Társadalmi kísérlet

Úgy tűnik, hogy a csapat megunta azt az állapotot, hogy folyton úgy kapunk ki, hogy utána elmondhatjuk: „pedig jobbak voltunk”. A Mezőkövesd ellen átnyergeltünk egy másik verzióra, amikor is bár messze nem játszunk igazán jól, de megnyerjük a meccset. Vajon így elégedettebbek a szurkolók? Talán nem lövöm le vele a poént: igen.

A Mezőkövesd elleni meccs előtt volt bennem némi görcs, mert ez aztán tényleg a nagybetűs „KÖTELEZŐ” volt. Az a kötelező, amikkel azért időről időre meggyűlik a bajunk, elég csak az aktuális ellenfél elleni korábbi meccsekre gondolni, amelyeken háromszor is fájóan maradtunk alul. Most ráadásul a KTE egy négymeccses bajnoki nyeretlenségből (aminek a közepébe beékelődött egy kupabúcsú) próbált talpra állni. Volt ilyen sorozatunk ősszel is, akkor az öt nyeretlen meccs (Kövesd, Fradi, Diósgyőr, Paks, Újpest) után a ZTE elleni 3-1 volt a vészkijárat, az előző szezonban pedig kétszer is volt négyes győzelemmentes sorozatunk (igaz, főleg döntetlenekkel), úgyhogy a feladat nem volt teljesen ismeretlen, de az elmúlt időszak fényében volt bennem félsz. Mert úgy voltam vele, hogy ezt a meccset mindegy hogyan és milyen áron, de hozni kell, mert ha a legfőbb kiesőjelölt ellen sincs meg a három pont, az olyan örvényt jelenthet az utolsó 4 meccsre, ami leránthatja a csapatot.

Korábban az ilyen szituációkat Szabó István és stábja irigylésre méltó nyugalommal kezelte. Valószínűleg ez a nyugalom és higgadtság a titka annak, amit a csapattól látunk az elmúlt években, nincs pánik akkor sem, ha nem jön ki a lépés, helyette meló van. A Loki elleni meccshez képest a nagy nyugi közepette azért hat helyen változott a kezdőcsapat, aminek főképp a visszatérők voltak az okai. Kersák, Nagy Olivér, Meszhi, Zsótér, Zeke és Horváth is kikerült a kezdőből (utóbbi állítólag beteg volt hét közben, de a padon ott lehetett), akiknek a helyére Varga Bence, Szabó Alex, Vágó, Helmich, Leoni és Banó-Szabó érkezett. A vendégek oldalán ugyanilyen nyugalomról nem nagyon lehetett beszámolni, a csapatot az utolsó helyre szögelő eredmények hatására Milanovics lemondott, amit Tállai nem fogadott el, eközben a keretből kimaradó Gomisról azt nyilatkozták, hogy sérült, ő ezt viszont saját maga cáfolta az Instagramon finoman hazugozva a klubkommunikációt, amire válaszul a Kövesd hivatalos közleményben kezdte borítani a savat a játékosra. Milanovics végül nem csak Gomist, de a légiósok nagy részét sem nevezte a meccsre (állítása szerint nem azért, mert miattuk esett volna ki a csapat). A kezdőben egyedül Beriasvili maradt a külföldiek közül, rajta kívül magyarokra támaszkodott a vendégcsapat.

A meccs elején, már a 2. percben Lukács kis híján elcsípett egy hazaadást, de az 5. percben mégis mi lélegezhettünk fel, amikor Bőle lövése Belényesiről csak kevéssel pattant mellé. A KTE a 9. percben veszélyeztetett először komolyabban, amikor egy Leoni-Banó-Szabó összjátékot követően utóbbi beadását Pálinkás fejelte vissza, Lukács pedig csak centikkel csúsztatott fölé. A KTE bár fizikailag és játékban is dominálta az első félidőt, a 32. percben egy szabadrúgást követően mégis a kecskeméti nevelésű (és nekünk is sok örömöt okozó) Szalai József fejelt a kapuba, amivel vezetett a Mezőkövesd. Amellett, hogy a kecskeméti védekezésben valahogy egyáltalán nem jutott ember a közelébe sem, mindenképpen a javára kell írnunk, hogy Józsika annak ellenére sem ünnepelte meg ezt a fejest ellenünk, hogy az első NB1-es gólja volt. Ez azonban nem igazán fogta meg a csapatot, mert egyetlen perccel később Beriasvili egyértelmű kezezését nem látta büntetőnek sem a bíró, sem a VAR, ami újabb kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan működik és hogyan kellene működnie videóbírónak. A szabálykönyv szerint ugyanis

Szabálytalanság, ha egy játékos (…) kezével/karjával érinti a labdát, amikor az a testét természetellenesen nagyobbá teszi. Úgy tekintjük, hogy egy játékos természetellenesen nagyobbá teszi a testét, amikor kezének/karjának helyzete nem a teste adott szituációbeli mozgásának a következménye, illetve azzal nem indokolható. Azzal, hogy keze/karja ilyen helyzetben van, a játékos felvállalja annak kockázatát, hogy kezét/karját eltalálhatja a labda, és ezért büntetik. (A labdarúgás szabályai 23/24, 102. oldal)

Na most én bárhonnan nézem ezt a jelenetet (a hivatalos összefoglalóban ugyan hiába keresem, mert nincs benne), nem igazán akarom azt érteni, hogy Beriasvili kéztartása miért természetes. A bíró így ítélte meg, a VAR is így ítélte meg, nincs mit tenni. 

Szerencsére hamar jött az egyenlítés, mert bár a 38. percben Pálinkás is betalálhatott volna, de a 39.-ben Helmich szépen szerzett labdát, megnyert egy párharcot, majd jó ütemben kapta vissza a labdát Lukitól, és remek lábtartással emelte be a kövesdi kapuba. Ezután Szolgai átlövését még oldalra kellett tolnia Vargának és a hosszabbításban Pálinkás mellécsúsztatott a rosszul kimozduló Kovácsik elől, de döntetlennel fordult a két csapat.

A félidőben a védekezésben olykor jó dolgokat mutató, de támadásban némileg halovány Leoni helyére érkezett Zeke, helyzetig azonban csak az 57. percben jutottunk, amikor Banó-Szabó beadását Belényesi Vágóra fejelte, ahonnan a kapuba pattant a labda. A VAR szerint egészen pontosan Levi karjáról, ami megint érdekes, mert nekem határozottan úgy tűnt, hogy a mezének az ujját találja el a labda, az meg a közmegegyezés alapján ugye nem kéz, de tény, hogy nincs perdöntő felvétel. Ha pedig nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy érvényteleníteni a gólt, akkor nem lehet érvényteleníteni a gólt. Újfent a szabálykönyvhöz nyúlok, mert az úgy szól, hogy ha az ellenőrzés „egyértelmű és nyilvánvaló” hibát lát, akkor jeleznek a játékvezetőnek. Tehát a VAR szerint az, hogy Zierkelbach gólt ítélt, egyértelmű és nyilvánvaló hiba. Hogy mi alapján egyértelmű, azt nem tudjuk, mert egyik felvételből sem derül ki, hogy pontosan hol találja el a labda Vágót (talán csak arra tudunk alapozni, Levi nem akarta leszedni a bíró fejét).

Mindkét csapat a győzelemért cserélt: a Mezőkövesd az utolsó fél órára behozta Drazsicsot és Nagy Gergőt, nálunk pedig a korábban beugró Nikitscher és Horváth mellé megjött Májer is. Ezután rögtön érkezett egy szép ütempassz Horváthtól, Zeke remek helyre passzolta be Nikitscher irányába, akit Beriasvili megelőzött és a saját kapujába pattant róla a labda. A meccs utolsó 20 percére aztán – bár volt Ugrainak egy fejese és egy szabadrúgása is – többször is lezárhattuk volna a meccset, mert előbb Banó-Szabó kapott jó beadást Májertől, amit mellélőtt, aztán Bence adott be Pálinkás felé, akit megelőzött a védője, majd maga Májer csavart mellé centikkel és Horváthnak is volt ígéretes sansza (talán kettő is). Gólt már nem szerzett egyik csapat sem, a győzelem meglett tehát, de messze nem érezhetjük azt, hogy szétkaptuk a matyóföldieket. A meccs szinte egészében pontatlanok voltunk, de amikor nem, akkor is nagyon lassan építkeztünk, néha annyira, hogy már azt kellett ellenőriznem, hogy nincs-e 40 fok Kecskeméten, hátha az időjárás teszi. Ennek talán némileg ellentmond, hogy ha valamivel megnyertük ezt a meccset, az a fizikum volt, az utolsó harmadra a Mezőkövesd látványosan összeesett, a párharcokat elvesztették és néha csak nekünk köszönhették, hogy nem lett 3-1, vagy több. Nyertünk egy olyan ellenfél ellen, amely maga is nagyon sokat tett azért, hogy mi nyerjünk és amely ellenfél kifejezetten halovány meccset játszott. A gond az, hogy ezt a savanykás játékszínvonalat sokszor mi is magunkévá tettük, még a ligautolsó ellen is sokszor lemondtunk a labdabirtoklásról (bár az eredmény természetesen ezt validálhatja), Szabó István szerint az ellenfél összeállítása is meglepte a KTE-t (ami meg engem lep meg, mert Milanovics négy nappal a meccs előtt nyilatkozott arról, hogy a magyarokra és a fiatalokra építené az utolsó meccseket), de a lényeg a három pont, látszott a játékosokon is a lefújáskor, hogy volt feszkó a csapatban az eredménytelenség miatt.

Érdekes a szurkolói lélektan és sokáig lehetne azon polemizálni, hogy inkább nyerjünk rossz játékkal, mint veszítsünk brillírozva (na persze az elmúlt időszakban azért brillírozásról sem volt szó), rövid távon és hosszú távon melyik jobb, elviselhetőbb.  Amit jelen pillanatban biztosan állíthatunk, hogy erre a győzelemre nagyon nagy szükség volt. A bennmaradás most már szinte csak formalitás, egyetlen pont kell ahhoz, hogy matematikailag se csúszhasson ki a kezünkből, Szabó István is erre hegyezte ki a meccsvégi nyilatkozatát, amiben két részlet ütötte meg a fülem (mármint azon kívül, hogy meglepett bennünket a Mezőkövesd):

1. „Nem beszéltünk sokat arról az év idény folyamán, hogy mennyien hiányoztak tőlünk.” – Erre már párszor kitértem, de szerintem ezt fontos tudatosítani magunkban: ez egy extrém idény volt. Három olyan játékos esett ki nagyjából az első hónapban, akik vélhetően alapemberek lettek volna az idényben, ezután három fontos játékos távozott a télen. Ez azért nálunk jobb csapatokat is meg tud fogni, minket is jócskán megfogott.
2. „Rengeteg munkára volt szükségünk ahhoz, hogy bennmaradjon a csapat újra. Ezért volt különösen fontos ma a három pont megszerzése. „ – Ezen a ponton kicsit úgy érzem, hogy március 9-én, amikor Szabó először említette, hogy bennmaradtunk (a Kisvárda elleni győzelem után), kicsit elhamarkodtuk a dolgot. Nyilván azzal nem nagyon számolt a stáb, hogy azóta most nyerünk majd először, de talán hamarabb ittunk a medve bőrére, mint kellett volna, elvégre még csak most (matematikailag még most sem biztosan!) maradtunk bent. Ez legyen persze a legnagyobb probléma. Azt ígérték, hogy a cél a bennmaradás, ezt pedig nagyon úgy tűnik, hogy teljesítettünk. Ennél többet nem, ami lehet fájó, de az eredeti cél megvan.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Nem tudom, hogy emlékszem-e olyan meccsre, ahol ennyire kevés dolga volt. Kétszer kellett védenie, egyszer nagyobbacskát, de igazából ezeken kívül szinte beadásokkal és kirúgásokkal is alig kellett megbirkóznia. Nyugalmas meccse volt. 5

 

 

Szabó Alex: Ezúttal nem ment neki igazán a játék, védekezésben kevés dolga akadt (bár azt többnyire jól oldotta meg), támadásban viszont sokszor pontatlan volt. 4

 

 

 

Belényesi Csaba: Neki sem a védekezőmunkája volt a reflektorfényben, bár a szokásos Belényesi-féle méterekről érkező becsúszásból megint villantott egyet. Támadásban azonban a megszokottnál is aktívabb volt, háromszor is veszélyeztette a kaput. 6

 

 

Katona Levente: Stabil volt a meccs nagy részében, bár a második félidő elején többször is hibázott. A védekező munkája azonban ezúttal is megfelelő volt, a következő meccsről viszont kisárgázta magát. 5

 

 

 

Szűcs Kornél: Alapvetően nem éreztem kiemelkedőnek a meccs nagy részében, megbízható volt, de extrát nem hozott. A meccs végére azonban gyakorlatilag egyedül kezelte a Drazsics felé küldött indításokat és ő volt, aki a szerb csatárt féken tartotta, ami felhúzza a pontszámát. 6

 

 

Vágó Levente: Talán az ő teljesítménye a tanulság számomra, hogy első indulat alapján nem szabad beszámolót írnom. Amikor élőben néztem a meccset, sokat bosszankodtam a játékunkon, de például az, hogy ő mennyire hasznosan és sok labdát szerezve, sok párharcot nyerve játszott, hogy mennyire uralta a középpályát, csak második nézésre tudatosult bennem. Nálam emiatt ő volt a legjobb. 7 (MVP)

 

Helmich Pál: Az a kölyökvizsla-szerű attitűdje (miszerint megrögzötten képes hajtani a labdát és folyamatosan vibrál benne az energia), ami annyi veszélyt és káoszt tud okozni az ellenfél soraiban, az első negyed órában inkább faultokat eredményezett, de nagyon szépen megérkezett a meccsbe és az egyik nyerőemberünk lett. 7

 

Matheus Leoni: Teljesen korrekt meccset játszott, viszonylag megbízható teljesítménnyel, amibe vegyültek ugyan hibák, de védekezésben ezúttal stabil tudott lenni (bár nem is helyeztek rá óriási nyomást). Támadásban azonban azzal a rúgótechnikával, ami neki van, sokkal aktívabbnak kellene lennie. 5

 

 

Banó-Szabó Bence: Időnként még mindig éreztem, hogy eltűnik, elszürkül a mezőnyben, bizonyos szakaszokban, mintha megpihenne. Ugyanakkor jót tett neki, hogy a bal oldalon kapott több szerepet, kifejezetten hasznos tudott lenni, a veszélyes szituációinkból pedig rendre kivette a részét. 6

 

Lukács Dániel: Szeretem a hajtását és azt, ahogyan olvassa a játékot. Ezúttal is kis híján lelopott egy hazaadást, de ezen kívül is akadt lehetősége, a gólpassza pedig nagyon jó ütemben érkezett vissza Palihoz. Még mindig nem a csúcsformában levő Luki, de talán a szezon végére megérkezik. 6

 

 

Pálinkás Gergő: Néhány meccsel ezelőtt azt állítottam, hogy azért tesz jót a játékunknak, ha ő is a pályán van, mert van jelenlétünk az ellenfél tizenhatosán belül. Ezen a meccsen egymaga ötször próbálkozott, tehát igyekezett megfelelni a kijelentésemnek, én pedig továbbra is tartom magam az elmondottakhoz. 6

 

 

Cserék:

Zeke Márió: Erőteljesebbé vált a bal oldali játékunk a beállásával, mert Leonál aktívabban vett részt a támadásokban. A gól előtti beadása nagyon szépen érkezett középre, nem hibáztatom Beriasvilit, be kellett rúgni. 6

 

 

Nikitscher Tamás: A tavalyi szezonban nagy kedvencem volt az ő játéka, emiatt külön öröm, hogy a pályán látom. Még nem tart ott, ahol tavaly, de egyelőre nem is kell neki, fizikailag pedig szerintem erősödött a kihagyás alatt. 5

 

 

Horváth Krisztofer: Bár ez eleinte nem látszott, de szerintem jót tett neki, hogy csereként állt be. Főleg az utolsó negyed órában nagyon aktív volt, szép támadásokban vett részt és bár a befejezéseinél önző volt, mégis úgy érzem, hogy kevesebbet akart magára vállalni, mint korábban. 5

 

 

Májer Milán: Megélénkült vele a a jobb oldalunk, több veszélyes támadásban is fontos szerepe volt. A gólja – ebben a szezonban már nem először – ezúttal is nagyon kevésen múlott, lassan kijárna neki egy találat. 6

 

 

 

Mihajlo Meszhi: Beállt, de nem töltött jelentős időt a pályán. 5

 

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Mezőkövesd ellen:

Kecskeméti TE – Mezőkövesd Zsóry FC – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Szűcs Kornél, Vágó Levente, Helmich Pál, Matheus Leoni, Banó-Szabó Bence, Lukács Dániel, Pál…

Jegyzőkönyv:

NB1, 29. forduló
2024. 04. 21. 14:05

Kecskeméti TE 2-1 Mezőkövesd Zsóry FC
(HT: 1-1)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2083 fő
Vezette: Zierkelbach Péter (Huszár Balázs, Szalai Dániel, vb.: Berke Balázs)

KTE: Varga B. – Szabó A. (Májer 63.), Belényesi, Katona L. – Szűcs K., Vágó, Helmich (Nikitscher 59.), Leoni (Zeke 46.) – Banó-Szabó (Meszhi 90.) – Pálinkás, Lukács D. (Horváth K. 59.). Vezetőedző: Szabó István

Mezőkövesd: Kovácsik – Kállai (Ugrai 74.), Szivacski, Beriasvili, Kojnok – Bőle (Drazsics 63.), Cseri (Nagy 63.) – Szalai (Molnár 74.), Szolgai, Cseke – Kócs-Washburn (Vajda 74.). Vezetőedző: Milan Milanovics

Gól: Helmich (40.), Beriashvili (65. – öngól), ill. Szalai J. (32.)

Sárga lapok: Katona L. (24.) ill. Vajda (87.)

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling

És a csapatok mozgása a tabellán:

Tabella mozgás

Beautiful, easy data visualization and storytelling