Az nagyjából egyértelmű volt a Debrecen elleni mérkőzés előtt is, hogy ez tipikusan az a találkozó, amin semmilyen kimenetel nem meglepetés. Két jól felkészített és az elmúlt időszakban sokszor hivatkozott csapat játszik egymás ellen, akár a Loki, akár a KTE nyer, akár igazságosan elosztják a pontokat, az nem fogja leejteni az állakat. Ha az állunk nem is esett le, azért a másik két lehetőségnek jobban örültünk volna.

Jó előjelekkel készülhettünk a debreceni kirándulásra, hiszen három játékosunk kapott meghívót a válogatottba és a szurkolók által szeretett és régen várt új érkezőt is köszönthettünk a keretben (Zeke Márió), ráadásul a Puskás elleni eredmény is jól mutatott. Szabó István nem is igazán változtatott a kezdőcsapaton, mindössze a Felcsút ellen kisebb sérüléssel lecserélt Iyinbor helyére dobta fel Szűcs Kornélt a pályára. Blagojevics ezzel szemben Romancsukot, Lagatort, Szécsit és Bódit is a kezdőbe vezényelte az MTK elleni vereségre válaszul. A KTE próbálta kezdeményezően nyitni a meccset, de apró pontatlanságok akadtak a játékunkban. Szembetűnő volt, hogy Szűcs és Szalai is bátran lépnek be a támadásokba, amivel olykor tudtunk zavart okozni, de a Loki magasra tolt védelme miatt azért erre nem volt rendszeresen lehetőségünk. A 8. percben úgy tűnt, hogy máris kezünkbe ragadjuk a mérkőzést: Vágó nagyon harcosan szerzett labdát a középpályán, de sajnos egyetlen érintéssel többet tett a labdába, mint tökéletes lett volna, ez az egy igazítás pedig azt jelentette, hogy Szendrei lesre futott, az egyébként pimaszul elegáns gólját így nem adták meg. Ez a jelenet ébresztőt fújt a Debrecennek, akik védekezésben agresszívan léptek fel, nehéz volt megélni mellettük mind Horváthnak, mind Szendreinek, mind Szuhodovszkinak, de Tóth Barnát is leválasztották a csapatjátékról. Előrefelé védekeztek, de ez igaz volt a KTE-re is, azonban a hazaiak talán némileg jobban valósították meg a letámadásiakat. Az egyértelműnek tűnt, hogy a Debrecen a bal oldalunkat, azon belül is a Leoni és Szalai közti területet próbálja támadni (ha nem sikerült, akkor pedig a Leoni és Horváth közöttit). Tehette ezt azért, mert Gabi igyekezett a védelemből kilépegetni Dzsudzsákra, ekkor viszont a helyén megnyíló területet szemmel kellett tartania Leonak, a bal oldal viszont így sokszor maradt üresen. Szécsi ugyan nem játszotta a legjobb meccsét a szezonban, de Kusnyír remekül lépegetett be erre a területre, ami bőven nyitott lehetőséget a Lokinak.

A Loki tehát erőltette a saját jobb és a mi bal oldalunkat, amikor pedig mi fordultunk át támadásba, nagyon figyeltek arra, hogy Horváth ne tudjon szembefordulni a kapuval és ha kell, akár falttal is megállítsák. Ez az elem egyébként nálunk is megvolt: mivel Blagojevics előszeretettel építi arra a támadásait, hogy a középcsatárja (korábban Babunszki, ezúttal Bárány) visszalép a labdákért, majd az általa nyitott helyre igyekeznek megérkezni a többiek, Belényesi rendszeresen lépett ki a védelemből a visszalépő Báránnyal, de Szűcs és Szalai többnyire jól kisegítette. Egy alkalommal azonban ebből adódott gondunk, de erről majd később. A Loki jól tartott bennünket távol a kapujától, az első lövésünk a 23., az első kaput találó lövésünk a 33. percben érkezett (bár a Debrecen sem villogott a kapu felületének eltalálásában, az első félidőben ne volt védeni valója Varga Bencének. A két csapat gyors átmenetekre próbált alapozni és valóban ezek a helyzetek kecsegtettek bármiféle sikerrel. A Loki is ilyenkor tudott veszélyes lenni és a mi lesgólunk is így született. Ráadásul a legnagyobb helyzetünk is egy labdaszerzést követő ellentámadást követően következett: Szendrei szerzett labdát Mojzistól, majd Nagy Krisztián ugratta ki Horváthot, aki a remekül leváló Tóth Barna fejére ívelt, a néhány méterről leadott fejest pedig háttal/fejjel mentettel Romancsuk. A szögletet követően Barna újabb gólt fejelhetett volna, de Lagator látványos mozdulattal húzta ki a labdát a kapu torkából, így 0-0 maradt az eredmény a félidőre. A két Tóth-fejes miatt úgy érezhettük, hogy akár vezetéssel is fordulhatnánk és ez így is volt, mert a debreceni védelemtől két extra villanás kellett a döntetlenhez, bár a Loki is rontott a kapunk előtt, ráadásul Pintér Csaba játékvezetővel is szerencsénk volt, amikor Kusnyír lövőhelyzete közben (nem előbb, nem később) gondolta úgy, hogy most már csak meg kellene nézni, hogy Mojzis miért fekszik a másik kapu előtt.

Az első félidő hullámzása (előre védekező csapatok, gyors átmenetek) után a második félidőre Szabó István próbált frissíteni a bal oldalon és bejött a visszatérő zeke Leoni helyére, arra azonban úgy tűnt, hogy nem reagálunk, hogy a Bárány visszalépéseit lekövető Belényesi mögött továbbra is ott van egy kockázatos terület, amit a Loki igyekszik is megjátszani. Hiába tűntünk stabilabbnak egy kicsit a szünet után, a korábban említett debreceni játékelemek a 62. és a 66. percben is okoztak problémát. Előbb egy szöglet után Horváth-hoz került a labda, akit szokásos módon nem engedtek megfordulni, bekerítettek, így csak hátrafelé passzolhatott. Talán nem nézett fel és nem számított rá, hogy a bal lábas Szalai vagy Zeke helyett Nagy Krisztiánhoz kell passzolnia, így azonban Krisz gyengébbik lábára jött a labda, aki pedig ahelyett, hogy ballal arra rúgta volna, amerre áll, igazított egyet a jobb lábára, Bárány pedig elvette tőle és igen szépen tette be középre Loncsarnak, aki megszerezte a vezetést. Nyilván Nagy mozdulata nézett ki legrosszabbul ebben a helyzetben, de Krisztofer is meglehetősen nehéz helyzetbe hozta őt. Maradjunk annyiban, hogy mindketten hibáztak a gólnál. Aztán négy perccel később jött a szokásos formula: felpasszolt labda Bárányra, aki lefordul, Dzsudzsák kiugratja Kusnyírt, aki könnyedén hagyja ott az erre a lehetőségre egyáltalán nem készülő Horváthot, Zeke pedig már csak reménykedik, hogy Horváth visszaér és későn vált Kusnyír irányába.

Az eredmény 2-0, a KTE pedig innentől már nem tudott visszajönni a meccsbe. Sőt a végén már adódtak olyan egyéni hibák, amiket egyáltalán nem szoktunk meg a csapattól, előbb Májer számolt el egy felívelt labdát, amit után Szűcsnek kellett korrigálnia, majd Belényesi talpa alól csúszott ki a labda, ami után szabálytalankodnia kellett. Szabó István a végén – talán némileg már későn – beküldte még Kiss Bencét és Pálinkást, de már nem tudtunk változást elérni. A Loki végül megérdemelten nyert, még úgy is, hogy a félidőre bőven fordulhattunk volna vezetéssel. A vereség nem katasztrófa, ettől a Debrecentől bőven ki lehet kapni szégyenérzet nélkül, még úgy is, hogy nekünk is megköszönhetik a góljaikat. Ez az eredmény azonban jól összerántotta a tabellát: egyfelől a KTE hetedik, másfelől az első és a nyolcadik között csak 4 pont a különbség, így a válogatott szünet után és meglehetősen nagy tülekedésből kellene elindulni felfelé. Az ellen a Kövesd ellen, akik ellen az elmúlt időben nem nagyon ment a szekér. Szabó Istvánéknak fél szemmel már erre a meccsre is figyelniük kell (a Soroksár ellen kupameccs mellett), a szurkolóknak pedig Szalai, Szuhodovszki és Horváth nyújthat vigaszt, amennyiben a bemutatkoznak a válogatottban a szerbek vagy a csehek ellen.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Fura, ha egy kapusnak nincs védése egy meccsen, de az első félidőben nem volt védenivalója, a másodikban meg lett volna, de nem tudott menteni. Talán a második gólnál érhetett volna jobban a labdába, de nem varrható a nyakába. A beadásokat ezúttal jól húzta le, egyéb dolga meg nem nagyon volt. 5

 

 

Szűcs Kornél: Bevallom, nekem nagyon tetszik az ő játéka és ezen a meccsen sem vallott szégyent. Ritkán hibázott és többször is nehéz helyzetben tisztázott. Bátran lép be a támadásokba, amiből még lesz örömünk a szezonban. 6

 

 

 

Belényesi Csaba: Az előző meccs után ezúttal is volt egy nagy hibája, de gyorsan megelőzte a bajt egy szabálytalansággal. Bárány mozgásának lekövetésével meggyűlt a baja, de igyekezett minél kevesebb teret hagyni a Loki csatárának. Nem ez volt a legjobb meccse, de nem lógott ki a csapatból. 5

 

 

Szalai Gábor: Meglepően pontatlan volt a meccsen, ritkán látni tőle ennyi eladott labdát. A második félidőben volt egy bravúros mentése hátul, aminek fényében még fájóbb, hogy ez a meccs nem úgy sült el neki, ahogyan az ő tudása alapján elsülhetett volna. 4

 

 

Nagy Krisztián: Az első gól előtti hibájára fognak sokan emlékezni, de sajnos azon kívül sem ment neki jól a játék. beleszürkült a mezőnybe, a beadásai pedig nem sikerültek jól. 3

 

 

 

Vágó Levente: Az első félidőben a csapat talán legjobbja volt, sokat harcolt, jól nyerte meg a párharcait, labdákat szerzett. A második félidőre kicsit elszürkült és végső soron talán egy sárgát is megúszott, de így is egészen jó meccse volt. Rajta nem múlott semmi. 6

 

 

Szuhodovszki Soma: Ha Vágóra azt mondtam, hogy beleszürkült a második félidőbe, akkor Soma már az elsőbe is. Jól hatástalanította a Loki a játékát és bár volt néhány felvillanása, de igazán nem tudott hasznos lenni ezen a meccsen. 4

 

 

Matheus Leoni: Elgondolkodtató az ő teljesítménye. Vannak egészen jó periódusai, jó ötletei és látszik rajta az igyekezet is, de sokszor szemet szúr, hogy ha egy az egy ellen kell védekeznie, akkor egy kicsit kreatívabb támadó ellen már bajban van. És ha ő bajban van, akkor a csapat is bajban van. Ezen a meccsen is igencsak meggyűlt a baja Szécsivel, Dzsudzsákkal és Kusnyírral. 3

 

Szendrei Ákos: Kár azért a lesgólért, mert szépen oldotta meg. Igyekszik, hajt és érezhető, hogy minden porcikája a kapu felé mozdítja, de ez az igyekezet sokszor még labdavesztéseket eredményez. Az viszont látszik, hogy ha megkapja a bizalmat, akkor nem marad ő gól nélkül ebben a szezonban. 5

 

 

Horváth Krisztofer: Ellentmondásos volt a teljesítménye, mert míg támadásban – bár nem tudott nagyot villantani – a legaktívabb játékosunk volt, addig a védekezésben igen sokszor lemaradt az emberéről, ráadásul közvetetten mindkét kapott gólunkban volt szerepe. 4

 

 

Tóth Barna: Nagyon kevés momentuma volt az első félidőben, ez a másodikra egy keveset javult. A két igazi gólszerzési lehetőségünk ennek ellenére az ő nevéhez kapcsolódik, mert mindkétszer tanítani valóan vált le az emberéről. Jobb teljesítményt szoktunk meg tőle, de így is megnyerhette volna nekünk a meccset. 5

 

 

Cserék:

Zeke Márió: Nem sikerült jól neki a fehérvári visszatérés, Kecskemétre viszont hazatért, egy nap után meg is kapta a bizalmat csereként. Nem mutatott igazán extra teljesítményt, de stabilabb volt, mint Leoni. A második gólnál mindenki őt hiányolta és nem is biztos, hogy jól döntött, ugyanakkor nehéz helyzetbe került. 5

 

Zsótér Donát: Eddig mindig tudott pluszt hozni, amikor beszállt, ez most kicsit megtörött. Bár voltak ezúttal is szép cselei, de a csapat ezúttal nem tudott igazán profitálni a jelenlétéből. Az ő pedigréje alapján ennél többet lehet várni tőle. 4

 

 

Májer Milán: A pályára lépését követően gyorsan bemutatott két szerelés és egy kiharcolt faltot, de utána többször is labdát vesztett, egyszer pedig csak Szűcs mentette meg a csapatot a hibája után a nagyobb bajtól. 4

 

 

 

Kiss Bence: Bár a korábbi meccseken nem mutatott nagy dolgokat, de örülnék, ha többször lehetőséget kapna, mert benne bőven látom a pluszt. Ezúttal azonban nem kapott elég időt ahhoz, hogy villanthasson. 5

 

 

 

Pálinkás Gergő: Kevés időt kapott ő is, nem tudott hozzátenni a meccshez. 5

 

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a DVSC ellen:

Debreceni VSC – Kecskeméti TE – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szűcs Kornél, Belényesi Csaba, Szalai Gábor, Nagy Krisztián, Vágó Levente, Szuhodovszki Soma, Matheus Leoni, Szendrei Ákos, Horváth Krisz…

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 6. forduló
2023.09.03. 19:30

Debreceni VSC 2-0 Kecskeméti TE
(HT: 0–0)

Nagyerdei Stadion (Debrecen)
Nézőszám: 4521 fő
Vezette: Pintér Csaba (Buzás Balázs, Kóbor Péter, vb.: Zierkelbach Péter)

Debreceni VSC: Megyeri – Kusnyír, Romancsuk, Mojzis (Dreskovics 46.), Manrique – Lagator, Loncsar – Szécsi (Kiziridisz 87.), Dzsudzsák (Ojediran 94.), Bódi (Baranyai 87.) – Bárány (Varga J. 91.). Vezetőedző: Szrdjan Blagojevics

Kecskeméti TE: Varga B. – Szűcs K., Belényesi, Szalai G. – Nagy K. (Májer 67.), Vágó (Pálinkás 84.), Szuhodovszki, Leoni (Zeke 46.) – Szendrei (Zsótér 61.), Horváth K. – Tóth B. (Kiss B. 83.). Vezetőedző: Szabó István

Gólszerző: Loncsar (62.), Kusnyír (66.)

Sárga lapok: Loncsar (71.) ill. Leoni (10.), Szuhodovszki (83.)