Egy Fradi elleni győzelem, ráadásul ilyen magabiztos teljesítménnyel olyan érzelmi töltetet ad a szurkolók (és gondolom a csapat) számára is, amit hirtelen például a tavalyi évadzáróhoz tudok hasonlítani, amikor kifiléztük a Szentlőrincet. Micsoda?? A Fradi olyan, mint a Szentlőrinc? Természetesen nem. De amikor hazai pályán a csapat fesztiválhangulatot varázsolt a stadionba azzal, hogy könnyed futballal hintettünk egy hetest az NB2 zárófordulójában, akkor úgy érezted, hogy ez tökéletes módja volt a szezon lezárásának. A Fradi elleni győzelmünk után ugyanezt éreztem: ha így ért volna véget a bajnokság, az tökéletes lett volna.
Őszintén szólva nagyon tartottam ettől a meccstől. Két vereség után a lehető legrosszabbkor érkezett a bajnok elleni összecsapás, egy esetleges vereség hatásait pedig magamban már fel is nagyítottam. Három vereséggel fordulni az utolsó két körre, úgy hogy mögöttünk bent áll a rajtgépben a Paks és a Debrecen, mentálisan elég nehéz helyzetet teremthetett volna és ezt az érzést csak növelte bennem a hír, hogy Szuhodovszki megsérült az edzésen (nyilván fogalmunk sincs, hogy pályára léphet-e még a szezonban, de egy orrtörést követően ha nem muszáj, nem erőltetném a szerepeltetését). Aztán a meccsünk előtt kiderült, hogy a Debrecen benn is ragadt abban a bizonyos rajtgépben (DVSC – Honvéd 0-0), a meccsünk másnapján meg az derült ki, hogy a Paks pedig egyenesen az ellenkező irányba kezdett sprintelni (Mezőkövesd – Paks 6-1). Mindezek mellé pedig a csapat megint barátságosan rámmosolygott, gyengéden átkarolta a vállamat és beleverte az arcomba az eredményt azzal a felkiáltással, hogy „HIDD MÁR EL!”. Tényleg az van, hogy be kell látnom, hogy bármennyire nem szokott ilyesmi előfordulni, ez a szezon márpedig így megy le: minden sikerül. Ami meg mégsem sikerül, arról meg hamar kiderül, hogy nem is volt igazán fontos.
A Honvéd elleni vereséget követően Szabó István több helyen is változtatott: a kapuban megint Varga Benyó kezdett, visszakapta helyét Nagy Krisztián és Tóth Barna, Katona Bálint és a sérült Szuho helyére pedig az eltiltását letöltő Vágó Levente és Horváth Krisztofer került vissza a csapatba. Csercseszov nem forgatta fel teljes mértékben a csapatát a bajnoki cím birtokában sem, de néhány poszton rotálta a kezdőt: Bogdán Ádám, Kwabena Owusu is lehetőséget kapott, Lisztes Krisztián azonban ezúttal is a padon kezdett. Az már a meccs elején kiderült, hogy a KTE bátrabb játékkal lépett fel, mint az előző két Fradi elleni meccsén, letámadással nyitottunk, amit a későbbiekben is többször visszahoztunk és próbáltuk a Fradit rászorítani arra, hogy rúgja fel a labdát, amit majd a védelmünkben szereplő 190+ cm-es finom úriemberek betakarítanak. Emellett a mérkőzés elején elég jól szorítottuk a ferencvárosi térfélre a játékot, amiből egy Horváth beadást követően Belényesi könnyen gólt is fejelhetett volna. Az is érezhető volt, hogy nagyon szeretnénk elkerülni, hogy a Fradi fel tudjon gyorsulni, ezért próbáltuk a játékot sok párharcra redukálni és nem riadtunk vissza attól sem, hogy oda-odaszúrjuk a szükséges faultokat a vendégeknek. Ezek nem voltak nagy szabálytalanságok, a csapat jól megtalálta azt a határt, ahol még nem jár lap a játék tördeléséért. Támadásban viszont egyértelmű szándékkal futballoztunk és elsősorban Tóth Barna (levegőben) és Horváth Krisztofer (földön) révén ekkor is párharcokat erőltettünk. Az első gól is ilyen helyzetből esett: Zeke felívelt labdáját követően előbb Belényesi, majd Tóth is megnyerte a maga összecsapását, Szalai pedig védhetetlenül vágta a labdát a léc alá. A gól után már többször előfordult az is (amit már nem először láthattunk a szezonban), hogy minden játékosunk a saját térfelünkön helyezkedik labda nélkül, ezt pedig a Fradi nem is tudta feltörni a félidőig, Vargának mindössze kétszer kellett védenie és egyik esetben sem túl nagyot.
A második félidőben aztán nem sok változást láthattunk, a vendégeknek egyre több hosszabb labdabirtoklási fázisa volt, de nemhogy lövésekig nem jutottak, de a kecskeméti kapu előterét sem nagyon tudták nyomás alá helyezni. A helyzetük pedig Abena kiállítását követően még nehezebbé vált, innentől Varga Bencének szinte egyáltalán nem akadt dolga, a KTE pedig nem törte össze magát a támadásokban. Ennek ellenére is megérkezett a második gól Tóth Barnától (ami egy tanítani való technikai megoldás volt), ráadásul Májer majdnem a buszjegyet is megváltotta a bajnokcsapatnak, ám a kapufát találta telibe.
A Kecskemét az egész meccsen koncentráltabb, élesebb, fókuszáltabb volt az ellenfelénél, a párharcokba harciasabban, keményebben állt bele, végig próbálta a Fradit a komfortzónájából kimozdítani. Hogy a Ferencváros súlytalanabb jelenléte minek köszönhető, nehéz megmondani, biztosan nehezebb a bajnoki cím birtokában motiválni, de felszabadultságot ettől még tapasztalhattunk volna rajtuk. Szabó István ezúttal is jól összeállított meccstervvel nyomta el Csercseszov csapatának erősségeit és továbbra is veretlen az orosz edzővel szemben.
Amire mindenképp szeretnék még szánni pár sort, az a Ferencváros megítélése a közbeszédben. Természetes jelenség, hogy a Fradira az Európa Liga menetelés miatt a szokásosnál nagyobb reflektorfény vetült és az is, hogy emiatt a hazai futballközeg pajzsra emelte őket. Ez azonban szerintem károsan érintette a többi csapat megítélését és a Ferencváros bajnokijainak megtárgyalását is. Azzal, hogy a valóban rendkívül szép európai eredménysort követően a Fradit elkezdték a magyarok csapataként kezelni (ami nyilván valamelyest jogos, amikor az országot képviselve játszanak külföldi együttesek ellen), párhuzamosan megjelent a sajtóban egyfajta „kesztyűs kézzel bánás” velük kapcsolatban. Csak egy példa az általam egyébként nagyra tartott Hajdú B. István tegnapi kommentárjából: „tudatosan csikarnak ki szabadrúgásokat a kecskeméti játékosok”, ezzel szemben pedig „ezek nem nagy szabálytalanságok, de folyamatosan faragják Mmaee-t”. Érezzük a különbséget, ugye? Ez a megközelítés azt az érzetet kelti, hogy a Fradi nem akar faultolni, de a KTE kikényszeríti, ugyanakkor a Kecskemét ha nem is kirívóan, de tisztátalanul játszik. De mi történt a meccsen? Ryan Mmaee öt szabálytalanságot szenvedett el 96 perc alatt, Horváth Krisztofer pedig például 87 perc alatt hatot, de vele kapcsolatban valamiért nem merült fel, hogy faragják. Ez csak egy példa volt és nem a kommentárokra akarom kihegyezni ezt a bekezdést, mert ezt a könnyen lehet, hogy öntudattalan attitűdöt ugyanúgy észre lehet venni az írott sajtóban, a szurkolók és nézők között illetve szinte bárhol. De akárhogy is, nem hiszem, hogy jót tesz a magyar futball körüli közbeszédnek, ha egy csapatot ennyire kiemelünk belőle és külön kezeljük a többitől. A Ferencváros az ország legerősebb csapata, az eredményeit el kell ismerni, nemzetközi szinten pedig lehet neki szurkolni, de más megítélés alá vonni, mint a többi csapatot, kifejezetten káros. Szerintem.
Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Az őszi szezonhoz képest jelentősen kevesebb dolga akad, de meccsről meccsre ugyanazt a magabiztosságot sugározza. Ezúttal sem volt túldolgoztatva, szinte ujjgyakorlat volt neki a meccs. 6
Nagy Krisztián: Fradi-specialista. Ősszel két gólt lőtt, most pedig védekezésben és labdás összjátékokban is olyan magas színvonalat mutatott, hogy igazán megkeserítette az ellenfél dolgát. Hatalmas meló és nagyon pontos játék. 8 (MVP)
Szabó Alex: Nem igazán ingott meg a bajnokcsapat ellen sem, keményen, de tisztán játszott. Bár valószínűleg nem ő jut eszünkbe először, ha a KTE védekezését dicsérjük, de nagyon jó szezont fut. 7
Belényesi Csaba: Valósággal felfalta Ryan Mmaee-t. Elnyomta, szerelte, lefejelte, ha pedig minden kötél szakadt, megakasztotta. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a Ferencváros legjobb csatárának nem volt momentuma sem. 8
Szalai Gábor: Azt már nem csak a másodosztályban bizonyította, hogy gólerős védő, de tévednénk, ha csak a góljára emlékeznénk erről a meccsről, mert a védőmunkája is egészen kiváló volt. 8
Zeke Márió: A duplatüdejű Rió a Fradi ellen is elképesztő melót tett a pályára és bár volt néhány olyan megmozdulása, aminél a bíró jóindulata is kellett, összességében egészen remek meccset játszott. A védekező mutatói kiemelkedőek voltak és a támadásokat is jól segítette. 8
Vágó Levente: Amikor összefejelt Baráthtal, megijedtem, hogy nem tudja folytatni, de ez a fickó egy gép, aki átmegy a falon. Remekül stabilizálta a középpályát és bár támadásban ezúttal kevesebb kockázatot vállalt (bár az az ollózás…), védekezésben remekelt. 7
Nikitscher Tamás: Az első félidőben kicsit szürke volt, de a másodikra nagyon feljavult. Ekkor már sorra jöttek tőle a szerelések és nyert párharcok, a középpályás védekezésben fontos szerepe volt. 6
Banó-Szabó Bence: Bár ez a meccs nem az ő csillogásáról szólt, kifejezetten hasznos játékot mutatott. Jól mozgatta ki a védőket, labda nélkül területeket nyitott, kiharcolta Abena első sárgáját. Nem rajta volt a reflektor, de jól dolgozott. 6
Horváth Krisztofer: Megint a legaktívabb játékosunk volt, rengeteget vállalt és ez nem csak a lövésekre igaz. Cselezett, megfutotta a széleket, beadott… okozott fejtörést bőven a Fradinak, gondoljunk csak a kiállításra. 8
Tóth Barna: Ha valaha elbizonytalanodnánk abban, hogy egy hatgólos csatár miért is ennyire fontos a csapatnak, akkor vegyük elő ezt a meccset. Elképesztően hasznos volt végig, a gólja pedig tanítani való mozdulat. 8
Cserék:
Katona Bálint: A szokott tettvággyal lépett pályára és főleg védekezésben volt is jó momentuma. Támadásban nem tudott veszélyt teremteni, de addigra nekünk már nem is feltétlen erről szólt a meccs. 5
Májer Milán: Jót tett volna az önbizalmának egy gól és azzal a kapufával nagyon közel is járt hozzá. Kár érte, de mindenképp pozitívum, hogy ilyen kevés idő alatt is majdnem gólt szerzett. 6
Hadaró Valentin: Egyetlen perc maradt a meccsből, mire beállt. 5
Rjaskó Mihály: Ugyanaz, mint Hadaró esetében. 5
Mihajlo Meszhi: Ugyanaz, mint Rjaskó esetében. 5
Kecskeméti TE – Ferencvárosi TC
Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.
Szerintem nagyon korrekten láttad,nekem például Nikicher nagyon tetszett idei legjobb játékát hoszta. Ahogy vártam a szélén dőlt szerintem,a két szárny védőnk válogatott szinten hiba nélkül támadásban és védekezésben is,nagyot játszottak. Ahogy az egész csapat az instant pontok alapján Szalai 272 pont Zeke 262 pont bekerültek a forduló valogatottjába. Ezek nagyon magas pontok gratula nekik. A Hajdu B vel kapcsolatban kinyílt a bicska a zsebembe mintha a Fradinak szurkolt volna. Ez nálam elfogadhatatlan de játékosaink fricskát mutattak nem csak neki hanem az egész nb1 nek.
Mindig mosolygok amikor a meccs legjobbjairól szóló szavazásnál olyan vélemények érkeznek, hogy a Csapat volt a legjobb. Általánosságban azt gondolom, hogy bármennyire is csapatmunka egy győzelem, mindig lehet – ha más nem – szubjektív alapon választani három játékost, akik legjobbak/jók/legkevésbé rosszak voltak. Most azonban valóban nagyon nehéz dönteni, mert ahogy te is mondod, rengeteg jó teljesítmény volt. A két szárnyvédőnk remekelt, a középhátvédek zsebrevágták a Fradi támadósorát. Vágó megint egy fal volt, Nikitscher pedig valóban talán a legjobb meccsét játszotta. Horváthot a Fradi is alig tartotta, Tóth Barna meg gólt és gólpasszt jegyzett…
Szép volt…na! Ismét jár a gratuláció a mesternek, és segítőinek. Remélem megérjük, hogy egy licenc hosszabbító előadáson ők is szerephez jutnak. Jó volt olvasni, „pár soros”, a Ferencváros megítélésével kapcsolatos szösszenetedet. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, a Fradi volt az egyetlen magyar csapat, aki nemzetközi porondon helytállt. Az MLSZ koncepcióját ők hűen követik. Nem úgy mint például a vidi. A zöldek megérdemlik a külön figyelmet. Mint ahogy a mi liláink sem panaszkodhatnak. Hamarosan megtudhatjuk, a nemzetközi kupaporondon a KTE mire képes. A többi csapat, most szóra sem érdemes. Talán csak a Paks szereplése. Kommentátorok? Vegyes megítélés alá esnek, én, hibái ellenére, Hajdú B-t a legjobbnak ítélem. Egyébként nekem az Eurosportosok jelentik a top-ot. Mmaee? Aki a nemzetközi szinthez méri, azoknak hazája válogatottja szövetségi kapitánya adott választ, amikor nem biztosított helyet csapatában. Magyar viszonylatban elfogadható, hiszen lövi a gólokat. A csatárokat pedig góljaik minősítik. Ilyen szempontból nekem nincs vele semmi bajom, rendesen tömte a bugyellárisomat. Ezen a meccsen a „különc team” kiválóan megoldotta semlegesítését. Tanulságként azt tudom javasolni /ha jelent ez valamit/, pozitív dolgait mindenki minél nagyobb körben, hatalmas hangerővel terjessze, vagyis magát menedzselje, mert hiába a kiváló teljesítmény, a kutya sem veszi észre. Az irigyek inkább keresztbe tesznek. De mintha ezt már többször említettétek volna.
Végezetül, hadd hozzam ide egyik sokat emlegetett kedvenc idézetem, ami a véghajrában is segíthet:
„A mentalitás az a faktor, amely mindent eldönt a sportolóról: aki a legkritikusabb pillanatban kemény és elszánt marad, az értelemszerűen viheti valamire, aki pedig leenged feladja, kifulladva azt mondja inkább nem csinálom, az elveszett.”
Jelenleg csapatunk nem ez utóbbi inget viseli, úgyhogy bízunk a dobogóban, én továbbra is annak második fokában. Hajrá KTE!!!
Nincs vita, a Fradit és elért eredményeit a bajnokoknak kijáró tisztelettel kell fogadni. Amit pedig a nemzetközi porondon mutattak az szintén remek volt, szurkoltam is nekik. De amikor két magyar csapat játszik bajnokit egymással, akkor szívesen venném, ha a köztévében nem az lenne a meccs felhangja, hogy a nagy Fradi relációjában mérünk mindent és őket simogatjuk, az ellenféllel pedig kritikusak vagyunk. Ezen a meccsen bőven elhangozhatott volna, hogy bár a Ferencváros bajnok lett, simán lett bajnok, de a Kecskemét ellen úgy kikapni 2-0-ra, hogy a kaput sem veszélyezteti a bajnok, az bizony blama a zöldeknek. Még úgy is, ha igazi tétje számukra nem volt. Félreértés ne essék, nem azt szeretném, hogy szidják már többet a Fradit, csak a megítélésükkor ne legyen ez a protekció az alapállapot. Hajdú B. Istvánnak pedig nagy híve vagyok, bár régebben egy kicsit még jobban szerettem, mint most, de a szakma legendája a fickó, tehát egyetértek veled. Épp emiatt húztam fel a szemöldökömet amikor úgy éreztem, hogy a Fradival megengedőbb, mint a KTE-vel. Persze lehet, hogy ezt az elfogultság mondatja velem, de ha így van, akkor az elfogultság sokakkal mondatja ezt 🙂
Értem mit mondasz, de arra nem gondoltál, a közvetítéseknél, tudósításoknál vannak más érdekek is?.És akkor magyarázatként itt van még a pszichológia. Példaként említhetem Polgár papát, aki világhíres sakkozókat nevelt lányaiból. Az ő szisztémája az volt, akkor sem szidta soha a lányokat, ha nem ment a játék. Ebben volt zseniális, azt találta ki: a gyerekeket dicsérni, dicsérni, dicsérni kell! Akkor is, ha kikapnak! Eredmény, a fiúkat is megleckéztették. Mások meg csak folyton a negatívumokat emlegették. Mivel jelenleg a Fradi az egyetlen kiemelkedő nemzetközi eredményekkel rendelkező csapat, a sajtósok teszik a dolgukat, kiemelten motiválnak. Elismerem, sok esetben egyéni érdekek is közre játszhatnak. Egyeseknek akár kenyérkérdést is jelenthet. A Fradit leszámítva, Te is tapasztalhatod, más csapatok is jócskán kapnak dicséretet a sajtó munkatársaitól. A KTE sikere is napi téma. Már meg sem tudom számolni, mesterünk, /és a klub vezetése/ hányfelé nyilatkozik. Féltem is tőle. Még egy focihasonlat a végére. Sikerei kezdetén működött itt a városban egy, többször is bajnokcsapatot,fabrikáló, magyar válogatottat vezető labdarúgó mesteredző, bizonyos Verebes József. Nos, ő is folyton a dicséret hangján vezényelt. Az elfogultság nem bűn, én is az vagyok, ha Kecskemétről van szó!!! Aludj jól.