Én tényleg annyira készültem, hogy most majd egy jó kis beszámolóval visszatérek. Aztán azt történt, ami mindig szokott, ha valamire annyira készülök: pont az ellenkezője történik. Mert mégis mit lehet írni/mondani a tegnapi meccsről? Nem sokat.

21917883_3b63776f6e8d41fc2de91d6f77009293_xl

Bírósporttárs nem egyszer szított indulatokat (forrás: kesport)

 

Az MTK elvileg a második a tabellán. Nem is csak elvileg, hanem gyakorlatilag is. Ami elég nagy szégyen tekintve, hogy tegnap mit műveltek. Mert ez a tegnapi egy nagyon rossz meccs volt. Nem vagyok benne biztos, hogy Kanta büntetőjén kívül volt kaput eltaláló lövés (bár most dereng Tujvelnek egy védése, amit konkrétan feladtak neki, akár mellel is levehette volna), a két csapat gyömöszölte egymást a középpályán, vagy ha azt sem, akkor meg nézték, ahogy a másik passzolgat. És jobb híján a kilátogatók is erre kényszerültek: néztek. És nem értették, hogy ez most micsoda. Nem volt olyan játékosunk, akinek jó napja lett volna (olyanok akadtak, akiken látszott az akarat), aki jól játszott volna, aki ne halmozott volna hibát hibára, talán Tujvelt lehet megemlíteni, de őt is csak azért, mert nem volt dolga. Viszont legalább volt valami, ami elterelte a figyelmet a saját csapatunk impotenciájáról, ez pedig a mindent alulmúló játékvezetés, aminek esszenciáját nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy Bognár mindennek az ellenkezőjét fújta.

És tényleg nagyjából ennyit lehet elmondani a meccsről: két gyengén játszó csapat, egy katasztrofális játékvezetés. Pedig most jönnek azok a meccsek (ebbe már a tegnapi is beletartozott), amiken sok pontot kell szerezni, mert folyamatosan itthon játszunk. Nem vagyok róla meggyőzve, hogyha itthon elszórjuk a pontokat, akkor azokat majd tavasszal, idegenben vissza fogjuk szerezni, tehát a maradék öt hazain jó lenne 8-10 pontot szerezni.

Ehhez azonban az kell, hogy még ennél is sokkal jobban akarjunk, küzdjünk, harcoljunk a pályán, mert a mi csapatunk nem azzal fog pontokat szerezni, hogy lefutballozzuk az ellenfeleket. Régen voltak már azok az idők, amikor mindenki szeretett minket, mert annyira gyönyörűen játszottunk. Én most azt szeretném, ha mindenki gyűlölne minket, aki valaha ide látogatott, mert még ha pontot/pontokat is szereztek a Széktóiban, tudják, hogy ide nem akarnak többet jönni, mert szenvedni kell a pontokért. Legyünk azok, akiket utálnak, mert szar ellenünk játszani.

21917857_e2e9b7dd9081169c4ac83049fc19f19a_xl

Nem biztos, hogy nagy baj, ha nem szeretnek minket (forrás: kesport)