Tudtuk fokozni

Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.

Magáról a meccsről nem lehet sokmindent mondani. Illetve ez valószínűleg nem igaz, biztosan könyveket lehet megtölteni azzal, amin jelenleg átmegyünk, akár egyetlen meccsen belül is, de számomra nagyon nehéz már erről értelmes gondolatokat összerakni. Gera kezdőcsapata nagyjából megfelelt a várakozásoknak, a megsérülő Pászka helyére a jobb oldalra Berki került vissza, a másik megsérülő Luki meg az elmúlt meccseken amúgy is a kispadon kezdett általában, így ez nem befolyásolta a kezdőt. Ezt mondjuk, ha megvernek sem értem, mert ugyan észlelem, hogy az elmúlt két meccsen a direkt, hosszú labdás játék felé mozdultunk el, amihez végülis kézenfekvő Pálinkást használni, de a legutóbbi, eredményszegény időszakban a komoly lehetőségeink sokszor Luki elfutásaiból adódtak. Persze ő is messze van attól a formától, amit annak idején láttunk tőle, de az az élményem, hogy amikor ő a pályán van, akkor jelentősen több a veszély a játékunkban, mint nélküle. Zárójel bezárva. A meccsen megint az történt, mint egy héttel korábban, bár nem játszottunk jól, az előny megvolt azzal, hogy Camaj úgy rúgta be a büntetőt, ahogyan azt jobb helyeken tanítják, aztán a 87. és a 89. percben is megkontráztak minket, kaptunk két olyan gólt, amilyet nem lehet kapni és mehettünk haza 0 ponttal.

Maradt még reményünk? Matematikailag igen.

🔺 Bár minket már nem biztos, hogy érint, de kikapott a Fehérvár, amivel egészen égető érintettséget szereztek a kiesés elleni harcban.
🔺 Kikapott a ZTE a Fradi ellen. Erre azért lehetett számítani.
🔺 Kikapott a Loki Újpesten, amire azért nem sok pénzt tettem volna.
🔻 Hosszú idő után nyert a Szpari Szabó István első meccsén.
🔻 Mi pedig sajnos nem szereztünk pontot Diósgyőrben, még úgy sem, hogy 3 perccel a rendes játékidő letelte előtt még úgy tűnt, hogy 3 is bekerül a zsákban.

6 meccs van hátra, a hátrányunk ugyanennyi, azaz 6 pont a bennmaradó helytől. Lehet még szerezni 18 pontot, közben a riválisok is nyilván fognak még pontokat gyűjteni. Így a lényeg nagyjából az, hogy a jelenleg bennmaradó helyen levő Szparinál 7-tel kellene több pontot szereznünk a következő hat meccsen úgy, hogy rajtuk kívül még egy csapatot megelőzünk (praktikusan a Lokit, akik jelenleg 5 egységgel előznek minket). Mondjuk úgy, hogy a jelenlegi állapotunkban nem tűnik valószínűnek, de nyilván nem lehetetlen. Csak ugye ahhoz, hogy értelme legyen számolgatni, el kellene kezdeni meccseket nyerni, mert addig az ember hiába adja össze a huszonegyet és hármat (aztán meg még hármat és még hármat, stb.), amíg ugye nincs meg a három. De való igaz, hogy nem lehetetlen és a győzelemnek van egy olyan lélektani hatása, ami irreálisan nagyot képes lökni egy csapat teljesítményén, úgyhogy lehet, hogy csak az az első győzelem hiányzik, aztán megindulunk felfelé. Vagy nem. Nem tudjuk.

A kérdés számomra inkább az, hogy hogyan próbál bennmaradni Gera. Mi lesz az elképzelés? A Fehérvár elleni döntetlen óta kapálózunk ebben a lefelé tartó spirálban és nagyon úgy tűnik, mintha ez a valószínűtlenül negatív és sokszor borzasztóan balszerencsés helyzet megrettentette volna Gerát. Leszögezem, hogy jelen helyzetben nem várok szép játékot a KTE-től. Most nem ez a legfontosabb. Ugyanakkor nagyon feszít belülről az a gondolat, hogy hogy lehetséges, hogy 2025 első néhány meccsén kifejezetten tetszetős és eredményes játékra voltunk képesek. Oké, a ZTE elleni győzelem, majd a Szpari elleni döntetlen elég nyögvenyelős volt, de az MTK lekaszabolása, a Felcsút elleni vereség, aztán a Paks elleni döntetlen, és igen, a Fehérvár elleni első félidő egészen jól nézett ki. Azóta viszont egészen máshogy mutatunk, az elmúlt két meccsen már kifejezetten brit stílusú focit villantottunk olykor, sok felíveléssel és nagyon direkt játékkal. Így hát bajban vagyok, ha azt kellene megmondanom, hogy melyik Gera focija. Ha tippelnem kellene, akkor az előbbi, mert az utolsó őszi meccseken már abból láttunk bizonyos elemeket, elkezdtünk hátulról, laposan építkezni, apránként összapakolgatni a támadásainkat. De ha ez lenne a „Gera-ball”, akkor mi történt utána? Miért redukáltuk le a focinkat szinte teljesen? A Loki elleni vereség okait Gera a saját térfélen elvesztett labdákban találta meg és azt a következtetést vonta le, hogy ennél sokkal biztosabban, egyszerűbben kell játszani. Bár már addigra is el-eltűnedezett a korábbi tetszetős építkezés, onnantól ki is lett jelentve, hogy „biztos döntéseket kell hozni, pláne a saját térfélen”, megindult az ívelgetés. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a néhány meccsen keresztül látott egészen mutatós foci azért tűnt el, mert Gera túlságosan óvatossá vált. Ez nem is lenne gond, de sajnos az eredmények nem igazolták vissza. Míg a korábban mutatott játékkal tudtunk nálunk erősebb csapatoknak is fejtörést okozni, jelenleg azt tudjuk biztosan felmutatni, hogy bármely ellenfél játékát magabiztosan tesszük tönkre védekezésben (a legutóbbi két meccsen az ETO-nak és a Diósgyőrnek sem volt igazi helyzete a gólok előtt), de támadásban inkább gyömöszöljük őket, amikből persze kialakulnak lehetőségek, de sokszor érzem azt, hogy ezeket nem feltétlenül tudatosan alakítjuk ki. A xg értékek az elmúlt meccsen felénk billennek (az ETO ellen 2.27 – 0.87, a DVTK ellen 1.68 – 0.89), de ezekben azért benne vannak a büntetők is (egy tizenegyes 0.75-0.85-ös xg-t jelent), ráadásul a maradék helyzetünknek egy része szintén nem felépített akció következménye.

Nem beszélve arról, hogy az utolsó negyed órákban siralmasan teljesít a csapat és ez a legutóbbi két meccsen üvöltött igazán. A 2024/2025-ös szezon minden tétmeccsét figyelembevéve 14 gólt kaptunk a 75. perc után és csak 3-at lőttünk. Ez a -9-es különbség ordító, az elmúlt két meccsen pedig 5 pontunkba került. Nem állítom, hogy azzal kinn lennénk a vízből, de annyi pontunk lenne, mint a Lokinak, egyetlen pontra állnánk a bennmaradástól. Ez a fajta alulteljesítés a meccsek végén tendenciózus, amivel mindenképpen kezdenie kell valamit Gerának a szezon végére, függetlenül attól, hogy kiesünk vagy bennmaradunk. Én látom, hogy a kiharcolt előnyt igyekszik megőrizni, mert hozza be utána a védőket, a jólfejelőket, stb. Csak ezzel megbomlik az a stabilitás, ami meg előtte jellemezte a csapatot, totálisan magunkra húzzuk az ellenfelet, amivel a kelleténél nagyobb nyomást rántunk a védelemre, amit nem is tudunk elviselni a végén. Bár a Dió ellen éppen nem ebből kaptuk a gólokat, tehát lehet, hogy nincs is igazam. A lényeg, hogy érezhetően küszködünk a meccsek végével, ezen pedig változtatni kell valahogy.

Sajnos az a helyzet, hogy már most is kell némi fantázia ahhoz a forgatókönyvhöz, hogy hat pont hátrányból hogyan előzünk meg két csapatot, de ha ezt komolyan gondoljuk, akkor szinte kötelező megnyerni a következő három meccsünket (Újpest-ZTE-Szpari). Csak ugye ezt mondani könnyebb, mint megcsinálni. Utoljára 2023 októberében nyertünk három bajnokit egymás után (ZTE- Fradi-Kisvárda). Nem ma volt…