Fél lábbal már szabadságon

A Zalaegerszeg elleni mérkőzésünkön azt lehetett érezni, mintha a játékosok már kicsit a hosszú szünetet várnák. Azt a szünetet, amelyet maximálisan megérdemelnek már az egész őszi fantasztikus munkájuk miatt, ám az utolsó meccs teljesítménye kicsit kilóg a többi közül. Az egy pont azonban így is megvan, amit az Egerszegen mutatott játékunkkal el lehetett érni, azt el is értük.

Az őszi szezon utolsó mérkőzésének Szabó István a Fradi és a Puskás elleni biztonságra törekvő névsorral futott neki, amit magyarázhatunk azzal, hogy a ZTE gyorsan és kreatívan támadó csapat, meg azzal is, hogy az utolsó meccsen mindenképpen szerettünk volna pontot szerezni. Mindenesetre Szalai Gábor ezúttal is a középpályán kapott szerepet, Rjaskó pedig a csapatban maradt a védelem közepén. A mérkőzés első 10 percében még egészen jó megoldásokat mutatott a Kecskemét, de ezek nem végződtek veszélyes támadásokban, a ZTE kapusa Demjén Patrik egészen sokáig feladat nélkül maradt. A vállalható megmozdulások ellenére azért észrevehető volt, hogy a Kecskemét nem esett neki ész nélkül a hazaiaknak. A zalaiak sem hengereltek a kecskeméti kapu előtt, bár így is kialakult egy veszélyes helyzet, Szalay léphetett volna ki egy jó passzal, akit Zeke még éppen időben ütött el ahhoz, hogy se büntető, se piros lap ne legyen belőle. Ami viszont lehetett volna, az az előnyszabály, hiszen a faltot követően mindenki megállt, Szendrei pedig a kapuba lőtt. Bognár Tamás azonban nem engedte tovább a játékot, így csak szabadrúgás jöhetett. Nem sok olyan szituáció volt az ősszel, amikor a játékvezetők a mi javunkra tévedtek, itt viszont a kecskeméti sóhajok nem becsmérelték a játékvezetőt. Ami észrevehető volt a KTE játékában, hogy míg korábban az olyan irányító típusú játékosokat, akik passzaikkal diktálni tudják az ütemet (Dzsudzsák, Cseri, stb.) igyekezett ellehetetleníteni a csapat, most úgy tűnt, ahelyett, hogy Tajti Mátyásra helyeznének nyomást a középpályásaink, inkább a lehetséges célpontokkal törődik a csapat. Összességében ez jól is működött, hiszen a 10 gólos Ikoba egy szituációtól eltekintve nem tudott veszélyt jelenteni a kapura. Mindemellett azonban az is egyértelművé vált, hogy a Kecskemétnek nagyon nem ízlik a ZTE magas presszingje, rengeteg elszórt és elvesztett labda nehezítette a KTE támadásépítését. Az első lövésünkre a 36. percig kellett várni és Demjén attól sem kapott szívrohamot: Szalai Gábor átlövése a kapu közepét találta el, csak Demjén is ott volt, így védeni tudott. Ezen a szituáción kívül azonban nem igazán volt képes veszélyt teremteni Szabó István csapata.

 

A második félidőben sem változott szinte semmi a meccsen (a pályára lépő játékosok személyén kívül, mert a ZTE-ben megsérült Gergényi és Kálnoki-Kis is, a KTE-ben pedig Zekét kellett ápolni). A két csapat jellemzően mezőnyben gyömöszölte egymást, ami kevés futballt és viszonylag sok szabálytalanságot jelentett. Ennek következményeképp Bognár jól megszórt bennünket sárgával, ami a szünet utáni első bajnokin az összeállítást is befolyásolhatja (Banó-Szabó és Vágó is az ötödik sárga lapját kapta). Bár a második félidőben egy pillanatra felcsillant a lehetősége, hogy a haloványabb teljesítmény dacára is három ponttal gazdagodjon a Kecskemét, de Banó-Szabó elrontotta a ziccerét. Onnantól kezdve a mérkőzés lecsorgott érdemi történés nélkül, gyakorlatilag semmi említésre méltó nem történt a pályán. A KTE nem jutott el a meccsen lövésekig, háromszor próbálkozott a csapat, ebből Banó-Szabó ziccere volt az egyetlen valódi helyzetünk. Ugyanakkor a ZTE hiába kísérletezett tizenhatszor, ezek nagy része távoli kísérlet volt, amely nem jelentett érdemi veszélyt, így kijelenthető, hogy jól menedzselte a védelem a meccset. Láthatóan Szabó Istvánék nem voltak elégedetlenek a döntetlennel, miért is lettek volna? Ezzel a csapat 26 pontot gyűjtött az ősszel, ami a legvadabb álmainkat is felülmúlja, gyakorlatilag 11-13 pontot kellene hozzátenni tavasszal, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a KTE-nek nagyon jókor jön majd a pihenő, az elmúlt négy meccsén nyeretlen maradt a csapat, ami a harmadik legrosszabb forma a bajnokságban. Nem csak az eredmények, de a mutatott játék is hektikussá vált az ősz végére, így az extra hosszú szünetben újra lehet hangolni a csapatot a tavaszi hadjáratra. Ha csak fele ilyen jó lesz a Kecskemét 2023 első felében (akár pontok, akár a játék tekintetében), már mindenki boldog lehet a szezon végén. Ezen az őszön ugyanis kérdés nélkül Kecskemét-drukkernek volt a legjobb lenni az NB1-ben. 

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Benyó olyan meccsel zárta 2022-t, amilyeneket legtöbbször láthattunk tőle idén. Nagyon magabiztos volt, mutatott be bravúrt is és a játékkal is remekól élt együtt. Volt ugyan egy bizonytalansága az első félidőben, de a csapat egyik legjobbja volt ezen a meccsen. 7

 

 

Nagy Krisztián: Ritka az olyan meccs, amikor Krisz ennyire nincsen játékban. Kevés momentuma volt és bár amikor feltűnt többnyire jó megoldásokat választott, ez most elmaradt attól, amit tőle megszoktunk. Mert tőle nagyon magas színvonalat szoktunk meg. 4

 

 

Szabó Alex: A három belső védő közül neki volt a legkevesebb dolga, mégis bemutatott két nagyon fontos szerelést is a meccsen. Ezt leszámítva viszont hullámzó meccse volt, amin egymást követték a jó és rosszabb periódusok. 5

 

 

Mihajlo Rjaskó: Sokszor kellett tisztogatnia a meccsen és többségében jól is oldotta meg a feladatát. Szépen lett felépítve az ősz végére, egyre több játékidőt kapott és egyre jobb teljesítményt nyújtott, mostanra pedig már szinte ott tartunk, hogy Szabó Istvánnak fejtörést is okozhat a kezdőcsapat összeállításánál. 6

 

 

Belényesi Csaba: Kevés ellentmondást tűrt a pályán, jól és pontosan avatkozott közbe a legtöbbször. Ugyanakkor az is feltűnik, hogy ha nem a védelem közepén kap szerepet, akkor a passzjátéka visszaesik és ez most is így volt. A védekezése viszont jó volt, néhány kifejezetten fontos mentéssel megspékelve. 6

 

 

Zeke Márió: Saját magához képest alulteljesített, támadásban sem tudott annyit hozzátenni a meccshez, mint korábban, védekezésben pedig hiába volt neki néhány jó megoldása, ez nem feltétlen elég ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetünk. Ugyan ez nem nevezhető a legjobb lila-fehér mezben lejátszott meccsének, mégis van bennem aggodalom. Nagyon bízom benne, hogy nem utoljára játszott a KTE-ben és a Fehérvár nem fogja visszahívni a télen. 4

 

Vágó Levente: Ahogy a csapatok közül a KTE a legnagyobb meglepetés ősszel, úgy a játékosok közül valószínűleg ő. 30 évesen ilyen nívón megérkezni az NB1-be egészen kivételes dolog, Levi pedig kiegyensúlyozott teljesítményt mutat hétről hétre. Ez a meccs viszont most kissé kilóg a sorból, meglepően sok labdát szórt el, pontatlan volt, védekezésben így is voltak fontos megmozdulásai. 4

 

Szalai Gábor: Az én szememben a meccs legjobb kecskeméti játékosa. Rengeteg labdát szerzett, amelyeket többnyire jól is játszott meg. Amikor a védelem vonalába húzódott vissza, akkor klasszikus védő erényeket csillogtatott, amikor a középpályán lépett játékba, akkor pedig meglepett, hogy az egyérintős játékokból milyen természetesen veszi ki a részét. Ez ráadásul nem is a saját posztja. 8 (MVP)

 

Szuhodovszki Soma: Sajnos a támadójátékunk impotenciája többek közt azon is múlott, hogy ő nem tudott úgy játszani, ahogyan szokott. Nem érkeztek meg tőle azok a passzok, amelyeket megszoktunk, védekezésben is haloványabb volt, mint szokott. Az ilyen meccsek mutatják meg igazán, hogy mennyire fontos a csapatnak az ő teljesítménye. 4

 

 

Banó-Szabó Bence: Nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint Somáról, egyetlen különbséggel. Az a különbség viszont igen vaskos, övé volt az egyetlen helyzetünk. Nem eltévesztette a kaput, hanem látványosan rossz megoldást választott, ami persze benne van a játékban, de ez volt az egyetlen reményteli szituációnk a meccsen. 4

 

 

Tóth Barna: Az első félidőben még viszonylagos aktivitás jellemezte, de nem nagyon voltak játszótársai. A második félidőre elfáradt és ennek megfelelően el is tűnt kissé. 5

 

 

 

Cserék:

Grünvald Attila: Grüni a félidőben érkezett a pályára és nem vallott szégyent, stabilan védekezett, erélyesen állt bele a párharcokba, amelyeknek nagy részét meg is nyerte. A szokásos Grünvald-féle „itt úgysem jössz át!” falt és sárga lap is megjött tőle. 6

 

 

Katona Bálint: Ezúttal nem tudott életet vinni a játékunkba, hiába állt be nagy játékkedvvel. Szerzett pár labdát, de nagyjából ugyanannyit el is adott, a kapu elé pedig nem igazán tudott odaérni. 5

 

 

Szabó Levente: Barnát váltotta, de helyzetet ő sem tudott kialakítani. A szokásos nagy munkáját megint betette a közösbe, de támadásban nem tudott igazi pluszt jelenteni. 4

 

 

Danilo Pejovics: Az utolsó percekre, az eredmény megtartása érdekében érkezett. Ideje nem nagyon volt, de így mutatott be szerelést. 5