Hátul hoztuk a 0-0-t. Sajnos elől is.

Már hosszú ideje mondogatjuk, hogy a KTE nem eshet ki idén az NB1-ből, de ez mostanáig inkább csak annyira volt megalapozva, mint hogy kétszer nem csak a villám ugyanoda. Matematikailag nincs bizonyítva, előfordulhat, de azért nem valószínű. Most már a matek is mellettünk áll. 

A Diósgyőr elleni meccsre mindkét edző belenyúlt a kezdőcsapatába. Radenkovics csapatában az eddigi szezonban meghatározó Gera Dániel a padra sem ülhetett le, így megint Bokros volt a jobbhátvéd, de hiányzott Lund és csak a padon ült Pernabuco is, akiket Szatmári és az argentin Franchu helyettesített és újra a kezdőben volt a Loki ellen remekelő házi gólkirály Edomwonyi. Szabó István Katona Levi eltiltása miatt volt kénytelen megforgatni a védelmet: a három belső védő közül Belényesi, mint egyetlen ballábas ment ki balra, középen Szabó Alex, a jobbon pedig Szűcs Kornél kezdett. Ennek megfelelően Májer került a jobb oldali szárnyvédő posztjára, Zeke játszotta ugyanezt a posztot a túloldalon és Horváth is visszakerült Pálinkás kárára.

A meccsen túlságosan sok esemény nem történt. Annyira nem, hogy ebben a rövid bekezdésben meg is próbálom összefoglalni. Az első félidő elején kétszer is volt lehetőségünk: a 6. percben Májer indításával lépett meg Lukács, hogy aztán a kapusba lőjön, majd nyolc perccel később maga Májer próbálkozott egy átlövéssel, ami ugyan csapódott lefelé, de kaput éppen nem talált. Az első félidőben nagyjából ezek az események emelhették a pulzust (Szabó Alexnek volt még egy fontos blokkja Edomwonyival szemben), a második elején pedig ugyan Luki egy Zeke beadást mellépörgetett, de a támadás nagyobb helyzetet ígért, mint ami lett belőle. Ezt követően a két csapat hibernációba költözött a meccs hajrájáig, Horváth egy gyengécske lövéssel jelentkezett a 74. percben, a 81.-ben pedig az addigra már pályán levő Zsótér is megkínálta Odintsovot (ez már kellemetlenebb volt, de messze nem kellett bravúrt bemutatni a hazai kapusnak). Aztán a 90. perc után előbb Zsótér takarította el Pozeg Vancast a tizenhatos vonalán, a kontrából Horváth nyert meg egy párharcot és választotta a lövést a passz helyett, sok kecskeméti bánatára. Merthogy a lövésből nem lett gól, Pálinkás viszont meglehetős magányban érkezett (egy ideig). Aztán a Diósgyőrben debütáló Ferencsik lövésébe feküdt bele Belényesi, Holdampf meg hajszállal maradt le egy beadásról, a kontra meg megint a mienk volt, Zsótér futott fel a labdával, Horváthtól szépen kapta vissza, majd rúgott egy luftot a kapuval szemben. Úgy lett tehát 0-0, hogy a két csapat igazán csak a hosszabbítás perceiben támasztotta fel a tetszhalott támadójátékát, mindkét csapat úgy érezheti, hogy megnyerhette volna és azt hiszem, pont az ilyen meccsekre mondhatjuk, hogy igazságos döntetlen.

Na de ha ennyiben összefoglalható, hogy mit történt a meccsen, akkor miről lehet írni? Pár szót talán arról, ami nem történt. Nem történt például a DVTK lendületes játéka. Ez pedig valamelyest a KTE védekezésének is köszönhető. A kecskeméti védelem nagyon stabil, nagyon sűrű volt és Szabó István csapata jól választotta meg, hogy mikor védekezik magas, közepes vagy mély blokkban. A KTE igyekezett a pálya közepét maximálisan uralni és a szélre terelni az ellenfelet, majd a beadásokat a fizikailag impozáns védősorral eltakarítani. Ez a meccsen jól működött, bár az első félidőben a hazaiak bal oldala olykor tudott zavart okozni (nem véletlenül lehetett látni, hogy Szűcs és Májer a félidőben nagy megbeszélésben vannak. Ezt leszámítva azonban sem a diósgyőri forgások, sem az egyébként jó formában levő Edomwonyi nem okozott problémát a csapatnak, a DVTK nem tudott ura lenni a saját focija tempójának, hiába volt náluk a labda, valójában az történt, amit a KTE akart. Hogy ez valamiféle védekezési masterclass lett volna? Ilyet nem állíthatunk, mert Radenkovics csapata meglehetősen türelmesen építkezett, ezért igazi kihívás elé sem állította a csapatot. Ugyanakkor az is látszott, hogy a Kecskemét kontroll alatt igyekszik tartani az eseményeket, igyekezett azt a kiszámítható rendszert fenntartani a saját és az ellenfél játékában is, amit kényelmesen tud kezelni. A meccs legvégén alakultak ki helyzetek, mert akkor bomlott meg ez a rend és alakult ki olyan káosz, amit már nehezebben koordinált a csapat, azonban ezt a lüktetést is jól reagálta le a védelem. Ellentmondást nem tűrően stabilak voltunk hátul, de az nem derült ki, hogy ugyanez a tömörség meglett volna-e egy élesebb Diósgyőr ellen is. Mindenesetre 8 meccs után hoztunk le újra úgy 90 percet (+ hosszabbítást), hogy nem kaptunk gólt, ami akárhogy is, pozitívum, ráadásul Varga Bence kapuját egyes statisztikák szerint nulla, mások szerint egy lövés találta csak el.

Nem volt szép meccs, de a haszna egészen egyértelmű: ezzel az egy ponttal már tutibiztos, hogy a KTE jövőre is NB1-es csapat lesz. Elvégeztük a feladatot, amit a szezon előtt kitűztünk magunk elé. Kicsit szokatlan, hogy ezúttal nem vállaltunk mellé szorgalmit, mint tavaly és tavalyelőtt, de hát istenem. Ezt ígérték, ezt kaptuk, bennmaradtunk. Nem volt mindig szép, de igazán komoly, fojtogató veszélyben egyszer sem voltunk, ami azért a mitikusan nehéz második szezonban nem rossz, pláne, ha hozzávesszük a sérüléseket és távozókat. Jövőre sem lesz könnyebb, ha ugyanígy lehozzuk azt a szezont is, akkor beszélhetünk arról, hogy lassacskán megszilárdítjuk a helyünket az elsőosztályban.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: A hivatalos statisztika szerint volt egy kaput eltaláló lövése a Diósgyőrnek, de az is lepattant a blokkról, Bencének csak fel kellett szednie. Klasszikus kapuserényt tehát nem sokat kellett bemutatnia, néhány beadást eltakarított és bőszen rugdosta fel a kirúgásokat. 5

 

 

Szűcs Kornél: Kevesebbet volt játékban így, hogy egy sorral hátrébb játszott, de stabil volt a meccs nagy részében. Főleg az első félidőben szerzett több labdát, a levegőben pedig ezúttal is jól dolgozott. Jól mutatja, hogy a szezon egyik legjobb igazolása volt, hogy húzom a számat arra, hogy kisárgázta magát a következő meccsről. 6

 

 

Szabó Alex: Őszintén szólva kicsit fáztam attól, hogy övé a védelem közepe, mert ezzel a poszttal nagy felelősség jár. Meg kell azonban követnem, mert Edomwonyit zsebre rakta a meccsen, volt fontos blokkja, szerelés, tisztázása is. Kifejezetten jó meccset játszott. 7 (MVP)

 

 

Belényesi Csaba: Azzal, hogy új poszton játszott, kicsit több lett a támadófeladata, volt is néhány ígéretes hosszú labdája. Az igazán jó dolgokat azonban ezúttal is védekezésben mutatta be, stabil volt ezúttal is. 6

 

 

 

Májer Milán: Bár a támadójátékunk elég harmatos volt, rá nem nagyon lehet panasz, mert (főleg az első félidőben) az ígéretes támadásainkban részt vett. Ez ugyan nem lenne elég az osztályzatához, de védekezésben is voltak jó momentumai, ezzel együtt pedig a csapat legjobbjai között volt. 7

 

 

Vágó Levente: Megdöbbentő, hogy megúszta sárga nélkül a meccset, főleg annak fényében, hogy Helmich milyen hamar megkapta a sajátját. Levi ezúttal is keményen kezelte az ellenfél középpályáját, védekezésben ezért fontos szerepe volt, de a támadásaink során sokszor volt pontatlan. 5

 

 

Helmich Pál: Úgy tűnik, hogy időről időre (talán a nagyobb stadionokban?) előfordulnak olyan meccsei, amikor hamar besárgul a lelkesedése miatt. Ez is ilyen meccs volt és sajnos ez a játékára is rányomta a bélyegét. Előre nem sokat mutatott, hátul pedig egy pont után óvatosabbnak kellett lennie. 4

 

Zeke Márió: A megindulásaiban benne volt a veszély, de sajnos időről időre hiba is csúszott a játékába, a beadásaiban kevés veszély volt. Nem játszott rosszul, de ismerve képességeit, ennél jóval több is van benne. 5

 

 

Horváth Krisztofer: Tudom, hogy utólag rá zúdult a harag, mert a meccs végén nem passzolt. Az én számon is kifutott több olyan szó is abban a pillanatban, amit itt nem idéznék, de azt nem vehetjük el tőle, hogy megint egy olyan meccset játszottunk, ahol a végén ő kellett ahhoz, hogy helyzetbe kerüljünk. Az utolsó negyed órában már kifejezetten aktív és ötletes volt, a csapatban a legtöbb energiát mozgósította a győzelem érdekében. 6

 

Banó-Szabó Bence: Nehéz az ő teljesítményét megítélni, mert hosszú és komoly sérülés után építgetik még mindig. A teljesítménye el is marad a tavalyitól és bár ezen a meccsen is érezhető volt némely megmozdulásában, hogy az egyik legjobb játékosunk, de változatlanul sok az olyan üresjárat, amikor eltűnik a mezőnyben. 5

 

Lukács Dániel: Egyfelől az ő lábában valóban ott voltak a góljaink és a sebességével okozott is problémát a Diósgyőri védelemnek, de összességében nem volt kifejezetten jó meccse. A jövő évi KTE bizonyos nyilatkozatok alapján részben rá fog épülni, ennél biztosan lesznek jobb meccsei is. 5

 

 

Cserék: 

Nikitscher Tamás: Alakulnak azok a játékpercek, én arra számítok, hogy jövőre meghatározó játékosa lesz a csapatnak. Egyelőre megbízhatóan, de nem túl látványosan teszi a dolgát. Az az érzésem, hogy fizikailag masszívabb lett, mint a sérülés előtt volt, ez az erő pedig kelleni fog a középpályára. 5

 

Zsótér Donát: Lendületesen lépett pályára és ez a lendület helyzeteket is hozott. Ez pedig a meccs nagy részében hiánycikk volt, ami miatt talán kicsit jóindulatúan, de felfelé húzom az osztályzatát. 6

 

 

 

Pálinkás Gergő: Hamar a kapu elé keveredett, de veszélyt nem tudott teremteni. Az az izomerő, amit ő képvisel, jelentett némi pluszt, de igazi fellendülést nem tudott hozni a pályára. Ki tudja, mi lett volna, ha a meccs végén megkapja a labdát Krisztofertől? 5

 

 

Iyinbor Patrick: A védelem stabilizálása és talán a támadó pontrúgások hatékonysága érdekében érkezett a pályára, de abban a szűk 10 percben kevésszer volt játékban. Arra azért elég volt az idő, hogy jól fejberúgják. 5

 

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 30. forduló
2024. 04. 27. 17:00

Diósgyőri VTK 0-0 Kecskeméti TE
(HT: 0-0)

DVTK Stadion (Miskolc)
Nézőszám: 5412 fő
Vezette: Karakó Ferenc (Albert István, Buzás Balázs, vb.: Urbán Eszter)

DVTK: Odincov – Bokros (Ferencsik 83.), Szatmári, Csorbadzsinszkij, Stephen– Vallejo, Klimovich (Fekete 76.), Bényei (Holdampf 75.) – Franchu (Pernambuco 59.), Edomwonyi (Szabó L. 61.), Pozeg Vancas. Vezetőedző: Vlagyimir Radenkovics

KTE: Varga B. – Szűcs K., Szabó A., Belényesi – Májer (Iynbor 85.), Helmich (Nikitscher 46.), Vágó, Banó-Szabó (Zsótér 67.), Zeke – Horváth K., Lukács D. (Pálinkás 71.). Vezetőedző: Szabó István

Gól: –

Sárga lapok: Stephen (49.), Pozeg Vancas (92.) ill. Helmich (40.), Szűcs K. (70.), Májer (80.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling