Ez a szám tűnhet akár soknak is. Mondjuk akkor, ha arra gondolunk, hogy a Jóbarátok 236 epizódot élt meg. Ugyanakkor ha melléteszünk egy mértékegységet az már valamelyest változtat a képen. Legyen a mértékegység a példa kedvéért a másodperc. 236 másodperc az nagyjából négy perc, egy kicsivel kevesebb. Négy perc az kb egy lágytojás főzésének ideje, esetleg egy instant leves elkészítése, de 236 másodpercbe pont belefér az is, hogy megnézd Ariarne Titmus 400 méter gyorson úszott világcsúcsát a fukuokai vb-n 2023-ban. Vagy nagyjából ennyi idő az, hogy meghallgasd ezt a zenét. És ennyi ideig reménykedhettünk komolyan abban, hogy a Nyíregyháza ellen három pontot szerzünk.
A meccs elején 36 másodperc után kaptunk gólt, majd az egyenlítő gólunkra (Montiel első kecskeméti gólja) 76 másodpercre jött a válasz, hogy aztán a lefújás előtt 124 szekundummal fejelje be Katona Levi az egyenlítő gólt. Ez összesen 236 másodperc, ennyi ideig volt döntetlen a meccsen. Egy futballmeccsen persze sok dolog megtörténhet, így nem mondom, hogy akár ne nyerhettünk volna úgy, hogy ennyire hosszú ideig vagyunk hátrányban. Pláne, hogy a Szpari nagyon gyenge játékkal rukkolt elő, de az elmúlt hetekben már megszokhattuk, hogy nem tudjuk legyőzni azokat sem, akik a saját bokájukat rúgják el a labda helyett (lásd Újpest), ennek pedig az egyik oka, hogy vagy lemegyünk a szintjükre (vagy ők a mienkre, nézőpont kérdése), vagy ha nem, akkor egyszerűen elővesszük a régi gyenge helyzetkihasználásunkat. Bár a Szparinak most lőttünk kettőt, lett volna lehetőségünk akár többre is, nem beszélve arról, hogy a kapott góloknál megint csak bámultam magam elé, mert alig akartam elhinni őket. De ennek a 236 másodpercnek nem is igazán ez a jelentősége, hanem hogy egy ilyen nehéz helyzetben levő csapat annyira megfosztja magát (és a szurkolóit is) a reménytől, hogy mindössze 236 másodpercen keresztül hihetjük valóban, hogy akár vezethetünk.
Ez pedig sajnos érződik a csapaton, amelyen ezen a meccsen nem lehetett számonkérni a tenni akarást, hajtottak a gólokért, az utolsó pillanatokban pontot is mentettek, de nyerni az istennek nem sikerül nekik most már hosszú ideje. Ahogy annak idején Véber nagyúr éleslátóan felfedte: „mert azért a mérkőzésnek van lélektana”. Ahogy a szezonnak is. A jelenlegi KTE pedig olyan sokszor volt kénytelen demoralizáló eseményeket elszenvedni a szezonban, hogy hiába az akarás, hiába a hajtás, egyszerűen nem érkezik az eredmény. A rosszul meghozott döntések, a görcs igen, a felszabadult, ösztönös döntéshozatal nem.
És érződik a szurkolókon is, akik elkeseredésükben az ellenfél edzőjét, Szabó Pistát éltetik a meccsen, ami mondjuk az én ízlésem számára a kelleténél visszásabb, még úgy is, hogy értem a miértjét.
Ezzel a vereséggel az esélyeink a minimálisra csökkentek a bennmaradást illetően, ahogyan Gera Zoli is elismerte a meccset követően. Ez egyenes beszéd. 7 pont a hátrány, 9-et lehet még szerezni. Ez eddig oké, csak az üdvösséghez meg kellene nyerni mindhárom hátralevő meccsünket az MTK-Felcsút-Paks hármas ellen, akik közül ketten az aranyért/ezüstért mennek, éééés a riválisok közül legalább kettőnek nem szabadna 1-2-3 pontnál többet szereznie ezeken a meccseken (attól függően, hogy éppen melyik csapatról beszélünk). Mindezt úgy kellene megoldanunk, hogy utoljára február végén nyertünk, igaz, akkor éppen az MTK fektettük a térdünkre. Szóval elég szarul áll a szénánk, de talán éppen ez hoz majd némi felszabadultságot (bár ebben igazán én sem hiszek). Én már annak is örülnék, ha ezt látnám a csapattól az utolsó meccseken, mert a tét reálisan már nem kell, hogy nyomja a vállukat. Ha játszanánk három jó meccset három jó csapat ellen, ahol akarunk és merünk is futballozni, akkor számomra igazából mindegy, hogy a meglevő 24 ponttal vagy esetleg 30-cal esünk ki. Ez ellen a három csapat ellen ugyanis az év elején kivétel nélkül jó focit játszottunk. Az MTK-t kivégeztük, a Felcsút elleni vereség alkalmával is kifejezetten progresszív dolgokat mutattunk és a Paks ellen is felálltunk kétszer is a hátrányból, tehát nem képtelen jól futballozni a KTE ezek ellen a csapatok ellen. Csináljuk, tegyük oda magunkat. Ha meg véletlenül úgy állnak össze a csillagok, hogy a következő három fordulóban csoda történik, akkor majd összeszedjük az állunkat a padlóról. Ha pedig idén már nem léteznek csodák és meg kell halni, haljunk meg állva.
Végezetül a játékosok rövid, távirati értékelése:
Kersák (3) – Botka (5), Belényesi (6), Katona L. (6) – Berki (5), Meszhi (5), Zsótér (6), Zeke (5) – Katona B. (5)– Lopez (4), Camaj (6)
Cserék: Montiel (6), Lukács (6), Pálinkás (5), Kovács (5), Májer (5)
Ebben a csapatban sajnos ennyi volt, a vezetőség sajnos az idény elején nem jól ítélte meg a csapat erősségét vagy nem volt rá lehetőség/forrás/szándék húzóemberek szerződtetésére. Ez szerintem nem is probléma, mert azt azért lehet látni, hogy a többi NB1-es csapathoz képest kispályások vagyunk az anyagiak terén. A ZTE van velünk nagyjából egy szinten, ez abból is látszik, hogy egyedül kb. ők próbálnak profitorientáltan működni rajtunk kívül, a többiek erősen minuszban vannak jól lathatóan a transzerekben is. A Paksnál szoktak általában panaszkodni, hogy szegények, mint a templom egere, ehhez képest egy Tóth Barnának sokkal jobb anyagi feltételeket kínálnak.
Ez a maximum itt sajnos, hogy néha feljutunk az Nb1-be, ott érünk el jó eredményeket egy rövidebb periódusban, de alapvetően inkább az alacsonyabb osztályokra vagyunk kárhoztatva. A kosárlabdában ugyanez az alsóházi nihil megy már jó ideje, csak ott az első osztály legalább konstans. A futsal az, ami most jól megy, de hallhatunk olyan híreket, hogy már az se biztos sokáig… Vagy mondhatnék példát az élet bármely más területéről (kultúra, szórakozás stb.), Kecskemét stabilan stagnál a posványban.
Visszatérve a futballra… Engem az idegesít még különösen, hogy a helyi értékek nincsenek egyáltalán megbecsülve. 2020-ban jött ki az akadémiáról Szalai József személyében az utolsó olyan saját nevelésű játékos, aki legalább aktív rotációs szerepet tudott betölteni, ő is fél év után már tovább lett passzolva a Vasashoz… Még próbálkozások se voltak nagyon rajta kívül (talán Bodor Zoltán a kivétel, de az ő pályafutása itt nagyon kérészéletűnek bizonyult, tudom: súlyos sérülése volt). Ne mondják azt, hogy nincs egyetlen Berki szintű játékos sem a kettes csapatban csapatban a sajátjaink közül/lentebbi korosztályokban (akiért ráadásul kb.300E Eurot képesek voltunk kifizetni, vicc). És tudom, hogyan műkődik az akadémiai rendszer, ki vagyunk szolgáltatva a kiemelt akadémiáknak, de ez akkor is szánalmas, hogy ennyi játékosból elvileg senki sem használható.
A kecskeméti helyi kötődésű sikeredzőt elküldik (szerintem helytelenül)… Ezt még talán meg lehet érteni a mai sikerorientált világban, de a helyettese már a kinevezésekor se tűnt jó választásnak. Egyébként nem edzőkérdés volt, és szerintem bármilyen edzővel kiestünk volna, de lett volna olyan más edző, akivel nem ilyen reménytelenül…
A helyi értékeket sajnos szerintem elég sokszurkoló sem becsüli meg. Szabó Pista nevét skandáltuk páran, aki sikeredző volt, ezzel is kifejezve szeretetünket, megbecsülésünket is iránta. Nem gondoltam volna, hogy más szurkolók, emiatt meg akarnak lincselni: elküldtek válogatott, nem éppen idodalmi stílusú megjegyzésekkel a jó k*rv* anyámba, és elmondták, hogy a Pista egyébként is egy kókler, miatta esünk ki, vele kaptunk ki egymás után 9-szer (ami fals), mindezt anyák napján… Csak kérdezném ezeket az embereket, Gerával mit csináltunk 25 fordulón keresztül? Máskor 2-szer is meg kell gondolni, hogy ki lehet-e mondani Pista nevét. Szerintem ő egy klublegenda, és nem ezt érdemli, én már a személyében a kecskeméti Fergie-t vagy Frank Schmidt-et (Heidenheim jelenlegi edzőlengendája) láttam az ő személyében… én már akkor mondtam, hogy inkább legyenek elveink, stílusunk, és egy kiesést is jobban elnézek Pistának mint egy idegen edzőnek. Az pedig elgondolkodtató, hogy csak 2000 néző jött ki egy elvileg kiesési rangadóra (oké csak névleg volt az, már kiestünk). A Fehérvár mérkőzésén majd 3000-en voltak, és itt volt a fordulóban a 2.legkevesebb néző… Mindenki eredményorientált, a lokálpatriótizmus a 0-n és a legtöbben a szemük előtt lévő értékeket sem veszik észre
Még egy gondolat: az meg különösen nevetséges, hogy nagypénteken nincs mérkőzés vallási hagyománytiszteletre hivatkozva, Húsvét hétfőjén pedig lehet… A hab a tortán pedig, hogy pont e jeles napon hunyt el a katolikus pápa, aki egy igen tiszteletreméltó ember és ráadásul futballszurkoló is volt, és egy nyamvadt megemlékezest nem érdemelt meg a meccsünk előtt. Nem a csak a mi meccsünkön, utána a kupafordulóban és a következő bajnoki fordulóban sem említették meg Garami József (szintúgy nyugodjon békében) mellett. Írtó kínos volt nekem, pedig nem vagyok vallásos… A spanyol bajnokságban minden mérkőzés előtt tettek megemlékezést a Pápáról. Volna mit tanulni tőlük, a futball mellett mást is.
Nagyon sokmindennel egyetértek, amit írtál (megemlékezések, hagyomanytisztelet, helyi értékek képviselete, a KTE anyagi lehetőségei). Igazából amire mindenkepp akartam reagálni az a Szabó Pista topik.
Én is így gondolom, hogy Pista egy helyi hős, aki páratlan sikereket ért el a klubbal, ráadásul nagyon hamar (talán egészségtelenül hamar jutottunk nagyon magasra, de ez egy másik dolgozat témája is lehetne). Ugyanakkor az egyértelmű volt az ő regnálása alatt, hogy az igazolások tekintetében komoly szava volt. Az ő esetében nem csak arról volt szó, hogy a vezetőség igazol, ő meg főz abból, ami van, hanem ennél sokkal aktívabb szerepet játszott az igazolásokban. Ez pedig azt is jelenti, hogy a keret meggyengülése, pontosabban a nem megfelelő erősítésekben neki is megvan bőven a felelőssége. Ez persze cseppet sem kisebbíti az érdemeit, csak némileg árnyalja a képet.
Én biztosan azok közé tartozom, akiknek van fenntartása a Szpari elleni “szabópistázás” kapcsán, de azzal semmilyen esetben nem értek egyet, hogy aki gesztust tesz a korábbi sikeredzőnek, azt el kellene küldeni az anyjába. Pista szerepe a KTE történelmében bőven megérdemli, hogy a kecskeméti szurkolók mindig kifejezzék a szeretetüket. Számomra az okozott kettős érzéseket, hogy amikor a csapat éppen az utolsó utáni szalmaszálba próbál belekapaszkodni (és ilyen helyzetben azért a szurkolói támogatás nagy lökést tudna adni), akkor a saját szurkolói az ellenfél edzőjét éltetik. Ahogy említettem, a miértjét abszolút megértem, sőt támogatom is ezt a gesztust, csak amikor már 3-4-5. alkalommal hallatszik a lelátóról, akkor már szerintem nem elsősorban Szabó Pistának szól, hanem a klubnak, Gerának, stb. Nyilván ez is egy véleménynyilvánítás, nincs ezzel gond, csak bennem kettős érzéseket keltett.
Valóban igaz, hogy elég sok játékos leigazolásába és a transzferpolitikánkba Pistának nagy beleszólása volt. Így felmerül az ő felelőssége is. A nyári ankéton Tóth Ákos és a tulajdonos úr is elmondta, hogy elégedettek a kerettel (Pista nem volt ott, bár a menesztése után ő is ugyanezt mondta). Kiemelték, hogy mennyi utánpótlás válogatott játékosunk van, a támadó szekcióban is nagyon léptünk előre Montiellel, és ennyire erős keretünk szerintük még nem is volt. Sajnos ezt nem látták jól.
Azt is látni kell, hogy itt 3 ember látja el (videóelemző aki egyben scout is+sportigazgató+vezetőedző) látja el azt a feladatot, amit máshol adott esetben 5-10 személy. Nincs egy nagy, kiépített átigazolásokért felelős háttérstábunk. Egyébként én sem tartom jónak, ha az edző átveszi az irányítást az igazolások felett (lsd. Klopp). Egy szónak is száz a vége, szerintem Pistával mint edzővel jobban jártunk volna, mint Gerával hosszabb távon (és egy nyári edzőváltás elengedhetetlen lesz, ha feljutási céljaink lennének). Nem látok bele az öltözői dinamikába és abba se, hogy mennyire volt kooperatív másokkal, így el tudom fogadni a Pista menesztését, az utód kiválasztását viszont jobban meg kellett volna fontolni.
Meg tudom érténi, ha ezt gondolod a vezetőedző sokadjára való éltetéséről. Bennem semmi hátsó szándék nem volt, csak mindig becsatlakoztam másokhoz. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mert a mérkőzés a bennmaradásunk szempontjából már amúgy sem volt nagy téttel bíró.
Kersák miért kapott 3-as osztályzatot? Csak egy hibája volt.
Valóban egy hibája volt és emellett ezen a meccsen is akadt bravúrja is, de a hibáján kívül is úgy éreztem, hogy lábbal nagyon bizonytalan volt, pontatlanok voltak a labdái. Az az első perces megingás pedig sajnos kifejezetten nagy hiba volt. Mindezek mellett is csak utólag írtam át hármasra, eredetileg négyest adtam neki, még most is ingadozok, lehet, hogy túl szigorú voltam vele. Ugyanakkor négyesnél nem adnék neki jobbat semmiképpen, mert az ötös az átlagosat jelenti, ez a meccse pedig azért a saját átlagától elmaradt.
Nem kell ezt túlragozni: Smied gondolatai ültek. Röppenjünk át a történelmi időszakon. A rendszerváltás után a kecskeméti sport összeomlott. Benne a labdarúgás is mélyre süllyedt. Olyannyira, hogy az önkormányzat a felnőtt focitól a támogatást megvonta. Azóta a a sportág hullámvasúton utazik. A kilábalás története három utánpótlás nevelő egyesület alapításával kezdődött, amit a helyi képviselők a város költségvetésén keresztül támogattak. Később a történetbe az utánpótlás fociakadémia létrehozása is belépett. A kiváló munka az országos kiemelt státusz elnyerésében csúcsosodott ki. Közben a felnőttek sem tétlenkedtek, a „hírös” szurkolótábort kényeztették, a városvezetés koncepcióját kielégítették. A hullámvasúton most ismét lejtmenet következik. Innét kell felállni. Új koncepció indul. A szép időszakokat azonban nem kell elfeledni. Gondolataimat az ismert költő versének sorával zárom: „Köszönjük élet! áldomásaidat, ez jó mulatság férfi munka volt!”
ui: Jövőben a helyi tehetségek magasabb szintre emelését várom!