Az egyébként nem túlzottan kiemelkedő, de némi giccs ellenére egészen korrektnek mondható The Blind Side (magyarul a mérsékelten szörnyű A szív bajnokai címen futott) című filmben hangzik el, hogy minden mérkőzés előtt van egy pillanatnyi csend, amikor a két csapat már felállt egymással szemben, minden mozdulatlan, ekkor még minden lehetséges. A KTE elmúlt két éve gyakorlatilag végig ebben az érzetben telt, így a szurkolók őszintén elhiszik, hogy a csapatuk bármire képes. Miért ne lenne képes arra is, hogy továbbjusson az Európa Konferencia Ligában egy papíron erősebb csapat ellen?
Történelmi szezonon vagyunk túl, ennek a jutalma pedig az, hogy a csapat megmutathatja magát a Konferencia Ligában. Ezt pedig nekünk szurkolóknak is ki kell élveznünk, mert túlzottan nagy rutinunk nincs ezen a színtéren. Az ellenfél értékesebb csapat, mint a KTE, nem mi vagyunk az esélyesek, tehát nyomás nincs a csapaton, a nemzetközi szereplés jutalomjáték. Oké, de nyerhetünk, továbbjuthatunk? A választ éppen a csapat elmúlt két éve adja meg: a Kecskemét képes nyerni erősebb csapat ellen is, legyen az Puskás Akadémia, Fehérvár, Ferencváros vagy akár Riga. A KTE kifejezett rutint gyűjtött abban, hogy hogyan érjen el jó eredményt nála tehetősebb ellenfelekkel szemben, a tény viszont attól még tény marad: a Transfermarkt (amelynek állandó jelzőjévé vált a mértékadó) számai alapján a Riga kerete 13,65 millió eurót, a mienk pedig 6,24 millió eurót ér. Az oldal adatai alapján a rigai csapatból a Hrvoje Babecs, Milos Jojics, Gustavo Dulanto, Luis Iberico, Douglas Aurelio, Mor Talla Gueye hatosfogat értéke már nagyjából ki is teszi a kecskeméti keretértéket. Álmodhatunk tehát legalább két meccsen keresztül, az erőviszonyok pedig nem feltétlen mellettünk szólnak, de ha valaki, hát mi tudjuk, hogy a papírforma nem mindig igazolódik be.
Statisztikák
Érdekes helyzet alakul ki, hiszen míg Magyarországon nem indult el a szezon (így statisztikáink is elsősorban a múlt szezonról vannak), addig Lettországban már túl vannak a 23. fordulón. A KTE tavaly kiemelkedően jó védekezést mutatott be, a legkevesebb gólt kaptuk és ezt a felkészülés alatt is tartottuk: 8 meccsen mindössze 4 gólt kaptunk (és a Varazdin elleni meccset leszámítva mindet meg is nyertük). A nemzetközi színtéren veretlenek vagyunk, hiszen az Aktobe ellen annak idején két döntetlent játszottunk. Szabó Istvánnal a KTE nagyon stabil hazai mérleget alakított ki, Pista érkezése óta 38 hazai meccsen mindössze 7-szer szenvedtünk vereséget. A Riga FC magabiztosan vezeti a lett Virsligát (és nem virsli ligát!), mindössze egy vereséget szenvedtek, azt is idegenben. Legutóbb a kiesés ellen küzdő Tukums 2000 ellen tartottak erődemonstrációt és hintettek egy hatost. A nemzetközi színtéren már meglehetős rutint tudnak felmutatni: eddig 12 párharcot játszottak az Európa Liga, a Bajnokok Ligája és a Konferencia liga selejtezőiben és olykor igencsak szoros meccseket tudtak játszani magasan jegyzett csapatokkal (2-3-as összesítés a Köbenhavn ellen, 0-1-es összesítés a Celtic ellen vagy 1-2-es összesítés a Malmö ellen).
Összeállítások:
Bár a csapat magja együtt maradt, a szezon előtt nem könnyű jósolni a KTE kezdője kapcsán. Nagy Krisztián talán a sérülése miatt még kimaradhat, az ő helyén Nagy Olivér vagy Májer Milán játszhat esetleg, Nikitscher Tamás pedig hosszú ideig nem elérhető a keresztszalag szakadása miatt. Kovács Kolos az U19-es válogatottnál van és Tóth Barna esetében is lehet kérdéses, hogy a kezdőbe nevezi-e Szabó István, de egyebekben szerintem igazodni fogunk a tavalyi alapcsapathoz, annyi változással, hogy Zeke helyét vélhetően Leoni, Horváth posztját pedig talán Szendrei veheti át. Persze az is bőven a levegőben van, hogy Szabó felforgatja a tavaly megismert csapatot. A vendégeknél úgy vettem észre, hogy a nemzetközi meccsek közti bajnokikon pihentettek, ráadásul a sorsolásuk is kellemesnek mondható, két alsóházi csapat ellen játszanak majd, így az erőket az EKL-re összpontosíthatják. Ennek megfelelően a kapuba a kétszeres lett válogatott Purins kerülhet, a védelem közepén a már állandónak mondható Cernomordijs-Bosancsics kettős tisztogathat, a középpályán pedig a Bundesliga rutinnal is rendelkező Jojics irányíthat. A támadósor csúcsa a bajnokságban 12 gólnál tartó Regza lehet.
Kulcsemberek
A zártkapus felkészülési meccsek okán nem könnyű megállapítani, hogy mely játékosaink vannak a legjobb állapotban, de azért azt bátran kijelenthetjük, hogy amikor a tavalyi szezonban jól ment Banó-Szabó Bencének, akkor nagyon jól ment neki. Bence ráadásul az egyetlen olyan játékosunk, akinek nemzetközi rutinja is van, így a játéktudásán kívül a tapasztalataira is támaszkodhatunk. A Riga egyik legfiatalabb játékosa a 21 éves spanyol támadó középpályás Brian Pena, aki az Espanyol és a Barcelona utánpótlásában is megfordult, de ennél veszélyesebb, hogy labdabiztos, jól cselez, gyors és bátor játékos, aki szívesen színezi a játékot. Amennyiben pályára lép Kecskeméten, oda kell figyelni azokra a gyors mozdulataira, amelyekkel a lett bajnokságban sok gondot okoz az ellenfeleknek.
Amire érdemes figyelni
Bár a magyar mezőnyben fényesen csillogott a KTE tavalyi teljesítménye és például a Fradi ellen is remekeltünk, most egy újabb olyan csapat ellen mérhetjük le, hogy hol tartunk, akiknek már számottevő nemzetközi rutinja van az elmúlt években. A Riga pedig olyan együttes, amely ellen nem könnyű játszani: gyors, labdabiztos, technikás játékosaik vannak, akik támadásban meglehetősen sok veszélyt képesek teremteni. Ilyen a fent említett Pena, a bajnokságban 12 gólos Regza, az elmúlt meccseken rendre sok veszélyt teremtő Douglas Aurelio vagy az a Jojics, aki ugyan még csak februárban érkezett, de már csapatkapitány. Erős és tapasztalt csapattal játszunk. Kiderülhet, hogy mennyit számít valójában a nemzetközi rutin.
Edzők:
Szabó István ugyan próbálta levenni a csapat válláról a terhet, amikor azt mondta, nem érti, hogy sokaknak miért fontosabb a nemzetközi porond, mint a bajnokság, ám azóta többször is egyértelműsítette, hogy a csapat célja egyértelmű: szeretne továbbjutni, még akkor is, ha ellenfelünk az esélyes. Szabó bőven bizonyított már erősebb csapatok ellen is, a keretértéket figyelembe véve pedig a Riga nagyjából a Puskás Akadémia szintjén van, Pista pedig a Felcsúttól például még sosem kapott ki. Persze egy nemzetközi meccs nagyon más kávéház, ráadásul a kulcsszerepe lehet annak, hogy hogyan meccsel a Szabó-Lóczi-Kerekes trió, ha bármilyen okból kifolyólag nem tudjuk játszani a saját futballunkat, akkor mennyire leszünk rugalmasak, mennyire leszünk képesek váltani.
Lett ellenfelünket horvát vezetőedző irányítja, Tomiszlav Sztipics, aki stílszerűen a napjainkban Boszniában található egykori jugoszláv városkában Tomislavgradban született. Sztipics német-kínai-német-svájci-horvát-lett vonalat járt végig eddigi karrierjében, és bár volt öt meccse a Grasshoppersnél, de ennél dicsőbb tétel az önéletrajzában a lett Auda csapatával megszerzett lett kupagyőzelem. A Riga három bajnoki cím és egy csalódást keltő negyedik hely után tavaly kevéssel, de ismét lemaradt az aranyéremről, így ennek a szezonnak már Sztipics irányításával futottak neki. Január óta vezeti a Rigát és eddig meglehetősen magabiztos teljesítményt nyújt: az eddig lejátszott 26 tétmeccsén csak két vereséget szenvedett (a Valmiera elleni bajnokin és a Vikingur elleni EKL-visszavágón). Szabó Istvánhoz hasonlóan azonban ugyanúgy csak kétmeccses nemzetközi rutinja van, ebben tehát nincs különbség a trénerek között.
