Nézőpont kérdése

A nyitóforduló 0-0-ja után a bajnok otthonában szűk, 0-1-es vereséget szenvedtünk. Mondhatjuk, hogy aggasztó az első két meccs gólínsége, de tekinthetünk rájuk úgy is, hogy kifejezetten masszívnak tűntünk két nemzetközi kupában is induló ellenféllel szemben. Minden attól függ, hogy honnan nézzük, és mivel még nagyon a szezon elején járunk, mindenki szabadon kialakíthatja a narratíváját. 

Nem állíthatjuk, hogy kifejezetten könnyű sorsolást dobott a gép, mert a Konferencia Ligában induló Fehérvár után a bajnok Ferencváros következett (ráadásul a harmadik fordulóban a bajnokság harmadik legértékesebb keretével bíró Debrecent fogadjuk). A Fradi elleni meccsek kapcsán szeretünk abban kellemesen simogató érzésben fürdeni, hogy az elmúlt időszakban hányszor voltunk mi a bot a küllők között (hogy a nagypolitikát idézzem), de azért azt is látnunk kell, hogy a Groupamában jellemzően nem mi oktattuk a futballt. A feljutásunk óta csak egyszer szereztünk ellenük pontot idegenben, a maradék három alkalommal úgy kaptunk ki, hogy gólt sem lőttünk, bár azt is hozzá kell tenni, hogy egyszer sem vert el bennünket nagyon a Fradi. A minimális cél most is ez volt, Szabó István úgy nyilatkozott, hogy szeretnénk emelt fővel lejönni a pályáról. Pascal Jansen a Ferencváros új holland vezetőedzője még nem számíthatott Varga Barnabásra és az eligazoló Marquinhosra sem, emellett fél szemét a BL-selejtezőn is kellett tartania. A kapuban Dibusz Dénes állt, aki előtt a Mackrekis-Cissé-Gustavo-Ramirez védelem dolgozott. A középpályán Maiga, Zachariassen és Rommens, elől pedig a Marquinhos helyét megkapó Owusu mellett Traoré és Pesics kapott szerepet. Szabó István csapatában Kersák Roland talán némi meglepetésre, de nem érdemtelenül őrizte meg a helyét, az azóta az angol Plymouth-hoz igazoló Szűcs Kornél pedig kimaradt a keretből, ahogy Lukács Dániel pedig a kezdőből. A kezdőnk tehát így nézett ki: Kersák – Szabó A., Belényesi, Katona L. – Májer, Nikitscher, Vágó, Zeke – Helmich, Kovács B. – Pálinkás. Mondhatjuk, hogy alkalmas arra, amire szánták: stabil védekezésre és kontrákra. Ami kérdést vethetett fel, hogy a védekezésben kevésbé eredményes Májer hogy birkózik meg Owusuval, illetve hogy mennyire leszünk képesek gyors és pontos átmeneteket megvalósítani. Ezekre a kérdésekre felemás válaszok születtek.

Az első félidőben nagyjából azt a forgatókönyvet láttuk, hogy a Ferencváros labdát birtokol és közepes meggyőződéssel próbál támadni, a Kecskemét pedig stabilan védekezik, sőt néha kifejezetten kulturált labdakihozatalokkal operáltunk. Persze felmerült a kérdés, hogy meddig lehet ezt így bírni? Azt tudtuk, hogy a Fradi nyomást fog ránk helyezni és azt is sejthettük, hogy nem fogjuk tudni minden alkalommal úgy kipasszolni őket a saját térfelünkön, ahogy a meccs elején többször is megtettük. Erre legfájóbban a 22. perc világított rá, amikor Belényesi nem észlelete a mögötte érkező Pesicset, amikor pedig igen, akkor már pánikszerűen passzolt Katonához. A passzt Traoré elvitte, nem is lehetett utolérni szabályosan (szabálytalanul ekkor már nyilván nem akartuk) és belőtte a ziccert. Ráadásul egy perccel később egy Belényesi által kifejelt labdát Maiga bólintott rá, itt pedig már Kersáknak is nagyot kellett védeni. Pedig a KTE védekezése kifejezetten izmos lábakon állt a meccs egészében. A Májer-Szabó-Belényesi-Katona-Zeke védősorba olykor hatodik emberként Vágó Levente is visszahúzódott, amivel kialakult egy olyan 6-4-1-es védősor, amivel a meglepően pontatlanul játszó Ferencváros nem igazán tudott mit kezdeni, ezzel a retesszel pedig többször is egészen Dibuszig terelte vissza a Szabó István csapata az FTC támadásait. Amikor azonban labdához jutottunk, akkor nem sikerült elég gyorsan felépíteni az átmeneteket (ráadásul sokszor a pontossággal is voltak problémáink), a türelmesen bütykölgetett labdakihozatalaink pedig a félidő felétől kezdve el-elmaradoztak, elkezdtünk direktebb focival próbálkozni, ami viszont hol a pontatlanságon halt el, hol pedig azon, hogy Pálinkást többnyire legyűrte a túlerő. A labda tehát nem sokat volt nálunk, a Fradi négy védőjéből Mackrekis rendszeresen lépett be a középpályára az építkezés közben, de komoly eredményeket nem tudtak felmutatni, mert a KTE a kapott gól ellenére sem nyílt ki egyből. Érezhetően úgy voltunk vele, hogy elég lesz a meccs végfelé nagyobb kockázatot vállalnunk a döntetlenért egy kiemelkedően erős ellenfél ellen. Kapura lövésig a 38. percben jutottunk először, de Kovács nem mozgatta meg Dibuszt. Ráadásul a félidő végén Pálinkás meg is sérült, amikor összefejelt Zekével, pedig Szabó István érezhetően nagyrészt az ő paramétereire szerette volna alapozni a támadójátékunkat (bár az első félidőben ebből kevés valósult meg).

A második félidőben kicsit nyitottabbá váltunk, igyekeztünk már a saját térfelén kibillenteni a Fradit, amiben ott volt a feszültség. Az 53. percben például Vágó becsúszása okozott zavart, Lukácshoz került a labda, aki ígéretes helyzetben lőtt mellé. Ezzel az előre irányulóbb védekezéssel ugyan nehezítettük a Fradi támadásépítését, de ugyanakkor a vonalak között nagy területek maradtak, mert a fellépő támadókat nem mindig követte a középpályássor és a védelem. Amikor pedig a hazaiak embert találtak az egymástól távol került vonalak közt, akkor az FTC veszélyes támadásokat tudott vezetni. Bár a 74. percben egy egészen szép mozgás után Májer beadását Lukács gyengén fejelte a kapu irányába, majd a 86. percben Zsótér szabadrúgásával Katona már a kapufát is eltalálta, a meccs végén mégis a Fradi került közel a mi kapunkhoz: előbb Pesics fejelt fölé egy Csivics beadást, majd egy perc múlva Ben Romdhane mozgatta meg Kersákot.

A korábbiakhoz hűen, most sem kaptunk ki nagyon, de gólt megint nem lőttünk, ami összességében nem okozhat nagy meglepetést, ha megnézzük a korábbi Fradi elleni idegenbeli meccseinket. Szabó István filozófiájának alapja a stabil védekezés, amit nagyon jól meg is honosított a KTE-nél. Nehéz minket feltörni, nehéz ellenünk minőségi helyzetbe kerülni. Erre az alapra építenénk a támadásokat, de amikor olyan erősségű ellenfél otthonában játszunk, mint a Ferencváros, akkor érezhetően még hátrányban is mérlegelés történik. Hiába kapjuk meg korán a gólt, csak a meccs utolsó nagyjából 20 percére kezdünk el igazán nyílni, nehogy a túl korán megbontott stabilitással nagy pofonba szaladjon bele a KTE. Mondhatjuk, hogy Szabó István ezzel nagyon egyértelműen leteszi a voksát egyfajta kiscsapat mentalitás mellett, amiben van is igazság, lehet is róla beszélgetni, hogy ez mennyire szimpatikus az embernek, milyen hátránya és előnye van. Ugyanakkor az a helyzet, hogy egyrészt a Fradi egy speciális ellenfél, nyilvánvalóan másképpen futballozik ellene a Kecskemét, mint más csapatok ellen, másrészt Szabónak ez a hozzáállása realitásérzetként is értékelhető. Ő is érzi, hogy elől még kevés, amit mutatunk, ráadásul kicsit karcsú is a merítési lehetőségünk.  Jelenleg három támadó van a keretben, Pálinkás arcával éppen nem tudjuk, hogy mi van, Lukácsnak borzasztóan kellene egy gól, hogy visszaszerezze az önbizalmát, Májer meg az elmúlt évet szárnyvédőként játszotta végig, ráadásul Banó-Szabó Bence sérülése tovább szűkítette az amúgy egeket verdeső kreativitást elől, így kényszerhelyzetben van a klub, meg kell próbálni előre igazolni, ezzel pedig (ahogy a nyilatkozatok is mutatják) tisztában is vannak. Ebben a helyzetben a stabil védelem létkérdés, Szabó István pedig ezt jól érzi. Két meccs alatt nem lőttünk gólt és helyzetünk sem sok volt, de ez egy átmeneti időszak, ráadásul két kemény ellenféllel találkoztunk. Nem ebből kell következtetést levonni a szezon egészére, de a tapasztalatokat igenis használni kell az építkezéshez. Ezek a tapasztalatok jelenleg azt mutatják, hogy három csatár (akikből az egyik talán inkább szélső) szűkös az őszi szezonra. Erre pedig nyilatkozatban is kitért már Szabó István is, Tóth Ákos is, a klub keresi a lehetőségeket a támadópotenciál bővítésére.

Lehet persze úgy tekinteni erre a két meccsre, hogy lángol körülöttünk a város, ami porig ég majd, ha nem jön a jövő évi gólkirály. És lehet úgyis, hogy nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben. Az ember szemüvege válogatja. Az igazság azonban középen van: bőven van tér a javulásra, de nincsen dráma. Reméljük lassan megjönnek a gólok is.

Néhány statisztika

A Ferencváros gyakorlatilag ledominálta a meccset, ami a labdás statisztikákat illeti. 72%-os labdabirtoklás, 685 passz, a támadóharmadban 73%-kal passzoltak. Ez azonban a Fradi fölénye mellett a KTE mérkőzésről alkotott képét is mutatja. Mindez nem Szabó István akarata ellenére történt, hanem ő maga is így tervezte: a Fradi támad, mi stabilan és mélyen védekezünk, az átmenetekből pedig veszélyeztetünk. A KTE 28%-os labdabirtoklása tehát csak részben ijesztő (bár azt azért mutatja, hogy amikor megszereztük a labdát, akkor sem tudtuk huzamosabb ideig megtartani), az viszont sokkal inkább, hogy a támadóharmadban csak 55%-kal passzoltunk. A párharcok tekintetében is sokat mondó, hogy a levegőben a Fradi ellen is képesek vagyunk dominálni (66% nyertes párharc), ugyanakkor talajon már nem vagyunk képesek ugyanezt a hatékonyságot hozni (41%). A hazaiak labdabirtoklása a meccs nagy részében veszélyt nem jelentett, többnyire sikerült a védekező harmadunktól távol tartani a Ferencvárost, akiknek a legtöbb érintéssel rendelkező játékosaik Cissé és Raul Gustavo, azaz a két középhátvéd voltak 105 és 151 érintéssel (melléjük a két szélsőhátvéd, Mackrekis és Ramirez tudott felérni 98 és 97 érintés). Pesics nagyságrendileg annyiszor találkozott a labdával, mint az egy félidőt játszó Pálinkás (23 vs 26)

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Kersák Roland: Nem volt egyértelmű, hogy ezen a meccsen is vele kezdődik az összeállítás, de úgy tűnik, hogy a jó teljesítménye megteremtette a versenyhelyzetet a kapuban. A bajnok ellen is magabiztos volt, jól teljesített, a gólnál kiszolgáltatott helyzetben volt. 6

 

 

Szabó Alex: Jobb meccse volt az előző fordulóban, de összességében ezúttal is megbízható volt. Bátran vállalt hosszú labdákat, de ezúttal kevésbé volt pontos. Nem volt egy feltűnő teljesítmény, de nagy hiba nélkül hozta le a meccset. 5

 

 

Belényesi Csaba: Rég volt ennyi bizonytalansága, mint ezen a meccsen, de akkor vagyunk igazságosak, ha megjegyezzük, hogy nem a teljes meccse zajlott így, hanem csak a második negyedóra. Akkor volt könnyen elvesztett párharca Pesics ellen, röviden kifejelt labdája és egy elpasszolt labdájából gólt is kaptunk. A meccs többi részében most is kifejezetten jól dolgozott, de az a 15 perc túlságosan sűrű volt. 4

 

Katona Levente: Szerintem ezúttal a védelem, sőt a csapat legjobbja volt. Remek számokat hozott, 6 tisztázás, 6 közbeavatkozás, 3 szerelés, 15 védekező akció, minden légi párharcát megnyerte és még kapufát is fejelt. Szinte mindenhol ott volt. 8 (MVP)

 

 

Májer Milán: Felmerült a beszámolóban kérdésként, hogy hogyan oldja meg a védekező feladatát. A válasz: erővel. Milán nem mindig a védekezés legszebb részeit mutatta meg, de összességében egészen jól zárta a jobb oldalunkat, még ha sokszor csak falttal is sikerült mindez. Támadásban viszont sajnos nem tudott sokat hozzátenni a játékhoz. 5

 

Nikitscher Tamás: A meccs nagy részében mutatott védekezésünk elvette a támadóerényeit, keveset is találkozott a labdával. Amikor igen, akkor egészen ötletes dolgokat láttunk tőle, de főként a párharcerősségét kellett elővennie a meccsen. 5

 

 

Vágó Levente: Amennyire tetszett a Fehérvár ellen, most annyira nem volt látványos, amit mutatott. Ritkán volt nála a labda, bár ez az egész csapatra is igaz. A szerepe ugyanakkor kulcsfontosságú volt, hiszen ő lépett vissza a védelembe stabilizálni, ez pedig jól működött a meccs nagy részében. Amikor már ki kellett nyílnunk, akkor már más típusú játékosra volt szükség. 5

 

Zeke Márió: Védekezésben jól dolgozott, párharcerős játékot mutatott, de a támadásokra már nem igazán maradt ereje. 4 tisztázás mellett akadt közbeavatkozása, és szerelés is. 6

 

 

 

Helmich Pál: Nagyon tetszett az a harcias játék amit nyújtott, kemény volt, de nyoma sem volt annak a szertelenségnek, ami miatt tavaly olyan hamar lecserélte Szabó István a Groupamában. A legjobb passzhatékonyságot mutatta a kezdőben, de a párharcok terén nem működött jól, különösen a földön és nem is volt igazán sokat játékban. 5

 

Kovács Barnabás: Lehet érezni azon, ahogyan a labdához nyúl, hogy idővel fontos játékosunk lesz és már most is mutatja ennek jeleit, de az első két meccsen ritkán volt játékban. Ugyanakkor bemutatott 3 szerelést, ami az ő posztján kifejezetten erős szám ezen a meccsen. 5

 

 

Pálinkás Gergő: Rengeteget melózott ezúttal is, de többnyire magára volt hagyva. A passzpontossága az olyan meccseken, amikor ilyen nehezen érünk fel mellé, nagyon bezuhan, ez történt most is. Reméljük, hogy a kiesése nem igazán komoly, mert nem nagyon engedhetünk meg magunkat újabb sérüléseket. 4

 

 

Cserék:

Lukács Dániel (Pálinkás helyére): Nagyon kellene már neki egy gól és még az ilyen meccsen is akadt lehetősége rá, de rosszul oldotta meg. Becsülettel dolgozik, mezőnyben nagy munkát végez, de a befejezések nem mennek most neki. 4

 

 

Mihajlo Meszhi (Vágó helyére): Nagyon jól szállt be és kiemelkedően jó védekező számokat hozott. 1 tisztázás mellett 1 közbeavatkozás és 4 szerelés került a neve mellé, ez utóbbi a meccs legjobbja. Minden párharcát megnyerte. Támadásban sajnos már nem tudott hasonlókat mutatni. 7

 

 

Zsótér Donát (Kovács helyére): Általában tud lendíteni a játékunkon és ezúttal is látszott rajta, hogy van benne tempó és lendület, de nagy áttörést nem jelentett a beállítása. A passzhatékonysága azonban jól mutatott. 5

 

 

 

Nagy Krisztián (Nikitscher helyére): Egyelőre apránként adagolja neki a stáb a perceket, de amint felzárkózik önmagához, újra fontos játékosunk lehet. A labdaérintésein látszik, hogy a minőség nem tűnt el belőle. 5

 

 

Vattay Márton: Furcsa valakiről új Helmichként írni, amikor a régi is bőven fiatal, de Marci lehet a következő felfedezett. Ezen a meccsen ugyan nem kapott sok időt, de bátran, megilletődöttség nélkül lépett pályára. Úgy tűnik, hogy az NB3 jött fiatalok az Üllői úton rövid úton begyűjtenek egy lapot, lehet, hogy ez valamilyen fogadás. 5

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Ferencváros ellen:

Ferencvárosi TC – Kecskeméti TE – Online Poll – StrawPoll.com

What’s your opinion? Vote now: Kersák Roland, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Májer Milán, Vágó Levente, Nikitscher Tamás, Zeke Márió, Helmich Pál, Kovács Barnabás, Pál…

 

NB1, 2. forduló

2024.08.03. 19:45

Ferencvárosi TC 1-0 Kecskeméti TE
(HT: 1-0)

Groupama Aréna (Budapest)
Nézőszám: 9977 fő
Vezette: Bogár Gergő (Buzás Balázs, Becséri Gergely, vb.: Szőts Gergely)  

FTC: Dibusz – Makreckis, Cissé (Botka 62.), Gustavo, Ramirez – Maiga (Romdhan 62.), Zachariassen (Abu Fani 85.), Rommens – Traore (Kady 62.), Pesics, Owusu (Csivics 73.). Vezetőedző: Pascal Jansen

KTE: Kersák – Szabó, Belényesi, Katona L. – Májer, Nikitscher (Nagy K. 80.), Vágó (Meszhi 67.), Zeke – Helmich (Vattay M. 80.), Kovács B. (Zsótér 67.) – Pálinkás (Lukács D. 46.). Vezetőedző: Szabó István

Gól: Traoré (22.)

Sárga lapok: Vattay M. (95.)

Kiállítva: –