Két ablaküveg között

– „Úgy néz ki, hogy maradok itt, feladom
és újrakezdem. Egyszerűen, ahogy
a rovarok két ablaküveg között.”
(Bíró Krisztián : Duplaüveg)

Tovább nyújtottuk a veretlen sorozatunkat, ami így már négy meccs óta tart, de pontszámban megint csak egyetlen pontocska került a nevünk mellé. Utolsó helyen telelünk, ami szinte minden szezon előtti várakozást alulmúlt, de nem vagyunk lehetetlen távolságban a bennmaradástól, ami meg felülmúlja a bő egy hónappal ezelőtti várakozások egy jó részét. Ősszel voltak pontok, amikor már feladtuk és most sem ömlik be a fény az alagút végén, de azért akad valamennyi. Akkor most mi van?

Gera egy kivétellel az elmúlt időszakban megszokott kezdőhöz ragaszkodott Újpesten is, az egy kivétel a hiányzó Bocskay helyére bekerülő Zsótér volt. Ez meglepő volt, hiszen Donát az elmúlt időszakban nem volt elhalmozva játéklehetőséggel, amikor pedig pályára lépett, többször is bizonytalan volt, de Vágó hiányában ő, Meszhi és Vattay maradtak ezen a poszton lehetőségként. Gerzson Zsótérra tette a voksát és jól is döntött. A meccsen egyébként óriási események nem történtek, a két csapat egészen békésen játszadozott egymással, nem vetette szét az iram a meccset. Ennek ellenére az első félidőt nem csak pontozással nyertük, mert bár túlzottan nem hoztuk a frászt az Újpestre, de kezdeményezőbbek voltunk, kétszer is videózgatott a VAR (a második esetben feltűnően sokáig tették ezt anélkül, hogy Karakóval is megnézették volna a szituációt), de a félidő végén Zsótér villant egyet és egy pontos átlövéssel vezetést szereztünk. Aztán a második félidőnek rögtön a legelején elaludtunk, amiből Dénes egyenlített, a hazaiak pedig elkezdtek éledezni, labdát birtokolni, beadogatni. Igazán hatalmas helyzetük talán nem volt, nekünk pedig ekkor is voltak olyan elfutásaink, amik nagyon ígéretesnek tűntek, de nem tudtunk velük élni. A meccs összképét nézve talán igazságos a döntetlen és Újpesten nem is rossz eredmény, de a kilencmeccses vereségszériával már eljátszottuk az esélyünket arra, hogy erre tudjunk hivatkozni, ezt a meccset bizony fontos lett volna hozni, főleg, hogy az ellenfél messze volt a csúcsformájától.

Azzal, hogy a ZTE és a Loki az istennek nem volt hajlandó leikszelni egymással, mi viszont csak egy pontot szereztünk Újpesten, így fordulunk a téli szünetre:

10.  Zalaegerszegi TE — 16   4   4   8   20   24   -4   16 pont
11.  Debreceni VSC —— 17   3   4   10   25   37   -12   13 pont
12.  Kecskeméti TE —– 17   2   5   10   12   29   -17   11 pont

5 pont. Ennyi hátrányunk van. Több, mint aminek szívből örülni lehetne, de messze nem kilátástalan a helyzet, pláne, hogy a tavaszi első meccsen a Széktóiban fogadjuk a ZTE-t, ha ott sikerülne győzelemmel nyitni, akkor felzárkóznánk 2 pontra a bennmaradáshoz. Ezt követően a Nyíregyházával és az MTK-val játszunk, amelyek szintén nyerhető meccsek lehetnének (bár Horváth Dávidék ellen nem nagyon megy a KTE-nek), ha a csapat nem ragad be a rajtnál. Ha igen, akkor… Akkor lehet, hogy nincs is miről beszélnünk.

Szabó István távozására a rossz eredmények ellenére sem számítottam és az az érzésem, hogy ezzel a szurkolók többsége is így van. Olyannyira, hogy sokakban még most is azt érzem, hogy valahol mélyen Szabót követelnék vissza, Gerát pedig csípőből utasítják el, mondván gyenge edző, sehol soha nem ért el eredményeket. Korábban már többször tettem róla említést, hogy ez azért így tényszerűen nem igaz, de most már eltelt annyi idő, hogy ránézhessünk, hogy hol voltunk Pistával és hova jutottunk Zolival. Így álltunk Szabó menesztésekor és így állunk most:

	Szabó	Gera
Helyezés	12	12
Megszerzett pont	5	6
Lőtt gólok	6	7
Kapott gólok	14	18
PPM (pont per meccs)	0,56	0,75

Azt látjuk tehát, hogy a számok alapján egy minimális javulás talán van, az is csak a megszerzett pontok számában. Szabó 9 meccse alatt szerzett kevesebb pontot, mint Gera a 8 meccse alatt, ráadásul bíztató, hogy míg Pista alatt sorozatot csak vereségből tudtunk építeni, addig Zolival az elmúlt négy meccsen nem kaptunk ki. Másfelől Gera nevéhez fűződik a Karcag elleni blama a kupában, amit meg lehet próbálni azzal menteni, hogy akkor éppen egy padlón levő csapatot próbált összelapátolni Zoli, de egyrészt egy harmadosztályú ellenfelet így is illene verni, másrészt a padló még csak ezután jött a Fehérvár ellen. Szóval rakétaként nem lőttünk ki Gerzsonnal sem, amit értékelhetünk kudarcként, biztos vagyok benne, hogy sokan így is tesznek, ugyanakkor a benne élő optimista próbál inkább arra koncentrálni, hogy november közepe óta már látni a csapaton némi stabilitást. A Fradi csak a meccs végén tudott nyerni ellenünk, a Loki ellen hátrányból felállva játszottunk végül döntetlent, az ETO-t elvertük, a remek formában levő Diósgyőrt nullán tartottuk és Újpesten is pontot szereztünk. A rossz hír, hogy ezek közül a meccsek közül kis fantáziával akár mindet meg lehetett volna nyerni, mert egyik meccs képe sem zárta ki ezt a forgatókönyvet. Reménykedem tehát abban, hogy az őszi iszapbirkózás után elkezdett valami alakulni. Tudom, hogy sokakból ellenérzést vált ki, de én szeretem Gerában azt a határtalan optimizmust, amivel a csapatára, az helyzetünkre, a játékunkra tekint. Abban a helyzetben amiben vagyunk, szerintem nagyon fontos, hogy a pozitívumokba bele tudjunk kapaszkodni, hogy egy önbizalmát vesztett csapatba visszatöltse a saját magába vetett hitet, de hogy ez valóban működik-e, azt majd a szezon végén tudjuk megítélni. Ráadásul az elmúlt meccseken már láthatóak voltak olyan elemek a játékban, amelyek már egyértelműen nem értelmezhetőek Szabó Pista örökségeként, hanem Gera gondolkodását tükrözhetik. Ilyen volt például a kapus nagyon hangsúlyos bevonása a labdás építkezésbe és az összjátékba. Gera egy nagyon nehéz helyzetben és morálisan kifejezetten mélyen levő társaságot kapott a nyakába egy olyan időszakban, amikor az első négy meccsén a tavalyi első négy helyezettel kellett meccselnie. Ezen az időszakon úgy bukdácsoltunk át, ahogy nagyjából számítani lehetett rá, bár a Fehérvár elleni 1-6-ot kivéve talán egyiken sem voltunk esélytelenek. Ezt követően viszont elkezdtünk javulni, pontokat szerezni, veretlen sorozatot építettünk, Zoli pedig – bár érthető módon nem örült kifejezetten a téli szünetnek – most kapja majd meg a lehetőséget arra, hogy egy teljes felkészülést levezényeljen a csapatnak, ráadásul most érkeznek majd olyan játékosok, akikkel remélhetőleg erősödni is fogunk. Mindent összevetve bár kifejezetten szomorú látvány a tabella, de hát ebben az évben úgy tűnik, hogy ez jut nekünk: feladjuk, majd újrakezdjük, ahogy a rovarok a két ablaküveg között. Reméljük, hogy tavasszal, ahogyan melegszik az idő, valaki majd kinyitja azt az ablakot.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Kersák Roland: Először azt hittem, hogy azért mozog ki messze a kapujából, mert a rövidujjú mezében fázik, de kiderült, hogy olykor kifejezetten fontos szerepe volt a labdás építkezésben. Volt egy nagyobb védése, de a gólnál talán kicsit elő lehet venni, még akkor is, ha azt nem állítanám, hogy egyértelműen rajta múlott, mert nem volt könnyű helyzetben. 5

 

Szabó Alex: Akadtak tisztázásai és közbeavatkozásai is, de meglepően kevés párharcot nyert, ha egyáltalán. A kapott gólunknál légüres térben volt, csúnyán lemaradt az induló támadásról és a visszafutásról is. Láttunk már ennél jobb játékot tőle, fogunk is. 4

 

 

Belényesi Csaba: Lehozta sárga nélkül a meccset, így tovább késlelteti az eltiltását és nyújtja a végigjátszott meccseinek sorát. Bár az Újpest nem volt kifejezetten veszélyes a meccsen, ő sem nyerte túl magát párharcok terén, ráadásul a kapott gólnál sem helyezkedett jól. 4

 

 

Katona Levente: Ezúttal is sallangmentesen végezte a dolgát, nagyobb hibák nélkül. A védőhármasunkból ő volt a legpárharcerősebb, emiatt a többieknél magasabb pontot adtam neki. 5

 

 

 

Berki Marcell: Az ősz végének legnagyobb felfedezettje, az ő szereplését mindenképpen lehet Gera számlájára írni. Ezúttal is aktív volt és néhány kivételtől eltekintve jól tartotta féken Horváth Krisztofert is. A veszélyes támadásaink többnyire az ő oldalán futottak, remélhetőleg a szünetben nem esik ki a formából. 7

 

 

Nikitscher Tamás: Csendes meccse volt, de a nem túl látványos játék mögött azért egészen jó számok húzódtak meg. Főleg a védekező munkában jeleskedett, de a passzhatékonysága is kiemelkedő volt, ugyanakkor talán a vártnál kevesebbet volt játékban. Lehet, hogy utoljára láttuk KTE-mezben játszani, emiatt pedig sajnálom, hogy nem robbantott valami nagyot a végére. 5

 

Zsótér Donát: Pont a meccs előtt ecseteltem egy ismerősömnek, hogy igazságtalan a gólok hiányát számon kérni rajta, mert sokkal védekezőbb a szerepköre, mint korábbi csapataiban, de azért a rúgótechnikája megvan ahhoz, hogy többet vállalkozzon. Hát most vállalkozott, meg is lett a gyümölcse. A gólján kívül is hasznosan és lelkesen játszott. 7 (MVP)

 

Kovács Barnabás: Ezen a meccsen kicsit szürkébb volt, mint amit a megszoktunk tőle, ráadásul ki is pontozta magát a következőről. Többször is ígéretes helyzetbe keveredett, de olyan, mintha sokat gondolkodna a lövés előtt. 5

 

 

Zeke Márió: A bal oldalunk kevésbé volt aktív a meccsen, így Rió is ritkábban mutatott emlékezeteset a támadóharmadban, de a védekezésben jól dolgozott, stabil tudott lenni és a passzjátéka is megbízható volt. 5

 

 

 

Lukács Dániel: Ezúttal is volt előtte esély gólt szerezni, de határozatlan volt a kapu előtt. Ugyanakkor a sebességével és a mezőnymunkájával többször is gondot okozott az ellenfélnek. 5

 

 

 

Pálinkás Gergő: Nem ez volt élete ősze, de szerintem több kritikát kap, mint amit megérdemel. Meggyőződésem, hogy a labda nélküli munkája a csapat hasznára van, azonban labdával nagyon sokszor hoz rossz döntéseket, és sok a technikai hibája is. Ennek ellenére két kulcspassza is volt a meccsen, de csatárként furcsa, hogy csak egy kísérlete volt, az is meglehetősen rossz. A szünetben kipihenheti magát, remélem megújul tavaszra. 5

 

Cserék: 

Nagy Krisztián: Ezúttal az eredeti posztján, támadóbb szellemben a középpályán szerepelt és kis híján gólpasszt is tudott adni. Az ő technikai készségeit az őszinél sokkal jobban ki kell használni, mert a mi helyzetünkben nagy szükség lenne rá. Az ősz végére Berki személyében vetélytársat kapott a jobb szélen, kérdés, hogy ott kell-e vele megküzdenie vagy visszatér a pálya közepére. 5

 

Tófol Montiel: Hosszú idő után kapott szerepet és tetszett is a lelkesedése. Igazán nagy változást nem tudott hozni a meccs alakulásába, de kiharcolt egy sárga lapot. 5

 

 

 

Mihajlo Meszhi: Pályára lépett de nem volt nagy hatással a meccsre. 5

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak az Újpest ellen:

Újpest FC – Kecskeméti TE 1-1 – StrawPoll

What is your opinion? Vote now: Kersák Roland, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Berki Marcell, Nikitscher Tamás, Zsótér Donát, Kovács Barnabás, Zeke Márió, Lukács Dániel,

Jegyzőkönyv:

NB1, 17. forduló
2024. 12. 15. 13:00

Újpest FC 1-1 Kecskeméti TE
(HT: 0-1)

Szusza Ferenc Stadion (Budapest)
Nézőszám: 150 fő (hazaiak számára zártkapus)
Vezette: Karakó Ferenc (Feorfiou Theodoros, Szert Balázs, vb.: Urbán Eszter)

Újpest: Piscitelli – Baranyai, Duarte, Fiola, Koburi – Tajti, Lacoux – Mucsányi (Dékei 78.), Brodics, Horváth K. – Dénes. Vezetőedző: Bartosz Grzelak

KTE: Kersák – Szabó A., Belényesi, Katona L. – Berki, Nikitscher, Zsótér (Meszhi 82.), Kovács B. (Nagy K. 61.), Zeke – Lukács D., Pálinkás (Montiel 75.). Vezetőedző: Gera Zoltán

Gól: Dénes (48.) ill. Zsótér (45 + 1.)

Sárga lapok: Baranyai (15.), Mucsányi (72.), Fiola (84.) ill. Kovács B. (51.)

Kiállítva: –

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2024/2025

Beautiful, easy data visualization and storytelling