Déjà vu

Sok dolog más lett a nyáron Kecskeméten. Új liga, sok-sok új játékos, több távozó, új célok, amelyek vagy jól vannak kommunikálva vagy nem. Van azonban, ami nem változott (még) és ezt az első fordulóban meg is szemlélhettük.

A meccs előtt (és egyébként azóta is) az a véleményem, hogy elhamarkodott volt a klub részéről az a kommunikáció, hogy egyből vissza akarunk jutni. Nem azért, mert ez ne lehetne cél, de egy jelentősen átalakuló keretre nem hiszem, hogy szabad ilyen terhet pakolni, pláne egy olyan eredménytelen tavasz után, amin túlvan a KTE. Míg korábban az volt a megszokott, hogy inkább kevésbé ambiciózus célokat kommunikált a klub (lásd pl. a legutóbbi NB2-es szezonunkban az eredeti célkitűzés a bennmaradás lett volna, aminél azért a keret többre volt hivatott, még ha nem is a végül elcsípett feljutásra), addig most csavartunk egyet a potméteren és bemondtuk az all in-t. Kíváncsian vártam, hogy milyen hatással van ez a csapatra, de nem volt jó előérzetem. Sőt. Konkrétan feszült voltam a meccs előtt. Nem akartam ugyanazt átélni megint, mint az előző szezonban olyan sokszor, már kellőképpen untam és elegem volt az érzésből, hogy olyan meccsen ahol vagy esélyesek vagyunk vagy jól/jobban játszunk, mégis kikapunk (vagy csak ikszelünk). Nagyon szerettem volna tehát a győzelmet.

Pedig nem tudta a papíron legerősebb kezdőcsapatot pályára küldeni Gera Zoltán, ezt pedig tudtuk is előre. Hiszen a Katona Levente körül hetek óta álló bál miatt a középhátvédnek szinte semmilyen meccsterhelés nem került a lábába a felkészülési időszak alatt, míg Banó-Szabó Bence csak apránként gyűjtögeti vissza az erejét, így még ő sem volt abban az állapotban, hogy kezdjen. Ennek ellenére sem nézett ki elsőre rossznak a Gera által pályára rajzolt tizenegy:

Varga B. – Szűcs Sz., Szabó A., Belényesi – Eördögh, Derekas, Vágó, Merényi, Bolgár – Pálinkás, Czékus

A védelemben tehát Szabó és Belényesi egy hellyel balrább tolódott, hogy Gera a saját nevelésű Szűcsnek biztosítson helyet, a középpálya közepén pedig Derekas megnyerte a versenyfutást Bocskayval és Kovács Barnával szemben a kezdőbe kerülésért. Bal oldalon nem Bolgár kezdetése volt a földindulás, hanem, hogy Győrfi a keretben sem volt, ennek a hátterében tippem szerint valami sérülés kell, hogy legyen. Elől szerintem nem volt meglepetés a Pálinkás-Czékus kettős. A szegedi oldalon Aczél Zoltán a védelem két oldalára tette a fiatalperceket Sándor és Takács-Földes személyében, a középpályán pedig a rutinra szavazott a Márkvárt-Haris-Holman hármassal. Két ex-kecskeméti is a kezdőben szerepelt a hazaiaknál: Pejovics a védelemben és Novák Csanád a támadósorban.

A meccs egyébként nem volt jó. Ezt lehet fogni a szezon eleji formára, de azért annyi elvárásom lenne profi klubokkal szemben, hogy képesek legyenek valamelyest formát időzíteni, ez pedig vagy nem sikerült, vagy annyira zseniálisan oltotta ki egymást a két csapat, hogy ha nem is a nagy semmi, de viszonylag kevés maradt. Az első lövésre 22 percet kellett várni, ekkor Merényi szedett fel egy tisztázást és lőtt távolról középre, közepesen kellemetlenül, de Veszelinov fogta. A Szeged még kevésbé kapkodott az első kapuralövéssel, Holman a 45. percben tesztelte Vargát, akinek a pulzusa azért nem nagyon emelkedett ettől, biztosan ütötte oldalra a lövést. Csak azért nem mondom, hogy ezzel az össze első félidei veszélyt leírtam, mert akadt néhány fenyegetőbb szegedi beadás, amelyek közül egyik sem talált embert és a KTE-nek is volt egy viszonylag ígéretesebb időszaka, amikor előbb a fent említett Merényi lövés, aztán egy Derekas fejes, végül egy Merényi-indítás után egy mellépöckölt Czékus-ziccer is terítékre került. Gól nélkül fordultak a csapatok, pedig utólag azt mondanám, hogy ebben a félidőben kellett volna megszúrni a Szegedet, egyrészt mert ekkor még megvoltak rá a sanszocskáink, másrészt pedig mert a hazaiak láthatóan nem nagyon törték magukat. Így viszont mindkét csapat beleveszett a nagyon langyos tempóba, ami mocsárként fojtotta meg gyakorlatilag az egész meccset. Ha a 20-25 perc környékén lett volna bennünk gyilkos ösztön, lehetett volna büntetni a szegedi szunyókálást, de mivel ez nem történt meg, továbbra is ott lógott a levegőben, hogy aki a második félidőben gólt talál, könnyen a meccset is megnyerheti.

Nem mi találtunk. A szünetről az Aczél-csapat egy kicsit nagyobb tenni akarással jött ki, mint az első 45 percben (vagy csak mi aludtunk el) és két, oldalról belőtt Márkvárt szabadrúgás után, na meg kettő távolról távolra elrúgott szegedi átlövést követően érkezett az 52. percben egy szöglet. Márkvárt középre emelte, Novák Csanád pedig bebólintotta a hosszúba. Két kérdés is felmerült bennem:

1. Hogy lehet, hogy Novák ennyire könnyen fejel, még akkor is, ha fizikálisan kifejezetten erős csatár? Nem lendületből érkezett, nem kapott zárást, semmi nem történt, egyszerűen állt az ötösön eltartotta magától Szűcsöt és fejelt.
2. Apropó Szűcs. Miért ő őrzi egy ilyen helyzetben az ellenfél nyilvánvalóan legjobban fejelő támadóját? Ott van a védelemben Szabó Alex, Belényesi Csaba és ott van a keret egyik legjobban fejelő játékosa Vágó Levente is, de egyikük sem veszi fel Novákot, akivel így Szűcs Szilárdnak kell birkóznia.

A kapott gól után aztán majdnem azonnal helyzetbe kerültünk, Pálinkás szépen készített le egy labdát sarokkal Czékusnak, aki annál sokkal messzebbre rúgta a labdát, mint amilyen ígéretes helyzetbe került. Az 59. percben aztán a hazaiak le is zárhatták volna a meccset Szabó Alex hibája után Novák lépett ki ziccerben, középre passzolt, ahol Takács-Földes előtt már ajtó-ablak nyitva volt, de Belényesi hatalmasat mentett a vonalon becsúszva. Valószínűleg ez volt az utolsó csepp Geránál a pohárban, aki a 60. percben cserélt először, levette az addig nem túl fajsúlyos Derekast, a helyére pedig Kovács Barna érkezett. A kapott gólt követően egyébként megszaporodott a technikai hibák száma mindkét csapatnál, de ez főleg nálunk volt látványos, mert elég rossz helyeken kezdtünk bizonytalankodni, a Szeged azonban nem tudott és ekkor már nem igazán akart ezekkel a helyzetekkel élni. Aczél Zoltán kézbe vette a meccset a góllal és gyakorlatilag az történt, amit a hazaiak szerettek volna: „jöjjön csak a KTE, próbálkozzon, mi majd szépen visszarendeződünk mély blokkba, amit nehéz feltörni”. A 71. percben aztán Gera pályára dobta Vágó és Pálinkás helyére Bocskayt és Bolykit is, majd 5 perccel később Eördögh helyére Banó-Szabó is pályára lépett hosszú kihagyása után, de valójában nemhogy az eredmény nem változott, igazán helyzetig sem jutottunk. Egy pillanatra felvillant a meccs végén a remény az egyenlítésre, amikor Banó egy jó csel után eltűnt a védője mellett a tizenhatoson belül, de Iványi műesésért neki adott sárgát. Nem nagyon láttam olyan képet, ami alapján egyértelműen el lehetne dönteni, hogy jó döntést hozott-e a bíró, de hajlok arra, hogy inkább nem, mint igen. Bár az is igaz, hogy mintha Bence egy fél ütemmel később borulna, mint indokolt. Tudja a fene.

A meccs után azt kell mondjam, hogy a problémáink ugyanazok, mint korábban. Bár a helyzetkihasználásunkat is elő lehetne venni megint, de mivel igazán sok helyzetünk nem volt, ezért nem is ebbe az irányba indulnék. Az én problémám az, amit már pár nappal ezelőtt is leírtam abban a bejegyzésben, amiben az elvárásaimat részleteztem. Visszahúzódó csapatok ellen egyszerűen nem tudunk bontani. Ez nem kizárólag Gera hibája, Szabó István alatt ugyanezzel küzdöttünk, de Zoli alatt sem oldódott meg. Átmenetből még csak-csak okozunk veszélyt, de amikor egy tömörülő védelem ellen kellene valamit csinálni, akkor nincs ötlet, nincsenek láthatóan begyakorolt mozgások, csak a körbe-körbe passzolt labdák és a beadások (amik ezen a meccsen sem ültek, én összesen két fejesre emlékszem, ami beadás után született, egy Belényesitől és egy Derekastól, ráadásul mindkettő az első félidőben). Ami viszont még ennél is bosszantóbb volt számomra, hogy még nem is vezetett a Szeged (így vissza sem húzódott), a KTE már akkor nagyon támaszkodott a hosszú indításokra. A tavaszi ETO elleni meccs képei villantak fel előttem ennek a PTSD-nek köszönhetően, hiszen ott láttam legutóbb azt, hogy folyamatosan rúgdossuk felfelé a labdákat, akkor is, ha láthatóan nem működik. Pálinkás a megszokotthoz képest elenyésző számú párharcot nyert meg, így gyakorlatilag nem is nagyon voltak második labdák, amiket összeszedhettünk volna. Minderre azt a magyarázatot találtam, hogy a szegedi letámadás láthatóan nem ízlett a KTE-nek, amikor kis passzokkal akartuk megoldani a kapuskirúgásokat, akkor is 1-2 passz után rákényszerült a védelem arra, hogy felrugdossa a labdákat. Kevés volt a mozgás, ezáltal kevés volt a passzopció, ami volt, azt a Szeged jól védekezte le. Merényi volt az, aki megpróbált visszalépkedni a labdákért, aminek köszönhetően néha sikerült kijönnünk a szorításból, de látványosan szükség lett volna még legalább egy ilyen játékosra. Emiatt hiányolta nagyon a pályáról Bocskay Bertalant, aki éppen ebben igazán jó, visszalép, elkéri, elosztja. Nem látványos, de nagyon fontos szerepkör. Derekas lecserélésekor emiatt én arra számítottam, hogy ő jön a pályára, de csak 10 perccel később érkezett meg, amikor már a Szeged kifejezetten mélyen húzta meg a védelmét. Mi is próbálkoztunk olykor letámadással és nekem úgy tűnt, hogy ennek Merényi lehet majd a későbbiekben a kulcsfigurája. Benne megvan az a lendület és agilitás, amivel zavart tud kelteni az ellenfél labdakihozatalában, de ezen a meccsen sajnos sokszor egyedül maradt.

1-0-ás kapával kezdtük tehát a szezont, ami nyilván nem jó, sőt, tekintve, hogy komoly(acska) helyzet(ecske) is csak kettő akadt kecskeméti oldalon (mindkétszer Czékus lépett ki jól), még csak azt sem mondhatnám, hogy készen vagyunk. A következő meccsen a Vasast fogadjuk, akik még nálunk is rosszabbul kezdtek, mert egy émelyítő gyomrost nyeltek be a Csákvártól (1-4). Gera Zoltán az első meccsen ezzel szemben egy halványan játszó Szegedet tudott viszonylag jól lezárni, hogy támadásban viszont ne nagyon jelentsen rájuk fenyegetést és egy nagyjából veszélytelen helyzetből kapjunk gólt tőlük. A két csapat közül ez alapján egyértelműen mi nézünk ki jobban, de még mi sem nézünk ki jól. Azt viszont azért túlzásnak érzem, hogy egy olyan csapat, amely most alakul át, amelyben ezen a meccsen 6 új játékos (köztük két tizenéves) és 2 visszatérő játszott, ráadásul teszi mindezt egy új ligában, a legelső fordulóban, „kurvagyengézést” kapjon egy 0-1-es vereség miatt (amit a liga egyik erősnek számító csapatától szenvedett el). Értem én, hogy Gerát sokan szívesebben látnák máshol, hogy ez nagyrészt neki szól. Értem azt is, hogy ebben a játékban nem volt túl sok igazi minőség, ötlet, veszély. De összességében kontraproduktívnak érzem, ha már az első meccsen azzal kell szembesülniük azoknak a játékosoknak, akik most érkeztek vagy maradtak az NB2-re is, hogy elküldjük őket melegebb éghajlatra. Remélem, hogy a későbbiekben a csapat az eredményekkel is elejét tudja venni ennek.

Értékelések, egyelőre tablóképek nélkül (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található): 

Varga Bence: Valójában nem volt dolga a meccsen. Holman lövését biztosan védte, egyszer pedig Belényesi segítette ki, a gólról pedig nem igazán tehetett. Ugyanakkor a hosszú labdái többnyire pontatlanok voltak, és több olyan beadás volt, ahol indokolatlannak tűnt az öklözése. 5

Szűcs Szilárd: Érződött rajta, főleg az első félidőben, hogy olykor még rászorul arra, hogy kisegítsék. Volt néhány bátrabb megindulása, de főleg a biztosra próbált menni. Ahogy megjön a rutinja, ez sokkal jobb is lesz majd. 4

Szabó Alex: Az első félidőben nagyon magabiztosnak tűnt, voltak kulcspozícióban bemutatott labdaszerzései és nyert párharcai is, aztán a másodikban dobott több olyan kapkodós hibát, amit nem tudtam hova tenni. Mindent összevetve fontos tagja lesz idén a csapatnak és ennél a teljesítménynél kell és lesz is majd jobb tőle. 5

Belényesi Csaba: A védelem és összességében a csapat legjobbja volt, pedig tőle is láttunk olyan hibát, amit nem szoktunk. Ő speciel feljavult a második játékrészre, a gólvonalas mentése delikát, emellett pedig több labdaszerzést is bemutatott. 6 (MVP)

Eördögh András: Hullámzó játékot mutatott, néha el volt tűnve, olykor pedig nagy elánnal ment bele a párharcokba, támadásokba. Sajnos a korai sárgája megfogta kicsit, onnantól óvatosabbnak kellett lennie, de amikor a jobb oldalunk futballra emlékeztető dolgokat csinált, abban neki is megvolt a szerepe. 5

Derekas Zoltán: Többet vártam tőle, de nagyon el volt tűnve. Sokáig nem is nagyon mutatott életjelet, később pedig kicsit agilisebbé vált, de sok hibával játszott. Az ő játéka diktálhatná a tempónkat, ezúttal kicsit bágyadtnak tűnt. Nagyon várom tőle a jó teljesítményeket, mert NB1-ben is tudott jól játszani, abban a kevés percben, amit kapott, de ez még nem az volt. 4

Vágó Levente: A sebességet nyilván nem tőle kell várni, de a középpályá stabilitását, a fizikalitást és az ütközéseket muszáj valakinek felvinni a pályára, ő pedig megtette. Támadásban nem nyújtott emlékezeteset, de labda nélkül magabiztos volt. 6

Merényi Ádám: A csapat legaktívabb játékosa volt, főleg az első félidőben élt nagyon, akkor jött tőle lövés, beadás, kulcspassz is. A második játékrészben eltűnt egy kicsit, hogy a meccs végére újra felbukkanjon és megnyerjen néhány fontos párharcot. Sok faltot harcolt ki, a letámadásokat jól indította el, ígéretesen kezdett. 6

Bolgár Botond: nagyjából azt lehet elmondani róla, mint a túloldalon Eördöghről. Hullámzott a teljesítménye, eladott labdák és hibák valamint szerelések és szerzett labdák váltották egymást. A beadásai sajnos nem voltak pontosak és a játékának összeképe is azt mondatja velem, hogy ennél azért jobb teljesítmények jönnek majd tőle. 4

Pálinkás Gergő: Abszolút nem működött az az elképzelés, hogy rá ívelgetjük a labdát, mert Pálesz ezúttal nem nagyon nyeregette a fejpárbajokat. Volt egy-egy felvillanása, amiből lehetett volna valami, de végül nem lett. A támadójátékunk impotenciája rajta is múlt. 4

Czékus Ádám: Kétszer is jól került helyzetbe, de előbb egy szép labdaátvétel után már közel került hozzá a kapus, Ádám pedig mellépöckölt, a második félidőben pedig kifejezetten gyengén oldott meg egy ígéretesebb helyzetet. Ezeken kívül kevés momentuma volt. 4

Cserék:

Kovács Barnabás: Viszonylag jól szállt be, volt veszélyes beadása és jó cselei is, de emellett könnyen elvesztett labdái is. Szerintem ő erősségünk lesz az NB2-ben, de ezen a meccsen még nem tudott tényező lenni. 5

Bocskay Bertalan: Szerintem hamarabb kellett volna a pályára küldeni, 20 perc alatt négy labdaszerzése volt és igyekezett elosztani azokat. Szükség lett volna rá már hamarabb is. 5

Bolyki Andor: Bemutatkozott a csapatban, de ahhoz képest, hogy majdnem 25 percet pályán volt, nem nagyon befolyásolta a meccset, nem tudott igazi jelenlétet vinni az ellenfél kapuja elé. 4

Banó-Szabó Bence: Nagyon jó volt újra a pályán látni. Érezhetően nem annyira éles még, több elpasszolt labdája is volt, de látható, hogy ő el meri vállalni a kulcspasszokat is. A meccs végén büntetőt harcolhatott volna ki, de helyette sárgát kapott. 5

 

Jegyzőkönyv:

NB2, 1. forduló
2025. 07. 27. 19:00

Szeged-Csanád Grosics Akadémia 1-0 Kecskeméti TE
(HT: 0-0)

Szent Gellért Fórum (Szeged)
Nézőszám: 1812 fő
Vezette: Iványi Zoltán (Georgiou Theodoros, Dobos Dávid)

Szeged: Veszelinov – Sándor, Szilágyi, Tóth B., Pejovic, Takács-Földes (Miskolczi 70.) – Márkvárt, Holman (Kalmár 70.), Haris (Rabatin 65.) – Novák (Borvető 78.), Kurdics. Vezetőedző: Aczél Zoltán

KTE: Varga B. – Szűcs Sz., Szabó A., Belényesi – Eördögh (Banó-Szabó 76.), Derekas (Kovács B. 60.), Vágó (Bocskay 71.), Merényi, Bolgár – Pálinkás (Bolyki 71.), Czékus. Vezetőedző: Gera Zoltán

Gól: Novák (52.)

Sárga lapok: Haris (56.), Tóth B. (62.) ill. Szűcs Sz. (9.), Eördögh (11.) Szabó A. (82.), Banó-Szabó (91.)

Kiállítva: –

Első gól: –

Első meccs: Szűcs Szilárd, Eördögh András, Merényi Ádám, Bolgár Botond, Czékus Ádám, Bolyki Andor