Újra feltalálni a kereket

Szabó István számára adott a feladat: fel kell ráznia a csapatát a Felcsút ellen. Az MTK elleni mérkőzésen nem idézte saját magát a KTE és Pista is érezte, hogy elemzésre szorul, hogy a hazaiak találtak ellenszert a kecskeméti játékra, vagy mi voltunk képtelenek felnőni a saját szintünkhöz. A Puskás Akadémia elleni meccs választ adhat arra, hogy megoldásra jutott-e a stáb ebben a kérdésben.

Az MTK elleni meccs kapcsán nem is a vereség volt szívfájdító. Az, hogy a csapat kikap valakitől, bármikor benne lehet a játékban, levegőben, elvégre mégiscsak futballról beszélünk, amelynek lényegéhez tartozik a nehezen jósolhatóság. Ez éppen a kevés gól miatt van így: kosár- vagy kézilabdában például, ahol sok pont/gól esik egy meccsen, sokkal inkább kijön a nagyobb mintán, ha egy csapat jobb az ellenfelénél, míg fociban a kiscsapat gyakrabban tréfálja meg a nagyot (ezzel nem arra utalok, hogy az MTK a kiscsapat, a KTE pedig a nagy). A Hidegkúti Stadionban azért volt fájdalmas kikapni, mert nem nagyon láttuk a megszokott KTE-t a pályán. Ötlettelenek és fásultak voltunk, amiből a vereség nem is feltétlen következett volna, de ugye jött az a bizonyos egyetlen gól, amit akárki megtalálhat akárki ellen (mondjuk Bognár István kapufájáról ne feledkezzünk meg, akár abból is születhetett volna gól, ahogy Kiss Bence helyzetéből is). A Felcsút ellen tehát újra fel kellene találni a kereket, vissza kellene valahogy találni a korábban működő mintázatokhoz. Szerencsére nem voltak annyira régen, hogy ne emlékezzünk rájuk.

Statisztika

Bár a Puskás elleni meccs nem ígérkezik könnyűnek, abban mindenképpen bízhatunk, hogy visszatérünk a Széktóiba, ahol eddig mindhárom tétmeccsünket megnyertük idén (Riga 2-1, Kisvárda 3-1, Fehérvár 1-0). A hazai tabellán így másodikak vagyunk a 9 pontos Loki mögött és az MTK elleni vereség ellenére a formánk sem mondható rossznak. Hazai pályán eddig 2.3-as xg-t hoztunk össze, aminek nagyjából a lőtt góljaink is megfelelnek. Az, hogy 45 percenként lövünk gólt a Széktóiban és csak 180 percenként kapunk, nagyon jó statisztika, erre mindenképpen lehet támaszkodni. A Felcsút formája még a mienknél is impozánsabb, nem véletlen, hogy a második helyen állnak. Ráadásul idegenben hozzák a győzelmeket is: a Panchotól távol eddig 2/2 a mérleg, míg odahaza még nem tudtak nyerni. Szombaton tehát egy hazai pályán 100%-os és egy idegenben 100%-os csapat találkozik egymással és biztosan nem fog mindkettejük sorozata folytatódni.

Összeállítások

Bár Varga Bence bravúrjai egyelőre elmaradtak és helyette láttunk már tőle bizonytalanságokat is, mégis úgy érzem, hogy ő áll majd a kapuban. A védelemben egyelőre nem látom a változást: úgy tűnik Májer felé él a bizalom, a belső hármas nem működött rosszul az MTK ellen sem, és Leoni is kezdett az eddigi összes meccsen. Horváth Krisztofer azonban már elég ideje készül együtt a csapattal, hogy esetleg a kezdőbe is kerüljön, ennek pedig szerintem a Budapesten egyébként egészen kreatívan játszó Kiss Bence fogja meginni a levét. A támadósorban könnyen lehet, hogy Tóth Barna visszakerül a csapatba. A vendégeknél Markek helye biztosnak tűnik a kapuban, ahogy egyre inkább úgy tűnik, hogy egy rugalmasabb felállás érdekében Batik a középpályán szerepel, hogy onnan bármikor visszavonható legyen a védelembe. A támadásokért a Levi-Corbu-Slagveer hármas mellett a remek formában levő Colley felelhet.

Kulcsemberek

A Puskás Akadémia eddigi meccsei alapján Lamine Colley berobbant az idei szezonba. Remek felépítésű csatár, aki jól fejel, jól tartja meg a labdákat, ruganyos és atletikus, méreteihez képest pedig meglepően gyors is. Jó formában indította az idényt, duzzad az önbizalomtól és úgy tűnik feledtetni tudja a tavalyi hullámzó teljesítményét. Ezt az erőt viszont valahogyan féken kell tartani. Úgy érzem, hogy Colley a legtöbbször talán Szalai Gabival vagy Belényesi Csabival fog találkozni, ami miatt előbbit emelem ki azaz, hogy ha a gambiai kihúzódik a szélre és egy az egy elleni párharcokra próbálná szorítani Leonit, akkor Gabira nagy szükség lehet abban, hogy besegítsen a Leonak.

Amire érdemes figyelni

Talán három bajnoki és két nemzetközi meccs után nem nagy kockázat kijelenteni, hogy Banó-Szabó Bence hiányzik. A csapat játéka némiképp átalakult nélküle, Kiss Bence más típusú játékos és bár Nagy Krisztiánnal igyekezik Szabó István hasonló feladatokat lejátszatni, Banó érzéke arra, hogyan a vonalak közé mozgott és ott vette fel a labdákat, egyelőre hiánycikk. Zsótér Donát leigazolása már ennek az űrnek a betöltését célozta, de könnyen lehet, hogy ő még nem fog kezdeni, ezért érdekes lehet megfigyelni, hogy milyen módon építjük a támadásainkat Bence nélkül. Mennyire próbáljuk egy az egyben pótolni őt vagy mennyire próbálunk egy másfajta támadásépítésre áttérni.

Edzők

Szabó István a hetet arra használhatta fel, hogy kiderítse: vajon az MTK érzett rá a KTE ellenszerére vagy a Kecskemét teljesített maga alatt. Mindannyian bízhatunk belőle, hogy utóbbi a helyes válasz, mert ez esetben talán könnyebb a megoldás is. Az viszont mindenképp feladat, hogy a múlt hetihez hasonló helyzetekre legyen forgatókönyve a stábnak, nem beszélve arról, hogy a Felcsút veszélyesebb ragadozónak tűnik, mint a belénk szemfogat mélyesztő MTK. Szabó a Puskás Akadémia ellen nem szenvedett még vereséget, tavaly két döntetlen mellett, egyszer legyőztük a Felcsútot és Hornyákot, akiben így éghet a visszavágás tüze.

Hornyák Zsoltnak tehát személyes oka is lehet arra, hogy lr akarja győzni a KTE-t és Szabót, merthogy ez még nem sikerült neki. Ami viszont vélhetően jobban motiválja, az a veretlenség megtartása és esetlegesen a vezetés átvétele a Debrecentől. A Felcsút eredménysorában eddig egymást váltották a szűk győzelmek és a döntetlenek, de a nem teljesen makulátlan sorozat ellenére a tavalyinál érettebb, összeszokottabb és egységesebb csapat benyomását kelti a Puskás Akadémia. Ráadásul úgy tűnik, hogy a tavaly csillagászati keresete ellenére is jóindulattal közepes szezont futó Zahedi helyén Colley ezúttal elkapta a fonalat, arra pedig nagy szüksége van Hornyáknak, hogy legyen egy megbízható befejező embere, akit Jonathan Levi és Luciano Slagveer tömhet labdákkal. Hornyák úgy tűnik, hogy megtalálta a működőképes receptet, de vajon Szabó István bele tud-e köpni a levesbe?