Huhh ez milyen rossz meccs volt. Egyáltalán nem játszottunk jól, de szerencsére ebben volt egy partnerünk is. A Honvéd ugyanis talán még minket is alulmúlt, így kilencven percen keresztül nézhettük, ahogyan a két csapat bármiféle eredmény nélkül gyömöszöli egymást. Vannak ilyen meccsek és lesznek is még, nem dőlt össze a világ, pláne hogy még pontot is adtak érte. Felejtsük el gyorsan és örüljünk az egy pontunknak. Ennél több nem volt ebben a meccsben.
Az a védekezésre épülő alapjáték, amit eddig mutatott a Kecskemét valahol predesztinálta, hogy lesznek ilyen mérkőzéseink. Mielőtt még: ezzel semmi gond nincs, minden csapat játékában vannak hullámvölgyek, hol a saját formahanyatlása, hol a körülmények, hol az ellenfél játéka, hol pedig mindezek összessége miatt. A KTE találkozott egy olyan Honvéddal, amely meglepő módon ugyan, de semmi többet nem akart egy újonc elleni mérkőzéstől, mint szerezni egy pontot. Szabó Istvánék pedig úgy tűnt, hogy sokkal inkább szeretnék elkerülni a vereséget, mint amennyire szeretnének nyerni, amit a mi helyzetünkben nem érhet kritika, hiszen minden pontra szükségünk lehet a bennmaradáshoz. Ebből pedig az lett, hogy mindkét csapat csak elvétve okozott veszélyt az ellenfél kapujára, vagy azért, mert a védelem állt jól a lábán, vagy azért, mert nem is igazán forszírozta a támadást. Bár a mérkőzés elején még viszonylag támadón léptünk fel, ekkor még kreatívabb foszlányok is megjelentek a játékunkban (a kaput viszont ekkor sem veszélyeztettük), de a 25. perc környékére már kellően leült a meccs ahhoz, hogy nagyjából semmire se hördüljön fel a közönség. Az első félidőben a Honvéd részéről Gomis átlövése volt az első momentum, de annyira semmirevaló volt, hogy valószínűleg még az M4-nél is szégyenkeztek kicsit, hogy be kell tenni az összefoglalóba. Pedig aztán az M4-nél kevés dolog miatt szégyenkeznek, amiatt például lehetne, hogy a kommentátor az 53. percben csodálkozik rá arra, hogy az addig konzekvensen a padon ülő Szabó Leventével összekevert Szabó Alexet és a hazaiak jobbhátvédjét, Szabó Alexet is ugyanúgy hívják. Nálunk Szalai Gabi unta meg egyszer a tétlenséget, de a lövésében nem volt veszély, emellett olykor Katona próbált kevergetni a szélen, de ebből is keveset láttunk, amikor pedig mégis történt valami érdemleges, akkor vagy az utolsó passz/beadás nem sikerült, vagy egyszerűen nem jutott el a labda a kapuig. A félidő végén történt először olyan, amit a „helyzet” szóval lehet illetni, amikor Mitrovics beadását Tamás fejelte mellé, de az első félidőt a kockázatvállalás nem túlzottan jellemezte egyik oldalról sem.
A második játékrészben sem láttunk sok változást, hacsak nem nevezzük annak, hogy ekkor már voltak feljegyezhető próbálkozásaink. Banó-Szabó kapufája támadófronton az egyetlen igazán komoly lehetőség volt a mérkőzésen, de Bence második lövése és Szuhodovszki szabadrúgása is eltalálta a kaput (még akkor is, ha mindketten gyomron lőtték Szappanost). Sajnos észrevehető volt, hogy a néhány tetszetősen induló támadásunk végére valahogy mindig a visszapassz lett a megoldás, nem tudtuk nyomás alá helyezni a Honvéd kapuját. Bár amikor Szappanos a 66. percben elkezdte húzni az időt, úgy tűnhetett, hogy a Honvéd remeg tőlünk, de valójában nem mutattunk olyat, ami erre okot adott volna. Érdekes volt az is, hogy Szabó István cseréiben sem lehetett most érezni a hitet: Szabó Levente kötelező behozatalán túl megérkezett Gréczi, aki sebességet hozhatott volna, de rajtuk kívül már csak Rjasko jött be nagyjából 8 másodpercre a végén. Ez csak amiatt érdekes, mert Tóth Barna és Szabó Levi között ezúttal nem volt érzékelhető az összhang, a padon pedig ott ült az a Djuranovics, akinek az eddigi teljesítménye kétségkívül csalódáskeltő, de azért mégis egy montenegrói válogatott csatárról beszélünk, még ha eddig ebből nem is sokat láttunk. De amint fentebb említettem, úgy tűnt, hogy mi jobban akarunk pontot szerezni, mint amennyire nyerni akarunk. Ha pedig így van, akkor ez a mérkőzés sikerként is elkönyvelhető, hiszen az egy pont a zsákban. Csak hát ezt a Honvédot elnézve nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy úgy lássuk: kicsit bátrabb játékkal három is lehetett volna belőle.
*Emlékeztető magamnak és azoknak a szurkolóknak, akik hozzám hasonlóan kritikusan látták a tegnapi meccset: Ez a csapat még mindig a kiesés elkerüléséért küzd. A legegyértelműbb kiesőjelöltként vagyunk számon tartva, ennek ellenére az első 8 meccsén csak egyszer kapott ki a KTE. Az egész idáig minden héten agyondicsért Kisvárda egyetlen ponttal szerzett többet eddig, mint a Kecskemét (!). Ez egyelőre egy kiemelkedő és egyáltalán nem várt szezonkezdet. A Honvéd ellen gyengébben muzsikáltunk, támadásban ennél több kell majd, ezeket nem szabad elhallgatni, de a csapat előtt az összes létező kalapot emelgetni kell a bajnokság első negyedét követően. Hétvégén kupameccs Tiszakécskén, utána pedig alkalma lesz Szabó Istvánéknak összekapni a csapatot a válogatott szünet alatt. Remélhetőleg akkor is folytatjuk a megkezdett remek formánkat.
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Gyakorlatilag lecsorgott a meccs anélkül, hogy igazán dolga lett volna. A formáját nézve Gomis távoli lövése nem okozhatott gondot neki, ezen kívül pedig néhány kósza beívelés volt, amit le kellett húznia. Lehet, hogy meccs után ottmaradt néhányat vetődni az üres stadionban, csak hogy legyen értelme, hogy elutazott Pestre. 5
Nagy Krisztián: Bár ezúttal is sokat dolgozott, de egyáltalán nem volt jó meccse. A védekező megmozdulásai voltak többségben, mint szinte mindenkinek a csapatból, de látványosan nem tudott mit kezdeni Tamás Krisztián sebességével, ami döntő is lehetett volna. Azt viszont a javára kell írnunk, hogy még a jobb oldali szárnyvédő pozíciójából is megpróbálta olykor mozgatni a csapatot súlypont-áthelyezésekkel. Sajnos ez elég ritka volt, legtöbbször a visszapasszokat láttuk tőle. Kevés kockázatot vállalt. 4
Szabó Alex: Védekezésben nagyjából rendben volt, de a támadások támogatása ezúttal nem jött tőle. A felívelt labdái szinte mind pontatlanok voltak és egyből az ellenfélhez kerültek. Ugyanakkor két esetben is fontos helyzetben tisztázott hátul. 5
Belényesi Csaba: Védekezésben megint párharcerős volt, de volt egy Kocsis-elfutás, aminél nagyon lemaradt, akkor gondban lehettünk volna. Ezt ellensúlyozandó volt olyan szituáció, amikor remekül segítette ki a védőket és ezekből volt több a meccsen. A sárga lapja klasszikus taktikai falt volt, meg kellett lépni. 6 (MVP)
Szalai Gábor: A védelem közepének legprogresszívabb tagja volt, sok előre mutató passzal, stabil védekezéssel és jó aránnyal megvívott párharcokkal. Az első félidőben eladott labdája kis híján megbosszulta magát, de azt leszámítva jó mérkőzése volt. 6
Zeke Márió: Támadásban sok felfutással segítette a csapatot, főleg az első félidőben. A beadásai még mindig kevesebb veszélyt hordoznak, mint amit látni szeretnénk, de az már biztató, hogy nyitottabbá vált a támadásokra. Védekezésben is hozott egy masszív átlagot, néhányszor viszont átjátszották. 6
Vágó Levente: Stabilan védekezett ő is, támadásban viszont teljesen eltűnt. A párharcait jó százalékkal vívta meg és volt néhány szép szerelése is, de a támadóstatisztikái elmaradtak attól, amit egy ilyen Honvéd ellen szívesen láttunk volna. 5
Katona Bálint: Változatlanul az egyik legkreatívabb játékosunk, amiből láttunk felvillanásokat ezen a meccsen is, de összességében felemésztette a labda nélküli játék. Sajnáltam a cseréjét, mert bár nem volt kiemelkedő meccse, benne mindig ott lehet a váratlan. A váratlanra pedig szükség lett volna, mert a támadásaink nagyon kiszámíthatóak voltak. 5
Szuhodovszki Soma: Nem volt annyira látványos a játéka, de támadásban szerintem ő tudott a leghasznosabb lenni a csapat számára. Az ő passzaiban ott volt a lehetőség arra, hogy helyzeteket dolgozzunk ki, és bár nem volt annyira éles, mint szeretnénk, támadásban felülmúlta a csapat nagy részét. Védekezésben is voltak jó pillanatai, elég ha a Gomis-szal szembeni becsúszására gondolunk. Nem volt kiemelkedően jó meccse, de ez teljesen vállalható volt. 6
Banó-Szabó Bence: Látszott rajta az akarás és a küzdés, ahogyan az is, hogy ebben a csapatban az ő kreativitása még mindig nagyon sokat érhet, de ez nem az ő meccse volt. A támadó párharcait többnyire elvesztette, és bár védekezésben volt pár jó közbelépése, ennél sokkal jobb teljesítményeket láttunk már tőle. Ha a kapufája beakad, az viszont a forduló gólja lehetett volna. 4
Tóth Barna: Ameddig magas labdákkal operáltunk, addig azt láttuk Barnától is, amit szoktunk, vagyis rengeteg megvívott légi párbaj, amiket többnyire meg is nyert, bár a labdákat sokszor pontatlanul továbbította. Aztán egy időre lekerült a labda a földre és Barna is egyre ritkábban vett részt az összjátékokban, bár amikor igen, akkor jellemzően jól lépett be. Ezen a meccsen kevesebbet volt játékban, mint korábban és sokkal többször tűnt el, ezt pedig meglepő egy ilyen fizikummal rendelkező játékostól. 4
Cserék:
Szabó Levente: Lassan hozzászokhatunk, hogy amikor van egy kiemelkedő meccse, akkor a következőn szürkébb teljesítményt mutat. Sokat küzdött és az az alázat, amivel a védekezésbe is besegít nagyon szimpatikussá teszi számomra, de ezen a meccsen támadójátékban többnyire láthatatlan volt. 4
Gréczi Márton: Érthető volt a behozatala, hiszen az addigi támadójáték nem működött és Marci sebessége hozhatott volna frissességet, de nagyon későn jött, így pedig gyakorlatilag észrevehetetlen volt a meccsen és szinte a labdával sem találkozott 5
Mihajlo Rjasko: Talán a védelem végső megszilárdítására, talán időhúzó célzattal érkezett, de gyakorlatilag csak másodperceket töltött a pályán. 5