Megtört a csend

A terveim szerint ma a Fussunk végig a tavalyi teljesítményen bekezdés második része jött volna, de úgy tűnik, hogy az jövő hét elejére csúszik, mert esemény van. Novemberhez hasonlóan ezúttal is megszólalt a tulajdonos és mondott pár dolgot, amivel érdemes foglalkozni.

Ahogy novemberben tettük, ezúttal is átfutunk az interjú érdekesebb pontjain. Előrebocsátom, hogy az akkori megnyilvánulásokhoz képest most több érzelmet látok a megszólalásokban, kevésbé távolságtartó a hangnem, úgy érzem, hogy ezúttal nem csak az információátadás volt a cél, hanem a figyelemfelhívás is.

• „Büszkék lehetünk az elmúlt nyolc évre, még ha most nehéz is, de, ha valaki ezt így előrevetíti, nem hittük volna el, és biztos megint belevágnánk a kieséssel együtt is. Ez bőven a realitások fölött volt, nem elvárható. — Itt tehát kiderül, hogy az elmúlt éveket még a kieséssel súlyosbítva is sikerként könyveli el, amivel nagyrészt egyet is tudok érteni. A referenciapont nem lehet más, mint az, hogy amikor ezek a folyamatok megindultak, akkor a KTE egy NB2-es újonc volt, amelynek a célja a biztos bennmaradás volt. Ehhez képest nagyon hamar értünk el nagyon nagy sikereket (bőven bőven a realitások fölött), aminek köszönhetően a szurkolói elvárások is az égbe lőttek ki, nem igazodtak a klub valós helyzetéhez. Emiatt szerintem okolható a klubkommunikáció is valamelyest, mert bár érthető, hogy a sikerek flowja mindenkit vitt, lehet, hogy jobban kellett volna koncentrálni arra, hogy a földön tartsa szurkolókat. De persze én is utólag vagyok okos. A lényeg, hogy az elmúlt szezonban a szurkolók már nem igazán tudtak úgy tekinteni a KTE-re, mint egy NB1-es kiscsapatra, amelynek teljesen normális állapota, hogy a kiesés ellen küzd, a referencia az ezüstérmes csapat volt, ami hozzájárulhatott ahhoz a feszültséghez, ami még jelenleg is sokakban ott van. Nem mondom, hogy a kiesés jó dolog, de a KTE lehetőségeiben sokkal inkább benne volt, mint amekkora tragédiaként élik meg sokan.
• Természetesen ez egy futballklub, mely az átlagosnál nagyobb figyelmet kap, ezért teljes joggal merülnek fel kérdések, de a számonkérésre és gyűlölködésre nem szolgáltunk rá. — Rögtön a cikk elején felmerül a téma, ami őszintén szólva engem is eléggé megmozgatott az elmúlt időszakban. Kovács itt már az első mondatokban megemlíti a szurkolói hangokat és az egész cikk folyamán érezhető, hogy az online vélemények meglehetősen zavarják. Ez bennem kettős érzéseket kelt. Egyfelől az a véleményem, hogy naiv, ha azt gondolta, hogy egy futballklub tulajdonosaként soha nem lesz konfrontációja a szurkolókkal, pláne egy kiesést követően. Ugyanakkor értem, hogy ez miért zavarja. Azok a személyek, akik az online térben a leghangosabbak az elmúlt időszakban, sokszor tényleg úgy nyilvánulnak meg, mintha nem is a klub szurkolói lennének. Nagyon gyakori az online térben, hogy az emberek úgy írnak rettentő sarkos véleményeket, hogy minimálisan sem tájékozódnak előtte. Remek példa akár a klub jelenlegi bejegyzése is. Olyan kommentek érkeznek alá, amikből teljesen egyértelmű, hogy még azt sem olvasta el a vélemény írója, amihez hozzákommentel. Persze mondhatjuk, hogy hülyeség leállni ezekkel a kommentelőkkel, hiszen számtalan olyan kecskeméti szurkoló van, akik kevésbé vehemensen gondolkodnak a klubról, de azért nem lehet könnyű folyamatosan a sokszor megalapozatlan véleményekkel szembesülni. Ugyanakkor az értelmes, konstruktív kritikát egy kiesés után muszáj elviselnie neki is, ahogy a csapatnak is. Borzasztó nehéz helyzet ez, mert egyszerre értek egyet azzal, hogy egy kiesést azért mégiscsak kudarcként kell felfogni, ezáltal nyilván ér kritika tárgyává is tenni az ahhoz vezető folyamatokat, ugyanakkor sok kommenten én magam is visszahőköltem. Ez a fajta véleményalkotás pedig kifejezetten káros is lehet, akár a klubra nézve is, de erről majd később.
• „Az alap koncepciónk a kezdetek óta az, hogy stabil, fenntartható klubot működtessünk” — Ez szerintem egy nagyon fontos mondat, amit már novemberben is hangsúlyozott, de úgy tűnik, hogy keveseknek szúr szemet. Az van, hogy egy KTE méretű klub rövidtávon versenyre tud kelni a nagyokkal, lásd az ezüstérmünket. Hosszú- , de még középtávon is viszont már kijönnek a különbségek. Az illúziót fenn lehet tartani egy ideig azzal, ha túlköltekezel (és végsősoron sokaknak és sokáig nézett ki úgy a magyar környezet, hogy még ilyen esetben is apellálhattak arra, hogy az állam a hónuk alá nyúl), de Kecskeméten azt már láttuk, hogy hova tud vezetni, ha nem a fenntarthatóság felé fordulunk. Ebből a mondatból az is látszik, hogy indokolatlan költekezésre nem lehet számítani a KTE-nél, a stabilitás és fenntarthatóság előnyt élvez a rövidtávú eredményességgel szemben. Szerintem nagyon helyesen.
• „Az NB II-ben egy igen versenyképes költségvetéssel, feljutásra abszolút alkalmas körülményekkel fogunk nekivágni az évnek, (…) (a legutóbbi NB2-es feljutásunkhoz képest) Most annak a keretnek nagyjából a három, három és felszerese áll majd rendelkezésünkre. Ugyanakkor előre bocsátom, hogy ezt évekig nem fogjuk tudni biztosítani.” — Ezekre alapozva jelöli ki a célt Kovács,  miszerint az NB2-ből való feljutást szeretné elérni jövőre a KTE, ugyanakkor hozzáteszi, hogy nincs garancia semmire, ez versenysport, ahol másoknak is az a céljuk, hogy nyerjenek, a csapatok olykor egymást ütik el a célok elérésétől. Ez eddig stimmt. De. Fontos lenne meghatározni azt is, hogy mi számít majd kudarcnak. A cél a feljutás, de a szövegkörnyezetből az látszik, hogy önmagában az arról való lemaradás nem feltétlen kudarc, hiszen nincs garancia semmire. Ugyanakkor ő maga említi, hogy ez a tőke most adott, de lehet, hogy jövőre, feljutás nélkül már nem lesz meg. De akkor mi lesz a kudarc? Ha csak hatodik a KTE? Ha tizedik? Ha márciusra veszítjük el az esélyt a feljutásra vagy ha már januárban? Mindenesetre úgy tűnik, hogy vagy feljutunk a következő szezonban, vagy egy ideig maradunk az NB2-ben.
• „Konstruktív beszélgetéseket folytattam Szemereyné Dr. Pataki Klaudiával, Kecskemét polgármester asszonyával, aki ebben a helyzetben is biztosított minket a változatlan mértékű támogatásról, amit az NB I-ben is kaptunk. (…) Azt azonban látni kell, hogy a helyi nagyobb vállalatok segítsége és széleskörű összefogása nélkül – ami sajnos az elért eredmények ellenére sem valósult meg – hiú ábránd a tartós magas színvonal fenntartása” — Az anyagiak tekintetében támaszkodnunk kell a városra és a szponzorokra is. Előbbi részéről ígéret van arra, hogy a kiesés nem befolyásolja a támogatást, utóbbiakkal pedig zajlanak a tárgyalások. Itt is hangsúlyozza, hogy a szponzorok és támogatók nélkül nem feltétlenül lehet azokat az anyagiakat előteremteni, amivel tartósan az NB1-re lehet berendezkedni. Nem vagyunk gazdagok na. Ezen a ponton pedig kiemelném, hogy az, hogy Kovács működteti ezt a klubot, nagyon nagy dolog. Azok, akik később figyeltek fel a KTE-re talán máshonnan közelítenek, más élményeik vannak, de bennem élénken él, amikor az ő érkezése előtt gyakorlatilag a megszűnés szélén egyensúlyozott a KTE. Nem mondom, hogy a szerepvállalása felmentené őt a kritikák alól, hogy azért mert annak idején beszállt a kecskeméti fociba, már soha többé ne lehetne vita tárgyává tenni, hogy milyen irányba haladnak a dolgok Kecskeméten, de muszáj elismerni azt, hogy felélesztette a kecskeméti focit, ráadásul úgy, hogy ebből komoly hasznot nem várhatott.

• „Májer Milánnal és Zsótér Donáttal nem tudtunk megegyezni a folytatásról eredeti szándékunk ellenére sem, de van egy elvi kérdés, amiből nem vagyok hajlandó engedni, miszerint egy játékos ne keressen többet az NB II-ben, mint az NB I-ben. ” — Májer és Zsótér out és úgy tűnik, hogy ennek az oka, hogy az NB2-ben többet akartak keresni, mint az NB1-ben. Ez elég kényes helyzet, mert a klub nyilván alacsonyabb szinten, alacsonyabb bevételek mellett nem érdekelt abban, hogy többet fizessen a játékosoknak, mintha magasabb szinten játszanának, de a játékos gondolkodhat úgy is, hogy a saját erőforrásait akkor hajlandó alacsonyabb osztályba rendelkezésre bocsátani, ha több pénzt kap ezért, kvázi ez ellensúlyozza számára, hogy nem az NB1-ben játszik. Mindkét oldal érvelhető valamelyest, ahogy támadható is, Kovács mindenesetre meghúzta a határt.
• ” az MLSZ-es támogatásról nem akarunk lemondani, komoly összegről van szó, ami a mi költségvetésünkben fontos.” — Külföldi játékost tehát nem igazolunk a másodosztályra, de azt hiszem, hogy ez nem okoz nagy meglepetést senkinek.
• „A keret kialakításánál az első lépés a megfelelő fiatalok megtalálása” — Mivel az MLSZ támogatásának alapját adja, hogy az NB2-ben két 2006-os vagy fiatalabb játékos pályán legyen, ezért a keretkialakítás kapcsán kiemelt fontosságú azokat megtalálni, akik ebbe a kategóriába tartoznak és erősítést is jelenthetnek. kovács szerint a keretnek 4-5 ilyen játékosra van szüksége.
• „Az biztos, hogy szerződéssel rendelkező játékos elsőként csak megfelelő szakmai indok, másodsorban gazdaságilag is megfelelő ajánlat esetén távozhat.” — Bár a játékosok közül sokan keresik ilyenkor az elsőosztályú lehetőségeket, élő szerződéssel rendelkező játékos csak akkor megy el, ha nincs rá szüksége a klubnak, vagy ha ragaszkodnánk hozzá, akkor a kérőnek ki kell fizetnie az árát.
• „Innen eddig sem ment el úgy senki, hogy a vezetőedző ragaszkodott volna hozzá, de azt mondtuk volna, hogy márpedig kell a pénz.” — Üzenet azoknak, akik szeretik azt hangoztatni, hogy a klub eladta a játékosokat az edző alól.
• „(Nikitscher Tamás) vételárának csupán harmadát kaptuk eddig meg (…), 600 ezer eurót kaptunk érte, ez akkor lehet több, ha Tomi játszik és rögtön visszajut a Valladolid.” — Tomi vételára komoly bevétel volt, de „csak” 600ezer, nem a például a Transfermarkt-on szereplő egymillió euró. Ennél több már csak akkor lehet, ha bizonyos feltételek teljesülnek.
• „Jelenleg egy értékesítésben, illetve két játékos cserében gondolkodunk, számos játékjog vásárlás mellett az érkezői oldalon.” — Ha tippelnem kellene, akkor az értékesítés Zeke Márió lesz, a játékoscserék kapcsán az egyikről már kiderült, hogy a Nagy-Czékus váltás, a másikat egyelőre nem tudjuk.
• „A szakmai stáb egyben marad Gera Zoltán és Csizmadia Csaba mellett, az egyetlen változás annyi lesz, hogy elválnak útjaink Kerekes Barna asszisztens edzővel” — Gera és Csizi tehát maradnak, távozik viszont Barna, akinek komoly érdemei voltak a sikerekben. Nem lepne meg, ha újra Szabó István mellett kötne ki Nyíregyházán. Kovács utalást tett arra, hogy a távozására a „tisztább stábon belüli viszonyok” érdekében volt szükség. Ebben az esetben pedig érthető, hogy a Gerával régebb óta együtt dolgozó Csizmadia marad a csapatnál, nem pedig Kerekes.
• „Ha nincs meg a sztenderd kapusod, akkor az az egész csapatra hatással lehet.” — Gondolom, hogy ezt már Gerának is jelezte, tehát nem feltételezem, hogy a klubhonlapon keresztül üzenne a vezetőedzőnek, de ez egy határozott mondás azzal kapcsolatban, hogy ezen a ponton egészen biztosan lát kiküszöbölendő hiányosságot a stáb munkájában a tulajdonos. Ugyanakkor külön kiemelte Trepák Attila jó munkáját, tehát úgy érzem, hogy inkább a vezetőedző felé üzenet/észrevétel. Jövőre könnyen lehet, hogy kevesebb lesz a variálás a kapuban.

• „Magamat nem tudom kirúgni, bár a teljesen megalapozatlan és szélsőséges megnyilvánulások után néha szívesen megtenném” — Bizonyos tekintetben ez a legkönnyebben eladható mondat a cikkben, van is olyan portál, ami ezt emelte ki a címben. Számomra ennek az az üzenete, hogy Kovácsot megdolgozzák a rosszindulatú kommentek. Nem tudom, hogy van-e annak realitása, hogy ezek a támadások elérjék, hogy kiszálljon, de ha igen, az nagyon nagy baj lenne. Nem vagyok benne ugyanis biztos, hogy enélkül az ember nélkül (na meg a pénze nélkül) lenne-e Kecskeméten NB-s szintű futball. Nem hiszem, hogy annyira vonzó dolog manapság futballcsapatot venni, hogy lenne, aki átveszi tőle (lásd Fehérvár).
• „Azt azért tegyük tisztába, hogy aki azt gondolja, hogy egy klub vezetéséből és működtetéséből itt pénzeket lehet kiszedni, az – és ez a legenyhébb kifejezés – nagyobbat nem is tévedhetne” — Ez egy újabb üzenet a kommentelőknek, nem az első, nem is az utolsó. Mindemellett utalás az előző pontra is.
• „Amikor mi már a futballtérképre felkerültünk – ami az NB II-t jelenti – akkor a gazdaság már nem volt olyan helyzetben, hogy stadionok épüljenek, ezért mi egy lépésről lépésre történő koncepcióban gondolkodtunk. (…) A következő cél és ütem a városi oldal fedése, illetve egy-két kiszolgáló egység korszerűsítése lesz” — A stadionfejlesztésben lépésenként haladunk, de ezzel kapcsolatban van két komoly határidő:
• „Január végéig van lehetőségünk összeszedni a TAO-forrásokat, ami 490 millió forintot jelent nagyságrendileg, illetve ugyancsak kaptunk szóbeli ígéretet polgármester asszonytól, hogy a szükséges önrészt a város a rendelkezésünkre bocsájtja, ez hozzávetőleg 210 millió forintot jelent. (…) A fedett lelátó az NB I-ben és az NB II-ben is követelmény, így jövő nyárra mindennel el kell készülnünk, különben utána nem játszhatunk itthon.” — Tehát január vége és jövő nyár.
• „Az sokkal jobban zavar, hogy az edzőpályáink nem olyan minőségűek, mint sok helyen, mert az a napi munkát érinti.” — Ez egyfelől jelzés, hogy infrastrukturálisan vannak komoly lemaradásaink, másrészt azt is mutatja, hogy mik lehetnek a fejlesztések fókuszpontjai, ha esetleg lesz rá keret.

• „Vannak javaslattevők, és van egy hármas döntéshozói testület klubon belül, ha mindhárman egyetértünk, akkor jöhet egy játékos. Ebben a fő szakmai szempontot a sportigazgató és a mindenkori vezetőedző képviseli, az én részem a végén annyi, hogy az anyagi felelősséget vállalom, így nekem kell jóváhagyni.” — Ez a modell az átigazolásaink esetén. Tehát jelen esetben Gera és Tóth Ákos mondja azt, hogy kire van szükség, Kovács pedig hogy elérhető-e számunkra anyagilag. A döntéseket egyhangúlag hozzák, ha jól értem.
• „Nem segített a helyzetünkön, hogy Banó-Szabó Bence az utolsó pillanatban sérült meg, amire nehéz volt reagálni.” — Itt mondjuk felmerül bennem Kovács Zoltán, akkori kormányszóvivő klasszikusa: „De sikerült?” Merthogy hirtelen nem tudom felidézni, hogy végülis hogyan reagáltunk a keret gyakorlatilag egyetlen kreatív középpályásának egyéves kiesésére. Nem érkezett olyan profilú játékos, aki pótolni tudta volna, hacsak nem az volt a gondolat, hogy majd Katona Bálint játssza azt a posztot, amit Bence, de hát két nagyon különböző készségkészlettel rendelkező játékosról beszélünk.
• „(A támadószekció kapcsán) azt éreztük, hogy ez így szűk lesz, de nem anyagi okok miatt nem léptünk.” — Felmerül a kérdés, hogy ha nem anyagi volt az indok, akkor micsoda. Terjedtek olyan pletykák, hogy Szabó István nyelvtudásának hiánya miatt nem jöttek szóba igazán külföldi játékosok a csapatnál, de hogy itt is erről van-e szó, azt nem tudjuk.
• „Sok típusú edző van. Mi a motivátor, felfuttató után egy megtartóban, egy nyugodt mederben dolgozóban láttuk, látjuk továbbra is a megoldást.” — Ez lehet egy valid döntés, hiszen könnyen lehet, hogy az volt a mögöttes gondolat, hogy abban a hullámvölgyben, amiben Gera átvette a csapatot, a tulajdonos és a vezetőség úgy ítélte meg, hogy az a fontos, ha nincs pánik, ha nyugalom és higgadtság van. Ugyanakkor a cikkben többször is tesz utalást arra, hogy Szabó távozásához a motiváció bezuhanása is hozzájárult, mégsem motiváló típusú edző mellett döntöttek.
• „(Az, hogy lesz-e a következő idényben tartalékcsapatunk) elsősorban azon múlik, milyen állomány marad, illetve áll rendelkezésünkre, ha ez nem lesz megfelelő, akkor a remélt feljutás után újra lesz esélyünk tartalékcsapatot indítani.” — A tartalékcsapat képezné az átmenetet az akadémia és az első csapatunk között. Mivel a KTE II. kiesett az NB3-ból, ezért a megyében indulhatna, kérdés, hogy fog-e. A cél az lenne, hogy ez a fajta átmenet lépcsőzetesen meg legyen oldva (utánpótlás-tartalékcsapat-első csapat) és később a tehetségek értékesítésével a klub működése is biztosítva lehetne, de gyakorlatban ez nagyon nehezen megvalósítható. Ennek egyik oka, hogy:
• „12-15 éves kor között rengeteg tehetség kerül el tőlünk is kiemelt akadémiákra” — Ez az oka, hogy nem érkezik az első csapatba minden évben 1-2-3 fiatal saját nevelésű játékos. A jelenlegi rendszerben a kiemelt akadémiáknak sokkal szélesebb lehetőségei vannak, a kecskeméti pedig nem kiemelt akadémia (hogy a kiemelés miértjei jól vannak-e úgy, ahogy, az ez elég hosszú írás témája is lehetne). Ennek megfelelően a kiemelkedőbb, tehetségesebb gyerekeket jellemzően nem tudjuk megtartani, azok nem nálunk mutatkoznak be a felnőtt futballban.
• „Sokan azt gondolják, hogyha egy játékos szabadon igazolható, akkor ingyen érkezik, de ez sem így van, aláírási pénznek és egyéb igényeknek is meg kell felelni, arról nem is beszélve, hogy a játékosok bérei is jelentősen megemelkedtek az elmúlt évek során.” — Visszatérő kritika, hogy a játékoseladásból származó bevétel nincs visszaforgatva a klubba, hiszen hol vannak a topjátékosok, akiket a Nikitscherek, Szűcs Kornélok, Szuhodovszkik árából vettünk? Az igazság az, hogy ezek az összegek sok esetben belementek abba, hogy például Varga Bence, Zeke Márió, Lukács Dániel, Katona Levi a klub játékosa legyen (előbbi kettőt ugye a kölcsönszerződésből vásároltuk ki), emellett pedig a jó szereplésünknek köszönhetően kilőttek a játékosok fizetései is.

• „A második hely után viszont kialakult egy olyan szemlélet, hogy ennél többet úgysem érhetünk el, ez megy már magától is, így a korábbi motiváció érezhetően csökkent. Ez lett a vége. Próbáltuk ezt a helyzetet kezelni az akkori hurrá hangulat után is, de ha már hibákról beszélünk, ezt korábban észlelnünk kellett volna, hogy nem jó irányba tartunk, felborultak a klubon belüli viszonyok.” — Az ezüstérem utáni visszaesés problémáját egy motivációs krízisben látja (mondjuk ennek ellenére döntöttek egy olyan edző mellett, aki szerintük nem a motivációban erős). Itt látható önreflexió is, későn észlelték, későn léptek a saját bevallása szerint. Az a remek munkakapcsolat, szimbiózis, ami korábban megvolt és a sikereket is eredményezte, egy idő után már nem volt meg, elfáradt a kapcsolat Szabó Istvánnal, ezt a folyamatot pedig a kívülről érkező konkrét megkeresések is gyorsították. Ezzel a témával szerintem már novemberben is kimerítően foglalkozott, azóta valószínűleg a kiesés miatt továbbra is napirenden volt a „meg kellett volna tartani Pistát” téma, pláne, hogy a Szparit benntartotta. Ugyanakkor, ha Szabó Pistának már nem volt meg a motivációja Kecskeméten, ha a közös munka akadozott, akkor nem valószínű, hogy itt sokkal jobb teljesítményt tudott volna kihozni magából, mint amikor távozott. Persze Szabó álláspontját nem ismerjük erről a témáról és a részleteket mindkét fél udvariasan kerüli, de valószínűleg tényleg olyan visszaesés volt a munkakapcsolatban, amivel már nehézkessé vált az együttműködés. Nem látok bele a háttérbe, de én hagytam volna még dolgozni Szabót, de azt is nagy túlzásnak érzem, amit Gera kap a közvéleménytől, mert az ő KTE-je sem volt gyengébb, mint amivel Pista indította a csapatot az elmúlt szezonban.
• „Két módon szoktak kapitányt választani, vagy a csapat, vagy a vezetőedző. Most egy hibrid megoldás született, amikor Botka Endre lett Vágó Levente helyettese, melyen változtatni fogunk a tisztább viszonyok kialakulása érdekében.”  — Ezek szerint az öltözőben okozott problémát a csapatkapitány választás mikéntje. Szabó Pistánál ugye Belényesi Csabi volt Vágó Levi helyettese, tavaszra ez változott azzal, hogy Botka Endre lett a második számú csk. A fentiekből úgy tűnik, hogy ez Gera döntése volt, amire utalhat az is, hogy már a legelső pillanatban úgy nyilatkozott Botkáról, hogy vezérként képzeli el a pályán. Ugyanakkor ezek szerint egy működő és bevált szisztémát bonthatott meg ezzel Gerzson. Egyfelől önmagában fura, hogy egy olyan játékosra kerül a szalag, aki bár válogatott, de csak fél évig van a csapatnál kölcsönben. Persze lehet érveket sorolni Botka mellett, amik megállják a helyüket, de mégiscsak kirívó, hogy egy „átutazó” kapja meg a karszalagot, még ha csak helyettesként is. Úgy tűnik, hogy ez a rendszer (miszerint félig a játékosok választják a csk-t, de közben a helyettest meg kijelöli az edző) okozott problémákat (feszültséget? működési zavart?), az pedig dicséretes, hogy reagálnak rá és változtatni fognak. Hogy innentől tisztán az edző dönt vagy tisztán a játékosok, azt nem tudjuk.