Lőtt gól nélkül nincs három pont. Néha még egy sem.

Persze tisztában lehettünk vele, hogy nem a Ferencvárost kell megvernünk (hanem például a Mezőkövesdet kellett volna). De azért a tavalyi szezon arra is rávilágított, hogy még ezt a mezőnyből felettébb kimagasló Fradit is meg lehet marni akár két-háromszor is egy szezonban, így azért a remény bennünk lehetett. Sajnos végül kijött a papírforma. 

Amiben már a meccs előtt is biztosak lehettünk: a Fradinak fontos ez a meccs. Egyfelől a presztízs miatt, hiszen az elmúlt évek egyeduralkodója nem nagyon engedhette volna meg magának, hogy az előző szezon három meccse után megint a Kecskemét által tört borsot szagolgassa, másrészt Dejan Sztankovics csapata nem csak a vesztett pontok tekintetében, de optikailag is a tabella élére ugorhatott. Mindkét csapatnak vannak fontos hiányzói (Samy Mmaee, Cissé, Traoré – Nikitscher, Banó-Szabó, Nagy Krisztián), de afelől nem nagyon lehetett kétsége senkinek, hogy melyik együttes kerete mélyebb. A Kövesd elleni bukta után, amikor nem igazán sikerült dominanciából megbontanunk egy felállt védelmet, most fordult a szereposztás, ezúttal mi készültünk stabil védekezésre. Ennek okán Szabó István a már-már megszokottá vált robosztus csatár (Pálinkás vagy Tóth Barna) helyett egy mozgékony támadót tett a kezdőbe Szendrei személyében, aki a gyorsan végigvitt kontrákban hatékonyabb tud lenni, míg a jobb oldali szárnyvédő pozíciójában is egy Májernél magabiztosabban védekező játékossal számolt: Szűcs Kornéllal. Az előjelek és a defenzívebb felállás ellenére mégis a KTE volt aktívabb a meccs elején. Főleg pontrúgásokból tudtunk kisebb veszélyhelyzeteket kialakítani, amik közül az egyik nem is volt annyira kicsi: Szuhodovszki beadására bizonytalanul mozdult ki Dibusz, a lecsorgó labdát Iyinbor lőtte kapura, a gólvonalon álló Ramirez azonban kirúgta azt. Meglehetett volna tehát a vezetés, de az első 20-25 percben egyébként is jellemző volt a KTE-re, hogy nem kapkodott, nyugodtan építgette a támadásait, ha nem volt egyértelmű lehetőség a kontrára (márpedig többnyire nem volt), akkor igyekezett megbecsülni a labdabirtoklást. Erre az egész meccsen törekedtünk és bár bizonyos időszakokban nem igazán tudtuk megvalósítani, érezhető volt, hogy a Fradi lendületét is szeretnénk megfogni azzal, hogy hosszabb fázisokra tudjuk magunknál tartani a labdát. A meccs első negyedében tehát a KTE járt többet a Fradi kapuja előtt, mint fordítva, de ez valódi lehetőségeket nem hozott magával, mindössze megállapíthattuk, hogy a támadó harmadig nagyobb gondok nélkül el tudjuk juttatni a labdát, de ott nem tudtunk vele mit kezdeni. Amikor a hazaiak támadtak, akkor (néhány kósza presszing próbálkozást leszámítva) egy igen mély 5-3-2-es blokkba rendeződtünk, amit a Fradi ugyan gyömöszölt, de nem talált rajta fogást. Ennek az időszaknak a végét nagyjából az jelentette, amikor Sztankovics összerántotta a középpályás védekezését. Addig ugyanis a visszalépő Kiss Bence és Horváth Krisztofer könnyedén tudott labdákat felvenni, a jelenlétükkel pedig Szuhodovszki és Vágó helyzetét is könnyebbé tették, de azután, hogy Sigér pozícióját kissé átszabta Sztankovics, nagyjából vissza is esett a labdabirtoklásunk. Meg is érkeztek a Ferencváros lehetőségei: előbb Zachariassen fejesét tolta kis bravúrral Varga, aztán Lisztes sarkazása pattant főlé Szűcsről, ezek pedig már jelzésértékűek voltak.

A második félidőre Szabó István behozta előbb Zsótér Donátot Kiss Bence helyére, majd miután Wingo lövését védte Varga és Sztankovics átállt két csatárra (bejött az addig a padon pihentetett Varga Barnabás Pesics mellé, vagy inkább elé), Tóth Barnát is beküldte az addig odaadóan, de nagyrészt magára hagyottan küzdő Szendrei helyett. Ezek a cserék reményt adtak a valamivel gördülékenyebb labdakihozatalokra (Tóth Barnával meg lehetett volna valósítani néhány felpassz-visszapassz kombinációt, amivel ki lehet szabadulni a szorításból), eddigre ugyanis megint ránk telepedett a Fradi, akik bár nem jelentettek folyamatos veszélyt a kapura, egy ilyen csapat ellen mégsem megnyugtató, ha sok időt tölt a támadó harmadban. Annyiban beváltak a cserék, hogy néhányszor feljebb tudtuk vinni a labdát, de a kapu elé nem értünk fel. Aztán a 72. percben egy szögletnél lemaradtunk Sigér Dávidról, aki a kapuba fejelt, ekkor pedig lehetett érezni, hogy eddig sem habkönnyű helyzetünk igazán nehézzé vált. Szabó István nem őrizte az egygólos hátrányt, de nem is nyílt ki teljesen, épp csak annyival váltunk nyitottabbá, hogy a Fradi néhányszor el tudott futni kontrával, szerencsére lövésig nem jutottak ezek a helyzetek. A meccs végén már a fizikumra, a párharcokra próbáltunk építeni azzal, hogy Horváth helyére megérkezett Pálinkás is, de eredménye ennek sem lett.

Összességében nem nézett ki rosszul, hogy a címvédő ellen hátul ezúttal is többnyire elég stabil volt a csapat és az egész meccset tekintve is volt tartásunk. Ugyanakkor a kapura szinte semennyi veszélyt nem jelentettünk, amire mondhatjuk, hogy a Fradi ellen nem katasztrófa (azért párszor megtornáztathattuk volna Dibuszt), de valójában három bajnoki óta nem tudunk gólt lőni, ami azért minimum nem néz ki jól. Három meccses bajnoki vereségszériánk is akkor volt utoljára, amikor a másodosztályban egymás után elkapált minket a Diósgyőr, a Csákvár és a Vasas még 2022 februárjában. Akkor egy Siófok elleni 2-1 jelentette a feltámadást (0-1-nél Katona Bálint a 89. és a 93. percben lőtt két gólt, így tudtunk nyerni). A Diósgyőr ellen nagyon jó lenne valami hasonlót produkálni, mert ha a meglehetősen jó futballt játszó miskolciak is le tudnának győzni minket, az már komoly gödör lenne (emlékeztetőül: amióta Szabó István átvette a csapatot nem volt még olyan, hogy négy bajnoki meccsen kapjunk ki egymás után). Persze tudtuk, hogy a kiemelkedő tavalyi szezon eredményei nem szabad, hogy eltorzítsák a vágyakat, tudtuk, hogy ez a szezon nehezebb lesz és várható valamilyen szintű visszaesés. A bajnokság elején tartunk még és nagyon kicsi pontkülönbségek vannak a csapatok között, így nem is kell drámázni, de ugyanígy nem nagyon kellene bekerülni egy negatív spirálba sem. Reméljük még nem vagyunk benne.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Meglepően kevésszer kellett védenie ahhoz képest, hogy a címvédővel játszottunk, de amikor védett, akkor az nagy volt. A beadásokra is jól mozdult ki, ezúttal nem volt nyoma a szezon elején tapasztalt bizonytalankodásainak. 7

 

 

Iyinbor Patrick: Volt egy elég meglepő hibája (amikor Liszters megkerülte), de azt leszámítva magabiztosan állt a lábán, sőt fontos mentése is akadt. A meccs elején pedig kis híján vezetést szerzett. 6

 

 

 

Belényesi Csaba: Jól fogta össze a védelmet, többször is fontos pillanatban blokkolt és a párharcokat is jó százalékkal vívta meg. Annak azért örülhetünk, hogy Marquinhos ellen csak egyszer kellett futóversenyben részt vennie, mert abban látványosan alulmaradt. 6

 

 

Szalai Gábor: Ahogy a védelem többi tagja, ő sem remegett meg a bajnok ellen, a támadásokban való részvétele azonban visszaesett. Persze a Fradi ellen természetes, hogy inkább védekezésre kényszerül, azt pedig többnyire jól megoldotta. 6

 

 

Szűcs Kornél: Érezhetően azzal a szándékkal került be a csapatba, mert jobbak a védekező készségei, mint Májernak. A támadásépítésben viszont többször is pontatlan volt, előfordultak hibái. 5

 

 

 

Vágó Levente: Párharcerős játékot hozott az FTC ellen is és bár a támadásépítéseink minőségén ő sem tudott segíteni, a védekezésben ezúttal jó teljesítményt nyújtott. 6

 

 

 

Szuhodovszki Soma: Nem a tavaszi formájában játszik az utóbbi időben, de ezen a meccsen 25 percig úgy tűnt, hogy jó meccse lehet. Addig támadásban is értékelhetők voltunk és ilyen esetekben kifejezetten jól mutatnak a megmozdulásai, de utána már a védekezésben merültek ki az ő energiái is. 5

 

 

Zeke Márió: A meccs első negyedében a támadásokkal is bátran felment, de védekezésben is egészen jó százalékkal nyerte meg a párharcait. Persze nem volt hibátlan meccse, de a jobbak között volt a csapatban. 6

 

 

Kiss Bence: Amíg a visszalépéseivel képes volt zavart teremteni a Fradi középpályás védekezésében, addig ígéretes volt, de utána eltűnt a mezőnyben. 5

 

 

 

Horváth Krisztofer: Nagyjából az mondható el róla, mint Kiss Bencéről, annyi különbséggel, hogy még a gyengébb időszakokban is gyakrabban tűnt fel, de sok döntést hozott. 5

 

 

 

Szendrei Ákos: A meccs egy bizonyos pontjáig kifejezetten jó ötletnek tűnt a csapatba állítása, mert védekezésben kamatozott a mozgékonysága és támadásban is volt ígéretes beindulása. Ahogy visszább szorult a csapat, ő is úgy szürkült el. 5

 

 

Cserék: 

Zsótér Donát: A megszokott intenzív játékkal szállt be, ez pedig nagyon szimpatikus benne. Nem kedvezett neki a meccs alakulása, de üde színfolt volt, még a defenzív felfogás közepette is. 6

 

 

 

Tóth Barna: Az ő fizikuma minden csapatnak okoz fejfájást és ez alól a bajnok sem kivétel, de sajnos nem tudtuk a kapu közelében eljuttatni hozzá a labdát. 5

 

 

 

Pálinkás Gergő: A meccs végére érkezett, de igazán nagy felfordulást nem tudott már okozni. 5

 

 

 

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 7. forduló
2023.09.22. 20:00

Ferencvárosi TC 1-0 Kecskeméti TE
(HT: 0–0)

Groupama Aréna (Budapest)
Nézőszám: 7299 fő
Vezette: Karakó Ferenc (Georgiou Theodoros, Szert Balázs, vb.: Erdős József)

Ferencvárosi TC: Dibusz – Mackreckis, Abena, Wingo, Ramirez – Ben Romdhane (Abu Fani 57.), Sigér – Zachariassen, Marquinhos (Csivics 87.), Lisztes (Varga B. 57.) – Pesics (Botka 77.) Vezetőedző: Dejan Sztankovics

Kecskeméti TE: Varga B. – Szűcs K., Iyinbor, Belényesi, Szalai G., Zeke – Vágó, Szuhodovszki – Kiss B. (Zsótér. 46.), Horváth K. (Pálinkás 77.) – Szendrei Á. (Tóth B. 61.). Vezetőedző: Szabó István

Gólszerző: Sigér (72.)

Sárga lapok: Abena (83.) ill. Kiss B. (28.), Zeke (49.), Tóth B. (71.), Vágó (89.)

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling