Egy másodosztályú csapat számára sosem mellékes NB1-es ellenfelet kiütni a kupából, de számomra ez a meccs más miatt vált érdekessé. A mutatott játék érdekelt, mert hosszabb távra abból lehet jósolni, nem pedig az eredményből.
Mivel Tímár Krisztián Honvéd elleni debütálását elmosta az eső, ezért kíváncsian vártam az Újpest elleni kupameccset. Korábban többször is leírtam, hogy én lelkiismeretfurdalás nélkül illeszteném bele ezt a meccset a felkészülésbe úgy, hogy az eredmény sokadlagos, a lényeg a Honvéd elleni folytatásra való minél alaposabb hangolódás, az elképzelések élesben történő tesztelése. Tímár Krisztián részben hasonlóan gondolkodott. A meccs előtti nyilatkozatából kiderült, hogy a bajnokság élvez prioritást és az Újpest ellen azt szeretné látni, hogy kire lehet majd hosszú távon számítani. Természetesen azért azt is hozzátette, hogy mindez nem jelenti azt, hogy ne akarná megnyerni a kupameccset, de hogy ezt mennyire komolyan gondolta, az csak később derült ki.
Pedig a két kezdőcsapat nem feltétlenül ígérte azt, amit végül kaptunk. Damir Krznar nagyrészt azt az Újpestet tette fel a pályára, amelyre a bajnokikon is támaszkodik, talán csak Banai, Gergényi és Tucsics esetében mondható el, hogy az NB1-ben nem feltétlenül lennének a kezdőcsapat tagjai. Ezzel szemben Tímár Krisztián bőven okozott meglepetést. Bár a Honvéd elleni rövid meccs kezdőjéből nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni, mégis 7 helyen változtatott ahhoz meccshez képest. A névsor pedig adott nekem gondolkodni valót, mert amellett, hogy több olyan játékos is bekerült, aki eddig kiegészítő ember volt, sem Bolgár, sem Győrfi nevét nem láttam, ugyanakkor három olyan játékos is a kezdőben kapott helyett, aki eredetileg csatár (Pálinkás, Beke és Czékus). Ki lesz a bal oldali szárnyvédő? Vagy átállunk négyvédőre és Szojma játszik szélsővédőt? Végül a következő felállás rajzolódott ki:
Ruisz – Szabó A., Belényesi, Szojma – Eördögh, Bocskay, Derekas, Czékus – Merényi, Beke – Pálinkás
Czékusé a balszárny, Pálinkás mögött pedig Merényi és Beke. Kifejezetten támadó jellegű kezdőcsapat. Ez pedig vissza is köszönt a pályán, már az első percekben 4-5 játékossal indítottuk meg a letámadást, ami láthatóan bőven okozott zavart az Újpesti labdakihozatalokban. Már a 2. percben zörgött a léc, Czékus jó beadását Pálinkás bólintotta a felsőlécre, hogy aztán a 6. percben a Czékus által kiharcolt szabadrúgást Merényi ívelje fel, Belényesi megnyerte a fejpárbajt Gergényivel szemben, Derekas pedig gyönyörű és akrobatikus gólt szerzett. Bár a vezetés nem tartott sokáig (egy elvesztett labdát követően a vendégek szépen passzolták ki a védelmet, a támadás végén pedig Horváth Krisztofer pofozta a labdát a kapuba), az első félidőben az történt a pályán, amit a KTE és Tímár Krisztián akart. Az Újpestnek sok gondot a labdák kihozatala, amikor pedig meg tudtak érkezni a térfelünkre, főképp meddő labdabirtoklásra futotta tőlük. Ráadásul a KTE egy újabb jól lejátszott pontrúgásból újra megszerezte a vezetést, Merényi beadására remekül bólintott rá Szabó Alex. Rögtön a második gól után Pálinkás talán már a meccset is lezárhatta volna, de Beke passzával Banait találta el. Az első félidőben újpesti veszélyt (egy Tucsics által mellétalpalt beadás mellett) a pontrúgások hordoztak magukban, de Ruisznak nem volt komoly dolga egészen a félidő utolsó percéig, amikor Medeiros ágyúzását simította a kapufára. Ezzel a bravúrral pedig megőrizte a csapatnak a vezetést a félidőre. Az első félidő nagyon agresszív, intenzív és direkt kecskeméti focit hozott, éppen azt, amit Tímár érkezése ígért. Egy olyan focit, ami totálisan eltüntette az osztálykülönbséget a két csapat között, sőt a Kecskemét jobban is játszott, mint ellenfele. A kérdés csak az volt, hogy meddig bírjuk a saját magunk által diktált tempót?
A KTE nem lassított. A második félidő első lövése Beke Péteré volt, majd egy perccel később egy rossz felszabadítást Merényi lőtt mellé, az 55. percre pedig egy újabb Merényi helyzetet írhattunk a korábbiak mellé. A Gera-féle játéktól eltérően tehát Tímár nem feltétlenül megőrizni akarta a vezetést, hanem növelni azt, nem ültünk rá a 2-1-re. Az Újpest végül egy egyéni villanással jött vissza a meccsbe: egy kecskeméti támadást követően elcsúszott a „rest defence”, Medeiros pedig harmadik távoli lövésével már nagy gólt szerzett. A gól után érkezett Banó-Szabó és Kovács Barna, akik első labdaérintéseikkel egyből helyzetet dolgoztak ki, majd rögtön az azt követő szögletből Bocskay is gólt lőhetett volna, mindkét esetben Banainak kellett védenie. A 74. percben úgy tűnt, hogy mégis érvényesíti az erőfölényét az Újpest, de a VAR les miatt elvette Beridze gólját. A lefújás előtt még volt esélyünk eldönteni a továbbjutást, Derekas egy lefordulást követően lőtt fölé, de az Újpest előtt is adódott sansz: Ljujics sem talált kaput nagy helyzetben, Beridze pedig szinte időntúli szabadrúgást rúgott a sorfalba. A hosszabbításban már érezhető volt, hogy fáradunk, az addigi intenzív játék felzabálta az erőnlét egy részét, olykor már a görcsök is megjelentek. Az Újpest azonban nem tudta kihasználni a kecskeméti tempó csökkenését, mert Tímár csapata ezen a meccsen nem csak a letámadást, de a közép- és mélyblokkba rendezett védekezést is jó színvonalon valósította meg. A vendégek szinte helyzet nélkül hozták le a hosszabbítást, kecskeméti oldalon pedig előbb a csereként beállt Bolyki fejesét védte bravúrral Banai, majd a 109. percben Berki és Banó-Szabó futottak el egy kontrával, előbbi beadásába Banai még belekapott, de Bence némi szerencsével a kapuba lőtt.
Úgy ejtettük ki az Újpestet, hogy egyetlen pillanatig sem érződött a két csapat közti osztálykülönbség. Ez már önmagában is nagy dolog, hiszen az ellenfél kerete a második legértékesebb az NB1-ben. Ez a meccs Tímár győzelme Krznar felett, vagy akár mondhatjuk Tímár mestermunkájának is. Nagyon kevés olyan pillanatát tudnám kiemelni ennek a meccsnek, amikor nem az történt a pályán, amit Krisztián elképzelt, mindezt pedig messze nem az eddig alapcsapatnak tűnő tizeneggyel oldotta meg (ennek köszönhetően tehát az is kiderült, hogy a keret mélyebb, mint amilyennek hihettük korábban). Ami viszont számomra ennél is fontosabb, hogy már az első teljes meccsen nagyon hangsúlyosan érződött, hogy mit is akarunk majd játszani, hogy mi lesz majd a Tímár-ball. Ez nem elhanyagolandó, mert Gerával a kormánynál még a nyáron is csak találgattam, hogy mi lenne a Gera-féle foci. Innen nézve Tímár karakánabb játékot vitt a pályára, ami nagyon kellemetlen az ellenfeleknek és nem feltétlenül kényelmes a mi játékosaink számára sem, mert ehhez a focihoz rengeteget kell melózni, futni, teperni, komoly erőnlétre van szükség. Az Újpest elleni meccs Tímár bemutatkozása, pályamunkája. Agyig feltolt presszing, területszűkítés, kevés gondolkodási idő az ellenfél számára, veszélyes területeken megszerzett labdák és (ahogy Szaniszló Csabitól hallottam a kifejezést) strukturált agresszió. Ha pedig ez nem megy, akkor visszahúzódás, stabilitás és éles, gyors, direkt kontrák. Azt még nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy mennyire lesz jó csapat ez a KTE. Nyilvánvalóan kell még idő ahhoz, hogy üzembiztosan működjenek Tímár elképzelései. Nem várható el a csapattól, hogy innentől minden meccset megnyernek, lesznek vereségeink, lesznek bosszantó eredményeink, mint minden csapatnak. Nekem viszont ez az előétel nagyon ízlett, meghozta az étvágyamat a továbbiakhoz.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Ruisz Barnabás: Nem volt nagyon sokat dolgoztatva, ami önmagában is nagy szó az Újpest ellen. Ami feladata akadt, azt jól oldotta meg, leszámítva talán a hosszú labdáit, mert azok nagyon változó színvonalúak voltak. Az első félidő végén nagy bravúrt mutatott be Medeiros lövésénél. 6
Szabó Alex: Nagyon stabil játékot mutatott az egész meccsen, látványosak voltak a megelőző szerelései és a párharcokat is jó arányban nyerte. Abszolút nem ő az, akitől a gólokat kell várni, de most úgy érkezett a beadásra, ahogyan azt tanítják, remekül bólintotta meg, szép gólt fejelt. 8
Belényesi Csaba: Érdekes volt látni, hogy az ő teljesítménye volt a legkevésbé látványos a védelemből, mégis nagyon stabilan védekezett. A hosszabbításra aztán bemutatott egy elképesztően fontos szerelést, ami könnyen lehet, hogy góltól mentette meg a csapatot. Jó meccset játszott, ráadásul gólpasszt is adott. 7
Szojma András: Sosem játszott még ilyen szintű ellenféllel szemben, de ebből semmi nem látszott a meccsen. Bár olykor rászorult Belényesi segítségére és akadt a második félidő végén egy nagy helyzet a hibájából, többnyire dominálta a közel millió eurós értékű csatárokat is. 7
Eördögh András: Az eddigi meccseinken is nagyon megbízható teljesítményt nyújtott, de most egy elsőosztályú csapat ellen bizonyította, hogy nyáron nagyjából NB1-es színvonal érkezett a pálya jobb oldalára. Sokat melózott, bátor volt, akadtak lövései is és védekezésben is jól teljesített. Nem az ő teljesítménye volt a leglátványosabb, de biztos pont a csapatban. 6
Bocskay Bertalan: Amikor jól megy neki a játék, akkor mindig lehet érezni, hogy hatással van a labdakihozatalainkra, szépen lépeget vissza a labdákért, ez pedig most is így volt. Kis szerencsével gólt is szerezhetett volna, de így is biztosan állt a lábán, jó teljesítményt nyújtott. 6
Derekas Zoltán: A csapat egyik legjobbja volt és nem csak a kifejezetten pofás gólja miatt. Hatalmasat melózott, az ellenfél és a saját kapunk előtt is megjelent, igazi klasszikus box-to-box teljesítményt tett le az asztalra. Medeiros gólja előtt nem mert keményebben szerelni, mert már volt egy sárgája, de az összteljesítménye így is kiemelkedő volt. Tímár focijába kell az ilyen játékos. 8
Czékus Ádám: Megdöbbentően jól játszott egy olyan poszton, ami nem a sajátja. Távolabb került a kaputól, mégis részt tudott venni a veszélyes támadásokban, zavart tudott okozni beadással, passzal és labdavezetéssel is. Mindemellett a védekezésben is olyan erényeket mutatott, amiket nem feltétlenül láttam benne. 8 (MVP)
Merényi Ádám: Talán az ő játékán látszott legkevésbé az, hogy mennyire fontos volt a teljesítménye ezen a meccsen. Az egy dolog, hogy az első két gólunknál remek pontrúgásokat végzett el, ezzel pedig egy gólpassz is odakerült a neve mellé, de piszkosul nagy melót tett bele a presszingbe, a védekezésbe. Enélkül biztosan nem működtünk volna ilyen jól labda nélkül. 7
Beke Péter: Minden mozdulatán érződik, hogy ő nagyon hasznos játékosunk lesz. Az is látszik, hogy miért szeret vele együtt dolgozni Tímár, rámenős, gyors, agilis támadó, aki nem kapaszkodik tíz körömmel a labdába. Ezen a meccsen nem volt nagyon labdabiztos, az első gólt az ő labdavesztéséből kaptuk, ugyanakkor több helyzetnél is feltűnt vagy passzal vagy lövéssel. 5
Pálinkás Gergő: Amikor kritika érte akkor is tartottam, hogy a fizikuma és a labda nélküli munkája miatt nagyon fontos szereplője a csapatnak, de ezen a meccsen kifejezetten veszélyes is tudott lenni. Egy kapufa, egy kihagyott ziccer a mérlege, emellett a saját kapunk előtt több fontos tisztázása is volt. Jó meccse volt, de már várom, hogy újra gólt szerezzen. 6
Cserék:
Banó-Szabó Bence: Némi meglepetés volt, hogy csak a padon kezdett, de rögtön a beállása után két hatalmas helyzetet készített elő, a hosszabbításban pedig megnyerte nekünk a meccset. Tímár úgy nyilatkozott, hogy egészen más focit kell játszanunk, amikor pályán van, mint amikor nincs. Nagyon fontos játékos. 8
Kovács Barnabás: Kis híján az első labdaérintéséből gólt szerzett, aztán viszont már nem nagyon akadt sansza. Ugyanakkor mezőnyben jól dolgozott, védekezésben is kemény volt, amit a bíró nem díjazott, de megúszta lap nélkül. Az ő képességeivel simán lehetne húzóember, kíváncsi vagyok, hogy Tímárnál milyen szerepet kap majd. 6
Bolyki Andor: Kellemetlen ellenfél ez már néhány meccs után is látszik. Nem tart a fizikalitástól, jól érkezik a kapu elé, sokat mozog, ezeket pedig most is pályára vitte. Csak Banain múlott, hogy nem ő döntötte el a meccset, de így is jó teljesítményt nyújtott. 6
Győrfi Milán: Azt már kijelenthetjük, hogy hiába a jófiús fizimiska, Milán nem csak képes az ellenfelek idegeire menni, de meg is teszi. Egyrészt a játékával, mert fordulékony, gyors és jól cselez, de a trashtalkban is szívesen vesz részt. Ezzel ki tudja provokálni a lapokat az ellenfeleknek, de magának is. 5
Rjaskó Mihály: Hosszú idő után láthattuk újra a pályán, kicsit féltettem is ettől az igénybevételtől, de nem volt okom az aggodalomra. Egyrészt fizikailag is jól bírta, másrészt játékban is jól teljesített, stabil volt, egy alkalommal pedig kulcspillanatban tudott szerelni. 6
Berki Marcell: Bár amikor pályán volt, akkor már nem volt annyira látványos a focink, mégis ő volt az egyik, akinek köszönhetően a végén el tudtunk futni egy kontrával. Bár a beadása nem jutott el Bolykihoz, mégis gólt szereztünk belőle, emiatt pedig dicséret illeti. 5
A Lila Köd szerint a három legjobb KTE-játékos a meccsen:
I. Czékus Ádám
II. Derekas Zoltán
III. Banó-Szabó Bence
Jegyzőkönyv:
MK, 3. forduló
2025. 09. 15. 16:15
Kecskeméti TE 3-2 Újpest FC
(HT: 2-1)
Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 1532 fő
Vezette: Káprály Mihály (Vígh-Tarsonyi Gergő, Rózsa Dávid vb.: Erdős József)
KTE: Ruisz – Szabó A. (Rjaskó 91.), Belényesi, Szojma – Eördögh (Berki 104.), Bocskay (Győrfi 87.), Derekas, Czékus – Merényi (Banó-Szabó 71.), Beke (Kovács B. 71.) – Pálinkás (Bolyki 76.). Vezetőedző: Tímár Krisztián
Újpest: Banai – Bese B., Joao Nunes, Gergényi (Fiola, 66.), André Duarte – Rasak (Ljujics, a szünetben), Ademi (Thiago Goncalves, 66.) – Horváth K. (Beridze, a szünetben), Medeiros, Matko (Vlijter 103.) – Tucsics (Tajti 105.). Vezetőedző: Damir Krznar
Gól: Derekas (6.), Szabó A. (38.), Banó-Szabó (109.) ill. Horváth K. (9.), Medeiros (70.)
Sárga lapok: Derekas (31.), Eördögh (40.), Merényi (90.), Győrfi (114.), Czékus (115.), Varga B. (115., a kispadon) ill. Duarte (37.), Tucsics (44.), Fiola (114.), Bese (118.)
Kiállítva: –
Első gólját szerezte a KTE-ben: Derekas Zoltán
Első meccsét játszotta a KTE-ben: Beke Péter
Az eddigi játékpercek:
Játékpercek 2025/2026
Beautiful, easy data visualization and storytelling