Mondjuk nem pontosan így fogalmazott, de utalt rá, új célokról beszélt. Nyilván a meccs előtti beharangozóban még arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Kisvárda az egyik legjobb futballt játszó csapat Magyarországon, hogy aztán persze előrukkoljanak egy nagyon visszafogott játékkal. Ebben pedig a saját álmosságukon kívül bizony elég komoly szerepe volt a KTE védekezésének is.
Két azonosan szereplő csapat találkozott Kisvárdán, mindkét együttes hét pontot szerzett az első öt meccsén, mindkét együttes hét gólt lőtt és hatot kapott, és mindketten négy döntetlent pakoltak fel egy győzelem mellé. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy ősszel 3-3-t játszott a két csapat, mi pedig nem mellesleg a liga döntetlenhalmozói vagyunk, elég sok jel mutatott abba az irányba, hogy ez megint iksz lesz. Ennek érdekében vagy épp ennek elkerüléséért a Kisvárda kapust cserélt (Hindrich helyett Petkovics) és Melnyk is bekerült a jobb szélre futkosni. Szabó István négy helyen változtatott: Szabó Alex került be Rjaskó helyett, Hadarót Zeke váltotta, Nikitscher helyén Meszhi szerepelt, Horváth Krisztofer helyett pedig Katona Bálint kezdett. Ami talán némiképp meglepő volt, hogy Vágó Levente maradt a védelemben, de ezúttal a közepén. Az nagyon hamar látszott, hogy a Kecskemét mit képzelt el erre a meccsre: időnként megszurkálni a Kisvárdát egy-egy magas presszinggel (a meccs elején például egy meglehetősen magas blokkba rendeződtünk), de nagyon odafigyelni arra, hogy a hazaiaknak ne legyen lehetősége a szinte védjegyüknek számító gyors és gördülékeny átmeneteket megvalósítani. Ennek érdekében, amikor a letámadás nem volt eredményes, akkor Szabó István vissza is rendelte a csapatot a saját térfelére (olykor nem is középmagas, hanem alacsony blokkba), hogy a Kisvárda labdás játékosa előtt mindig legyen 9-10-11 ember. Ez a tömeg megakadályozta, hogy felgyorsulhasson Török László csapata, így a hazaiak ötlettelen gurigázással és labdatoszogatással töltötték az időt, amit néha megszakítottak egy-egy átlövéssel. Kaput nem találtak. Ez persze nem jelentette azt, hogy a Kecskemét lehengerlő lett volna: támadásban bár jóval aktívabbak voltunk, de igazán veszélyes szituációnk talán csak kettő volt (Tóth Barna kiküzdött helyzete és Banó-Szabó átlövése, ami csak centikkel kerülte el a kaput), és még a védekezésünkbe is csúszott hiba (Belényesi elcsúszása után elszaladt Meszanovics, de rosszul tette középre a labdát). A félidőben tehát úgy állt 0-0-ra a meccs, hogy a Kecskemét némileg bizakodóbb lehetett, a Kisvárdának pedig nagyon sürgős volt találni valami olyan megoldást, amivel tényezővé léphet elő a meccsen.
A félidőben ehhez képest Szabó István változtatott. Az első játékrészben elég hektikusan teljesítő Meszhi helyére Nikitscher érkezett, amivel stabilabbá is vált a középpályás jelenlétünk. Ezzel párhuzamosan Szabó a kicsit bátrabb játék felé tekerte a potmétereket, ennek köszönhetően pedig egyre gyakrabban jelentünk meg a várdai kapu előtt. Először az 50. percben csillant meg a gólszerzés reménye, amikor egy Zeke megindulást követően Katona kapta nagyon jó helyzetben, aki lövés helyett Szuhodovszkihoz passzolt, így rontva a helyzet minőségén. Szuho nem talált kaput, de négy perc múlva mégis villant: egy szabad labdát tett le a földre, hogy aztán a megindulást követően jól tálaljon Katona Bálint elé aki… Hát igen. Bálint olyan érdekes technikával lőtte meg a labdát (nem tudom, hogy ez szándékos volt, vagy csak nagyon alatta volt már a labda, ezért így sikerült a lövés), hogy elsőre biztos voltam benne, hogy a lövés megpattant. De nem. Másodjára biztos voltam benne, hogy a kapus nagyon kint állt. De nem. Petkovics nem helyezkedett kirívóan rosszul, mégis olyan ívben érkezett a lövés, hogy az védhetetlen lett számára. Katona Bálint tehát húzott egy újabb olyan váratlant, amit szinte már várunk tőle. A Kisvárda a gól után próbált sebességet váltani – és mivel a KTE ezzel párhuzamosan zártabb védekezésre váltott – ez abban nyilvánult meg, hogy sietősebben passzolgatták körbe a vendég védelmet. Persze ebből kialakult néhány lövőhelyzet (az 58. percben kellett először védenie Varga Bencének), de veszélyt valójában csak Ötvös balosa jelentett, amit Benyó magabiztosan ütött ki. A KTE viszont kétszer is lezárhatta volna a meccset: előbb Banó-Szabó futott el, de nem jutott lövésig, majd később Májernek is akadt egy nagy helyzete, amit gyengén lőtt el. Az utolsó negyed órára Szalai Gabi is megérkezett a középpályára (!), hogy tovább keményedjen a védekezésünk, előre érkeztek a mozgékony támadók (Májer és Horváth) az elfutások érdekében, majd a legvégén még Rjaskó is beállt őrizni az eredményt. Végső soron azt mondhatjuk, hogy okos, érett és taktikus meccstervvel hoztuk el a pontokat Kisvárdáról. Szabó István a meccs utáni nyilatkozatában már egyértelművé tette, hogy a megszerzett 36 pontot elégnek tekinti a bennmaradásért vívott harcban, tehát lehet új célok után nézni. Egy fél szóval még arra is utalt, hogy az élmezőnyben szeretne maradni a KTE. Hogy ezalatt a legjobb ötöt értjük vagy a nemzetközi kupaindulást, az később ki fog derülni, de mivel az eredmények kellemesen alakultak a számunkra (ikszelt a Loki és kikapott a Felcsút), jelenleg kényelmes helyzetben vagyunk. Az ötödik hely előtt meglevő hat pontos előny ugyan nem annyira sok, mint amennyinek tűnhet (hiszen még 11 meccs hátravan), de mindenképpen bizakodásra ad okot.
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Nagyon kényelmes meccse volt, túlzottan nem dolgoztatták a várdaiak. Egy védése volt, ami valamiféle kihívást jelentett, de magabiztosan oldotta meg. Nem róla szólt a meccs, de magabiztos, jó teljesítményt nyújtott. 6
Nagy Krisztián: Ugyan ez még mindig nem az a Krisz, akit ősszel láttunk, de védekezésben ezúttal kifejezetten stabil teljesítményt nyújtott. Támadásban kevesebbet vállalt és a beadásai sem nagyon ültek. 5
Szabó Alex: Nem róla szóltak a hírek a meccs után, pedig kiemelkedően jó teljesítményt nyújtott a meccsen. Már az első félidőben is stabil volt, a másodikban viszont több olyan fontos felszabadítása volt, ami helyzettől mentett meg bennünket. 8
Vágó Levente: Engem meglepett, hogy megint a védelemben kapott szerepet, de összességében nem vallott szégyent. Bár a fejpárbajokat felemás sikerrel vívta meg, de ezúttal is harciasan, kellemetlenül játszott. Továbbra is azt gondolom, hogy az ő készségei a középpályán jobban kamatoztathatók, de a védelemben sem mozog idegenül. 5
B
elényesi Csaba: Bár ezen a meccsen is előjött egy olyan hibája, amiből könnyen nagyobb gond is lehetett volna, azt már megszokhattuk, hogy ettől nem esik össze. Ezúttal is sok fontos tisztázása volt, többször szerzett labdát és a párharcait is jó százalékkal vívta meg. 7
Zeke Márió: Ingadozó volt a mutatott játéka, az első félidőben több párharcot is veszített és előre játékban sem volt olyan aktív, mint amit igényelne a játékunk. A szünet után ezen tudott javítani, egy kulcspassza is volt, amiből könnyen gólpassz lehetett volna és védekezésben is többször szerelt fontos helyzetben. 5
Mihajlo Meszhi: Remélem, hogy a mostani meccs miatt nem kerül messzebb a kezdőtől, mert amit az elmúlt meccseken mutatott, az számomra meggyőző volt, azonban most kezdőként nem mutatta azt a párharcerősséget, mint korábban. Sokat ütközött, harcias volt, de igazán nem tudott súlyt vinni a pályára. 4
Szuhodovszki Soma: Messze a legaktívabb játékosunk volt a meccsen, a legtöbbször volt játékközelben. A beadásai ezúttal is veszélyesek voltak és a labda nélküli játékban észrevehetően hasznos volt. Azt pedig szinte már várni lehetett, hogy köze lesz egy gólhoz, ezúttal Katonának adott gólpasszt. 8 (MVP)
Katona Bálint: Elképesztő ez a srác. Pedig most sem játszott kifejezetten jól, hullámzó volt, volt egy olyan eladott labdája, amiből kis híján megfutottak bennünket. De ebben a fiúban benne van az a faktor, hogy az ilyen meccsein is képes villanni. Mert nem megy el a kedve a játéktól, ugyanúgy vállalkozik. Nagyon jó karakter, akihez remek technikai adottságok társulnak. 7
Banó-Szabó Bence: Jajj de kellett volna neki az a gól az első félidőben. Vagy a másodikban, amikor valamiért nem jött a lövés a helyzetben. Nem tudom, hogy ez önbizalomprobléma vagy csak rossz döntést hozott, de szerintem egy gól átszakítaná nála azt a gátat, amit érzek benne. Egyébként nem volt rossz meccse, helyzetbe is került és mezőnyben is igyekezett. 5
Tóth Barna: Rengeteget melózott ezen a meccsen is, az egyik nagy küzdéséből pedig kis híján gól is lett. Talán nem emlékszünk rá, de a legtöbb próbálkozása neki volt a meccsen, bár csak kétszer talált kaput. Ha az Újpest elleni mérkőzéshez viszonyítunk, akkor kevésbé volt látványos a teljesítménye, de hasznosan játszott most is. 6
Cserék:
Nikitscher Tamás: Akkor lehetett érezni, hogy mi hiányzott az első félidőben, amikor ő pályára lépett. Meszhihez hasonlóan kereste a párharcokat, ő viszont meg is nyerte azokat, ráadásul félelmetesen jó arányban. Jó meccse volt és még helyzete is volt ahhoz, hogy meglője első kecskeméti gólját. 7
Szalai Gábor: A középpályára érkezett stabilizálni és amikor már a kapunk elé ültünk, több fontos közbeavatkozása is volt. Hasznosan játszott, de már azt várjuk, amikor végre újra a kezdőben láthatjuk a nevét. 6
Májer Milán: Lezárhatta volna a meccset a ziccerével, de rossz megoldást választott. Ezen kívül megint labda nélkül játszott jobban, mint labdával, védekezésben kifejezetten jó megoldásai voltak. 5
Horváth Krisztofer: Kevés időt kapott, de így is volt egy ígéretes szólója és néhány párharcot is megnyert. Imponáló az az akarás, amivel pályára lép, most is hajtott becsülettel. 5
Rjaskó Mihály: Az utolsó egy percre érkezett, hogy növeljük a légi fölény a védelemben, de a labdával nem találkozott. 5
Remélem is, hogy Szabó István ismét feladja a leckét a döntéshozóknak, és kijutnak a nemzetközi porondra. Nem sokszor fordult elő, hogy egy kecskeméti csapat felvállalja a kupaszereplést, mert anyagilag könnyen bele lehet bukni. A foci egy más világ, a nehézségek ellenére a legutóbbi szereplést is sikerült túlélni, úgyhogy HAJRÁ KTE!!!
Azt nem hiszem, hogy Szabó István úgy fogalmazná meg az új célt, hogy nemzetközi kupaszereplést akar, mert többször hangsúlyozta, hogy pontszámban gondolkozik, nem helyezésben. Inkább azt tudom elképzelni, hogy azt mondja, hogy legyen az új cél 50 pont. Aztán ha az megvan, akkor megint új cél. A végén meg meglátjuk, hogy mire lesz elég. Természetesen ezt egy erőn felül teljesítő újonc edzője megteheti, Hornyák Zsolt szájából már másképp hangozna, hogy „nem a nemzetközi kupaindulást tűztük ki célul, hanem az 50 pontot, aztán megnézzük mi lesz belőle”, mert a Puskásnál gondolom elvárás a nemzetközi szereplés.
Érdekes ez a lépcsőzetes gondolkodás csak nem az én világom, maximalista vagyok. Azzal a gondolkodás móddal sikerült néhány csapatot a dobogó mindhárom fokára vezényelni. Szabó mestert is hasonló mentalitásúnak gondolom. Teljesen mindegy, miképpen fogalmaz, az ötben a nemzetközi kupaszereplés is benne van. Az ütőér dobbanása azt diktálja, maradjak az ezüstnél. Hátha ez is bejön, és hörpinthetek rá egy nagyot.
Legyen így. Őszintén szólva van bennem aggodalom azzal kapcsolatban, hogy ha nemzetközi kupa lesz a vége a szezonnak. Nagyon szép eredmény lenne, nagyon nagy dolog, de úgy gondolom, hogy egészségesebb lenne egy organikusabb fejlődési pálya. Már így is hatalmas ugrás volt, hogy két év alatt két osztályt léptünk, ha ezt megfejelik egy konferencia ligával, akkor az már tényleg elképzelhetetlen bravúr. Persze nem mond olyat az ember a második helyről, hogy ne maradjunk a dobogón, én sem mondok, szurkolok nagyon a csapatnak. Csak bízom benne, hogy ez a rakétaszerű fejlődés nem üt majd vissza hosszabb távon. Összességében fontosabb a következő szezonbeli bennmaradás, mint az, hogy jövőre nemzetközi kupában indulhassunk és ha a kettő veszélyezteti egymást akkor nyilván nem kérdéses a prioritás. Ebben a stábnak hatalmas szerepe lesz, hogy hogyan tudja egészséges mértékben fejleszteni a csapatot, a klubot, a hátteret, úgy hogy közben anyagilag is megmaradjunk a realitások talaján, de ne is legyen belőle nagy visszaesés. De egyelőre szurkoljunk azért, hogy a lehető legjobb teljesítményt tudja nyújtani a csapat a hátralevő 11 meccsen, meglátjuk, hogy mire lesz elég. Ha nem lesz nemzetközi kupa, ez a szezon már akkor is egy csoda volt. Ha pedig lesz… Az egy nagyon szép kihívás lesz stábnak, játékosnak és klubnak egyaránt 🙂
Ismét fején találtad a szöget, nem a körmöd verted laposra. Igen, abban maximálisan egyetértünk, a következő szezon lesz az igazi értékmérő, amennyiben akkor bennmaradunk mély meghajlás is jár a kalapemeléshez. Irtó nehéz dolga lesz az egész stábnak megint összehozni egy hasonló társaságot úgy, hogy egy csapatra való játékosnak inog a széke. Vajon meddig lehet ezt bírni…. Abban /is/ reménykedem, hogy egy kupaszereplés további vastag pénztálcákat nyitna meg. Más egyéb kedvezmények mellet ezért érdemes ráhajtani a nemzetközi körforgásra.Ilyen kedvező alkalmat nem szabad elszalasztani.
Reggeli frissítőként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a történetben egy másik szempont is szerepet játszik. A nemzetközi kupaszerepléssel a költségek hatványozottan nőnének, a találkozók lebonyolításához létesítményhelyzetünket is európai színvonalra kellene emelni, ami ugyebár jelenleg a hazait sem üti meg. Ismét mehetnénk albérletbe. Jelenlegi helyzetünkben kész csődhelyzet. A háttérben főhet a feje a vezetőknek. Lehet, hogy a végén még vereségekért kell szorítani??? Én biztosan nem teszem meg.
Én ne vagyok ilyen nagyravágyó. A vidi legyőzésével már biztos, hogy minden ellenféltől szerzünk, pontot. Viszont van még három csapat aki idén még szűz, Loki, Felcsút és Honvéd. Ha őket legyőzzük tavasszal akkor teljes a trófeakollekció, és én ezzel maradéktalanul elégedett is lennék
Ebbe még nem gondoltam bele, de ez tényleg szép eredmény lenne 🙂