Oh shit, here we go again…

„Oh shit, here we go again”. Dünnyögi maga elé a főszereplő CJ már rögtön a GTA San Andreas című játék legelején. És ugyanezt mormolom magam elé én is, amikor ránézek a tabellára. Annak ugyanis megint a legvégén vagyunk.

Nem nagyon találom a szavakat a Vasas elleni meccs után. Nem elsősorban a vereség miatt, mert valahol mélyen már a meccs előtt sem igazán bizakodtam. Inkább csak győzködni próbáltam magam, hogy hazai pályán elkaphatjuk az angyalföldieket, de végülis átvette a hatalmat a pesszimista énem és a meccs előtt úgy éreztem, hogy nyilván ellenünk fognak felállni a Csákvár elleni zakójukból. A vereség tehát nagyrészt benne volt a pakliban nálam, ugyanakkor az a hullámzás, ami jellemezte, arra nem számítottam.

Gera a meccs előtt azt hangsúlyozta, hogy bátrabb és felszabadultabb focit akar látni a csapattól, és ezt annyira fontosnak tartotta, hogy legalább háromszor elismételte a meccs előtti interjújában. Ezzel speciel én is egyetértek: jó lenne végre azt látni a csapaton, hogy élvezik a futballt, nincs görcs, na meg olykor beesik némi eredmény is. Utoljára mindezt éppen a legutóbbi győzelmünkkor érezhettük, amikor kitömtük az MTK-t. Csak az ugye februárban volt. Nagyjából fél éve…

A kezdőcsapatunk két helyen változott a Szeged ellenihez képest. Varga Bence sérülés miatt a keretből is kimaradt, így Ruisz Barnabás debütálhatott, Derekas helyére pedig Bocskay Bertalan került be. Ez utóbbinak én örültem, mert a Szeged ellen a labdakihozatalaink akkor kezdtek el valamelyest működni, amikor Bocskay beállt és visszalépegetett a labdákért. Így néztünk tehát ki a kezdősípszókor:

Ruisz – Szűcs Sz., Szabó A., Belényesi – Eördögh, Bocskay, Vágó, Merényi, Bolgár – Czékus, Pálinkás

Az első félidőben… Próbálok finoman fogalmazni: nem valósult meg Gera elképzelése. Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy már a meccs legelején sikerült Bogár Gergőnek megítélni egy olyan büntetőt a Vasas javára, amit ha lenne a másodosztályban VAR, jó eséllyel felülbírálnak. Többszöri visszanézés után arról sem vagyok maximálisan meggyőzve, hogy a Bolgár mellett eleső Hej Viktor nem a saját lábában botlott meg, de az egyértelműnek látszik, hogy mindezt a vonalon kívül teszi. A 7. percben belőtt büntető nem csak a Vasast nyugtatta meg, de a KTE-t szinte agyonnyomta, mert az első félidőben gyötrelmes teljesítményt nyújtottunk. Bár Merényinek és Pálinkásnak is akadt egy-egy lövése, Kiss Ágostonnak egyiknél sem kellett védenie. A 25. percben aztán Szűcs kirontott Radóra, aki megtolta mellette,  lefutott az alapvonalig, a beadását pedig Ruisz pont Pethő elé ütötte, aki meglőtte a második vendéggólt. Utólag azt mondom, talán még az is működött volna, ha Ruisz elengedi a labdát keresztbe (úgy tűnt, hogy akkor a túloldalon nem lett volna jó senkinek), de persze erre nem építhetett, mégis a lehető legrosszabb helyre pattant róla a labda. A félidőben tehát 0-2, ami viszont ennél sokkal őrjítőbb volt, hogy 1. gyakorlatilag nem tudtunk jelenlétet vinni a támadóharmadba 2. egyáltalában arra is képtelenek voltunk, hogy a támadóharmad környékére úgy odaérjünk, hogy lehessen reménykedni (értsd: nem volt támadójátékunk), 3. amikor ez mégis sikerült valamilyen pontrúgásnak köszönhetően, akkor állított labdából tudtunk olyan ötlettelenséget bemutatni, hogy a Vasas röhögve fejelt ki minden beívelést (ha egyáltalán embert találtunk), legyen az szabadrúgás vagy szöglet. Az első játékrész tehát mindent összevetve botrányos volt, mind a játékvezetés (befújt büntető, elmaradt lapok), mind a „játékunk” szempontjából.

Gera is érezte, hogy ez ebben a formában tarthatatlan, lehozta a többször is bizonytalankodó Szűcsöt, a szinte észrevehetetlen Czékust és próbálta támadóbbá tenni a középpályát Vágó lecserélésével, a második félidőre érkezett Szojma, Bolyki és Kovács Barna. Ennek ellenére nem az történt, hogy felébredtünk és a kezünkbe vettük az irányítást, sőt. A 47. percben egy szögletvariáció után Hej Viktor érkezett totál üresen, amire annyira ráizgult, hogy eltörte a labdát, egy perccel később Doktorics átlövését kellett Ruisznak kipiszkálni a jobb alsóból, az 50. percben pedig Urblík lőtt egy lehetőséget Belényesibe. Nem mondom, hogy ezek ordító helyzetek voltak, de a háromból összejöhetett volna a harmadik Vasas-gól. Már éppen azon gondolkodtam, hogy én elengedem a csapat kezét erre a napra, amikor elkezdtünk ébredezni. Előbb Eördögh szerzett meg szépen egy labdát, amivel a tizenhatosig jutott, hogy onnan jócskán fölélőjjön, három percre rá pedig Szabó Alex tökéletes indítását Kovács vette le a kapu előtt, de túl közel került a kapushoz, így nem tudta elpöckölni Kiss mellett.  Az igazi fordulat a játékunkban azonban akkor állt be, amikor az 58. percben Merényi helyére Banó-Szabó érkezett, innentől beszélhettünk kecskeméti támadójátékról. Bence ugyanis előbb Szabó Alexet szolgálta ki remekül (éles szögből Kissbe lőtt), majd szögletből Belényesi fejét találta meg (ebből sem lett gól). A 65. percben aztán egy igazán nagy helyzetünk is akadt: Pálinkás szépen gurított a védők mögé Banónak, aki szépen tálalt Szabó Alex elé, aki fölé lőtt. Az utolsó negyedórára Győrfi is megérkezett Bolgár helyére, ami tovább élénkítette a bal oldalunkat, végül egy Banó-Szabó szöglet után Szojma emelte vissza a labdát Bolyki fejére, aki közelről a kapuba fejelt. Érett már ez a szépítő gól, ráadásul a meccs végén még Kissnek is volt egy nagy bravúrja, amikor Bolyki lecsorgóját valahogy kikaparta a jobbalsóból, a hosszabbításban pedig Eördögh beadása Iyinborról pattant a saját kapuja felé, de ez is a kapus kezei közé került.

Nehéz tanulságot írni a meccsről, mert az első félidő és az utolsó félóra olyan távol állt egymástól, hogy szinte kifejezhetetlen. Ha úgy kapunk ki 2-1-re, hogy az egész meccsen azt a focit látjuk, mint a 60. perc környékétől, akkor sokkal emészthetőbb lenne ez az egész. Az mindenesetre látszik, hogy Banó-Szabó Bence szereplése kulcskérdés lesz ennek a csapatnak, erre pedig Gera is utalt: nagyon várják már, hogy végre olyan állapotban legyen, hogy végig tud játszani egy meccset. Persze kényelmes lenne ilyen egyszerűen lezárni a nyitott kérdéseket. Mert kérdések vannak. Miért csak a 60. perc után gondoljuk úgy, hogy kipróbáljuk ezt a gyönyörű sportot, amit futballnak hívnak? Miért vagyunk ennyire impotensek pontrúgásból, miért nincs működő figuránk ezekre a szituációkra (igen tudom, hogy a gólunk pont egy szöglet után született, de az első félidőben bele lehetett aludni a szögleteinkbe, szabadrúgásainkba)? Miért nincs támadójátékunk Banó-Szabó Bence nélkül, miért nincs más olyan játékosunk, aki ösztönszerűen venné fel a labdákat a vonalak között és kulcspasszokat adna (tudom, hogy Merényiben benne van ennek a potenciálja és hogy Győrfitől is várhatunk hasonlót, de egyelőre ebből nem sokat láttunk)? Miért erőltetjük azt, hogy ötlet nélkül toszogatjuk középre a labdákat, holott az utolsó harminc percben lehetett látni, hogy egy feljutásra esélyes Vasas ellen is képesek vagyunk kombinatív akciókra? Olyan, mintha Gera támadásban abszolút ráutalná magát a játékosaira, de be kell látnunk, hogy egy másodosztályú csapatban nem tapossák egymás lábát az ösztönös zsenik, akiknek ha odaadod a labdát, majd varázsolnak. Szükség van arra, hogy legyen egy felépített támadóséma, mozgások, nem pedig csak annyi, hogy megpróbáljuk eltalálni Pálinkás fejét és a második labdából alkotni valamit. A második félidő kifejezetten bíztató volt, arra lehet építeni, szuper lett volna, ha már a meccs elejétől így megyünk ki, de értem, hogy ez Banó nélkül azért nem olyan egyszerű. Zárójeles megjegyzés: bár tudom, hogy a csapat nagyjából a három belső védős játékhoz van adva, ráadásul az egész felkészülést így nyomtuk végig, tehát nem lehet átállni valami totál másra. Ugyanakkor apró változtatásokat meg lehet próbálni. Mondjuk a 3-5-2 helyett egy 3-4-3-at. Próbálkozunk a kétcsatáros játékkal de hát alig jut el hozzájuk a labda, így pedig szerintem luxus két támadót is arra parkoltatni a kezdőben, hogy hátha valamelyiket eltaláljuk egy hosszú indítással. Akkor legyen csak egy középcsatár, két szélső/árnyékék/akármi, aki támogatja. Ez persze már csak szódagasztás, ötletelés, nem is biztos, hogy igazam van, de láthatóan problémáink vannak azzal, hogy eljuttassuk a labdát a támadóinkhoz.

Mondhatnám, hogy a meccs érzelmi hullámvasút volt, de ahhoz, hogy ez igaz legyen meg kellett volna csípni legalább a második gólt. Amiben viszont nincs hullámzás, az a formánk. 14 nyeretlen tétmeccs után vártuk a Vasast, ami semmiképpen nem vet jó fényt a Gera-féle Kecskemétre, sőt. Két meccs után két vereségünk van, két olyan csapattól, amely várhatóan az élmezőnybe fog tartozni. Na igen, de egyrészt elvileg mi is oda kellene tartozzunk, másrészt meg két olyan csapattól kaptunk ki, akik nem játszottak jól. Bár ilyen jellegű kommunikáció nem hangzik el a klub részéről, nem tartanám meglepőnek, ha mostanra azért eredménykényszer telepedett volna Zoli vállára, mert ezzel a vereséggel gyakorlatilag egy fél szezon óta nem nyertünk és megint utolsók vagyunk, csak egy osztállyal lejjebb (bár két meccs után azért ez utóbbit talán igazságtalan felemlegetni). És tudom, sokszor hangsúlyoztam, hogy ha az egyes mérkőzéseket nézzük, akkor Gerát jellemzően nem cibálta meg igazán egyik ellenfél sem, és továbbra is sokra tartom azt, amikor egy klub türelemmel kezeli az edzőjét, mert a stabilitásnak valahol ez lenne az alapja, de mégis arról van szó, hogy fájóan hosszú ideje képtelenek vagyunk meccset nyerni. Anélkül pedig nem a feljutás távolodása lesz a legnagyobb problémánk.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található): 

Ruisz Barnabás: Debütált kecskeméti színekben és bár kapott két gólt, nem sok dolga volt. A büntetőt mindig extra dolog védeni, így ezt nem lehet leverni rajta, a második gól előtt viszont nem választott jó megoldást. Ugyanakkor Doktorics átlövésénél nagyot védett, a beívelésekkel is többnyire jól birkózott meg. A hosszú labdái sokszor voltak pontatlanok. 5

 

Szűcs Szilárd: Nagyon kell neki a bizalom, de még inkább a rutin. Ennek a hiánya ugyanis két alkalommal is nagy hibát szült a részéről, amiből helyzetbe kerülhetett a Vasas, a második után gólt is kaptunk. Kiharcolt három szabadrúgást is, de az a két bizonytalanság rányomta a bélyegét a meccsére. Nem játszott jól, de idővel látunk majd tőle sokkal jobb teljesítményeket is. 3

 

Szabó Alex: Jobban játszott, mint a Szeged ellen, ehhez már az is elég lett volna, hogy nem csinált nagy hibát. Meglehetősen stabilan állt a lábán, a hosszú labdáiban pedig olykor komoly veszély van, erre pedig láthatóan igyekszünk is építeni, talán a kelleténél többször is. Kétszer is helyzetbe került, sajnos nem sikerült gólt szereznie. 6

 

Belényesi Csaba: Akadnak néha megingásai, de csak elvétve, továbbra is a védelem legbiztosabb pontja. Ez most is így volt, sok fontos és tiszta szerelést mutatott fel, ha jól emlékszem szabálytalanság nélkül hozta le a meccset. Stabil teljesítményt mutatott, de támadásban keveset mutatott, pedig az első félidőben balbelsőt játszott, ahol erre is szükség lenne. 6

 

Eördögh András: Hullámzó volt a teljesítménye, de látom rajta azt, hogy megoldást jelent majd ezen a poszton. Sajnos a beadásaiban többségében nem volt veszély, bár a végén érkezett egy élesebb példány tőle. A második félidőben jól vett részt a kombinációkban, az elsőben meg nagyon pontatlan volt, így végülis talán kihozta egálra. 5

 

Bocskay Bertalan: Örültem, hogy a kezdőben láttam, de az első félidőben azért nem nagyon igazolta, hogy az építkezéshez rá van szükség, bár már ekkor is voltak fontos labdaszerzései. A második félidőben aztán a csapat egyik legjobbja volt, aki remekül osztotta el a labdákat, kevés kivétellel jók voltak a súlypont-áthelyezései is. Ha ezt a játékot hozza, akkor a kezdőben kell szerepelnie. 6

 

Vágó Levente: Az első félidő első felében kifejezetten szürke volt, aztán feljavult valamelyest, de ez a javulás csak a védekező mutatókban látszott. Megérkeztek a labdaszerzései, de támadásban súlytalan volt. A jobb támadójáték érdekében indokolt volt a cseréje. 5

 

 

Merényi Ádám: Szerintem komoly erőssége lesz a csapatnak idén, mert van benne minőség, agilis és akarnok. A Szeged ellen ebből láttunk is valamit, ezúttal viszont nem nagyon. Vártam, hogy az első forduló után megint jó teljesítménnyel rukkol elő, de elmaradt az akkori teljesítményétől. 4

 

 

Bolgár Botond: Amit Szűcsnél leírtam, azt nála is leírhatom, neki is meg kell, hogy érkezzen a rutin. Sokszor meggondolatlan és kapkodni kezd, de a készségei láthatóan megvannak ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtson, egyelőre a döntésminőség nincs még meg. A meccs elején nagyon megfogta a jogtalanul ráfújt büntető (jogtalan volt, de ő is rosszul helyezkedett), onnantól nagyon pontatlan volt a játéka. 3

Czékus Ádám: Nagyon szürke volt az egész első félidőben, borzasztó keveset találkozott a labdával. Amikor igen, akkor általában volt egy szép megmozdulása, majd rögtön utána egy labdavesztése is. Nem volt jó meccse, indokolt volt a cseréje. 3

 

 

Pálinkás Gergő: Ezúttal is nagyot küzdött, helyzetbe is tudott kerülni, de ezeket a szituációkat nem oldotta meg jól. A párharcokban erősebb volt, mint az első fordulóban, ugyanakkor a faltjai totál feleslegesek voltak. Ennél azért még többre van szükség tőle. 4

 

 

Cserék: 

Szojma András: Őszintén szólva kicsit tartottam a beállásától, mert a Honvéd elleni felkészülési meccsen abszolút nem ment neki a játék, de alaptalan volt az aggodalmam. Bár volt egy nagyon rossz helyen elvesztett labdája, azt szépen javította, emellett viszont kifejezetten stabil teljesítményt nyújtott, amit megfejelt a gólpasszal. Támadásban lehetne kicsit bátrabb, szerintem sok volt a visszapassz. 6

 

Kovács Barnabás: Technikailag olyan játékos, akit el tudok képzelni a kezdőben is, ez pedig sokszor látszott is, de azért volt némi hullámzás a játékában. Fellendült vele a támadójáték, mégis akadtak bosszantó hibái is. Ennek ellenére a mentalitása nagyon rendben volt, mélységbe remekül indult be, egy nagy helyzete is akadt. 6

 

Bolyki Andor: Két meccs után látszik, hogy egy kifejezetten melós csatár, aki most is sok munkát tett a meccsbe. Rendszeresen visszalépegetett, hogy segítse a támadásokat, ennek ellenére a kapu elé is oda-odaért. A megoldásai nem minden esetben voltak a legjobbak, de a gólnál nagyon határozott volt (szabálytalan is egyébként) és a meccs végén is akadt lehetősége. 6

 

Banó-Szabó Bence: Bár csak bő félórát játszott, nálam mégis a meccsünk legjobbja volt. Totálisan megváltoztatta a játék képét. Felvállalja a kulcs- és ütempasszokat, ami pedig még jobban hiányzik a csapatból, hogy rajta kívül nincs más, aki ösztönszinten helyezkedik és veszi fel a labdát a védelmi vonalak között. Jól szállt be, nagyon kellene már a kezdőbe. 6 (MVP)

 

Győrfi Milán: Kíváncsian vártam a bemutatkozását és jól is szállt be. Több játékidővel veszélyes fegyver lehet a bal oldalunkon. 5

 

 

 

Jegyzőkönyv:

NB2, 2. forduló
2025. 08. 04. 20:00

Kecskeméti TE 1-2 Vasas FC
(HT: 0-2)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2127 fő
Vezette:Bogár Gergő (Becséri Gergely, Horváth Zoltán)

KTE: Ruisz – Szűcs Sz. (Szojma 46.), Szabó A., Belényesi – Eördögh, Bocskay, Vágó (Kovács B. 46.), Merényi (Banó-Szabó 58.), Bolgár (Győrfi 73.) – Pálinkás, Czékus (Bolyki 46.). Vezetőedző: Aczél Zoltán

Vasas: Kiss Á. – Hej, Pávkovics, Iyinbor, Doktorics – Cseke (Sztojka, 61.), Urblík, Hős (Girsik, 78.) – Barkóczi (Molnár Cs., a szünetben), Pethő (Németh B., 74.), Radó (Kapornai, 61.). Vezetőedző: Erős Gábor

Gól: Bolyki (76.) ill. Urblík (7. – büntetőből), Pethő (25.)

Sárga lapok: Szabó A. (44.), Eördögh (86.) ill. Barkóczi (16.), Cseke (44.), Sztojka (89.), Molnár Cs. (93.)

Kiállítva: –

Első gól: Bolyki Andor

Első meccs: Ruisz Barnabás, Szojma András, Győrfi Milán

 

Az eddigi játékpercek:

Játékpercek 2025/2026

Beautiful, easy data visualization and storytelling