Kalapács műanyagból

Játszottunk egy 0-0-t a Paks ellen, ami látatlanban nem is rossz eredmény, tekintve, hogy a bajnoki ezüstérem egyik várományosának zsebéből húztunk ki egy pontot (vagy kettőt, ahogy vesszük). Mindezt viszont árnyalni kell azzal, hogy 93 percet játszott emberelőnyben a KTE, innen ízlelve viszont már kissé keserű ez az egy pont. Az általam látott szurkolói reakciókat viszont annak ellenére is túlzónak érzem, hogy miközben néztem a meccset én is meglehetősen elégedetlen voltam. Szóval első blikkre engem is kifejezetten bosszantott a játékunk képe, lehiggadva, aludva rá kettőt azonban úgy döntöttem, hogy egy kicsit leszek én az ördög ügyvédje.

Mivel a Paks az elmúlt időszakban meglepő hanyatlást mutatott be, ezért számukra ennek a meccsnek még volt tétje. Bognár György ezért egy meglehetősen tapasztalt csapatot küldött a pályára, a paksi kezdő átlagéletkora 30 év volt, csak Kovács, Vas, Silye és Hahn volt 30 év alatti a vendégek kezdőcsapatából. Szabó István nem kezdett variálni az előző héthez képest, mindössze egy helyen változtatott, amire számítani is lehetett, hiszen Szűcs megkezdte, Katona pedig éppen letudta az eltiltását, Meglepetésre azonban Szabó István nem a tavasszal abszolút alapembernek számító Katona Levit nevezte a kezdőbe, hanem Iyinbort, feltehetően azért, mert nem akarta megbontani a Diósgyőr ellen működő felállást, miszerint Szabó Alex játszik a védelemben középen, Belényesi pedig balközepet. Ezen kívül a Miskolcon pályára lépő csapatunk kapott lehetőséget. Ha a meccset gyorsan össze akarom foglalni, akkor az történt, hogy nagyjából 6 percig érezhette a két edző, hogy jól kitalálta a taktikát, mert Haraszti rácsúszott Vágó vádlijára, Rúsz Márton hezitálás nélkül kiszórta, ez pedig még azelőtt felborította az összes tervet, mielőtt igazán belekezdtek volna a csapatok a megvalósításba. A KTE a visszazáró paksi védelmet nem tudta megbontani, bő 90 percnyi gyömöszölés után pedig egy 0-0-val mindenki hazament. Ha valaki hiányolná, hogy miért nem írom le nagy vonalakban a helyzeteinket, azoknak azt tudom mondani, hogy azért, mert nem voltak. Gyakorlatilag egy sem (talán Belényesi blokkba lőtt lehetőségét lehet említeni Zeke beadása és Pálinkás lekészítése után), a reklám hosszabb volt, mint a meccs összefoglalója. Ez pedig azért egyáltalán nem mutat jól.

Alapvetően az ember első gondolata, amikor a csapata emberelőnybe kerül, hogy „na, ez most egy esély”. Ha a csapata 6. percben kerül emberelőnybe, akkor meg pláne, talán már a győzelmet ízlelgeti a szájában. Csakhogy úgy tűnik (és nem a legutóbbi meccs miatt), hogy a KTE számára az emberelőny nem biztos, hogy valóban előny. Mióta Szabó István a csapat vezetőedzője, hatodszor kerültünk emberelőnybe. A korábbi 5 meccsből (Soroksár, Tiszakécske, Szeged, ZTE, FTC) 4-et ugyan megnyertünk, de ezen az 5 meccsen mindössze 3 alkalommal volt szükségünk arra, hogy igazán hajtsunk a kiállítás után, azaz mire emberelőnybe kerültünk, addigra háromszor már megvolt a vezetés is. Tehát összegezve: 5 emberelőnyös meccsből háromszor úgy nyertünk, hogy több emberrel már elég volt megőrizni a győzelmet, a maradék két meccsen, amikor gólkényszer is társult az emberelőnyhöz, a ZTE ellen tudtunk gólokat lőni (és nyerni), míg annak idején a Tiszakécske ellen a kettős emberelőny sem volt elég nemhogy a győzelemhez, de a gólszerzéshez sem. De ezek csak számok, nem feltétlen írják le pontosan a valóságot, arra azért jók, hogy lássuk: nem egyértelmű, hogy a KTE (vagy egyébként bármely más csapat) gólokat szerez, amikor az ellenféltől kiállítanak valakit.

Nem feltétlen erre alapozva, de úgy érzem, hogy a KTE-nek kifejezetten nem jött jól a meccsen az emberelőny.  Azt már többször is leírtam a blogon, hogy a tavalyi Kecskemét sikereit szerintem elsősorban a védekezésének köszönhette. Ezt azok a számok is alátámasztják, miszerint a támadószámaink nagyon hasonlóak, mint tavaly. A kaput eltaláló lövéseink aránya (tavaly 37,2%, idén 36,2%) és a várható gólok száma (tavaly 1,43-as xg, idén 1,4-es xg) csak egy hajszállal maradnak el a tavalyi teljesítménytől és persze a helyzetkihasználásunkban már szemmel látható a különbség, hiszen 8 góllal kevesebbet szereztünk, de szerintem nem itt van a fő differencia. Ami inkább szemet szúr, hogy a tavalyi 32 kapott góllal szemben idén már a bajnokság zárása előtt 44 kapott gólnál tartunk, ami szignifikáns eltérés. Az én meglátásom szerint ez a különbség abból adódik, hogy a csapat védekezése megváltozott, mégpedig azért, mert el kellett kezdenünk dominánsabb futballt játszani. Tavaly sok meccset nyertünk meg azzal, hogy a kapunk elé visszahúzódva vártuk a labdaszerzést és onnan indítottuk meg a gyors kontrákat. Idén azonban az ellenfelek óvatosabbak a KTE-vel szemben, már nem egyértelmű, hogy mindenki dominálni akar ellenünk, hiszen idén már nem a lesajnált újonccsapat, hanem a tavalyi ezüstérmes vagyunk. Azzal, hogy a csapat játéka dominánsabbá vált, már nem felállt védelemmel fogadtuk az ellenfelek támadásait, több gólt kaptunk rendezetlen védelem ellen, kontrából. Ezzel párhuzamosan azonban küszködtünk és jelenleg is küszködünk azzal, hogy felállt védelmeket bontson meg a támadójátékunk. Az én tippem az, hogy a Paks ellen arra készültünk, hogy a támadni szerető Bognár-csapatot meginvitáljuk a saját térfelünkre, aztán a stabil védekezésből majd megkontrázzuk őket, mint a régi szép időkben. 

A kiállítás éppen ezt borította fel. Egy csapat emberhátrányban próbálhat tovább támadni, de a Paks úgy döntött, hogy nekik a Fehérvár visszaelőzéséhez elég az egy pont is, a 0-0 pedig éppen ennyit ér. Visszaálltak és kezdődhetett az, amiben nem vagyunk idén túl jók: felállt, sőt, tömörülő védelem elleni játék. Ráadásul nem is beszélhettünk klasszikus emberelőnyről, mert ahogy Szabó István is elmondta a meccs után:

A kiállítás után érthetően visszaállt a Paks, viszont azt be kell látni, hogy hiába az emberelőny, nem hagyhattuk ott a Paks egy szem támadóját – főleg a második félidőben Böde Dánielt – egy az egyben hátul. Ketten fogtuk, de így már rögtön nyolc a nyolc ellen támadtunk.

Szabó dönthetett volna úgy, hogy az első félidőben Könyvest, a másodikban Bödét egyedül hagyja a védőjével és megpróbálja jobban kiaknázni az emberelőnyt. Nem így döntött, igyekezett kockázatot minimalizálni, ami olyan döntés, amivel mindenki vérmérséklete szerint vitatkozhat, de mindenesetre érthető a háttere, pláne annak a fényében, hogy Varga Bencének így is többször ki kellett segíteni a védőket, amikor a Paks igyekezett megjátszani az egy szem csatárt. Így viszont maradt a Szabó által is említett felállás: 8 támadónk masszírozta a 8 védőt. Azt a 8 védőt, amely a kiállítást követően eleinte még hagyott maga mögött némi területet (ezt Lukács többször is jól futotta be, de helyzetet nem tudtunk kialakítani belőle), de aztán Bognár Hahn János helyére behozta Balogh Balázst, amivel egyre mélyebb blokkba húzódott vissza a vendégcsapat és tegyük hozzá gyorsan, hogy nagyon stabilan, zártan, jól védekezett.

De hogyan lehet egy ilyen mély blokkot feltörni, tehát mi az, amiben nem volt elég jó a KTE? Természetesen nem olyan egyszerű a helyzet, hogy az emberelőnyben levő csapat majd úgyis érvényesíti ezt az előnyt, ha meg nem, akkor nem akarta eléggé. Azok a csapatok, amelyek mély blokkba húzódnak vissza igyekeznek csökkenteni a támadócsapat játékterületét a saját védekező harmadukban, a Széktói Stadionban pedig ez kifejezetten működőképes, mert a pálya viszonylag keskeny. A védekező csapat igyekszik a pálya középső területeit minél inkább uralni, minél kisebb teret hagyni a vonalak között, ezek alapján pedig megállapíthatjuk, hogy egy mély blokkot feltörni nem könnyű (ezt talán nem is kell ezen a blogon magyarázni, minket sem volt könnyű feltörni tavaly). Mit lehet tenni? Ezen a ponton jutunk el ahhoz, hogy miben voltunk gyengék a Paks ellen. Pontrúgásból nem voltunk veszélyesek, ami tőlünk szokatlan, mert a KTE fejjel erős csapat, de a beadásaink pontatlanok voltak és a meccs hajráját leszámítva nem is voltak meg az érkező emberek sem. Átlövésekkel nem igazán próbálkoztunk, Horváth két lövéséből az egyik messze elkerülte a kaput, a másik a blokkról jött le, ugyanúgy, ahogy Májeré is, Nikitscheré pedig mellécsorgott és ezzel vége a felsorolásnak. Ugyanakkor tiszta lövőhelyzetünk sem volt a tömörülő ellenféllel szemben, mert a játékunk tempója nem tudta kellően megmozgatni az ellenfelet (és itt nem a futások sebességére gondolok, hanem a passzsebességre és a döntések sebességére). Eleinte a vonalakon keresztül próbáltunk a védelem mögé kerülni, párszor meg is találtuk Lukit, a második félidőre viszont a jelentősen hátrébb húzódó ellenfelet látván, inkább a beadásokra próbáltuk áthangolni a játékot azzal, hogy Lukács helyére Pálinkás érkezett, de ekkor a korábban is említett pontatlanság hibájába estünk. Ahogy én láttam, a KTE kifejezetten nehéz helyzetben találta magát a kiállítást követően. Ezt a helyzetet nem azért nem tudta megoldani, mert már nincs tét és nem voltunk benne érdekeltek, vagy mert ez a csapat olyan gyenge, hogy ne lenne erre képes. Olyan módszerekkel próbálkoztunk, amelyek alkalmasak lehettek volna a gólszerzésre, de a passzsebességünk, a sémákba beragadó, fantáziátlan gondolkodás és a beadások pontatlansága ezúttal nem tette lehetővé, hogy jobb eredményt érjünk el. Ezek hiányában maradt az, hogy kifejezetten nagy fölényben voltunk (labdabirtoklás: 76%-24%; szögletek: 15-3; passzok: 602-202), ami sajnos nagyon meddő volt. Az eszköz tehát megvolt arra, hogy feltörjük a paksi falat, csak nem volt elég minőségi. Műanyag kalapáccsal püföltük a falat.

Persze sosem néz ki jól, ha egy csapat nem tud győzelemre, de legalább gólra váltani egy emberelőnyt (a mi esetünkben ez ugyanazt jelentette volna), de van olyan adat, ami nem mutat rosszul, és akkor zárjunk ezzel: a védekezésünk úgy tűnik, hogy helyreállt, hiszen az elmúlt négy meccsen csak egyetlen gólt kaptunk.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Nem volt védenivalója a meccsen, a paksiak nem találták el a kaput. A játékkal ennek ellenére jól élt együtt, szépen gyűjtögette be a labdákat és amikor kellett a tisztázásai megérkeztek. 6

 

 

 

Iyinbor Patrick: Az elmúlt időben finoman szólva sem volt ellátva játékpercekkel, de nagyon magabiztosan játszott, pedig legtöbbször neki kellett birkóznia a fizikailag erős Könyvessel. Nálam a meccs legjobbja. 7 (MVP)

 

 

Szabó Alex: Úgy tűnik, hogy a nagyobb felelősséggel járó középső pozíció sem áll neki rosszul, védekezésben legalábbis magabiztos volt az elmúlt két meccsen. Ezen a poszton a támadó momentumokat sem kell rajta annyira számon kérni, a párharcokban pedig szintén meggyőző volt. 6

 

 

Belényesi Csaba: Sokkal több támadófeladata volt, mint korábban, a meccs jelentős részében szinte középpályást játszott, aztán Böde pályára lépésével ő is visszább húzódott. Azzal, hogy fentebb voltak feladatai, több hibája volt a passzjátékban, de ennek ellenére ezen a meccsen is jó teljesítményt mutatott. Már csak két meccset kell végigjátszania, hogy elmondhassuk: végigfocizta az idényt. 6

 

Májer Milán: Úgy éreztem, hogy ezen a meccsen is védekezésben volt jobb, mint támadásban, bár védekezésben meg nem sok dolgunk volt. A pontatlan beadások rajta is számon kérhetőek, de előtte legalább adódott lehetőség. 5

 

 

Vágó Levente: Abban a játékban, amikor fokozni kellene a tempót, nem ő a legmegfelelőbb fogaskerék, a labdák visszaszerzésében viszont ezúttal is jól dolgozott és megint párharcerős volt. 5

 

 

 

Helmich Pál: Sokat mozgott, igyekezett a vonalak között is megjelenni, de nem nagyon találták meg a labdák. A nagyobb baj viszont az, hogy amikor igen, akkor sok hatása nem volt a meccsre, ennél pedig ő sokkal többre képes. 4

 

 

Zeke Márió: Az ő oldala volt az aktívabb, többször vett részt a játékban, mint Májer, tőle érkezett több beadás is, de sajnos ezekből (egy kivételével) nem alakult ki veszély. 5

 

 

Banó-Szabó Bence: Az első félidőben érezhető volt, hogy amikor a labda hozzákerült, egyből Lukács felé nézett és olykor sikerült is jó ütempasszokat kiosztani. A második félidőben, amikor már a beadásokra építettünk volna, akkor is benne volt a veszély a passzaiban, de igazán nem tudott különbséget jelenteni. 5

 

Horváth Krisztofer: Három kísérletével megint ő volt a legtöbbször próbálkozó játékosunk, de ezúttal a kapura nem volt veszélyes. Sokat cselezett és sok labdát is vesztett, de mezőnyben voltak kifejezetten jó megmozdulásai. A paksiak nagyon figyeltek rá, hogy ne tudjon szembefordulni a kapuval, ez is oka volt annak, hogy a kaput nem fenyegette. 5

 

Lukács Dániel: A labda nélküli mozgásaiban volt lehetőség, de amikor megkapta a labdát, akkor rendre rossz beadás következett tőle, pedig talán ezek lettek volna a legfontosabb momentumok, mert ilyenkor sikerült kicsit szétzilálni a paksi védelmet. Ő volt képes a legtöbb gondot okozni az ellenfélnek, de pontatlan volt az utolsó passzoknál. 5

 

Cserék:

Nikitscher Tamás: Azt nem mondom, hogy látványosan jól játszott, de amikor pályára lépett, akkor ő vette a kezébe a támadások forgatását és ezek súlypont-áthelyezések néha egészen jól mutattak. Nem volt szemet szúró, amit csinált, de javult vele valamelyest a játékunk, csak kevés partnere akadt. Alakul a játéka, a felkészülést végigcsinálva fontos játékosunk lesz jövőre. 6

 

Pálinkás Gergő: Nem tudott helyzetbe kerülni ő sem, ráadásul mezőnyben is akadtak hibái, ezúttal messze volt attól a formától, amit szeretünk benne. Ugyanakkor az egyik legígéretesebb beadásunk tőle érkezett, de Belényesi elől mentett a védelem. 4

 

 

Nagy Olivér: Fél órát játszott, de az utolsó negyed órára élénkült fel a játéka. Ez főleg a védekezésére igaz, de támadásban halvány volt ő is. 5

 

 

 

Zsótér Donát: Úgy éreztem, hogy akár hamarabb is be lehetett volna küldeni, akár a félidőben is, és ezt aláhúzta, hogy fél óra alatt a legaktívabb játékosaink közé lépett. Az egyetlen kaput eltaláló lövésünk az övé, szögletből. Az a rámenősség, amit ő mutat, az ilyen meccseken sokat jelent, ezúttal is nagyot lendített a csapaton. 7

 

 

Szendrei Ákos: 8 percet kapott a meccs végén, de igazán már nem gyakorolt hatást a meccsre. 5

 

 

 

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 31. forduló
2024. 05. 05. 16:00

Kecskeméti TE 0-0 Paksi FC
(HT: 0-0)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2579 fő
Vezette: Rúsz Márton (Tóth II. Vencel, Becséri Gergely, vb.: Karakó Ferenc)

KTE: Varga – Májer (Nagy O. 60.), Szabó, Belényesi, Iyinbor, Zeke – Vágó (Zsótér 60.), Helmich (Nikitscher 46.), Banó-Szabó (Szendrei 87.) – Lukács (Pálinkás 46.), Horváth. Vezetőedző: Szabó István

Paks: Szappanos – Kinyik, Vas, Szabó J. – Kovács K., Haraszti, Papp, Vécsei, Silye (Mezei 89.) – Könyves (Böde 68.), Hahn (Balogh 37.). Vezetőedző: Bognár György

Gól: –

Sárga lapok: Vágó (49.) ill. Hahn (33.)

Kiállítva: Haraszti (6.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling