis alsóbb szintjeiről szemezget (a jelenlegi keretünknek jelentős része ilyen, NB1-es múlttal nem igazán rendelkező játékos). A negyedik pedig legyen a ráadás: ne tévesszük szem elől a jelenleg uralkodó gazdasági és energiahelyzetet sem, amely olyan körülményeket hoz létre, amelyben minden klub kétszer is meggondolja, hogy mire költ. Ha mindezeket képesek voltunk elraktározni az agyunkban oly módon, hogy már Buddhaként tudjuk elhessegetni a realitást nélkülöző vágyainkat és félelmeinket, akkor neki is ugorhatunk a feladatnak. Nézzük végig, hogy miből tudunk főzni tavasszal (és hogy kell-e még elmennünk a boltba).

Kapusposzton jelen helyzetben úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az első számú kapus Varga Bence az egész NB1 egyik legnagyobb felfedezettje volt ősszel, a beugró Varga Ádám pedig többször is bizonyította, hogy lehet rá számítani, nincs észrevehető minőségi romlás akkor sem, ha ő áll a kapuban. A mögöttük várakozó Kersák Roland esetében nem tudhatjuk, hogy mire lenne képes az NB1-ben, de a tavalyi, NB2-es teljesítményeit figyelembe véve nincs bennem nagy izgalom (a kevés meccse ellenére is egészen élénken tudok felidézni tőle bravúrokat, bár talán egy nagyobb hibát is), ugyanakkor neki valószínűleg nem lesz nagy szerepe tavasszal. Első ránézésre tehát ezen a poszton minden rendben van, ami viszont árnyalja a képet, hogy a sor elején álló két kapusunk kölcsönjátékos. Ez nagy bizonytalansági faktor, hiszen a kölcsönadó klub dönthet úgy, hogy visszarendeli magához a játékosát. Ádám esetében szerintem ettől nem nagyon kell tartani, a Ferencváros jelenlegi keretében biztosan nem kapna szerepet Dibusz és Bogdán mögött, Bence remek teljesítménye viszont akár el is gondolkodtathatta az MTK-t. Abban talán bízhatunk, hogy a szezon elején tettek egy gesztust Benyó felé, miszerint ha már jó teljesítménnyel járult hozzá a feljutáshoz, próbálja ki magát az elsőosztályban. Csakhogy azóta az MTK várakozásokon alul szerepel az NB2-ben, ami mindenképpen veszélyforrás. Mindezek ellenére én nem számítok változásra a kapusposzton és ha igazam lesz, az mindenképp megnyugtató a drukkerek számára.

A védelem jobb oldalán a létszám elméletben adott. Képes jobb oldali szárnyvédőt játszani Katona Máté, Sági Milán és Buna Gábor is, ezen az őszön pedig megtanultuk, hogy Nagy Krisztián kiemelkedő színvonalon tudja ellátni ezt a feladatkört. Igen ám, de Katona még sérült, Nagynak nem ez a valódi posztja, Buna valószínűleg ennek a sornak a végén van egyelőre Szabó Istvánnál, Sági meg rosszul sikerült, első fordulós bemutatkozása óta a tartalék szerepkörben találta magát. A kérdés adott: vajon többet veszítünk-e azzal, hogy Nagy Krisztiánt nem a középpályán szerepeltetjük, mint amennyit nyerünk vele szárnyvédőként? Ősszel egyértelműnek tűnt a válasz, hiszen a középpályásaink jó formát mutattak, a védelem jobb oldalán pedig (pláne Katona Máté sérülését követően) nem volt olyan alternatíva, aki konzekvensen jó teljesítményt volt képes nyújtani Krisz mögött, így szükség volt rá a pálya szélén. Ugyan a tavaszt még el tudom képzelni úgy, hogy ő játssza végig a jobb oldalon, hosszú távon pazarlás az ő képességeit kivonni a pálya közepéről. Ehhez viszont szükség lenne egy igazolásra ezen a poszton. A távozókat illetően: Buna kölcsönadását egy másodosztályú klubhoz nem tartanám rossz ötletnek (benne több van, mint hogy a tartalékcsapatban játsszon hétről hétre az NB3-ban), Sági esetében pedig kérdés, hogy mennyire ízlik neki a cserepad, de Krisz teljesítményét látva nem meglepő, hogy nincs a kezdőben.

A védelem közepe nagyon stabil volt az ősz folyamán. Eredetileg a Szabó Alex, Belényesi Csaba, Szalai Gábor hármas volt az első számú választás, hogy aztán az ősz végére egyre gyakrabban lépjen fel hozzájuk Rjaskó is, és valójában egyikük teljesítményére sem lehet panaszunk. Szabó és Belényesi már hosszabbítottak is és remélem nem vagyok naiv, amikor azt mondom, hogy Szalai Gabi is marad majd a csapatnál (bár a benne levő potenciál csiklandozhatja a nagyobb klubok fantáziáját is). Pejovicsot egy sérülés is hátráltatta ugyan, de ő elsősorban kiegészítő szereplője a csapatnak, ez pedig vélhetően tavaszra sem változik. Felröppent a hír, hogy az NB2-ben negyedik helyen álló Szeged 22 éves védőjét, Temesvári Attilát igazolná le a KTE, aki eddig 12 meccsen lépett pályára idén és egy gólt szerzett, tavaly viszont alapembere volt a Szegednek, azelőtt pedig a Győrnek. Temesvári abszolút illik a KTE által favorizált védő profilba: 200 centiméteres magasságával erős a levegőben, lábbal sem ügyetlen, ráadásul mindkét lábát jól használja, bátran belép a támadásokba és szívesen vállalja fel a hosszú indításokat is. Kérdés, hogy ha valóban érdeklődünk iránta, akkor az jelez-e bármilyen távozót vagy csak a keret mélyítése zajlik. A védelem eddig is masszív volt, vele tovább erősödhetnénk.

A bal oldali szárnyvédő pozícióját az ősszel két játékos látta el, Zeke Márió és Grünvald Attila. Zeke esetében jelen pillanatban egyszerre áldás és átok a remek őszi teljesítménye (az őszi meccseinken olykor feltűnő Marco Rossi bizonyos pletykák szerint őt is figyelte), mert így ott lebeg a levegőben, hogy a Fehérvár visszahívja (sőt, az ő esetében akár külföldi igazolást sem tartok elképzelhetetlennek). Erre az eshetőségre gondolom, már készül a vezetőség is, ideális esetben már van egy lista az elérhető bal oldali szárnyvédőkről, akiket szerződtetni vagy kölcsönvenni lehet, ha Zeke távozna. Annál is inkább, mert ha Márió megy, akkor az egyetlen opciónk a 31 éves Grüni lenne. Ez mindenképpen egy olyan poszt, amelynek az esetében kell, hogy a radaron legyenek játékosok, mert könnyen lehet, hogy hirtelen kell majd lépni.

Nem lenne meglepő, ha a középpályásaink is felkeltették volna egyes klubok figyelmét, Banó-Szabó, Szuhodovszki, Katona Bálint és Vágó Levi is remek őszön van túl. Szuhodovszki már hosszabbított is a KTE-vel, Katona Bálint esetében csak az nyugtat meg, hogy a Fradi az anyacsapata, mert minden más csapat visszahívná egy ilyen ősz után, Vágó Levi pedig talán a kora miatt biztonságban van (amellett, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy miután harminc évesen feljutott az NB1-be csapatkapitányként, eligazoljon máshova), de persze biztosra sosem lehet menni. Banó-Szabó helyzete lehet érdekes, akinek az esetében már lehetett pletykát hallani a Puskás érdeklődéséről, azonban a játékos most talált magára, éppen csak elkezdett rendszeresen játszani a sérülése után, éppen építi fel magát. Persze mindezt teszi remek teljesítménnyel, így nem lepődhetünk meg a Felcsút érdeklődésén, ráadásul az ilyen anyagi erővel bíró klubok ellen nem is igazán tudunk mit tenni. A Kecskemét helyzetében minden játékos esetén igaz, hogy ha kiemelkedő ajánlat érkezik, akkor el kell adni az adott játékost és a beérkező összegeket okosan kell elkölteni. Ha viszont nincsen távozónk a középpályáról, akkor egyetlen profil van, ahova el tudok képzelni érkezőt, az pedig az a kemény, pokróc ütközőember, amilyen Vágó is. Ha ő kiesik, nagyon nehezen tudjuk pótolni, talán Meszhi lehet erre alkalmas és az ő szerződéshosszabbítása azt mutatja, hogy Szabó István is bízik benne. Mindenesetre nevet már lehetett hallani a középpályánk kapcsán is, mégpedig Nikitscher Tamásét. A 23 éves középpályás jelenleg Pécsett futballozik, a PMFC meglepően jó teljesítményében pedig alapemberként vesz részt (19 mérkőzés, amelyeket jellemzően végig is játszott, 1 gólt szerzett). Ő mondjuk valószínűleg pont nem Vágó posztjára érkezne, inkább támadóbb szellemű, de mégis erőteljes testfelépítésű játékos (190 cm), akitől nehéz elvenni a labdát, eredményesen cipeli fel azt, így áttörve a vonalakat. Ha érkezne, talán inkább Szuhodovszki tehermentesítésére tippelnék az esetében, de nála kevésbé mozgékony, ám masszívabb felépítésű középpályás.

És elérkeztünk a legkritikusabb csapatrészhez, a támadókhoz. Ezen a poszton ősszel Tóth Barna mellett Szabó Levente, Uros Djuranovics és Gréczi Márton lépett pályára, ami egycsatáros játék esetén létszámban még elég is lehetne, azonban itt jön egy nagy „de”. Gréczi tavasszal sem lesz stabil kezdő, az ő sebessége inkább fáradtabb ellenfelek ellen lehet fegyver, Djuranovics teljesítménye ősszel messze elmaradt a várttól, Szabó Levente pedig már vissza is ment Fehérvárra, ahova a Vidi visszarendelte (az ősz második felére egyébként az ő teljesítménye is nagyon visszaesett, bár többnyire csak epizódszerepet kapott), a helyzet tehát az, hogy a legeredményesebb csatárunkra már nem számíthatunk tavasszal, maradt a támadósorban 2 gól (Tóth Barna és Djuranovics). Barna helyzete nagyon speciális, mert egy klasszikus csatártól az egyetlen lőtt gól igen kevés, de Barna nem klasszikus csatár, az ő kulcsfeladatai mezőnyben vannak azzal, hogy helyet csinál, lefoglal, lekészít, fáraszt, folyosót nyit, stb. és ezeket elég jó minőségben végezte el ősszel. Persze az egyetlen gól még ilyen fénytörésben is kevés, emiatt mindenképpen kellenek a gólok a többi támadótól is. Várhatunk arra, hogy Djuranovics összeszedi magát (ami meg is történhet, ha nem igazol el a télen), képességei és mentalitása alapján a montenegróinak a csapat komoly erősségének kellene lennie. Erre azonban nem tehet fel mindent a vezetőség, mert ha marad az ősszel bevált egycsatáros játék, annak csúcspontja valószínűleg továbbra is Barna lesz (Djurinak meg maradnak a percek, negyedórák), ha pedig visszaállunk a másodosztályban látott kétcsatáros rendszerre, ahhoz mozgékonyabb csatártárs kellene Barna mellé (legalábbis az NB2-ben arra láttunk elég jó referenciát). Csatárposzton tehát már eredetileg is nagyon jól jött volna a vérfrissítés, Szabó Levi távozása pedig ezt csak még jobban aláhúzza. A kérdés csak az, hogy ha érkezik támadó, az milyen profil legyen. Barna sérülése vagy kiesése esetére nem ártana egy erőteljes célember, de ha egyáltalán ilyen érkezik, ő valószínűleg csak a padra. Én egy futósabb, fordulékonyabb, a területeket jobban megrohanni képes támadóban gondolkodnék, olyanban, aki a kezdőcsapat szintjén van, ez azonban valószínűleg felállásbeli változást is hozna, aminek az áldozata valamelyik középpályásunk lenne.

Ha mindent összesítünk, akkor az én véleményem az, hogy bal oldali szárnyvédőre és főképp csatárra szükség lenne, ha pedig beesne egy kezdő szintű jobb oldali szárnyvédő (vagy felépülne Katona Máté), az már csak hab a tortán. Összességében a téli átigazolási szezon osztályzatát nem az fogja meghatározni, hogy kiket tudunk igazolni, hanem hogy meg tudjuk-e tartani azokat, akik a játékrendszer szempontjából kulcsfontosságú szereplői a csapatnak, mert ha ez nem sikerül, akkor az ő azonnali pótlásuk prioritás és egyúttal komoly feladat lesz a vezetőség számára. Másképp mondva: elsősorban defenzíven kell viselkedni a vezetőségnek és igyekeznie kell megvédeni az értékeinket, az offenzíva, vagyis az igazolás másodlagos (ez alól az egyik kivétel a csatárposzt lehet, de a nagy egész szempontjából fontosabb, hogy együtt maradjon a csapat magja). A remek szereplés ellenére természetesen van néhány lyuk a csapatban, amelyeket be kellene tömni, a többi poszton pedig a mélyítés mindig örömteli (a pletykákban említett Temesvári és Nikitscher ilyen játékosok lennének).