Akkor is jók vagyunk, amikor nem vagyunk jók

A címben szereplő gondolat a meccs lefújása után hagyta el Nbcee, a Lila Köd korábbi és örökös szerzőjének száját. Nehéz vele vitatkozni, mert az Újpest ellen valóban messze voltunk a legjobbunktól, de ezt a hiányosságot más tulajdonságok kidomborításával ellensúlyoztuk. Hittel, akarattal, küzdőszellemmel, tartással.

 

Az Újpest a kiesőzóna közelségét szerette volna lerázni magáról Kecskeméten, míg a KTE szerette volna elérni, hogy egy teljes éven keresztül maradjon bevehetetlen a Széktói stadion. Mindkét edző okozott is meglepetést az összeállítással, ám amíg Kruscsics kényszerből, addig Szabó István taktikai okokból változtatott. A vendégeknél Antonov és Csoboth sem tudta vállalni a kezdő szerepet, ezért Kruscsics csapatában megindult a vetésforgó: Pauljevics átment a baloldalra átvenni Antonov szerepét, jobbhátvédbe visszajött Szabó Bálint, a kezdőbe pedig bekerült Simon Krisztián és Mack. Szabó István visszatette a kapuba Varga Bencét, a támadósorba pedig Tóth Barnát, emellett hiába ült a kispadon két középhátvéd (Szabó Alex és Szalai Gábor), Vágó Leventét rendelte hátra a védelembe, talán azért, hogy a a középpályás dominanciát jobban meg tudjuk teremteni az ő fellépéseivel. A két csapat nem is nagyon simogatta egymást, már az első percekben történt egy gyors ütésváltás. Belényesi kilépése után előbb Simon Krisztián került jó helyzetbe, amit rendkívül gyengén gurított Varga Bence kezei közé, majd Horváth Krisztofer beadását bólintotta meg Tóth Barna, bravúrra kényszerítve ezzel Nikolicsot. A KTE-ről egyébként is elmondható volt a meccsen, hogy bátran kezdett és igyekezett irányítani és ebből a szempontból az Újpest nagyon udvarias vendégnek tűnt, hiszen csak igen rövid szakaszokra tartotta meg a labdát. Bár éppen emiatt úgy nézett ki, mintha jól játszanánk (az Újpest nem nagyon találta a labdát, de amikor hozzájutott, igyekezett nagyon direkt támadásokat vezetni), de valójában sok pontatlanság csúszott a kecskeméti játékba. Ez alatt nem azt értem, hogy a passzok ne találtak volna embert, de szembetűnő volt, hogy rengeteg olyan passzunk van, aminek a lekezeléséhez több érintés szükséges, sokszor érkeztek a labdák a társ térdére, csípőjére, ember mögé, stb. Nem tudom, hogy ebben mennyi szerepe volt a talaj állapotának és a rendületlenül szakadó esőnek, de érezhető volt, hogy továbbra is él a nagy igazság: a kellemetlen időjárás elsősorban azt a csapatot hátráltatja, amelynek több elképzelése van a labdával. A szezon korábbi meccsein jellemzően mi voltunk, akik direktebb módon futballoztunk és kevesebb passzból és labdabirtoklásból akartunk megoldani a meccseinket, így a nagy esőzések, mélyebb talaj, kevésbé zavarta meg a csapatot, most viszont nálunk volt a labda, ennek pedig nem kedvezett a szombati idő. A két eltérő játékstílus közül az Újpesté hozott hamarabb eredményt, ráadásul elég hamar, már a 12. percben. A Belényesi mögötti területet megfutó Simont nem érte utol Hadaró (ráadásul a gólpasszt kiosztó Jakobira sem helyeztünk nyomást, hiányoltam egy esetleges mezőnyfaultot is), aki a ziccert ezúttal értékesítette is. Innentől az Újpest igyekezett megfelelni vezetőedzője nyilatkozatának (Kruscsics azt mondta a meccs előtt, hogy ha már nyerni nem tudnak, legalább ne kapjanak ki), így Nikolics már ekkor elkezdte lopni az időt a kirúgásokkal. A játék képén nem változtatott a gól, továbbra is a KTE dominált, amiből óriási helyzetek nem adódtak (talán Banó-Szabó lehetőségét leszámítva, amikor a kapus mellett is elgurította már a labdát, amit a védők rúgtak ki), de egyértelmű volt, hogy a hazai csapat szeretne változtatni az álláson.

 

Szabó István a második félidőre lehozta Nikitscher Tamást és Hadaró Valentint, a helyükre érkező Zeke Máriótól és Mihajlo Meszhitől a szigorúbb védekezést várhatta, ezt pedig meg is kapta. A Kecskemét több nyomást helyezett az Újpesti labdás játékosokra, mint az első félidőben, ennek ellenére megint viszonylag hamar jött a gól. Belényesi megint későn reagálta le a mögé belőtt labdát, amivel Simon elfutott, a középre tett passzát pedig Varga Balázs lőtte a kapuba Nagy Krisztián mellett. A második kapott gólra reagált Szabó István (Májer és Katona Bálint érkezett a pályára) és – bár ezen a ponton már nem nagyon bizakodtam abban, hogy fel tud állni a csapat – a KTE olyat mutatott, ami nagyon tetszett nekem: nem esett össze (velem ellentétben). Továbbra is nyomott a csapat, továbbra is az ellenfél kapuja felé törekedett és nem volt érezhető az intenzitásban, motivációban, játékban olyan visszaesés, ami azt mutatta volna, hogy a kétgólos hátrány megfogta volna a csapatot. Még úgy sem, hogy eltelt úgy fél óra, hogy nem volt kidolgozott helyzetben mérhető eredménye ennek a nyomásnak (Tóth Barna egy lepattanót vágott kapu fölé, Katonának pedig volt egy átlövése). Aztán a 80. percben előbb Katona Bálint kötött csomót Boumal lábára, hogy aztán a beadását Rjaskó fejelje kapura (a gólvonalról fejelték ki), majd némi szerencsével járt a labda Katona, Belényesi (aki eddigre már gyakorlatilag letáborozott az ellenfél kapuja előtt), Meszhi és Tóth Barna között, hogy végül utóbbi a kapuba passzoljon. A gól mindkét csapatot felpörgette, az Újpest a csereként beállt Croizet révén tudta kis híján kihasználni a kinyílott kecskeméti védekezést, a KTE pedig nagyjából lakcímkártyát igényelt az Újpest kapuja elé. Ilyen szituációkat a szezon elején többször is láttunk, csak akkor mi voltunk a védekező oldalon, ezúttal viszont a másik kapu előtt mutatta meg a csapat, hogy a lefújásig képes és hajlandó teperni. Szuhodovszki utolsó szögleténél még az előrejövő Varga Bence is beszakadt mindenki nyakába, de végül Tóth Barna bólintott a labdára és tartotta meg a hazai veretlenségünket. Ez a meccs pedig ebben a formájában többet jelent, mint egy pontszerzést. Ezek a meccsek, amelyek sokkal inkább a szív és az akarat, mint a jó teljesítmény diadalai, borzalmasan fontosak a csapaton belüli kohézió és a csapat és szurkoló közti kötődés szempontjából. Kecskeméten mindkettő adott volt már a mérkőzés előtt is, de egy ilyen döntetlen, egy utolsó pillanatos pontszerzés olyan további kapcsolódást képes felszabadítani, amelynek a szezon további részében is komoly szerepe lehet. Nem mellesleg pedig az ilyen pillanatok adják a futball igazi szépségét. Amellett pedig ne menjünk el szó nélkül, hogy egy olyan csapat, amely két év alatt ugrik két osztályt, amely nagyjából két éve még a Váccal játszott 1-1-es döntetlent, most azt mondhatja el magáról, hogy egy teljes éve nem kapott ki otthon. Csak, hogy lássuk, hogy ez mit jelent: ez egy 17 meccses sorozat, amin 10 győzelmet arattunk és 7-szer játszottunk döntetlent. A teljes NB1-es mezőnnyel játszottunk már a Széktóiban és senki nem tudott elverni bennünket. Még ha a felkészülési meccseket is idevesszük az elmúlt egy évben, akkor is csak egy Csákvár elleni 0-1 rondít bele a képbe, amin jobbára a tartalékok játszottak (emellett kétszer vertük a Békéscsabát, egyszer a Ceglédet és egyszer a szlovák Moravcét. Mindezek fényében tényleg nem túlzás Pingwin kijelentése, miszerint a Széktói egy oroszlánbarlang.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Visszakerült a kapuba és gyakorlatilag lecsorgott úgy a meccs, hogy nem volt nagy védése. Ez csak azért gond, mert a két gólnál nagyon hiányoztak a korábban menetrendszerűen érkező Benyó bravúrok. Az első gólnál kicsit kimozdulhatott volna, de a másodikért nem hibáztatható. A meccs végén pedig az a kamikaze repülés kis híján kapusgólt hozott. 5

 

Nagy Krisztián: Az elmúlt meccseken nem tudja a korábbi formáját hozni Krisz, legalábbis sokkal kevesebbet vállal a meccseken, mint azelőtt. Nem voltak komoly hibái a meccsen, de igazán emlékezetes pozitívumot sem hozott most. 5

 

 

Vágó Levente: A felkészülés alatt olykor játszott védő pozícióban és most is itt kellett bizonyítania. Első blikkre úgy éreztem, hogy sokat bizonytalankodott, de visszanézve már szemet szúrtak a jó megmozdulásai is. Ennek ellenére azért kijelenthetjük, hogy nem ezen a poszton van a csapat legnagyobb hasznára. 5

 

 

Rjaskó Mihály: Sok párharcot nyert és bár volt egy hajmeresztő eladott labdája, ezt leszámítva stabil volt és az ellenfél kapuja előtt is tudott veszélyeztetni egy alkalommal. Továbbra is biztos tagja a védelemnek, pedig a szezon elején még nem így tűnt. 6

 

 

Belényesi Csaba: Ritka, hogy a védelmünk legtöbbet dicsért tagja két kapott gólunkban is benne legyen, de most ez történt. Simon mindkét beindulásánál későn reagált és nem tudott már korrigálni egyik alkalommal sem. A támadásokat viszont bátran segítette, a meccs utolsó szakaszát gyakorlatilag az ellenfél kapuja előtt töltötte. 4

 

 

Hadaró Valentin: Egy félidőt töltött a pályán és bár a támadásokkal előszeretettel ment előre, védekezésben ezúttal nem volt kellően erélyes. Az első félidőben kétszer is nagyon hasonló helyzetben tudott elmenni az Újpest a bal oldalon, a gólnál pedig Vale fennragadt, ami önmagában nem is lett volna nagy gond, de nem helyezett nyomást Jakobira, aki így zavartalanul indíthatta Simont. 4

 

Nikitscher Tamás: Bár viszonylag aktív volt az első félidőben, de sokszor úgy éreztem, hogy feleslegesen lassítja a játékot. Támadásban hasznos dolgokat mutatott, de a középpályás védekezésünk nagyon laza volt az első játékrészben, így indokolt volt a cseréje. 5

 

 

Szuhodovszki Soma: Nem tudom mit lehet még mondani arról, ahogyan elkezdte 2023-at. A fickó az első négy meccsen két gólt lőtt és két gólpasszt adott, ehhez az ötödik meccsen hozzátette a harmadik gólpasszt. Ebben az évben átlagban az összes meccsén hozzájárul egy gólhoz, ami egy újonc csapat középpályásától embertelen teljesítmény. Az Újpest ellen is nagyon hasznos volt, pontosan, okosan, jól játszott, a végén pedig jött a gólpassz. 8

 

Horváth Krisztofer: Nagy amplitúdóval mozog a teljesítménye egy meccsen belül is. Az egyik legaktívabb, leginkább agilis játékosunk, akinek minden mozdulatán látszik a tehetség és a kreativitás, de mindig benne van a játékában az is, hogy olykor teljesen egyszerűnek tűnő passzokat ront. Ezúttal is több olyan helyzetünk volt, aminek a kialakításában részt vett, hasznos volt, de szükséges volt frissíteni a második kapott gól után, ezért érthető a cseréje. 6

 

Banó-Szabó Bence: Nagy fejtörést okozott nekem ez az osztályzat. Az tény, hogy a teljesítménye elmarad a tavalyitól, pedig ha felnőne az őszi önmagához, az nagyot lökne a csapaton is. Ugyanakkor ezen a meccsen többségében voltak a jó megoldásai (az első félidőben főleg, ráadásul gyakorlatilag az egyetlen játékosunk, aki felvállalja a középpályán a hosszú indításokat), de mégis jóval kevesebbet volt játékban, mint ahogy azt 2022-ben megszoktuk. Végső soron csak saját magához tudom mérni, így pedig többet kellene vállalkoznia. 5

 

Tóth Barna: Nincs mit szépíteni, Újpest specialista ez az ember. Most is elvégezte a melót: helyzetet teremtett, lekészített, helyet csinált, párharcot vívott, igen, tudjuk. Most azonban megérkeztek a gólok is, ráadásul olyan szituációban, amikor nagyon kellettek. Két gólos hátrányban két gólt szerezve, utolsó pillanatban döntetlenre mentve a meccset… Nem lehet kérdés, hogy nálam ki a meccs embere. 8 (MVP)

 

 

Cserék:

Zeke Márió: Védekezésben stabilitást hozott a bal oldalra és kiemelkedően jók voltak a beadásai is. Az egyfélidőnyi játékidő ellenére több szerzett labdája is volt, összességében jól szállt be a meccsbe. 6

 

 

Mihajlo Meszhi: Elképesztő javuláson ment keresztül ősz óta. A sérülése előtt, amikor csak perceket kapott, kevéssé volt észrevehető a teljesítménye, de az elmúlt öt meccse mindegyikén pályára lépve és olykor szabad szemmel látható játékperceket játszva egyértelművé kezd válni, hogy miért is ragaszkodott hozzá Szabó István. Harcias, kemény (de nem durva), agilis és nagyon viszi a szíve. Ezeket pedig most is felvitte a pályára. Nem mellesleg adott egy gólpasszt is. 6

 

Májer Milán: Érdekes, hogy az eddigi három pályára lépéséből kétszer is Nagy Krisz helyén, jobb oldali szárnyvédőben szerepelt. A védekező mutatói meglepő módon jól is néznek ki, ám ezúttal támadásban szürkébb volt. Próbálkozott becsülettel, de dadogtak a cselek és pontatlanok voltak a beadások. Mindenestre aktivitást vitt a jobb oldalra. 5

 

 

Katona Bálint: Hajlamos olykor eltűnni, de biztosan lehet számítani rá, hogy előbb vagy utóbb villanni fog egyet.  Ezúttal egy közepes lövéssel melegített, hogy aztán egy remek csalsorozat után hozza helyzetbe Rjaskót, majd a végén egy nagy helyzete is akadt, ahol Nikolics mutatott be bravúrt. Veszélyt hozott a játékba. 6