Ha van egy kis szerencsénk, végre valóban bemutatkozhatunk az NB1-ben, mert a Vasas elleni mérkőzés inkább csak a túlélésről szólt. Most azonban reménykedhetünk abban, hogy talán végre a támadójátékunkból is láthatunk majd valamit egy olyan Debrecen ellen, amely még nincs kész, de biztosan három ponttal számol ellenünk.
Múlt héten vegyes érzésekkel hagyhattuk ott a Széktóit: bár a Vasas elleni döntetlen nem rossz eredmény, de ott motoszkál az emberben a „mi lett volna, ha?” érzés. Ha Pátkait kiszórják, ha nem emberhátrányban játsszuk a meccs nagy részét, stb. Debrecenben azonban a kezdősípszó pillanatában megint 11-en leszünk a pályán és reménykedhetünk, hogy a srácok nem csak a labda nélküli készségeiket mutatják meg nekünk. Fontos, hogy nem vereséggel indítottunk és mivel két mérkőzés már egy kisebbfajta sorozat, jó lenne ebből sorozatot építeni. A Loki ebben a mezőnyben, főleg a szezon elején még azon csapatok közé tartozik, amelyek foghatóak lehetnek, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy idén nem lesz olyan mérkőzés, amelyen a Kecskemét abszolút esélyesként lép pályára az élvonalban.
Statisztika
A Loki hozzánk hasonlóan döntetlennel kezdte az idényt, ami Várdán abszolút nem rossz eredmény. Elég sokáig tűnt úgy, hogy a szűkös vereségbe szaladnak bele, de a végén jött a horror: Dzsudzsák egyenlített, két percre rá megint hátrányba kerültek és Bárány a hosszabbításban mentett pontot. A statisztikák alapján kiegyenlített meccset játszott a Debrecen, de sokáig nem voltak képesek igazán helyzetbe kerülni, csak a meccs végére tudtak veszélyt teremteni. A tavalyi szezon végén három ponttal tudtak a kiesőzóna fölé kerülni a piros-fehérek és egyelőre az első meccsük sem azt mutatta, hogy sétagalopp lenne az idei szezonjuk, de Janeiroval biztosan más játékot játszanak majd, mint Carrilloval. A KTE inkább birkózós, mint szép meccset játszott a Vasassal és összességében bravúr, hogy emberhátrányban is három kaput eltaláló lövésen tudta tartani a piros-kékeket, de támadóoldalon teljesen elfogyott a szufla: Tóth Barna és Banó-Szabó átlövésén kívül, csak Nagy Krisztián tudott kaput eltaláló lövést felmutatni. A két csapat egymás elleni mérlege a kezdeti kiegyensúlyozottságot követően elég egyoldalúra sikeredett: 9 Loki-győzelem és 2 döntetlen mellett, csak háromszor tudtunk nyerni a Debrecen ellen és egyszer sem Debrecenben. Valamikor mindent ki kell próbálni…
Összeállítások
Debreceni részről szinte egészen biztosan lesz változás a Kisvárda elleni meccshez képest: Gróf Dávid sérülése miatt hamar bemutatkozhat a napokban szerződtetett Megyeri Balázs. Az előtte álló védelem nem villogott a hétvégén, de nagy változások talán nem lesznek. A balhátvéd poszt lehet kérdőjeles, hiszen Várdán Manriquet a félidőben lecserélték, a helyére álló Sana viszont nem volt meggyőző, így könnyen előfordulhat, hogy Ferenczi a kezdőben találja magát. A középpályán Dzsudzsák helye biztos, mellette megint Varga lehet a szűrő ember, míg elől Bárány Donát a kezdőbe kerülhet a hétvégi gólját követően. Kecskeméti oldalon Varga Bence helye biztosnak tűnik a kapuban és a védelem közepe is meggyőzően dolgozott a Vasas ellen. A két szélen adódhat változás: bal oldalon, ha egészséges, Zeke akár válthatja is Grünvaldot, a jobb oldalon pedig kényszerből kell változtatni Sági eltiltása miatt. Itt Buna, Tóth Dávid és Katona Máté a meglehetősen bőséges választék, én Katona Mátéra tippelek (bár az egészségi állapotával nem vagyok tisztában). A középpályán védekezésben jól működött Vágó, Szuhodovszki és Katona Bálint is, komoly oka nincs Szabó Istvánnak változtatni, esetleg Banó-Szabó vagy Nagy Krisztián bekerülhet a rotáció végett, de nem sürgető változtatni. Elől Tóth Barna helye biztos lehet, a kérdés, hogy Djuranovics milyen állapotban van. Ha egészséges, valószínűleg kezdeni fog, ha viszont nem, az egy érdekes helyzetet teremthet: vagy két magas centerrel támadunk (Tóth Barna és Szabó Levente) vagy variálni kényszerül Szabó István és például Katona Bálintot küldi fel Barna mellé és a középpályára hoz egy új embert.
Kulcsemberek
Hazai oldalon az előző mérkőzésre tekintve Dzsudzsák Balázs könnyedén kulcsemberré válhat. Dzsu már nem az a játékos, aki az emlékeinkben él, nem fut el gyorsan a szélen, sőt a szélen többnyire sehogy sem fut. Ellenben a középpálya közepére behúzódva még mindig veszélyes fegyver az a rúgótechnika, amivel rendelkezik. A Várda ellen gyakorlatilag ő húzta fel a mélyből a csapatot, ő diktálta a tempót, ő adott hitet a csapatnak, talán nem túlzás azt állítani, hogy nélküle nem lett volna esélye a pontszerzésre a Debrecennek. Hazai pályán ugyanígy kulcstényező lehet a játéka a KTE ellen. Éppen ebből kifolyólag egyáltalán nem mindegy, hogy Dzsudzsáknak milyen teret hagy a középpályás védekezésünk. Ilyen megközelítésben pedig kulcsemberré léphet elő Nagy Krisztián (ha kezdeni fog), de talán még inkább Vágó Levente. A csapatkapitány igazi régi vágású, keménykötésű középpályás, aki ahelyett, hogy a az ujja hegyén pörgetné a tányérokat, kiviszi a szemetet. Levi csíp, rúg, harap, ütközik, becsúszik és egyetlen pillanatra sem hagyja magát. Ez a pitbull mentalitás pedig fontos lesz akkor, amikor az a kérdés, hogy vajon a magyar mezőnynél több fokkal gyorsabb gondolkodású bajnokságokban szocializálódott Dzsudzsáknak mennyi ideje döntéseket hozni. Akárki is veszi kezelésbe Dzsut, fárasztó meccse lesz.
Amire érdemes figyelni
A fent már említett középpályás védekezésen kívül arra, hogy Szabó István hogyan oldja meg a támadófeladatokat. A Vasas ellen ebből keveset láttunk, ráadásul Djuranovics – bár komoly sérülése nincs – kérdéses, hogy igényel-e pihentetést. Tóth Barna helye valószínűleg nem kérdéses, de ha nincs a montenegrói, Szabó Levente egészen más stílusú csatár. Vajon egy ilyen helyzetben Szabó a játékosok legjobb posztjához vagy a taktikához ragaszkodik jobban? Ebből a kérdéskörből már kaptunk ízelítőt Sági kiállításakor, amikor labda nélkül Katona Bálint zárt vissza a jobb oldalra és egészen a meccs végéig nem sietett védőt behozni Pista. Akkor Pejovics érkezett a pályára. Úgy tűnik tehát, hogy bízik a játékosai sokoldalúságában, így könnyen meglehet, hogy ha Djuranovics nem bírja kezdőként a meccset, akkor Katona Bálintot a második meccsen már a harmadik pozícióban láthatjuk.
Edzők
Joao Janeiro Dunaszerdahelyről tért vissza Magyarországra a Debrecen kedvéért, és a Lokinál sokat is várnak az új edzőtől. A tavalyi kicentizett szezon után örülnének a Hajdúságban, ha egy nyugodalmasabb szezonnak néznének elébe, de az első meccsen még látszódott, hogy időre van szüksége az új mesternek is. Bár a támadósorba az elmúlt napokban igazoltak középre és a szélre is, az új emberek nem biztos, hogy azonnali segítséget jelentenek majd. Amiben bizakodhatnak, hogy Janeiro – bár a DAC-cal nem sikerült jó bajnoki helyezést elérnie – előtte a Kisvárdával magabiztos játékot mutatott. Ahhoz azonban, hogy Debrecenben is nevet tudjon szerezni magának, az Kecskemét ellenihez hasonló meccseket meg kell, hogy nyerjék.
Szabó István dolgát nehezítheti, hogy a Vasas ellen Djuranovics és Katona is sérülés miatt hagyta el a pályát, és bár mindkettejük esetében jó esély van arra, hogy nem kell kihagyniuk a mérkőzést, kérdéses, hogy a tehermentesítésükre mennyire van szükség. A Vasas ellen látott szervezett védekezés létszükséglet lesz a DVSC ellen is, kérdés, hogy a csapat hogyan tudja megvalósítani az átmeneteket és hogy a kívülről nézve még bizonytalan összetételű támadósor tud-e veszélyt jelenteni a Loki kapujára.
Ha lesz csatárjátékunk, lesz gólunk is!
Bizony, csatárjátékunk eredményességét nagyban befolyásolhatja, ha valahol egy átlagon felüli gyorsasággal rendelkező, technikás játékost sikerül felkutatni. Akár valamelyik utánpótlás csapatban futkározik is. Minden esetre az esti meccsre, a három és feles szorzóval rendelkező Tóth Barna gólvágóra tettem. De mára nekem Soma a meglepetés emberem. A Vasas ellen felkeltette a figyelmem.
Mindenképpen szükség van még csatárra ebbe a keretbe.