Túlestünk az első fordulón és hát láttunk már ennél jobb meccset. A szurkolók pesszimistább része veszélyt szimatol, de szerintem egy meccs után ne hamarkodjuk el a következtetések levonását.
Kíváncsian vártam a nyitányt, több okból is. Először is, először láthattuk „működésben” az új gyepszőnyeget (amelyből nagyjából három perc elteltével rúgtak ki a játékosok egy masszív gyeptéglányit) és úgy tűnt, hogy nincs vele komolyabb gond. Aztán látni akartam, hogy hogy nézünk ki a poszt-Krisztofer korszakban. Na ebből nem sok derült ki, mert a két csapat elég jól oltotta ki egymást és magát. A vendégeknél az új vezetőedző, Pető Tamás nagyjából a várakozásoknak megfelelő kezdőcsapatot küldte fel a pályára. Tóth Balázs előtt Szerfimov és Spandler védekezett, a két szélsővédő pedig Huszti és Schön voltak. a középpályán Christensentől várták, hogy irányítson, akit Csongvai és Bedi támogatott, elől Gradisar két oldalán pedig Katona Mátyás és Pető Milán (az edző fia) kapott szerepet. Szabó István elsősorban a tavalyi csapatra építkezett, az újak közül csak Kovács Barna került a kezdőbe, a kapuban pedig Kersák Roland kapta meg a lehetőséget rögtön az első fordulóban. Előtte a már-már megszokott Szabó-Belényesi-Katona védelem, a két szélen pedig Szűcs és Zeke játszott. A középpályán Vágó és Nikitscher egészítette ki Kovácsot, elől pedig Lukács és Pálinkás is kezdett, ami miatt reménykedtem egy támadóbb megközelítésben.
Az első tíz percben nagyon türelmesen építkeztünk, de már akkor érezni lehetett némi tompaságot a csapaton, nem tudtuk feltörni a vendégeket, ezért maradt a labdajáratás. Védekezésben jól követtük le az ellenfél támadásait, nem igazán engedtünk nekik lövőhelyzetet, Christensent pedig egész szépen vettük ki a játékból, ami miatt a Fehérvár futballja is nagyon ötlettelenné vált. Hiába tudtunk felmutatni később is egészen hosszú labdabirtoklási szekvenciákat, ezek az ellenfél kapujától meglehetősen távol jöttek létre, az a fajta sebesség pedig egyik csapat játékában sem volt meg, ami az egyensúlyi állapotból kibillenthette volna a meccset. Ami észrevehető volt, hogy Tóth Balázst rendszeresen megtámadta Lukács vagy Pálinkás, amivel a meccsen többször is hibára késztettük a vendégkapust, de ezekből nem alakult ki helyzet. A 20. percben alakult ki az első ígéretesebb helyzet, amikor egy mindenki előtt-mögött elguruló labdát Schön bikázott ki a stadionból, azelőtt Pálinkásnak és Lukinak akadt néhány aprócska lehetősége, amik nem okoztak veszélyt. A játék ettől sem változott meg, fél óra elteltével is lassú focit láttunk, ami a kapuktól jellemzően messze zajlott. Először akkor kellett felszisszennünk, amikor Katona Levi hibázott nagyobbat, ahelyett, hogy kitessékelte volna a labdát oldalra, középen Szabót hozta kellemetlen helyzetbe, Katona Mátyás megpróbálta középre gurítani a labdát, a Belényesin megpattanó beadást pedig Kersák szép reflexmozdulattal tolta el a kaputól. Ekkor már nagyjából látszott, hogy ahhoz, helyzet alakuljon ki, nagyobb hibára lesz szükség a csapatoktól. Az első játékrészben többnyire fölényben voltunk, de ez nem volt túlzó dominancia, előnyt nem tudtunk belőle kovácsolni.
A második félidő valamivel aktívabb volt, már a 48. percben láthattunk egy meg nem értést Szerafimov és Tóth közt, amiből szöglethez jutott a KTE. Az 57. percben talált először kaput Pető csapata, amikor Bedi lőtt a kapu közepére, de ez Kersáknak maximum akkor okozhatott volna gondot, ha infarktust kap a lövés közben. Két perccel később Zeke indult meg szépen, az ígéretesen induló támadás vége azonban messze elszálló Vágó-lövés lett. Ennek az aktívabb periódusnak köszönhetik a vendégek a meccs legnagyobb helyzetét: egy elrontott kecskeméti szabadrúgás kombináció után Kovács Mátyás futott el a kontrával, a középre tett labdáját viszont Csongvai csúnyán eltörte ziccerben. Ezek után az 68. percben a Fehérvár végül kapuba talált, de Gradisar a partjelző szerint néhány centivel előrébb volt, a védők. Én meg azt mondom, hogy ebben a helyzetben könnyen lehet, hogy szerencsénk volt azzal, hogy a leskamera nem volt teljesen szögben, mert úgy érzem, hogy ha abban lett volna, akkor kiderül, hogy Szabó térde belógott. Így azonban nem volt elegendő bizonyítéka a VAR-nak a szabályos gólra, maradt a 0-0. A meccs végére megint mi kezdtünk éledezni. Előbb Zsótér beadásáról maradt le centikkel Zeke, aztán érkezett Huszti kiállítása Nikitscher letalpalásáért, aminek köszönhetően nagyjából negyed órát játszhattunk emberelőnyben. Hogy ne panaszkodhassunk az események hiányára, a végén Schön még Nikitschert is lerántotta a nyakánál fogva, amiből elég fickós kis tömegjelenet kerekedett, némi sárgaesővel. Én jobban örültem volna, ha ezek az energiák és vehemencia a játékba ment volna bele, mert a meccsen amúgy nem igazán volt feszültség, nyugodtan futballoztak a csapatok, nem nagyon volt kockázatvállalás. Schön megmozdulása persze ettől függetlenül sem pályára való (neki ráadásul nem az első olyan megnyilvánulása, amivel nyitogatja a bicskát a az ellenfél szurkolói zsebében). Nem tudtuk tehát helyzetre váltani az emberelőnyt, sőt a tavaly szeptembert követően visszatérő Nagy Krisztián eladott labdájából Schön akár gólt lőhetett volna, de a gyengébb lába felé terelte őt a védelem, így gyengén oldotta meg a helyzetet.
Igazságosnak mondható döntetlen született, amiből azonban szinte semmi nem derült ki a KTE-re vonatkozóan, talán csak annyi, hogy a formaidőzítésünk nem a legtökéletesebb. Még messze vagyunk attól az állapottól, amit a stáb látni szeretne, de a döntetlen nem rossz eredmény, ezt Szabó István is kiemelte a meccs után. Bár a védekezésünk jól működött (pár nem megszokott hibával), a tudatosan visszaálló Videotonnal nem tudtunk mit kezdeni, támadásban elfogyott az ötlet, meddővé vált a labdabirtoklásunk (labda nélkül a támadó harmadban passzívnak tűntünk), tehát a tavalyi nyűg megint előjött: akkor vagyunk jobbak, amikor átmenetekből, kontrából tudunk futballozni. Ennek ellenére Szabó István nem nagyon nyúlt bele a meccsbe, ami jelezte, hogy fontosabb neki az egy pont megszerzése, mint hogy túlkockáztasson a háromért. Egyébként tényleg fontos lehet, hogy a csapat nem kezdett vereséggel, a hétvégi Fradi elleni meccsre nem lett volna jó egy kapával fordulni, mert ha ott esetleg kijön a papírforma, akkor két meccs után nulla ponttal álltunk volna. Bár feledhető meccsen, de kapott gól nélkül nyitottuk a bajnokságot és pontot is szereztünk egy nemzetközi kupainduló csapat ellen. A meccs végi negyedóra emberelőnyért viszont kár, az ilyen helyzetekre megoldást kellene találni, mert visszatérő problémánk, hogy nem tudunk mit kezdeni ezekkel a szituációkkal.
Néhány statisztika
Gyakorlatilag lehozta a két csapat a meccset érdemi helyzetek nélkül (ez alól Csongvai ziccere a kivétel), de nem is emiatt alakult ki izgalommentes játék, hanem azért, mert a támadóharmadba irányuló passzok borzasztóan pontatlanok voltak mindkét oldalon (66% és 58%). A párharcokat a földön a Vidi (54%), a levegőben a KTE (60%) nyerte nagyobb arányban, lövésekkel pedig mi próbálkoztunk jóval többet (17 vs 9), bár ezekből mindössze 2 talált kaput. Fehérvári oldalon is csak 1, ami a védekezésünket valamelyest dicséri, ahogy az is, hogy a tizenhatoson belül csak kétszer tudtak próbálkozni, a maradék hetet a vonalon kívülre szorítottuk.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Kersák Roland: Szinte egyáltalán nem volt feladat elé állítva, egyszer kellett védenie, egyszer pedig egy reflexmozdulatot kellett bemutatnia. A hosszú labdái többnyire pontosak voltak, de egy alkalommal elszámolta az egyik beadást. 5
Szabó Alex: Jól mutatja, hogy milyen távol voltunk a fehérvári aputól, hogy neki volt a csapatban a legtöbb érintése. Jól védekezett és a támadójátékba is igyekezett belépni, kétszer is volt ígéretes beadása, ráadásul mindkétszer a gyengébbik lábával. 6
Belényesi Csaba: A megszokott stabil védőmunkáját hozta, jól irányította a védelmet. A meccs végén aggódhattunk kicsit az egészségéért, de pont tőle nem meglepő, hogy folytatta. 6
Katona Levente: Nagyon aktívnak éreztem az első félidőben, gyakran lépett be a támadásokba is. A védekezése is rendben volt nagyrészt, ám akadtak veszélyes hibái is, amikből csak az ellenfélnek köszönhetjük, hogy nem lett nagyobb gond. 5
Szűcs Kornél: Láttunk már tőle jobb meccset, de védekezésben igazi hiba nélkül hozta le a meccset és néha a támadásokhoz is felért, ám ott olykor rossz megoldásokat választott. 5
Nikitscher Tamás: Sokat várok tőle ebben a szezonban, annál mindenesetre többet, mint amit most láttam. A stabilitást többnyire tudta nyújtani, de az előrejátékban annak ellenére is el tudott szürkülni, hogy két lövési kísérlete is volt. Ugyanakkor a fejpárbajait jó arányban nyerte és négyszer is kiharcolt faltot. 5
Vágó Levente: Bár nem volt látványos a játéka, nagyon stabil volt végig a meccsen. A passzpontossága sem volt igazán rossz, de nem is abban emelkedett ki, hanem azzal, hogy nem vesztett légi párbajt, többször is tisztázott, volt szerelése, szerzett labdája és még két kulcspasszt is fel tudott rajzolni a statisztikájába. 6 (MVP)
Zeke Márió: A csapat egyik legjobbja volt, védekezésben is voltak kulcsmentései, fontos labdaszerzései és támadásban is meg-megvillant. 93%-kal passzolt, ami a csapatban a legjobb mutató volt, de neki is akadt olyan eladott/elvesztett labdája, amely bosszantó volt. 6
Kovács Barnabás: Nem tudom, hogy az ő játékát mennyire befolyásolta Banó-Szabó sérülése, mindenesetre sokszor egészen mélyen lépett hátra a labdákért és néha kifejezetten jó mélységi passzokat osztott ki. Ugyanakkor több olyan szakasza is volt a meccsnek amikor észrevehetetlen volt. 4
Lukács Dániel: Sajnos nagyon elszigetelt volt a támadósorunk, ritkán találkoztak a labdával és Lukit talán még kevesebbszer lehetett észrevenni, mint Páleszt. Ugyanakkor amikor visszalépegetett a labdákért, akkor akadtak jobb megoldásai, de ennél több kell majd tőle. 4
Pálinkás Gergő: Nehéz helyzetben vagyok vele kapcsolatban, mert aktívabb volt, mint Lukács, hatszor is próbálkozott a meccsen (bár csak egyszer talált kaput), de nagyon sok labdát veszített és ha a passzpontossága is kifejezetten gyenge volt ezen a meccsen. 4
Cserék:
Májer Milán (Lukács helyére): Aktívan szállt be, rögtön egy lövéssel jelentkezett, majd szerelése is akadt, de utána beleszürkült a meccsbe. 5
Zsótér Donát (Kovács helyére): Kifejezetten biztató dolgokat mutatott a beállása után, a szokásos hajtós játékát hozta. Veszélyes beadásai voltak és védekezésben is jó tempón dolgozott. 6
Nagy Krisztián (Szabó helyére): Nagyon jó volt újra a pályán látni és meggyőződésem, hogy kulcsjátékosunk lesz a szezonban. Ebben a hat percben sok dolog nem történt vele, de volt egy elég rosszul kinéző eladott labdája, amit még megfejelt azzal is, hogy kifutott a védelemből. Kell még neki egy kis idő, amíg felveszi a meccsritmust. 4
Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Fehérvár ellen:
Kecskeméti TE – Fehérvár FC – Online Poll – StrawPoll.com
What’s your opinion? Vote now: Kersák Roland, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Szűcs Kornél, Vágó Levente, Nikitscher Tamás, Zeke Márió, Kovács Barnabás, Lukács Dániel, …
Jegyzőkönyv:
NB1, 1. forduló
2024. 07. 28. 18:50
Kecskeméti TE 0-0 Fehérvár FC
(HT: 0-0)
Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 3586 fő
Vezette: Bognár Tamás (Tóth II Vencel, Horváth Zoltán , vb.: Zierkelbach Péter)
KTE: Kersák – Szabó (Nagy K. 94.), Belényesi, Katona L. – Szűcs K., Nikitscher, Vágó, Kovács B. (Zsótér 66.), Zeke – Lukács (Májer (66.), Pálinkás. Vezetőedző: Szabó István
Fehérvár: Tóth B. – Szerafimov, Spandler (Ominger 88.), Csongvai – Huszti, Pető (Kovács M. 61.), Bedi, Schön – Christensen (Melnyik 80.), Katona M. (Larsen 61.) – Gradisar. Vezetőedző: Pető Tamás
Gól: –
Sárga lapok: Szűcs K. (55.), Kovács B. (63.), Nikitscher (95.), Katona L. (95.) ill. Schön (95.), Szerafimov (95.), Gradisar (95.)
Kiállítva: Huszti (86.)