Erős Fradi ellen talán egy pont. Ezt mondtam volna a meccs előtt. Nem ez lett belőle, több is lehetett volna egy pontnál, ez a Fradi pedig közel sem annyira erős, mint amennyire tartanak tőle a csapatok. Ellenben minket most lehet, hogy utálnak, de ez így van jól.
Tényleg elkezdődik? El sem hiszem. Sokáig böjtöltünk, de szombaton a mieink is belecsapnak a lecsóba. Hogy ez a csapat szempontjából mennyire jó, az már egy más kérdés.
Először a tél folyamán ki tudtam jutni egy felkészülési meccsünkre. Hiányzott már, de azért van jobb szórakozás annál, hogy végigálljon az ember egy edzőmeccset a Honvéd műfüves pályája mellett (ahol nem lehet a korlát mellett állni, egész egyszerűen azért mert tilos. Emiatt a miénket követő meccs egyik csapatának, a Ceglédnek az edzőjét, Kiss Lászlót el is távolították a szent korláttól). Ámbár ha jó a társaság, akkor nincs gond, repül az idő, annyira, hogy én (a hülye) elfelejtettem fotót készíteni a meccsről. Sorry!
Tisztul a kép, Bekszi megmondta, hogy a próbázók közül ki van nyeregben és ki nincs. Simon könnyen lehet, hogy kölcsönbe érkezik majd, és „Icebear”-t is szívesen látná a csapatban Balázs. Nem lesznek azonban zimbabwei kedvenceink tavasszal, legalábbis nem Patmore Shereninek és Kenneth Bulajinak (vagy minek) fogják őket hívni. Kár…
Fúú, ezer éve nem írtunk az oldalra, de legalábbis annyinak tűnt, rebegjük is sűrűn a bocsánatot, de ez a december – január sajnos már csak így megy, tombol a vizsgaidőszak, amivel nehéz tartani a lépést és többnyire nem is sikerül. Na meg amúgy is kevés dolog történik a magyar fociban. De Rajczi Peti kitálalt, ezt pedig nem lehet szó nélkül hagyni.
Megvan az első igazolása télen a KTE-nek. Vukasin Polekszics, a Debrecen montenegrói válogatott kapusa a szezon végéig kölcsönben szerepel majd nálunk! (A Loki szerint az is „elképzelhető, hogy hosszabb távon a lila-fehérek labdarúgója marad”)
A győriek bloggere, Sfefe hívta fel a figyelmet a következőre: a jó Misheck Lungu még mindig ezer szállal kötődik hozzánk. Vagy csak kórosan ragaszkodik régi kacatokhoz és nem frissíti a ruhatárát. Legújabb facebook-profilképén KTE-s melegítőben feszít kislányával. Gyönyörű ez a KTE-család, sosem szakadnak el egymástól. KTE, más que un club!
Kicsit megkésve, de írok róla, hogy szombaton játszottunk a Kaposvárral a k’va hidegben. Az egyetlen meccs, amit nem közvetít a tévé, muszáj kijönni mindenkinek. Gondoltam én. Csak aztán jött a mínusz, meg ugye alapból itt volt a borzasztóan akadozó formánk, játékunk. A nézők meg otthon maradtak, csak néhány elvetemült lézengett a lelátón.
A zene kincs. Ezzel nehéz vitatkozni. „A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, fényképészethez és íráshoz”. Mondá valaha a megboldogult Layne Staley, az Alice In Chains zenekar első, erősen heroinista énekese. Az ő gondolata valószínűleg szintén hordoz magában igazságtartalmat, annyi kiegészítéssel élnék azonban, hogy a futball pedig az az ajtó, amely elvezet a zenéhez. Legalábbis többek esetében. Könnyűzene részletei…
Ugyan nem sikerült elpáholni a felcsútiakat (amire igen nagy szükség lett volna), azért Barry gólja csempészett egy kis fényt az esténkbe.
Pekár külsővel középre nyesett beadása már önmagában erekciót eredményező mozdulat, de ahogy a guineai gépállat lábából elszabadul a pusztulat, az egyszerűen gyönyörű! (A másik gólunk sem csúnya, Balázs passza Gréczi első NB1-es gólja elé igen szépre sikerült.)
