Véget ért a február legjobbjait kutató szavazásunk, melyet a Kecskeméti TE-vel közösen hozunk el nektek minden hónapban. A KTE remekül kezdte a tavaszt, az első hónapban (bár a szavazás februárra vonatkozott, ideszámoltuk a január végén megrendezett Fehérvár elleni meccset is) 5 meccsen maradt veretlen. Ebből az ötből azonban csak egyszer tudott nyerni, úgyhogy ha javíthatatlan pesszimisták lennénk, akár úgy is láthatnánk, hogy a pohár félig üres és egy négymeccses nyeretlenséget illesztettünk a a kezdeti győzelem mögé, de maradjunk annyiban: veretlen volt a január-február. A szurkolók úgy látták, hogy a legszebb gól és gólpassz is ugyanazon a meccsen esett, míg a legjobb csapatban történt némi változás a korábban megszokotthoz képest. A legjobb játékos pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy ezt a szavazást neki kell megnyernie.
Azt gondolom, hogy azok számára, akik objektív alapon vizsgálták a KTE februári (késő januári) teljesítményét, nem jelentett meglepetést, hogy Szuhodovszki Soma lett a hónap legjobbja. Amennyiben mégis, érdemes vetni egy pillantást a statisztikáira:
Február legjobbja – Szuhodovszki Soma
No Description
Soma igencsak megnehezíti a dolgomat. Van egy olyan irányelvem, hogy nem csak beszámolok arról, hogy ki lett az adott mérkőzés (vagy hónap) legjobbja a szavazáson, hanem pár szót írok róla, méltatom, néhány mondattal leírom a játékát, egyebek. Szuho azonban az eddigi hét meccsünkből hat alkalommal is dobogón végzett a szavazásokon, így nagyon nehéz róla olyat mondani, amit még nem mondtunk el. Ligaszinten is kiemelkedő formában játszik és bár Marco Rossi annak ellenére nem hívta be a válogatott keretébe, hogy több portál is sugallta ennek az esélyét, talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Soma is felhívta magára a figyelmét. De legalábbis küldött egy jól látható jelet, mondván: „én is itt vagyok!”.
A legszebb gólokat tekintve komoly mezőny gyűlt össze, ezt az is mutatja, hogy olyan kiemelkedő találatok nem tudtak nyerni, mint az érzelmileg katartikus, Újpest elleni Tóth Barna fejes; Katona Bálint technikás gólja a Honvéd ellen; Nagy Krisztián pokoli kapáslövése a Fehérvár ellen vagy Szuhodovszki szóló utáni átlövése szintén a Honvéd ellenében. Az erős mezőny kifejezés nyugodt szívvel vonatkoztatható a gólpasszokra is, hiszen nem tudott labdába rúgni például Banó-Szabó szép keresztlabdája Katona Bálint felé a Honvéd ellen vagy Szuhodovszki mindent eldöntő és végtelenül pontos szöglete az Újpest ellen. Ugyanakkor a Ferencváros ellen olyan váratlan megoldást húzott elő a a csapat a cilinderből, amire nem tudtak nemet mondani a szurkolók és a legszebb gólnak és gólpassznak is megválasztották. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy alapvetően kiscsapat akkor, amikor először játszik a Fradi közönsége előtt és a meccs addigi részében be is szorul a kapuja elé, ráadásul egygólos hátrányban van, az első szögletéből egy ilyen figurát mutasson be. Egy ilyen variáció eredményes kivitelezéséhez szükség van pimaszságra, önbizalomra, pontosságra és mindenekelőtt olyan csapatmunkára és együtt mozgásra, ami talán az egésznek az alapja. És vélhetően ez a csapatmunka juttatta a csúcsra ezt a gólt is, mert ha önmagában vizsgáljuk Horváth Krisztofer lövését vagy Szuhodovszki Soma passzát, a maga nemében egyik sem feltétlenül kiemelkedő. Ami azzá teszi, az az óramű pontosságú együtt mozgás a csapattagokkal, így tehát a hónap gólja elismeréséből – bár kétségkívül a legnagyobb szelet a gólpasszt adó Szuhonak és a gólszerző Krisztofernek jár – részesülnie kell Szabó Alexnek és Banó-Szabó Bencének is, akik átlépték a labdát.
A legjobb csapat összeállításakor azonban történtek változások. Rögtön a kapusposzton sikerült Varga Ádámnak megelőznie Varga Bencét, pedig eggyel kevesebb meccsen játszott, ám a Honvéd és a Fradi elleni teljesítménye meggyőzte a szavazókat. A védelemben is akadt változás: Vágó Levente februárban még csak egy meccsen szerepelt középhátvédként (az Újpest ellen), de ez elég volt neki a csapatba kerüléshez. Hogy a szurkolók előre látták a jövőt (jelesül, hogy Vágó meccseken keresztül ottragad a védelemben) vagy a későbbi meccsek is befolyásolták némileg a szavazást, az nem tudható. A sérülése miatt kevesebb játéklehetőséget kapó Szalai kikerült a csapatból viszont Rjaskó beküzdötte magát. A középpályán egy új játékos is megjelent Horváth személyében, míg a csatárposzton nincs változás.
Köszönjük szépen a szavazataitokat! A következő havi szavazásnál is számítunk rátok.
A szavazás teljes eredménye a következő (a fejlécben választhatod ki azt a kérdést, amelynek az eredményére kíváncsi vagy):
Február legjobbja szavazás eredmények
No Description
(a nyitókép Szuhodovszki Somáról a Kecskeméti TE Facebook oldaláról származik, a design pedig a Freepik-ről)
Véleménynyilvánítás hiányában lenne néhány megjegyzésem a válogatottságot illetően. Van némi tapasztalatom, miként lehet egy játékost a válogatott közösségen keresztül nemzetközi dobogó tetejére vezetni. Az edzői menedzselésen is sok múlik. Ez egy külön kategória, melyet most nem bontanék ki. Én is azt az álláspontot képviselem, ilyen eredményes csapatból legalább egy játékost illene a válogatotthoz, már csak ösztönzési szempontból is odavenni. Rossi más klubokból választott, eredményei őt igazolják. Szuhónak nehéz dolga van, posztján nagy a konkurencia, a meghívóhoz különleges képességet kellene felmutatnia. Lásd a pluszban meghívottak. Egy ilyen lehetőségnek megvan a sora. A KTE utánpótlásnevelő egyesületnek mondja magát, a kecskeméti fiataloknak előbb utánpótlás válogatott szinten kellene bizonyítani, onnan az út egyenes út vezethetne, ha minden stimmelne. Ilyen szempontból a tűzhöz legközelebb Bencét látom. Bár nem tudom, milyen a mentalitása. Úgy gondolom, eljött az idő, hogy hozzá illő jobb külföldi csapathoz igazoljon. Amennyiben a többi társa is nagy gondolatokat dédelget a tanácsot érdemes fontolóra venni: „élsportolóvá az válhat, aki a fájdalomtűrés felett képes edzeni.” Miből áll egy ilyen menet, elég sokat olvastam róla, mikor a nagy sztárok a felkészülési időszakban az edzés végén nem tudtak saját lábukon az öltözőig eljutni, mert a fáradságtól már a pályán összeestek. Nos, én magyar focipályán ilyet még nem láttam. Aki nekem nem hisz, kérje meg Török Lacik, hogy manchesteri tapasztalatairól meséljen kicsit, mondjuk, hogy CR mit vállalt annak érdekében, hogy világsztárrá váljon Lenne még „néhány” felkészülési sztorim pl. japán női röpitől magyar kézilabdáig, de most az a lényeg, hajtani kell orrvérzési, akkor előbb vagy utóbb a várva várt meghívó is megérkezik. A KTE minden egyes játékosának, szurkolóinak azt kívánom.
A blogra valóban nem írtunk véleményt az ügyben, a Facebook oldalunkra viszont kidobtam egy szösszenetet, ide is bemásolom:
„Nem lesz válogatott Szuhodovszki Soma. Illetve helyesen: nem most lesz válogatott Szuhodovszki Soma.
Szögezzük le, Marco Rossi a saját szempontrendszere alapján azt hív be a válogatott keretbe, akit szeretne. Ez még akkor is így van, ha a West Ham utánpótlásából meghívott Hegyi Krisztián helyett akár ülhetne ott a remek formát mutató Varga Bence (és vagy 3-4 másik kapus is), vagy ha a kiesés ellen küzdő csapatok játékosait (Nego, Fiola, Mocsi, Csoboth) látva a keretben, meg is lepődünk.
Nego és Fiola évek óta egyértelmű kerettag, már a korábbi a kerethirdetésekkor sem tette ezt semmissé, hogy rossz a formájuk a klubjukban (a válogatottban jó teljesítményt nyújtottak). Mocsi már meglepőbb lehet, de ő is keretben volt már az elmúlt időszakban, ezek szerint neki sem szakadt be annyira a teljesítménye a bukdácsoló Zalaegerszegben, hogy ne számoljon vele Rossi. Csoboth egy különösen érdekes kérdéskör, mert bár képességeit tekintve az Újpestnek fontos játékosa, de a teljesítménye alapján nem gyakran emlegette a sajtó és a szakemberek a válogatottat, ráadásul kívülről nézve a nemzeti csapatban betöltött posztja is kérdéses lehet.
A további NB1-es játékosok kapcsán nem sok kérdőjel van: Dibusz, Botka, Vécsei vissza-visszatérő figurái a válogatottnak, Demjén a bajnokság egyik legjobb teljesítményt nyújtó kapusa (még akkor is, ha a csapata gödörben van), Varga Barnabás vezeti a góllövőlistát, és Ferenczi… Nos Ferenczi egy rohadt nagy talány, őt még a debreceni szurkolók egy része is kiköveteli a Lokiból, nem hogy még a válogatottban szerepeljen.
El lehetett volna gondolkodni Szuhodovszkin, Katona Bálinton, Varga Bencén? Biztosan. Tekintve, hogy a KTE idei teljesítménye mellett nem lehet elmenni szó nélkül, a válogatottban pedig a sérülések miatt vannak lyukas posztok, valószínűleg el is gondolkodtak. Rossi azonban hozott egy döntést, kiválasztotta azokat a játékosokat, akikről úgy gondolja, hogy az elképzeléseit ilyen-olyan okból a legjobban meg tudják majd valósítani.
Az, hogy Szuho nem került be a keretbe, lehet fájó, hiszen tényleg remek teljesítményt nyújtott az elmúlt időszakban (ismétlés a tudás anyja: 7 meccsen 2 gól és 5 gólpassz) és annyit akár ő is segíthetett volna a csapatnak, mint anno Cseri a Kövesdből. A KTE idei szezonját tekintve azonban egy válogatott meghívó már tényleg a cseresznye lett volna a habon.
A sajtó és a csapat remeklése azt sugallta, hogy előfordulhat, de ha már nem fordult elő, én abban bízom, hogy Soma nem készült erre annyira, hogy megzavarja a játékát. Mert az, amit eddig nyújt a szezonban (és főleg 2023-ban), az extra és ha ez az extra szép hosszú ideig van nyújtva (hogy ilyen magyartalanul fejezzem ki magam), akkor azt nem sokáig lehet figyelmen kívül hagyni.
Bízunk benne, hogy a magyar válogatott jó teljesítménnyel igazolja majd Rossi döntését és a legközelebbi kerethirdetéskor is olyan teljesítményt nyújt a KTE, hogy érdemes legyen elgondolkodni kecskeméti játékosok behívásán.”
Azzal, amit írsz – miszerint a KTE útja a nevelőegyesületi út kellene, hogy legyen – én tudok azonosulni. Ahogy az is egy logikus fejlődési pálya, ha a fiatal játékosok először az utánpótlás válogatottakban szerepelnek (persze vannak kivételek, mint például Soma is, aki már kiöregedett, mire arra a szintre jutott, hogy a teljesítménye figyelemfelhívó lett).
Nem gondolom, hogy csalódásként kell ezt felfognunk. A csapat borzasztóan elkényeztetett bennünket és most kicsit nagyravágyókká váltunk, mi szurkolók. A szezon elején csak annyit akartunk, hogy maradjon bent a csapat, most pedig azon bosszankodunk, hogy nem válogatott az egyik játékosunk. Felfoghatatlan az az ugrás, amit a csapat csinált és emiatt nehéz is a földön maradnunk. Persze Soma számára nagy lehetőség volt, hogy egy hiányosabb középpályára odaférkőzzön a válogatottba, ha mindenki egészséges, jóval nehezebb dolga lesz. Az első lépéseket megtette mindenesetre, innentől nem csak az ő, hanem a stáb, a klub és a menedzsere felelőssége is, hogy jól és okosan építsék őt.
CaNcOe, megtiszteltél, a Facebookot töröltem az életemből. Ismét csak Nyilasiékra tudok hivatkozni, emlékezve arra, amikor Dalnoki Jenő bá’ ifi csapatával végig verve Európát bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupa döntőjébe. Tehát hajrá KTE! Engedj meg egy gondolatot. A tegnapi kupameccsen a taktikát észlelve csak hüledeztem. Azért imádkoztam, bárcsak Szabó Pista lenne a Fradi vezetőedzője, ő olyan hibát biztosan nem követne el, hogy lassabb csapatával az első pillanattól átadja a saját térfelet képzettebb, nagyobb tudású ellenfelének. Talán nem is volt véletlen a Ferencváros elleni jó szereplés.